Hálaadásom poharát emelem az Úrnak ezért az elmúlt esztendőért! Úgy érzem, hogy ebben az évben az Úr feletébb megáldott, mint sem gondolni tudtam volna. Ha visszapillantok és újra lejátszódik bennem ennek az évnek minden pillanata, akkor azt tudom mondani, hogy nagyon erősen szeret az Úr, Ő gondot visel rólam, sasszárnyakon hordozott. Az év első napján azt az igét kaptam Tőle, ami egész évben vezér igém volt, hogy "Kelj fel tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség boritja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad."(Ézs60,1-2) És akkor amikor ezt olvastam nem értettem, hogy mit akar ezzel mondani az Úr, de ma már nem csak értem, hanem tudom is, mert az Úr ezt a nekem tett igéretét beváltotta ebben az évben. Nagyon hálás vagyok azért, mert Ő lehajolt hozzám és felemelt a bűneim mocsarából, és az Ő gyermeke lehetek. Nagyon sokat formált ebben az évben is az én Mesterem, és sokat csiszolt rajtam, dicsőség ezért Neki. Nem részletezem mennyi mindennel áldott meg, ugyanis egy csomó mindent már megosztottam a bejegyzéseimben. Amit viszont megosztanák veletek, az az, hogy 134 igéretet adott az Úr nekem ebben az évben, 118 "Ne félj" igével bátoritott, és még ezenkivül mennyi bátoritó, helyzetre szóló igék, megtanitott hálásnak lennem olyan dolgokért, amikért eddig nem tudtam az lenni, megtanitott arra, hogy aki Őt szereti annak minden javára van, még azok a dolgok is, amik emberileg nézve nem úgy tűnnek, megtanitott más perspektivából is nézni a dolgokat és úgy megélni azokat. Megtanitott arra, hogy minden harc a térdeimen dől el, és arra, hogy kitartóan imádkozzak, szivem ügye legyen embertársaim sorsa, legfontosabb Ő legyen számomra. Igaz az, hogy "keressétek először Istennek országát, és azonkivül minden megadatik nektek". Örülök azért, hogy sikerült augusztus óta újra kiolvasni a Bibliát elejétől végik, könyvenként venni és belemélyülni, és tudjátok azt tapasztaltam, hogy a régi Igének, mindig új és aktuális üzenete volt számomra. Hálás vagyok azért is, hogy ezt az évet is hittel harcolhattam meg, és igy Vele nagy dolgokat érhettem el. Az életem mottója "Mindent Vele, semmit Nélküle".
Ez az év teljesen Róla szólt, én senki és semmi vagyok, csupán egy porszem, akit kiválasztott az Úr, és az életem csak azt bizonyitja, hogy hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló. Blogot is azért kezdtem irni, hogy minél több ember megismerhesse Őt az életem által, az Ő szeretetét, nagyságát, hatalmát, tökéletességét. Tudjátok ezek a bejegyzések nem rólam szólnak, és arról, hogy ki vagyok én és mire vagyok én képes, hanem arról, hogy kicsoda Isten és mire képes Ő, mennyi mindent véghez tud vinni egy ember életében, ha teljesen odaszánja magát Neki. Egy barátnőm járt egy pszichológushoz, és annak beszélt a blogomról, és az pedig arra volt kiváncsi, hogy vajon mennyien olvasnak egy keresztyén blogot, igy megtudtam hogy kell megnézni, hogy hányan követik, és 992-en olvassátok a bejegyzéseim 15 országból, a föld különböző részeiről, mikor ezt megláttam nagyon meglepődtem, és egy vágy fogalmazodott meg bennem bárcsak mind megismernétek Istent, és befogadnátok Őt az életetekben, engednétek, hogy Ő benneteket is teljesen átformáljon és megáldjon. Tudjátok Isten egy győzedelmes életre hivott el minket, Ő maga mondta:
"Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van."(Jel2,7b)
"Aki győz, annak nem árt a második halál."(Jel2,11b)
"Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja."(Jel2,17b)
"Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket, ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot."(Jel2,26-28)
"Aki győz, az öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt."(Jel3,5)
"Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felirom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet."(Jel3,12)
"Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán."(Jel3,21)
"Aki győz, örökölni fogja mindezt , és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz."(Jel21,7)
Az az én vágyam, hogy bárcsak győzedelmes életet tudnánk élni, és Isten igéretei mindannyiunkon beteljesülne.
Kedves barátóm azt kivánom neked, hogy ennek az évnek az utolsó estéjén ne vessz el a pia, a buli vagy talán épp a magányban, hanem tudjál magadba fordulni, elcsendesedni és hálát adni azokért az áldásokért, amikben Isten ebben az évben részesitett, és akarjál új évet, új életet kezdeni Vele!
"Mert csak én tudom, hogy mi a tervem veletek -igy szól az Úr-: békességet és nem romlást tervezek, és remémyteljes jövő adok nektek."(Jer29,11)
Egy ilyen áldott reményteljese jövőt kivánok számodra, amilyent csak egyedül Isten tud megadni.
Áldásokban gazdag, békés, boldog új évet mindannyiotoknak!
2010. december 31., péntek
2010. december 24., péntek
Áldott karácsonyt!
Krisztus megszületett! - kivánom, hogy ezen az ünnepen neked is legyen élő találkozásod a megszületett Megváltóval. Ha még nem született meg a szivedben, akkor ezen az ünnepen fogad be Őt, ne küldd a hideg istálóban, ne utasitsd Őt el, hanem hadd szülessen meg a szivedben, az otthonodban, töltse be életed az Ő békességével, szeretetével, örömmel. Igy teljesen betelve vele fogsz tudni igazán ünnepelni. Az ünnep nem az ajándékokból áll, sem a pompás karácsonyfáról szól, vagy a finom ételekről és a meleg családi körről, hanem ennél többről, Jézus Krisztusról. Ma az Ő születésnapjára emlékezünk és azt ünnepeljük. Vajon téleg Őt ünnepled? Vagy eszedbe se jut, az egész csak egy 2000 éves mese számodra? Gondolkozz el ezen, és ma mikor az ajándékokat bontod ki a karácsonyfa alatt, akkor jusson eszedbe, hogy Isten a legnagyobb ajándékot nyujtja neked, az Ő Fiát, aki azért jött, hogy életét adja érted, hogy kifizesse a bűntetésed, hogy neked egy boldog életet és főleg egy örökéletet adhasson az Atya.
Örülök annak, hogy újra karácsony van és főleg annak, hogy sz én szivembe már megszületett a Megváltó, és ezen az ünnepen Őt helyezhetem középpontba és Őt ünnepelhetem. Soha nem volt igazi karácsonyom, addig amig Jézus nem született meg a szivembe, azóta igazán tudok ünnepelni, és öröm, béekesség, szeretet tölt be és nem csak karácsonykor, egy évben 3 napig, hanem mindennap. Mivel a karácsonyt a családdal szoktuk ünnepelni, igy ma én is haza megyek (már jó négy hónapja nem voltam otthon), és csak egy kivánságom van ezen a karácsonyon, hogy az édesapám szivében is megszülessen a Szabaditó, és hogy azok az emberek is megértsék a karácsony lényegét akikért naponta szoktam imádkozni, hogy találkozzanak ezen az ünnepen Jézussal! (Ezt azért is irtam, mivel nagyon sokan azzal ették az életemet, hogy irjak levelet az angyalnak, és én mondtam hogy nem szoktam levelet irni. Akkor azt mondták, hogy irjam a blogomba, hogy mit szeretnék kapni ezen a karácsonyon. És hiszem, hogy ezt Isten angyalai megtudják adni!)
"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és igy fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!"(Ézs9,5)
Kedves barátom és olvasó kivánom, hogy legyen egy nagyon áldott karácsonyod, és fogadd el a Fiút, aki neked adatik!
Örülök annak, hogy újra karácsony van és főleg annak, hogy sz én szivembe már megszületett a Megváltó, és ezen az ünnepen Őt helyezhetem középpontba és Őt ünnepelhetem. Soha nem volt igazi karácsonyom, addig amig Jézus nem született meg a szivembe, azóta igazán tudok ünnepelni, és öröm, béekesség, szeretet tölt be és nem csak karácsonykor, egy évben 3 napig, hanem mindennap. Mivel a karácsonyt a családdal szoktuk ünnepelni, igy ma én is haza megyek (már jó négy hónapja nem voltam otthon), és csak egy kivánságom van ezen a karácsonyon, hogy az édesapám szivében is megszülessen a Szabaditó, és hogy azok az emberek is megértsék a karácsony lényegét akikért naponta szoktam imádkozni, hogy találkozzanak ezen az ünnepen Jézussal! (Ezt azért is irtam, mivel nagyon sokan azzal ették az életemet, hogy irjak levelet az angyalnak, és én mondtam hogy nem szoktam levelet irni. Akkor azt mondták, hogy irjam a blogomba, hogy mit szeretnék kapni ezen a karácsonyon. És hiszem, hogy ezt Isten angyalai megtudják adni!)
"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és igy fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!"(Ézs9,5)
Kedves barátom és olvasó kivánom, hogy legyen egy nagyon áldott karácsonyod, és fogadd el a Fiút, aki neked adatik!
2010. december 22., szerda
Utolsó ügyelet ebben az évben...
A tegnap reggel 8-ra mentem a klinikára, ma reggel 10-ig. Úgy gondoltam, hogy ha már vakáció akkor még elmegyek ebben az évben egy 24h ügyeletben, és persze ez egyben az év utolsó ügyelete is lesz. Nem is fogok most egy jó ideig többet menni, mivel már az ünnepek után kezdődik a vizsgaidőszak, csak ha majd lejártak a vizsgák.
Talán ez volt az egyik legjobb ügyeletem az eddigiek közül. A kedvenc dokim volt ügyeletes, de e mellett az egyik kedvenc rezidensem is aki igazából mára volt betéve ügyeletbe, de cseréltek és ennek nagyon örültem, mivel annyira szeretek vele ügyeletezni. Igy nagyon jól elvoltam az orvosnő rezidensekkel. Délelőtt a műtőbe voltam, ott néztem egy műtét azután pedig a műtős aszisztenseknek segitettem az eszközöket elmosni és a truszákat megcsinálni, igy sikerült most már az összes eszközt nagyon jól megtanulni, és remélem nem is felejtem el egyhamar:). Azután a smurdon voltam a kedvenc dokimmal betegeket vizsgálni, mármint ő vizsgálta én meg néztem, de ezzel is tanulhattam valamit. Mivel nagyon sok beteget kellett beutalnunk, ezért mondtam a rezidens lányoknak, hogy segitek lapokat megirni, igy a nap többi részét a szekción töltöttem, betegeket vizsgáltunk és lapokat töltöttünk, úgy hogy most már ezt is megtanultam, hogy kell a beteg kórlapját kitölteni. Persze még jókat beszélgettünk is, és egy csomó mindent tanitottak a rezidensek, az aktuális betegeknek a betegségeit elmagyarázták, meg különböző betegségek tűneteit, műtéti beavatkozásait. Úgy hogy egészen hasznomra vált ez az ügyelet. Este pedig az egyik évfolyamtársnőm is bejött ügyeletben. Aztán éjjel mikor az összes lapokat befejeztük és csend lett filmeztünk. Csak az volt, hogy én egész nap úgy szerettem volna, ha lenne valami műtét. Igy hát reggel 3h után lett is egy sürgösségi műtét, egy 61 éves bácsit hoztak Segesvárról, akit megkéseltek, a műtős aszisztens meg is jegyezte, hogy ez csak azért van, mert én mind műtétet kivántam. Az az igazság, hogy nem ilyent kivántam, hanem valami olyant amire én is bemehettem volna harmadkéznek:). Nagyon szörnyű volt a látvány, a mellkasát is felkellett nyissák, minden vér volt úgy folyt belőle. Már kezdett bűn tudatom lenni, hogy hogyan kivánhatom én egy embernek azt, hogy kerüljön a műtő asztalra, igy amig néztem a műtétet nagyon sokat imádkoztam, hogy jól sikerüljön és tudják az orvosok megmenteni ennek az embernek az életét. Számomra az volt jó ebben a műtétben, hogy még nem láttam mellkast felnyitva élő emberben. Ugyanakkor nagyon nem szerettem azt, hogy a fő orvos aki műtötte, az olyan ideges volt, mindenkire ordibált és nagyon csúnyán beszélt, káromkodott. A megdöbbenésemben csak azt tudtam tenni, hogy imádkoztam érte, bocsássa meg a jó Atya, mivel nem tudja, hogy mit beszél. Az volt a leginkább furcsa számomra, amikor még a kedvenc dokimra is kiabállt, pedig ő már szakorvos, és nem egy rezidens akivel bárhogy lehet beszélni. És azt láttam csak, hogy nagy szája van, de kéz ügyessége nem a legnagyobb, a kedvenc dokim egészen békességesen sokkal szebb műtéteket végez. Igy a látvány új volt, de az atmoszféra is. Csak kérni tudom Istent, hogy adja az Ő békességét az embereknek, főleg most mikor a béke ünnepe jön. Ugyanis az angyalok mikor megjelentek és hirdették az örömhirt az embereknek, hogy megszületett a Megváltó, akkor azt mondták "Békesség az embernek". Hol van ez a békesség? Bárcsak ezen az ünnepen mindenkinek a szive megtelne az Ő békességével.
Igy már reggel 7h volt mire befejeződött a műtét, ugyanis még a karján is voltak vágások, amiket össze kellett varrni. Miután minden lejárt még lementem a műtőbe a barátnőmmel beszélgetni, ott még találkoztam rezidensekkel akikkel jót beszélgettem az ünnep igazi lényegéről Jézus Krisztusról és örültem annak is, hogy nekik is bizonyságot tehettem arról, hogy Jézus Krisztus megváltott, és egy új életet adott (csak kicsit nehezebb volt ezt románul kifejteni, annak ellenére, hogy nagyon jól tudok románul, de jó volt, hogy megértettek és méghozzá egyet is értettek) . Örültem annak, hogy ezeknek az orvosoknak éles meglátásaik vannak az igazságról, újra arra jöttem rá, hogy megéri értük imádkozni. Habár még vannak olyanok, akik nem hiszik, hogy az imának ereje van, pedig Jézus is mielőtt csodát tett, vagy mielőtt betegeket gyógyitott meg mindig imádkozott. Luther Márton mondta "Ora et labora."= "Dolgozzál és imádkozzál." Azt hiszik egyes dokik, hogy nincs az imára szükség, ők Isten nélkül is megtudják oldani, és emberek életét mentik meg. Habár ez igazából nem Isten nélkül történik, mivel minden ember az Ő kezében van, és Ő az aki megtartja és megmenti az életeket, az orvost csak eszközéül használja, hogy az Ő szuverén tervét véghez tudja vinni. De én hiszem, hogy egyszer ők is ráfognak erre jönni, és akkor ők is fognak tudni imádkozni betegeikért, és fogják azt is tudni, hogy kinek adjanak hálát és dicsőséget a sikerért. Én Isten igéreteire állok, és kitartóan imádkozom, mivel Ő megigérte, hogy egy ima sem hull porba, hanem meghallgatja azokat és megadja a maga idején.
Azután pedig jöttem haza. Nem is éreztem magam fáradtnak, habár semmit nem aludtam, de megérte mivel sok mindent tanultam, és ezért nagyon hálás vagyok!
Kedves barátom csak azt tudom kivánni neked, hogy az Isten békessége töltse be a szivedet és járja át az életedet, és bizzál Benne, kérj nagy dolgokat Tőle, mivel Ő meghallgat és megadja neked azt, ha hittel kérted!
Talán ez volt az egyik legjobb ügyeletem az eddigiek közül. A kedvenc dokim volt ügyeletes, de e mellett az egyik kedvenc rezidensem is aki igazából mára volt betéve ügyeletbe, de cseréltek és ennek nagyon örültem, mivel annyira szeretek vele ügyeletezni. Igy nagyon jól elvoltam az orvosnő rezidensekkel. Délelőtt a műtőbe voltam, ott néztem egy műtét azután pedig a műtős aszisztenseknek segitettem az eszközöket elmosni és a truszákat megcsinálni, igy sikerült most már az összes eszközt nagyon jól megtanulni, és remélem nem is felejtem el egyhamar:). Azután a smurdon voltam a kedvenc dokimmal betegeket vizsgálni, mármint ő vizsgálta én meg néztem, de ezzel is tanulhattam valamit. Mivel nagyon sok beteget kellett beutalnunk, ezért mondtam a rezidens lányoknak, hogy segitek lapokat megirni, igy a nap többi részét a szekción töltöttem, betegeket vizsgáltunk és lapokat töltöttünk, úgy hogy most már ezt is megtanultam, hogy kell a beteg kórlapját kitölteni. Persze még jókat beszélgettünk is, és egy csomó mindent tanitottak a rezidensek, az aktuális betegeknek a betegségeit elmagyarázták, meg különböző betegségek tűneteit, műtéti beavatkozásait. Úgy hogy egészen hasznomra vált ez az ügyelet. Este pedig az egyik évfolyamtársnőm is bejött ügyeletben. Aztán éjjel mikor az összes lapokat befejeztük és csend lett filmeztünk. Csak az volt, hogy én egész nap úgy szerettem volna, ha lenne valami műtét. Igy hát reggel 3h után lett is egy sürgösségi műtét, egy 61 éves bácsit hoztak Segesvárról, akit megkéseltek, a műtős aszisztens meg is jegyezte, hogy ez csak azért van, mert én mind műtétet kivántam. Az az igazság, hogy nem ilyent kivántam, hanem valami olyant amire én is bemehettem volna harmadkéznek:). Nagyon szörnyű volt a látvány, a mellkasát is felkellett nyissák, minden vér volt úgy folyt belőle. Már kezdett bűn tudatom lenni, hogy hogyan kivánhatom én egy embernek azt, hogy kerüljön a műtő asztalra, igy amig néztem a műtétet nagyon sokat imádkoztam, hogy jól sikerüljön és tudják az orvosok megmenteni ennek az embernek az életét. Számomra az volt jó ebben a műtétben, hogy még nem láttam mellkast felnyitva élő emberben. Ugyanakkor nagyon nem szerettem azt, hogy a fő orvos aki műtötte, az olyan ideges volt, mindenkire ordibált és nagyon csúnyán beszélt, káromkodott. A megdöbbenésemben csak azt tudtam tenni, hogy imádkoztam érte, bocsássa meg a jó Atya, mivel nem tudja, hogy mit beszél. Az volt a leginkább furcsa számomra, amikor még a kedvenc dokimra is kiabállt, pedig ő már szakorvos, és nem egy rezidens akivel bárhogy lehet beszélni. És azt láttam csak, hogy nagy szája van, de kéz ügyessége nem a legnagyobb, a kedvenc dokim egészen békességesen sokkal szebb műtéteket végez. Igy a látvány új volt, de az atmoszféra is. Csak kérni tudom Istent, hogy adja az Ő békességét az embereknek, főleg most mikor a béke ünnepe jön. Ugyanis az angyalok mikor megjelentek és hirdették az örömhirt az embereknek, hogy megszületett a Megváltó, akkor azt mondták "Békesség az embernek". Hol van ez a békesség? Bárcsak ezen az ünnepen mindenkinek a szive megtelne az Ő békességével.
Igy már reggel 7h volt mire befejeződött a műtét, ugyanis még a karján is voltak vágások, amiket össze kellett varrni. Miután minden lejárt még lementem a műtőbe a barátnőmmel beszélgetni, ott még találkoztam rezidensekkel akikkel jót beszélgettem az ünnep igazi lényegéről Jézus Krisztusról és örültem annak is, hogy nekik is bizonyságot tehettem arról, hogy Jézus Krisztus megváltott, és egy új életet adott (csak kicsit nehezebb volt ezt románul kifejteni, annak ellenére, hogy nagyon jól tudok románul, de jó volt, hogy megértettek és méghozzá egyet is értettek) . Örültem annak, hogy ezeknek az orvosoknak éles meglátásaik vannak az igazságról, újra arra jöttem rá, hogy megéri értük imádkozni. Habár még vannak olyanok, akik nem hiszik, hogy az imának ereje van, pedig Jézus is mielőtt csodát tett, vagy mielőtt betegeket gyógyitott meg mindig imádkozott. Luther Márton mondta "Ora et labora."= "Dolgozzál és imádkozzál." Azt hiszik egyes dokik, hogy nincs az imára szükség, ők Isten nélkül is megtudják oldani, és emberek életét mentik meg. Habár ez igazából nem Isten nélkül történik, mivel minden ember az Ő kezében van, és Ő az aki megtartja és megmenti az életeket, az orvost csak eszközéül használja, hogy az Ő szuverén tervét véghez tudja vinni. De én hiszem, hogy egyszer ők is ráfognak erre jönni, és akkor ők is fognak tudni imádkozni betegeikért, és fogják azt is tudni, hogy kinek adjanak hálát és dicsőséget a sikerért. Én Isten igéreteire állok, és kitartóan imádkozom, mivel Ő megigérte, hogy egy ima sem hull porba, hanem meghallgatja azokat és megadja a maga idején.
Azután pedig jöttem haza. Nem is éreztem magam fáradtnak, habár semmit nem aludtam, de megérte mivel sok mindent tanultam, és ezért nagyon hálás vagyok!
Kedves barátom csak azt tudom kivánni neked, hogy az Isten békessége töltse be a szivedet és járja át az életedet, és bizzál Benne, kérj nagy dolgokat Tőle, mivel Ő meghallgat és megadja neked azt, ha hittel kérted!
2010. december 20., hétfő
Utolsó adventi hét...
Egy nappal közelebb a Szeretet ünnepéhez. Ma reggel mikor felkeltem akkor a János első levelét olvastam és olyan jó volt, hogy nem csak úgy végig olvastam, hanem jobban elmélyülhettem benne és végig gondolhattam az igék igazságait. Ez a levél leginkább a szeretetről szól, Isten hozzánk való szeretetéről, a bűnbocsánatról, ha "megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsájtja bűneinket, és megtisztit minket minden gonoszságtól"(1Jn1,9), Krisztus parancsolatainak a megtartásáról, az új parancsolatról, ami a szeretet parancsolata. Leginkább két ige ragadott meg engem, az egyik az az Isten szeretetéről "...Isten a szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világban, hogy éljünk Őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."(1Jn4,8b-10) Karácsonyra készülünk, amikor a Fiút ünnepeljük és azt, hogy Ő eljött a világban, és nem tekintette zsákmánynak, hogy az Atyával egyenlő, hanem megüresitette önmagát és emberi formát vett fel, hozzánk hasonlóvá vállt kivéve a bűnt. Ő eljött a szegényekhez, hogy meggazdagitsa őket, az erőtlenhez, hogy megerősitse, a betegekhez, hogy meggyógyitsa, és Ő elakar jönni ezen a karácsonyon hozzád is, hogy egy új életet adjon neked, hogy megtsztitson minden bűntől és méltóvá tegyen az Ő országa számára. Vajon talál-e nálad helyet, megszülethet-e a szivedben? Vagy te is kirekeszted Őt mint ezelőtt kétezer éve, és egy hideg istálóban küldöd? Ő szeret téged, és Ő azt akarja, hogy ezen az ünnepen betöltse a szived, otthonod szeretettel, hogy tudjad igazán a Szeretetet ünnepelni a szeretet ünnepén.
A másik ige pedig "Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle."(1Jn5,14-15) Ez újra a kitartó imádkozásra bátoritott és arra, hogy merjek nagy dolgokat kérni tőle, mivel Ő megadja. Erre bátoritalak benneteket is, mivel még a következőket is mondta ma nekem: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is hogyan történhetnék meg?(2Kir7,2) Legyen hitetek Istenben.(Mk11,22) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.(Zsid11,6) Istennél minden lehetséges.(Mt19,26) Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, hogy nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit, és hogy nem árasztok-e reátok áldást bőségesen?(Mal3,10) Ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben.(2Kor1,9)"
A nap többi részében a teológiai dolgozataim irtam, és arra tanultam.
Mivel ez a hét még advent, ezért arra gondoltam, hogy egy kedvenc adventi versem, amit régen nagyon sokat szavaltam felteszem nektek a blogomra. Úgy olvassátok el, hogy megértsétek az üzenetét.
Eljön
Advent. Szelíd zengésű üzenet
Eljön. Eljön.
Beteg - a gyógyulásod,
rab -a szabadutásod,
halot - az életed.
Szomorú - most jön az öröm,
erõtlen - most jön az erõ,
éjbe járó, hajnalra váró
fölkell a fény neked.
Zendül az ág,
zendül a föld,
Isten üzen...
Eljön. Eljön.
Advent, Advent.
Advent. Dörög rendíthetetlen
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
Eléd kerül, mint könny, sikoltás.
Ha bölcsõben meg nem látod,
Utadat állja, mint koporsó,
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
Nem talált szíveden a hangja,
figyelmeztetések tüzében hallod
majd meg e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
Elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
Házad küszöbén fog megállni,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgõ lépteit meghallani.
Eljön. Eljön.
Ki nem kerülheted,
Ha kikerülöd, mint kegyelmet,
ugy kell bevárnod, mint ítéietet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég!
Mozdul a föld!
Isten üzen!
Eljön. Eljön.
Advent. Advent.
(Túrmezei Erzsébet)
Ebben az utolsó adventi hétben kivánom kedves barátom, hogy a nagy sürgés forgásban, ajándékok készitésében, bevásárlásban, takaritásban legyen időd csendben lenni, gondolkozni az ünnep igazi üzenetén, hogy úgy tudd bevárni mint kegyelmet azt Aki jön, és nem mint itéletet.
A másik ige pedig "Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle."(1Jn5,14-15) Ez újra a kitartó imádkozásra bátoritott és arra, hogy merjek nagy dolgokat kérni tőle, mivel Ő megadja. Erre bátoritalak benneteket is, mivel még a következőket is mondta ma nekem: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is hogyan történhetnék meg?(2Kir7,2) Legyen hitetek Istenben.(Mk11,22) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.(Zsid11,6) Istennél minden lehetséges.(Mt19,26) Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, hogy nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit, és hogy nem árasztok-e reátok áldást bőségesen?(Mal3,10) Ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben.(2Kor1,9)"
A nap többi részében a teológiai dolgozataim irtam, és arra tanultam.
Mivel ez a hét még advent, ezért arra gondoltam, hogy egy kedvenc adventi versem, amit régen nagyon sokat szavaltam felteszem nektek a blogomra. Úgy olvassátok el, hogy megértsétek az üzenetét.
Eljön
Advent. Szelíd zengésű üzenet
Eljön. Eljön.
Beteg - a gyógyulásod,
rab -a szabadutásod,
halot - az életed.
Szomorú - most jön az öröm,
erõtlen - most jön az erõ,
éjbe járó, hajnalra váró
fölkell a fény neked.
Zendül az ág,
zendül a föld,
Isten üzen...
Eljön. Eljön.
Advent, Advent.
Advent. Dörög rendíthetetlen
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
Eléd kerül, mint könny, sikoltás.
Ha bölcsõben meg nem látod,
Utadat állja, mint koporsó,
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
Nem talált szíveden a hangja,
figyelmeztetések tüzében hallod
majd meg e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
Elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
Házad küszöbén fog megállni,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgõ lépteit meghallani.
Eljön. Eljön.
Ki nem kerülheted,
Ha kikerülöd, mint kegyelmet,
ugy kell bevárnod, mint ítéietet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég!
Mozdul a föld!
Isten üzen!
Eljön. Eljön.
Advent. Advent.
(Túrmezei Erzsébet)
Ebben az utolsó adventi hétben kivánom kedves barátom, hogy a nagy sürgés forgásban, ajándékok készitésében, bevásárlásban, takaritásban legyen időd csendben lenni, gondolkozni az ünnep igazi üzenetén, hogy úgy tudd bevárni mint kegyelmet azt Aki jön, és nem mint itéletet.
2010. december 19., vasárnap
Krisztus iskolájában...
Csend és béke, gyertya fények, halk Istent dicsőitő zene...ez az ami most betölti otthonom. Közeledik a szeretet ünnepe, a béke és dicsőség ünnepe.
Az elmúlt hétvégémet osztanám meg veletek. Péntek egy nagyon áldott nap volt számomra, amit teljesen az Úr jelenlétében töltöttem. Mivel csak reggel 5kor feküdtem le, ezért a megszokottnál később keltem, sikerült egy kicsit kipihennem magam. Miután felkeltem igéket olvastam és elővettem az imalistám, ami hála az Úrnak majdnem naponta bővül személyekkel, mivel mind többen vannak olyan fiatalok akik keresik Istent, és jó ezekről Istennek beszélni, és Isten elé vinni őket. Azután nem sokára jött a barátnőm, akivel az imaközöségünket tartottuk meg, és olyan jó volt újra az Úr elé járulni és egy akarattal kérni tőle, mivel Ő maga mondta, hogy amit ketten egy akarattal kérnek Tőle, Ő azt megadja. És mi ezt hisszük és ezért kérjük. A napokban már 3x kaptam a következő igét "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk."(zsid4,16) Hát ha az Úr ezt mondja, akkor én bizalommal is járulok, és hiszem hogy kegyelmet találok és imáim meghallgatást nyernek. Este 8tól pedig imaéjszakát tartottunk a gyülekezetbe a fiatalokkal, nem voltunk sokan csak 8an, de elég volt, mivel az Úr Jézus azt mondta, hol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében Ő ott van közöttük. Én nagyon is megtapasztaltam, hogy ott volt az Úr és jó volt közösségbe is hozni kéréseinket Isten elé, és egy akarattal kérni Tőle, mert Ő azt is mondta, hogy "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". John Wesley azt mondta "Nagy dolgokat tehetünk, ha imádkozunk, de semmi nagyszerűt nem tehetünk addig, amig nem imádkozunk." És ez nagyon igaz. Az Úr Jézus is nagyon sok csodát tett, halottakat támasztott fel, betegeket gyógyitott meg, de Ő is nagyon sokszor félre vonult a sokaságtól és éjszakákat töltött azzal, hogy imádkozott, vagy korán reggel kiment a hegyre és imádkozott. Az Úrral való kapcsolatom fenntartója és mozgató rugója az imádság. Az ima az ami legjobban meghatározza keresztyén életemet, és azt pedig tudjuk, hogy minden harc a térdeinken döl el. Ezért tehát vegyük fel az imádság fegyverét és úgy harcoljuk meg a hitnek szép harcát. Azután egy barátnőmmel jöttem haza, aki nálam aludt, még vacsit készitettünk és beszélgettünk, és már reggel 4 volt mikor lefeküdtünk. De ennek ellenére még mindig reggel volt mikor felkeltünk, és jó volt együtt igét olvasni és imádkozni. És olyan jót kaptunk az Úrtól "Ha Istennel jársz, az előtted lévő igéret mindig nagyszerűbb, mint a amilyen nagy a mögötted levő fájdalom". Miután a barátnőm elment az ószövetség jegyzeteim készitettem a teológiára. Közben az egyik barátnőmtől aki most Debrecenbe tanul, kaptam egy igét emailben, amit nagyon az Úr küldött nekem rajta keresztül erősitésként "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt."(2kor2,14) Ámen! Újra nagyon későn feküdtem, ma pedig korán keltem. Jó volt már korán reggel rá hangolodni a mennyei hullámhoszra és úgy menni a gyülekezetben. Délelőtt nem abba a gyülekezetbe voltam, amelyikben szoktam járni, hanem egy másik evangéliumi gyülekezetbe mentem el barátaimmal, és az Úr mindig tudja, hogy hova küldjön, azért hogy Ő beszéljen velem. Be kell vallanom, hogy nagyon sokra tanitott az Úr, először is arra, hogy harc folyik a lelkekért, ez erősitett abban, hogy ezután imáimban többet harcoljak, és tanitott a hitető lelkektől való őrizkedésre. A harcok a hivő élet vele járója, mert Jézusnak is voltak harcai, akiknek nincsenek harcai az már legyőzőtt ellenség, mert a foglyok nem harcolnak. Sokan vissza riadnak mikor látják a harcot, de az áldásokat megakarják maguknak szerezni. De ugyanakkor meg is fedett Igéje által "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket."(Jn15,9-12) Az öröm forrása a szeretet, ebben engedelmeskedve lehet megmaradni. Nekem már nagyon sokat kellett pótvizsgáznom az Úrnál a szeretetből, talán ez volt az a lecke eddig amit a legnehezebben tudtam megtanulni, és még most sem mondanám, hogy tökéletesen tudom, de viszont törekszem erre. Megtanultam szeretni az embereket, olyanokat akiket eddig nem igazán tudtam, mivel megtanultam bennük a Krisztust szeretni. Isten szeret engem, Isten szereti a másik embert is és ez a szeretet az ami összeköt bennünket, és ezt a benne lakozó Szeretetet kell szeretnem. Remélem érthető, amit akartam mondani. Minden parancsolatban a lényeg a szeretetben van. A parancsolatok közül az volt a leginkább kiemelve, hogy "Tisztelt apádat és anyádat". Elhangzott az is, hogy mi sokszor fiatalok olyan maradinak nézzük szüleinket, mi sokkal okosabbnak gondoljuk magunkat, mi modernek vagyunk, és ezzel leértékeljük őket, az Úr pedig azt mondja, hogy "átkozott, aki gyalázza apját és anyját", ugyanakkor azt is mondja, hogy engedelmeskedjünk nekik az Úrban, és ha valami olyant kérnek akkor szeretettel mondjuk meg, hogy az Úr nem ezt mondja, és nekünk az életünkben Ő az első. Hát kellett ez nekem, mivel annak ellenére, hogy nagyon szeretem a szüleim és nagyon hálás vagyok értük az Úrnak, mégis olyan sokszor megbántom őket, vagy nem a legnagyobb türelemmel és szeretettel beszélek velük, igen is van mikor leértékelem őket azzal, hogy én többet tudok. Igy az ige önvizsgálatra és bűnbánatra inditott, és miután sikerült ezt őszintén megbánni és vinni az Úr elé, azután a szüleimet is felhivtam és mondtam nekik, hogy Isten Lelke mire világitott rá az életemben és bocsánatot kértem tőlük, azért amikor igy bántam velük, jó volt az hogy őszintén vették amit mondtam és gondoltam, és mondták, hogy ők is nagyon szeretnek engem és megbocsátanak. Annyira jó az mikor az Úr rávilágit a hiányokra az életembe, és betölt teljesen az Ő Lelkével. Elhatároztam, hogy ezután figyelmesebb fogok lenni és jobban fogok szeretni mindenkit. Maradjunk meg az Isten szeretetében és tartsuk meg a szeretet parancsolatát. Uram a te óhajod parancs nekem, mert szeretsz és én is szeretlek téged!Ámen.
Délután pedig saját gyülekezetembe voltam, ahol nagyon áldott alkalom volt, én is bizonyságot tettem erről az igéről és ezekről a dolgokról és arról, hogy még mikre tanitott Isten ebben az évben, mivel az volt az utolsó vasárnap ebből az évből számomra, amikor ebben a gyülekezetbe lehettem, mivel még csak egy vasárnap van, akkor pedig otthon fogok lenni. Majd ezekről később részletesebben fogok beszámolni (majd az év utolsó napján, mivel akkor szoktunk lertárt késziteni az elmúlt évről). Az alkalmon a boldog jövő igéretéről volt szó az Ámósz próféta könyvéből. És arról, hogy mi emberek szeretünk álmodozni, de az életünk felől azt kell meglássuk, hogy mi Isten álma rólunk, mi az Ő célja velünk és akkor egy boldog jövő vár ránk, és egy beteljesült életünk lehet. Én tapasztalatból tudom mondani, hogy Isten álmokat valósággá tesz, ha az az Ő akaratával megegyezik. Az én vágyam az, hogy az én álmaim eggyé válljanak az Isten álmaival, az én utaim és az én gondolataim eggyé legyenek az Ővéivel, mivel az Úr útjai és gondolatai sokkal magasabbak a miéinknél. Úgy szeretném, ha mindig megtudnák alázkodni Isten előtt és az Ő akaratát meglátni és aszerint élni.
Számomra nagyon áldott volt ez a hétvége, amit teljesen az Ő jelenlétében tölthettem, és a Krisztus iskolájában tanulhattam.
Kedves barátom kivánom, hogy te is tudd felismerni Isten céljait az életedben és tudj aszerint élni. Merd rábizni magad teljesen, és kezdj el te is Krisztus iskolájában tanulni. Legyen egy nagyon áldott heted, amiben a nagy karácsonyi készülődések mellett tudj elcsendesedni és Istenre figyelni. Hadd töltse be a te életedet is az Ő fénye és az Ő szeretete!
Az elmúlt hétvégémet osztanám meg veletek. Péntek egy nagyon áldott nap volt számomra, amit teljesen az Úr jelenlétében töltöttem. Mivel csak reggel 5kor feküdtem le, ezért a megszokottnál később keltem, sikerült egy kicsit kipihennem magam. Miután felkeltem igéket olvastam és elővettem az imalistám, ami hála az Úrnak majdnem naponta bővül személyekkel, mivel mind többen vannak olyan fiatalok akik keresik Istent, és jó ezekről Istennek beszélni, és Isten elé vinni őket. Azután nem sokára jött a barátnőm, akivel az imaközöségünket tartottuk meg, és olyan jó volt újra az Úr elé járulni és egy akarattal kérni tőle, mivel Ő maga mondta, hogy amit ketten egy akarattal kérnek Tőle, Ő azt megadja. És mi ezt hisszük és ezért kérjük. A napokban már 3x kaptam a következő igét "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk."(zsid4,16) Hát ha az Úr ezt mondja, akkor én bizalommal is járulok, és hiszem hogy kegyelmet találok és imáim meghallgatást nyernek. Este 8tól pedig imaéjszakát tartottunk a gyülekezetbe a fiatalokkal, nem voltunk sokan csak 8an, de elég volt, mivel az Úr Jézus azt mondta, hol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében Ő ott van közöttük. Én nagyon is megtapasztaltam, hogy ott volt az Úr és jó volt közösségbe is hozni kéréseinket Isten elé, és egy akarattal kérni Tőle, mert Ő azt is mondta, hogy "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". John Wesley azt mondta "Nagy dolgokat tehetünk, ha imádkozunk, de semmi nagyszerűt nem tehetünk addig, amig nem imádkozunk." És ez nagyon igaz. Az Úr Jézus is nagyon sok csodát tett, halottakat támasztott fel, betegeket gyógyitott meg, de Ő is nagyon sokszor félre vonult a sokaságtól és éjszakákat töltött azzal, hogy imádkozott, vagy korán reggel kiment a hegyre és imádkozott. Az Úrral való kapcsolatom fenntartója és mozgató rugója az imádság. Az ima az ami legjobban meghatározza keresztyén életemet, és azt pedig tudjuk, hogy minden harc a térdeinken döl el. Ezért tehát vegyük fel az imádság fegyverét és úgy harcoljuk meg a hitnek szép harcát. Azután egy barátnőmmel jöttem haza, aki nálam aludt, még vacsit készitettünk és beszélgettünk, és már reggel 4 volt mikor lefeküdtünk. De ennek ellenére még mindig reggel volt mikor felkeltünk, és jó volt együtt igét olvasni és imádkozni. És olyan jót kaptunk az Úrtól "Ha Istennel jársz, az előtted lévő igéret mindig nagyszerűbb, mint a amilyen nagy a mögötted levő fájdalom". Miután a barátnőm elment az ószövetség jegyzeteim készitettem a teológiára. Közben az egyik barátnőmtől aki most Debrecenbe tanul, kaptam egy igét emailben, amit nagyon az Úr küldött nekem rajta keresztül erősitésként "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt."(2kor2,14) Ámen! Újra nagyon későn feküdtem, ma pedig korán keltem. Jó volt már korán reggel rá hangolodni a mennyei hullámhoszra és úgy menni a gyülekezetben. Délelőtt nem abba a gyülekezetbe voltam, amelyikben szoktam járni, hanem egy másik evangéliumi gyülekezetbe mentem el barátaimmal, és az Úr mindig tudja, hogy hova küldjön, azért hogy Ő beszéljen velem. Be kell vallanom, hogy nagyon sokra tanitott az Úr, először is arra, hogy harc folyik a lelkekért, ez erősitett abban, hogy ezután imáimban többet harcoljak, és tanitott a hitető lelkektől való őrizkedésre. A harcok a hivő élet vele járója, mert Jézusnak is voltak harcai, akiknek nincsenek harcai az már legyőzőtt ellenség, mert a foglyok nem harcolnak. Sokan vissza riadnak mikor látják a harcot, de az áldásokat megakarják maguknak szerezni. De ugyanakkor meg is fedett Igéje által "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket."(Jn15,9-12) Az öröm forrása a szeretet, ebben engedelmeskedve lehet megmaradni. Nekem már nagyon sokat kellett pótvizsgáznom az Úrnál a szeretetből, talán ez volt az a lecke eddig amit a legnehezebben tudtam megtanulni, és még most sem mondanám, hogy tökéletesen tudom, de viszont törekszem erre. Megtanultam szeretni az embereket, olyanokat akiket eddig nem igazán tudtam, mivel megtanultam bennük a Krisztust szeretni. Isten szeret engem, Isten szereti a másik embert is és ez a szeretet az ami összeköt bennünket, és ezt a benne lakozó Szeretetet kell szeretnem. Remélem érthető, amit akartam mondani. Minden parancsolatban a lényeg a szeretetben van. A parancsolatok közül az volt a leginkább kiemelve, hogy "Tisztelt apádat és anyádat". Elhangzott az is, hogy mi sokszor fiatalok olyan maradinak nézzük szüleinket, mi sokkal okosabbnak gondoljuk magunkat, mi modernek vagyunk, és ezzel leértékeljük őket, az Úr pedig azt mondja, hogy "átkozott, aki gyalázza apját és anyját", ugyanakkor azt is mondja, hogy engedelmeskedjünk nekik az Úrban, és ha valami olyant kérnek akkor szeretettel mondjuk meg, hogy az Úr nem ezt mondja, és nekünk az életünkben Ő az első. Hát kellett ez nekem, mivel annak ellenére, hogy nagyon szeretem a szüleim és nagyon hálás vagyok értük az Úrnak, mégis olyan sokszor megbántom őket, vagy nem a legnagyobb türelemmel és szeretettel beszélek velük, igen is van mikor leértékelem őket azzal, hogy én többet tudok. Igy az ige önvizsgálatra és bűnbánatra inditott, és miután sikerült ezt őszintén megbánni és vinni az Úr elé, azután a szüleimet is felhivtam és mondtam nekik, hogy Isten Lelke mire világitott rá az életemben és bocsánatot kértem tőlük, azért amikor igy bántam velük, jó volt az hogy őszintén vették amit mondtam és gondoltam, és mondták, hogy ők is nagyon szeretnek engem és megbocsátanak. Annyira jó az mikor az Úr rávilágit a hiányokra az életembe, és betölt teljesen az Ő Lelkével. Elhatároztam, hogy ezután figyelmesebb fogok lenni és jobban fogok szeretni mindenkit. Maradjunk meg az Isten szeretetében és tartsuk meg a szeretet parancsolatát. Uram a te óhajod parancs nekem, mert szeretsz és én is szeretlek téged!Ámen.
Délután pedig saját gyülekezetembe voltam, ahol nagyon áldott alkalom volt, én is bizonyságot tettem erről az igéről és ezekről a dolgokról és arról, hogy még mikre tanitott Isten ebben az évben, mivel az volt az utolsó vasárnap ebből az évből számomra, amikor ebben a gyülekezetbe lehettem, mivel még csak egy vasárnap van, akkor pedig otthon fogok lenni. Majd ezekről később részletesebben fogok beszámolni (majd az év utolsó napján, mivel akkor szoktunk lertárt késziteni az elmúlt évről). Az alkalmon a boldog jövő igéretéről volt szó az Ámósz próféta könyvéből. És arról, hogy mi emberek szeretünk álmodozni, de az életünk felől azt kell meglássuk, hogy mi Isten álma rólunk, mi az Ő célja velünk és akkor egy boldog jövő vár ránk, és egy beteljesült életünk lehet. Én tapasztalatból tudom mondani, hogy Isten álmokat valósággá tesz, ha az az Ő akaratával megegyezik. Az én vágyam az, hogy az én álmaim eggyé válljanak az Isten álmaival, az én utaim és az én gondolataim eggyé legyenek az Ővéivel, mivel az Úr útjai és gondolatai sokkal magasabbak a miéinknél. Úgy szeretném, ha mindig megtudnák alázkodni Isten előtt és az Ő akaratát meglátni és aszerint élni.
Számomra nagyon áldott volt ez a hétvége, amit teljesen az Ő jelenlétében tölthettem, és a Krisztus iskolájában tanulhattam.
Kedves barátom kivánom, hogy te is tudd felismerni Isten céljait az életedben és tudj aszerint élni. Merd rábizni magad teljesen, és kezdj el te is Krisztus iskolájában tanulni. Legyen egy nagyon áldott heted, amiben a nagy karácsonyi készülődések mellett tudj elcsendesedni és Istenre figyelni. Hadd töltse be a te életedet is az Ő fénye és az Ő szeretete!
2010. december 16., csütörtök
Más,mint amit terveztem...
Ember tervez, Isten végez- szokták mondani. Az én esetembe is valahogy igy volt a tegnapi nap (merem igy irni, mivel most már péntek reggel négy óra van). Irtam, hogy megyek gyerek otthonba kántálni román fiatalokkal, mivel meghivtak. Azonkivül, hogy nagyon megfagytunk egy nagyon áldott alkalom volt. Nem tudom azt az érzést ami betöltött mikor ezeket a gyerekeket láttam leirni. Egyszerűen jött, hogy sirjak és imádkozzak értük. Az Úr betudja tölteni az űrt az életükben. Énekeltünk egy jó pár éneket, azután egy rövid jelenet volt, miután megajádékoztuk őket. Ezek után ők is megleptek minket egy énekkel, nagyon jól esett hallani, hogy mennyire szivből énekelnek. Az Úr áldja meg őket, és vegye körül őket az Ő szeretetével. Azután nem ügyeletbe mentem a korházba, ahogy tervben volt, mivel már nagyon rég egy csomó barátom meghivott vacsorázni különböző éttermekben, de persze nekem soha nem volt időm elmenni. Ma este is telefonált a barátnőm és két barátom, hogy menjek velük a Magesticbe vacsorázni, meglepetésükre el is fogadtam a meghivást és elmentem. Egy nagyon jó estét töltöttünk együtt, már nagyon rég nem nevettem ilyen sokat, olyan jó volt teljesen az élet gondjairól megfeledkezni. Végül nem is bántam hogy elmentem. Úgy érzem az utóbbi időben nem igazán volt időm kikapcsolodásra, csak nagy rohanás volt minden, egyetem, tanulás, korház, lelkigondozás. Önmagamra nem igazán volt időm, na hát most ezt probálom bepótolni. Miután haza jöttem gondoltam nem fekszem le, hanem inkább vasalok,mosok és takaritók, igy sikerült megcsinálni a karácsonyi nagy takaritást: ablakokat megpucolni, ajtókat lesurolni, a házat egyszerűen ragyogóvá tenni. Olyan jól eső érzés most ülni a meleg szobába, ahol csend van és béke. Mindig mikor jönnek hozzám, megjegyzik hogy olyan otthonias nálam, meg olyan jól érzik magukat, ez csak azért van, mert a házunkat Isten békessége és jelenléte tölti be, Ő a ház gazdája, és mindennek résztvevője. Ő zörget mindenkinek az ajtaján és aki befogadja ahoz bemegy " Ime az ajtó előtt állok, és zörgetek, aki meghallja az én hangomat, ahoz bemegyek és vele vacsorálok és ő én velem". Nagyon örülök annak, hogy én kinyitottam neki az ajtót és Ő bejött hozzám , és azóta velem van. Kedves barátom, tapasztalatból megéri befogadnod Őt.
Most pedig épp az emaileim olvastam, egy volt osztálytársnőm irt, akinek levelét örömmel és szivembe hálával olvastam, mivel arról irt, hogy Krisztust elfogadta személyes Megváltójának és a Vele való kapcsolatáról. Örülök annak, hogy 11. osztályba átjött hozzánk, és az Úré a dicsőség, mivel ez a lány felismerte az életembe Krisztust. Ez újra abban erősitett meg, hogy én bátran valljam meg Őt és mutassam be az én életembe, mivel sose tudhatom, hogy kire mi hat és ki dönti el, hogy neki is erre a Krisztusra, Megváltóra van szüksége. Akik az Úrban vagytok kérlek, hogy imádkozzatok ezért a lányért, hogy megtudjon maradni a hitben, legyen kitartó és tudja felvállalni mások előtt is Őt, mivel azt irta ez még nem igazán megy neki. "De aki elkezdte bennünk a jó munkát, az be is végzi a Krisztus Jézus napjára."
Ma reggel még nagyon jó volt az, hogy az Úr válaszolt nekem a mai igén keresztül: "Isten olyan gyorsan tud lépni, hogy mig egy nap úgy érzed, hogy elszabadult a pokol az életedben, másnap már olyan, mintha mennyben lennél Mindkét esetben "...Isten az aki munkálkodik bennetek". A Biblia olyan szavakat használ, mint: azonnal, rögtön, hirtelen, hogy emlékeztessen minket arra, hogy amikor Isten mozdul, akkor készen kell állnunk arra, hogy mi is mozduljunk. Nem fogja harsonákkal és fanfárokkal hirdetni, tehát készen kell állnod, főleg akkor, ha valamire már régóta vársz. Lehet, hogy csak egy pillanat választ el attól a választól, amit kerestél. Ennyi időre van szüksége Istennek, ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgokat: egy pillanatra! Ne hagyd, hogy a csüggedés elgyengitse a hited, vagy a késlekedés ellopja a lehetőségedet!...Semmi sem fontosabb, mint az, amit Isten éppen most mond és tesz az életedben: nem fontosabb az, ami az otthonodban történik, sem mások tettei vagy véleménye nem fontosak. Csak az számit, hogy állj készen."
Hát ezzel az Úrnak sikerült padlóra tennie, mivel nagyon aktuális dolgot mondott, igy hát készen állok és elfogadom a legjobbat amit Isten kinál.
Kedves barátom légy kitartó és légy kész várni az Ő időzitésére, mivel az tökéletes, ugyanakkor állj készen. :)
Most pedig épp az emaileim olvastam, egy volt osztálytársnőm irt, akinek levelét örömmel és szivembe hálával olvastam, mivel arról irt, hogy Krisztust elfogadta személyes Megváltójának és a Vele való kapcsolatáról. Örülök annak, hogy 11. osztályba átjött hozzánk, és az Úré a dicsőség, mivel ez a lány felismerte az életembe Krisztust. Ez újra abban erősitett meg, hogy én bátran valljam meg Őt és mutassam be az én életembe, mivel sose tudhatom, hogy kire mi hat és ki dönti el, hogy neki is erre a Krisztusra, Megváltóra van szüksége. Akik az Úrban vagytok kérlek, hogy imádkozzatok ezért a lányért, hogy megtudjon maradni a hitben, legyen kitartó és tudja felvállalni mások előtt is Őt, mivel azt irta ez még nem igazán megy neki. "De aki elkezdte bennünk a jó munkát, az be is végzi a Krisztus Jézus napjára."
Ma reggel még nagyon jó volt az, hogy az Úr válaszolt nekem a mai igén keresztül: "Isten olyan gyorsan tud lépni, hogy mig egy nap úgy érzed, hogy elszabadult a pokol az életedben, másnap már olyan, mintha mennyben lennél Mindkét esetben "...Isten az aki munkálkodik bennetek". A Biblia olyan szavakat használ, mint: azonnal, rögtön, hirtelen, hogy emlékeztessen minket arra, hogy amikor Isten mozdul, akkor készen kell állnunk arra, hogy mi is mozduljunk. Nem fogja harsonákkal és fanfárokkal hirdetni, tehát készen kell állnod, főleg akkor, ha valamire már régóta vársz. Lehet, hogy csak egy pillanat választ el attól a választól, amit kerestél. Ennyi időre van szüksége Istennek, ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgokat: egy pillanatra! Ne hagyd, hogy a csüggedés elgyengitse a hited, vagy a késlekedés ellopja a lehetőségedet!...Semmi sem fontosabb, mint az, amit Isten éppen most mond és tesz az életedben: nem fontosabb az, ami az otthonodban történik, sem mások tettei vagy véleménye nem fontosak. Csak az számit, hogy állj készen."
Hát ezzel az Úrnak sikerült padlóra tennie, mivel nagyon aktuális dolgot mondott, igy hát készen állok és elfogadom a legjobbat amit Isten kinál.
Kedves barátom légy kitartó és légy kész várni az Ő időzitésére, mivel az tökéletes, ugyanakkor állj készen. :)
2010. december 15., szerda
Egy nap sem telik semmi nélkül...
Olyan jó az mikor a napok nem csak úgy eltelnek és kifutnak a kezünk között. A mai délelőttőt egy barátnőmmel töltöttem, nagyon jól elbeszélgettünk, azután együtt ebédeltünk és olyan jó volt együtt, hogy egyre kellett volna menjen be a korházba, de csak egykor vettük észre az órát, hogy mostmár sietnie kell és menjen. Jó az mikor együtt lehetünk és az mégjobb, hogy az Úr is résztvevője a beszélgetéseinknek, érzelmeinknek, problémáinknak, úgy egyszerűen itt van velünk, és betölt az Ő jelenlétével, békességével. Azután a városba voltam, mivel kalapot kerestem magam, de sok időm erre nem volt ugyanis hattól az egyetemen kellett lennem. Este még találkoztam barátokkal, akiket meghivtam hozzám egy sütire. És valahogy igy telt el a mai nap, egyszerűen tanulás nélkül, ez azért számomra furcsa, mivel mindennap szoktam tanulni, de azért a Biblia olvasás nem maradt ki és a Vele való találka sem maradt el, sőt jót beszélgettünk. De úgy érzem, hogy az agysejteimnek is szüksége van egy kis pihenésre. Holnap ugyis egyetem után megyek árvaházba kántálni román fiatalokkal, ugyanis ők hivtak, én örülök ennek a lehetőségnek, amikor mehetek az árva gyerekek közé és vihetjük nekik Isten szeretetét és elmondhatom nekik, hogy ők igazából nem árvák, mivel az Ő alkotójuk, és mennyei Édesapjuk szereti őket és naponta velük van. De ezekről majd részletekben, ha már voltam. Közbe ügyeletbe is megyek, ami remélem jó lesz, ugyanis az egyik évfolyamtársnőm is a barátjával mennek a smurdra és igy az éjszakát együtt tölthetjük, és úgy látom ez jó alkalom lesz arra, hogy jobban megismerkedjünk, és főleg azért hogy még többet beszélhessek nekik a Megváltomról, aki azért jött és azért vállalta a halált, hogy nekünk ne kelljen, Ő helyettünk, érettünk halt meg. És Ő győzőtt, mivel nem maradt a sirban, hanem feltámadt, igy Vele együtt mi is naponta győzhetünk. (Na de majd ezekről bővebben utólag.)
Még megosztanák veletek két igét amit az Úrtól kaptam, és Ő ezt nektek is üzeni:
"Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szivből, Jeruzsálem leánya!... Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned."(zof3,14-15b)
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk."(zsid4,16)
Gondoltam, hogy miután bloggolok lefekszek kicsit hamarabb, hogy tudjak egy jót pihenni, de ma újra nem jött össze, de nem baj, mivel most fejeztem be a barátnőmmel a telefonbeszélgetést, egy hónapja nem beszéltünk, ugyanis ő Svájcban él most a családjával, olyan jól elbeszélgettünk, hogy csak úgy elrepült az idő még 23h hivott fel és most már lassan éjjel 2h. Most már téleg megyek aludni, persze előtte még olvasok igét és imádkozok. Áldott éjszakát nektek is, és egy nagyon áldott napot, sok erővel és örömmel. :)
Még megosztanák veletek két igét amit az Úrtól kaptam, és Ő ezt nektek is üzeni:
"Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szivből, Jeruzsálem leánya!... Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned."(zof3,14-15b)
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk."(zsid4,16)
Gondoltam, hogy miután bloggolok lefekszek kicsit hamarabb, hogy tudjak egy jót pihenni, de ma újra nem jött össze, de nem baj, mivel most fejeztem be a barátnőmmel a telefonbeszélgetést, egy hónapja nem beszéltünk, ugyanis ő Svájcban él most a családjával, olyan jól elbeszélgettünk, hogy csak úgy elrepült az idő még 23h hivott fel és most már lassan éjjel 2h. Most már téleg megyek aludni, persze előtte még olvasok igét és imádkozok. Áldott éjszakát nektek is, és egy nagyon áldott napot, sok erővel és örömmel. :)
2010. december 14., kedd
Tanulás, de nem csak...
Előszőr is megköszönöm az újbóli hozzászólásaitokat, leveleiteket, és azt, hogy mertek bátran kérdésekkel jönni és főleg imatémákkal. Imádkozom értetek. Már egy jó páran mondtátok, hogy csodáltok engem, hát hogy tévedés ne legyen ez az egész nem rólam szól, és nem is arról, hogy ki vagyok én vagy mit teszek én, mert minden ami vagyok az csak az, hogy Isten kegyelme nem lett hiábavaló hozzám. Ez az egész Róla szól, és az Ő szeretetéről, hatalmáról, arról hogy Ő mennyire át tud formálni egy emberi életet. Úgy, hogy Őt csodáljátok, mert "nekem az élet Krisztus", "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem"(gal2,20).
Egy hete nem irtam, mert szerda óta csak nagyrészt tanulásról szólt minden. Öszintén a múltkori bejegyzésem óta nem tudom, ha egy hét alatt aludtam 30 órát. Három vizsgám volt, pénteken agyidegből, hétfőn részletes embriológiából, ma pedig fiziológiából minden amit eddig tanultunk. Egyik sem volt kevés vagy könnyű anyag, de próbáltam mindegyikre elég jól felkészülni. Az eredményeket még nem tudom, de azt tudom, hogy bármi is lesz az javamat fogja szolgálni, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van"(róm8,28). Újra jó lehetőségek voltak ezek a vizsgák arra, hogy másokkal is megoszthassam azt, hogy őszinte hittel hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, Istennek nincs lehetetlen, Ő hatalmas, és mindent javunkra ad, neki mindennel célja és terve van, nincsenek véletlenek. Bátorithattam másokat azzal, amivel Ő bátoritott engem. Annyira hálás tudok lenni ilyenkor mikor másoknak is bemutathatom Őt, amikor másokért imádkozhatom. Számomra már nem is fontos az, hogy hogyan sikerült, mivel annak örülök, hogy beszélhettem Róla, nem volt hiábavaló.
A tanulás mellett még édesapámra is jutott időm, hogy készitsek neki egy tortát, mivel szombaton születésnapja volt, ezt a busztól küldtem el neki, mivel nem volt időm haza menni. Egy levelet is irtam neki, amiben nagyon őszintén megköszöntem mindent neki amit tesz értem, és főleg a szeretetét, mert talán Isten után ő szeret a legjobban, és leirtam azt is, hogy én mennyire szeretem őt, és nem szeretném elvesziteni, hanem szeretném, ha megtérne és befogadná az Úr Jézust a szivében és az ő neve is fel lenne irva az Élet Könyvében. A cselekedetei és jósága meg az, hogy emberileg nézve "kis tökéletes", ez nem fogja üdvöziteni, és még az sem elég csak, hogy hisz, mert az ördögök is hisznek és rettegnek, azt mondja a Biblia. Élő hitre, megtartó hitre van szűkség, arra, hogy felismerd, hogy bűnös vagy és szükséged van Isten bűnbocsánatára, a kegyelemre utalt vagy, mert "kegyelem által van üdvösségetek, és nem cselekedetek által, hogy senki se dicsekedjék". Lehet kicsit keményen fogalmaztam meg neki, de téleg nem akarom, hogy elveszen, hanem hogy éljen, örökké éljen és majd a Mennybe is vele együtt lehessek, ahol semmi, sem idő, sem tér nem fog már elválasztani. Annyira szeretem őt, hogy sokszor már azt mondom Istennek, hogy nélküle én nem akarok a Mennyországba menni, de nem úgy, hogy akkor én maradjak ki onnan, hanem, hogy adjon neki is olyan szivet amellyel megtér hozzá.
Vasárnap pedig gyülekezetbe voltam, ahol délután a fiatalokkal is szolgáltunk és újra bizonyságot tettem arról, hogy Isten mire tanitott, hogy legyek csendben és várjak rá, én csak imádkozzak és Ő cselekedni fog, és ez úgy is történt, mivel volt valaki és valami amiért imádkoztam és az Úr meghallgatott, sőt még számon sem volt a szó, Ő már tudta, mert Ő hamarabb megadta, minthogy én arról tudtam volna, de aztán velem is tudatta, hogy megadta és ezért nagyon hálás voltam és vagyok. Megéri minden dolgunkkal Isten elé jönni, mivel Ő cselekedni fog kellő időben. Mivel arról énekeltünk, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, ezért egy igaz történetet is elmondtam, ami USA-ban történt, és egy jómodú emberről és az ő fiáról szólt, akik nagy rajongói voltak a ritka műalkotásoknak. Mikor kitört a vietnámi háború, akkor a fiú katona lett. Erős volt és bátor, sokak életét megmentette, mikor egy bajtársa életét mentette meg, akkor egy golyó sziven találta és meghalt. Amikor édesapja megkapta a hirt mély gyászban volt egyetlen fia miatt. Nem sokkal karácsony előtt egy fiatalember ment hozzá, aki egy ajándékot adott neki, a csomagban a fia portréja volt, amit ez az ember készitett, mivel tudta, hogy szereti a művészetet, és ő volt az akiért meghalt a fia. Az apát nagyon meghatotta az a megragadó valódiság, mivel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását, különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét. A kandaló fölé akasztotta a festményt, és minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotásokat. Néhány hónappal később meghalt az apa, és egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményéből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze. A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. " A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?" Csend volt, aztán valaki megszólalt, hogy ők a hires festményeket akarják látni. De a vezető folytatta, "kinál valaki ezért 100 vagy 200 dollárt?" Valaki újra megszólalt "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a festményt lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket". A vezető csak folytatta " A fiú! A fiút ki akarja elvenni?" Végül valaki ajánlt érte 10 dollárt, mivel neki csak ennyije volt, ő volt a tulajdonos régi kertésze. Mivel senki nem ajánlt többet, a tömeg csak háborgott, mert nem akarták már tovább látni a fiú képét. Az aukció vezető lecsapott a kalapáccsal. Egy férfi megszólalt "akkor most folytassuk a festményekkel", a vezető letette a kalapácsot, az aukciónak vége volt. Azt mondta "Sajnálom, de amikor megbiztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartasam magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhettet sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is". Ennek a történetnek a kapcsán az jutott eszembe "Akié a Fiú azé minden", azé az élet, sőt az örökélet is. Válasszuk a Fiút, kelljen nekünk, és akkor vele együtt mindent megkapunk. Délben újra vendégeim voltak, örültem, hogy nem egyedül kell ebédeljek:)
Este pedig a korházba voltam újra ügyeletben a legjobb barátnőmmel, a két kedvenc orvosommal és aszisztensnőmmel. De most az egyszer semmi különös nem volt benne, és nem ez volt a jó, hanem az, hogy meglátogathattam egy nénit, akivel éjfél utánig beszélgettem. Ez a néni a gyülekezetemből volt és olyan jó volt, hogy erre a sebészetre volt befektetve, és mégjobb volt látni azt, hogy mennyire Istenre bizza az életét és még ebben a megpróbáltatásban is azt tudja mondani "köszönöm Uram, legyen meg a te akaratod". Csodálni tudom ilyenkor Istent. Jó volt erősiteni őt, imádkozni vele. Azért is áldani tudtam Istent, mert közbe elmondta a néni, hogy Isten a gyülekezetben mennyire használ engem az Ő életében, és annyi mindent kapott az Úrtól a bizonyságtevéseim által, dicsőség ezért Neki. Én mindig azt akarom, hogy eszköz legyek a kezébe, hogy Ő tudja végezni az Ő munkáját általam. Az éjszaka többi részét azzal töltöttem, hogy fél háromig a smurdra mentem az orvossal betegeket megvizsgálni, egy negyed órát pihentem, azután reggel hatig embriót tanultam, miután Bibliát olvastam, imádkoztam, aztán hét után eljöttem, mivel egyetemre kellett menni.
Az is annyira megerősitő volt számomra mikor valakivel beszéltem pénteken telefonn, mivel valami könyvekre volt szűkségem, én ezt a valakit személyesen nem ismerem, soha nem is találkoztam vele, sőt eddig még nem is beszéltem, és telefon beszélgetés végén azt mondja "Áldott életet kivánok önnek, mert hallottam, hogy az Úr mennyire munkálkodik önben, és mennyire felhasználja önt mások életében." Erre csak azt tudtam és tudom mondani, hogy a dicsőség az Úré, Ő az aki cselekszik, Ő a Mester, én az eszköz.
A tegnap egyetem után az év utolsó bibliakörét tartottuk, amiután még tanultam, mivel ma volt ez év utolsó megméretettése. Köszönöm azoknak aki ebben az időszakban imádságaikkal támogattak, talán ezért volt annyi erőm, és birtam úgy. Az egyik évfolyamtársnőm megkérdezte a tegnap, hogy ő nem érti, hogy én hpgy birom. Mondtam is neki úgy, hogy mindennap az Erő forrásából meritek, Jézus Krisztusból, Ő az aki betölt engem az Ő Lelkével és erejével.
Úgy gondoltam veletek is megosztom azokat az igéket amikkel ebben a hétben bátoritott az Úr és amivel én is tudtam az évfolyamtársakat bátoritani:
"Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek, meg is segitlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."(Ézs41,10)
"...legyetek erősek, ne féljetek."(Ézs35,4)
"Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével,ujjongva örül neked."(Zof3,17)
"Erősödjetek meg minden erővel, az Ő dicsőségének nagysága szerint."(Kol1,11)
"Semmiképpen ne rémüljetek meg az ellenségtől."(Fil1,28)
"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj, és ne rettegj!"(5Móz31,8)
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen."(Ján14,27)
Ezekkel az igékkel bátoritson és erősitsen az Úr benneteket is. (Örülök annak, hogy egyre többen olvassák a blogom, és annak is hogy egyre több évfolyamtársam is, kivánom nektek, hogy épülésetekre legyen és ezáltal is mégjobban megismerjétek Istent és még közelebb kerüljetek Hozzá).
Gondoltam, hogy az elmúlt másfél hét fáradalmát ma kipihenem és este 8kor miután haza jövök az egyetemről lefekszem, hát már éjjel fél kettő elvan múlva, úgy látszik ez a pihenéses dolog valahogy soha nem jön össze nálam :p, de már nem is érzem magam fáradtnak.
Sok erőt és kitartást nektek a feladataitokhoz. :)
Egy hete nem irtam, mert szerda óta csak nagyrészt tanulásról szólt minden. Öszintén a múltkori bejegyzésem óta nem tudom, ha egy hét alatt aludtam 30 órát. Három vizsgám volt, pénteken agyidegből, hétfőn részletes embriológiából, ma pedig fiziológiából minden amit eddig tanultunk. Egyik sem volt kevés vagy könnyű anyag, de próbáltam mindegyikre elég jól felkészülni. Az eredményeket még nem tudom, de azt tudom, hogy bármi is lesz az javamat fogja szolgálni, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van"(róm8,28). Újra jó lehetőségek voltak ezek a vizsgák arra, hogy másokkal is megoszthassam azt, hogy őszinte hittel hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, Istennek nincs lehetetlen, Ő hatalmas, és mindent javunkra ad, neki mindennel célja és terve van, nincsenek véletlenek. Bátorithattam másokat azzal, amivel Ő bátoritott engem. Annyira hálás tudok lenni ilyenkor mikor másoknak is bemutathatom Őt, amikor másokért imádkozhatom. Számomra már nem is fontos az, hogy hogyan sikerült, mivel annak örülök, hogy beszélhettem Róla, nem volt hiábavaló.
A tanulás mellett még édesapámra is jutott időm, hogy készitsek neki egy tortát, mivel szombaton születésnapja volt, ezt a busztól küldtem el neki, mivel nem volt időm haza menni. Egy levelet is irtam neki, amiben nagyon őszintén megköszöntem mindent neki amit tesz értem, és főleg a szeretetét, mert talán Isten után ő szeret a legjobban, és leirtam azt is, hogy én mennyire szeretem őt, és nem szeretném elvesziteni, hanem szeretném, ha megtérne és befogadná az Úr Jézust a szivében és az ő neve is fel lenne irva az Élet Könyvében. A cselekedetei és jósága meg az, hogy emberileg nézve "kis tökéletes", ez nem fogja üdvöziteni, és még az sem elég csak, hogy hisz, mert az ördögök is hisznek és rettegnek, azt mondja a Biblia. Élő hitre, megtartó hitre van szűkség, arra, hogy felismerd, hogy bűnös vagy és szükséged van Isten bűnbocsánatára, a kegyelemre utalt vagy, mert "kegyelem által van üdvösségetek, és nem cselekedetek által, hogy senki se dicsekedjék". Lehet kicsit keményen fogalmaztam meg neki, de téleg nem akarom, hogy elveszen, hanem hogy éljen, örökké éljen és majd a Mennybe is vele együtt lehessek, ahol semmi, sem idő, sem tér nem fog már elválasztani. Annyira szeretem őt, hogy sokszor már azt mondom Istennek, hogy nélküle én nem akarok a Mennyországba menni, de nem úgy, hogy akkor én maradjak ki onnan, hanem, hogy adjon neki is olyan szivet amellyel megtér hozzá.
Vasárnap pedig gyülekezetbe voltam, ahol délután a fiatalokkal is szolgáltunk és újra bizonyságot tettem arról, hogy Isten mire tanitott, hogy legyek csendben és várjak rá, én csak imádkozzak és Ő cselekedni fog, és ez úgy is történt, mivel volt valaki és valami amiért imádkoztam és az Úr meghallgatott, sőt még számon sem volt a szó, Ő már tudta, mert Ő hamarabb megadta, minthogy én arról tudtam volna, de aztán velem is tudatta, hogy megadta és ezért nagyon hálás voltam és vagyok. Megéri minden dolgunkkal Isten elé jönni, mivel Ő cselekedni fog kellő időben. Mivel arról énekeltünk, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, ezért egy igaz történetet is elmondtam, ami USA-ban történt, és egy jómodú emberről és az ő fiáról szólt, akik nagy rajongói voltak a ritka műalkotásoknak. Mikor kitört a vietnámi háború, akkor a fiú katona lett. Erős volt és bátor, sokak életét megmentette, mikor egy bajtársa életét mentette meg, akkor egy golyó sziven találta és meghalt. Amikor édesapja megkapta a hirt mély gyászban volt egyetlen fia miatt. Nem sokkal karácsony előtt egy fiatalember ment hozzá, aki egy ajándékot adott neki, a csomagban a fia portréja volt, amit ez az ember készitett, mivel tudta, hogy szereti a művészetet, és ő volt az akiért meghalt a fia. Az apát nagyon meghatotta az a megragadó valódiság, mivel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását, különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét. A kandaló fölé akasztotta a festményt, és minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotásokat. Néhány hónappal később meghalt az apa, és egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményéből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze. A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. " A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?" Csend volt, aztán valaki megszólalt, hogy ők a hires festményeket akarják látni. De a vezető folytatta, "kinál valaki ezért 100 vagy 200 dollárt?" Valaki újra megszólalt "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a festményt lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket". A vezető csak folytatta " A fiú! A fiút ki akarja elvenni?" Végül valaki ajánlt érte 10 dollárt, mivel neki csak ennyije volt, ő volt a tulajdonos régi kertésze. Mivel senki nem ajánlt többet, a tömeg csak háborgott, mert nem akarták már tovább látni a fiú képét. Az aukció vezető lecsapott a kalapáccsal. Egy férfi megszólalt "akkor most folytassuk a festményekkel", a vezető letette a kalapácsot, az aukciónak vége volt. Azt mondta "Sajnálom, de amikor megbiztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartasam magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhettet sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is". Ennek a történetnek a kapcsán az jutott eszembe "Akié a Fiú azé minden", azé az élet, sőt az örökélet is. Válasszuk a Fiút, kelljen nekünk, és akkor vele együtt mindent megkapunk. Délben újra vendégeim voltak, örültem, hogy nem egyedül kell ebédeljek:)
Este pedig a korházba voltam újra ügyeletben a legjobb barátnőmmel, a két kedvenc orvosommal és aszisztensnőmmel. De most az egyszer semmi különös nem volt benne, és nem ez volt a jó, hanem az, hogy meglátogathattam egy nénit, akivel éjfél utánig beszélgettem. Ez a néni a gyülekezetemből volt és olyan jó volt, hogy erre a sebészetre volt befektetve, és mégjobb volt látni azt, hogy mennyire Istenre bizza az életét és még ebben a megpróbáltatásban is azt tudja mondani "köszönöm Uram, legyen meg a te akaratod". Csodálni tudom ilyenkor Istent. Jó volt erősiteni őt, imádkozni vele. Azért is áldani tudtam Istent, mert közbe elmondta a néni, hogy Isten a gyülekezetben mennyire használ engem az Ő életében, és annyi mindent kapott az Úrtól a bizonyságtevéseim által, dicsőség ezért Neki. Én mindig azt akarom, hogy eszköz legyek a kezébe, hogy Ő tudja végezni az Ő munkáját általam. Az éjszaka többi részét azzal töltöttem, hogy fél háromig a smurdra mentem az orvossal betegeket megvizsgálni, egy negyed órát pihentem, azután reggel hatig embriót tanultam, miután Bibliát olvastam, imádkoztam, aztán hét után eljöttem, mivel egyetemre kellett menni.
Az is annyira megerősitő volt számomra mikor valakivel beszéltem pénteken telefonn, mivel valami könyvekre volt szűkségem, én ezt a valakit személyesen nem ismerem, soha nem is találkoztam vele, sőt eddig még nem is beszéltem, és telefon beszélgetés végén azt mondja "Áldott életet kivánok önnek, mert hallottam, hogy az Úr mennyire munkálkodik önben, és mennyire felhasználja önt mások életében." Erre csak azt tudtam és tudom mondani, hogy a dicsőség az Úré, Ő az aki cselekszik, Ő a Mester, én az eszköz.
A tegnap egyetem után az év utolsó bibliakörét tartottuk, amiután még tanultam, mivel ma volt ez év utolsó megméretettése. Köszönöm azoknak aki ebben az időszakban imádságaikkal támogattak, talán ezért volt annyi erőm, és birtam úgy. Az egyik évfolyamtársnőm megkérdezte a tegnap, hogy ő nem érti, hogy én hpgy birom. Mondtam is neki úgy, hogy mindennap az Erő forrásából meritek, Jézus Krisztusból, Ő az aki betölt engem az Ő Lelkével és erejével.
Úgy gondoltam veletek is megosztom azokat az igéket amikkel ebben a hétben bátoritott az Úr és amivel én is tudtam az évfolyamtársakat bátoritani:
"Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek, meg is segitlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."(Ézs41,10)
"...legyetek erősek, ne féljetek."(Ézs35,4)
"Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével,ujjongva örül neked."(Zof3,17)
"Erősödjetek meg minden erővel, az Ő dicsőségének nagysága szerint."(Kol1,11)
"Semmiképpen ne rémüljetek meg az ellenségtől."(Fil1,28)
"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj, és ne rettegj!"(5Móz31,8)
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen."(Ján14,27)
Ezekkel az igékkel bátoritson és erősitsen az Úr benneteket is. (Örülök annak, hogy egyre többen olvassák a blogom, és annak is hogy egyre több évfolyamtársam is, kivánom nektek, hogy épülésetekre legyen és ezáltal is mégjobban megismerjétek Istent és még közelebb kerüljetek Hozzá).
Gondoltam, hogy az elmúlt másfél hét fáradalmát ma kipihenem és este 8kor miután haza jövök az egyetemről lefekszem, hát már éjjel fél kettő elvan múlva, úgy látszik ez a pihenéses dolog valahogy soha nem jön össze nálam :p, de már nem is érzem magam fáradtnak.
Sok erőt és kitartást nektek a feladataitokhoz. :)
2010. december 7., kedd
Minden jó, ha a vége jó :)
Annyi minden történt az elmúlt két nap alatt, kicsit nehéz lesz róla röviden beszélni. Kezdem azzal, hogy hétfő reggel korán felkeltem, mert 8-tól órám volt az egyetemen, és azóta még semmit nem aludtam (szerda 01:30). De gondoltam, hogy veletek is megosztom az élményeim. Hétfőn este 18-ig egyetemen voltam, onnan pedig mentem ügyeletbe a sebészetre, habár itthon bibliakör helyett mikulás partyt szerveztünk, de valahogy úgy éreztem, hogy most a party nem olyan fontos, igy a legjobb barátnőmmel mentünk ügyeletbe. Nagyon örültem annak, hogy a kedvenc dokim volt, és ahogy megérkeztünk fel is mentünk a műtőbe, mivel volt egy pleurostoma, és egy traheaostoma. Ahogy felmegyünk, kivel találkozok, a kedvenc dokimmal. Egy pár szót váltottam vele, és mikor mondtam, hogy a neuroanatómiát jobban szeretem, akkor újra azzal kezdte, hogy biztos annak van lelki háterre. Én nem tudom mért olyan nehéz észre venni azt, hogy igen is mindennek van lelki háterre is, ugyanis az ember nem csak anyag, hanem lélek is, és végül is ami életet adott az embernek az a Lélek volt. Kérdezte, ha megtanultam bemosakodni és beöltözni, én mondtam, hogy igen és hogy remélem, hogyha lesz valami éjjel, akkor be is mehetek harmadkéznek. Erre ő azt mondta, ha megengedi nekem az a rezidens aki kell legyen, hogy helyette bemnejek. Ezzel annyira elszomoritott, (épp a barátnőmnek és a műtös aszisztens lánynak mondtam, hogy én mindent megteszek, még azt is, hogy szombaton felkelek hat előtt és felmegyek korán reggel a klinikára, hogy megtanuljam amit még nem tudok), ő pedig mindig talál valami kifogást, hogy mért ne menjek be. És annyira csalodtam benne, pedig ő volt az orvosok között a példaképem, még azt is mondtam, hogy nem is fogok többet vele menni ügyeletbe, mert semmit nem csinálhatók, sebészetre se megyek többet, mert miden igyekezet hiábavaló. Téleg nagyon rosszul esett akkor. Na de bánatom próbálták azzal elvenni, hogy a barátnőm aki ott dolgozik megtanitotta nekünk az eszközöket (mondta a lány, hogy mind megvannak a kedvenc dokim könyvébe és ne irjam le őket, de mondtam, hogy leirom, hiába vettem meg nyáron, az ő könyvéből nem tanulok, csalódtam benne). Ezek után lementünk a sűrgösségire és ott voltunk, közbe még voltak vizsgálatok ott is meg a smurdon is. Az orvos megkért, hogy irjam én meg a küldő papirt (örültem, hogy legalább ezt megengedi). Közbe a felesége is volt bent a gyerekekkel, szerintem úgy első benyomásként összeillenek, és látszik, hogy egy áldott család, amit az Úr szerzett (bárcsak Neki élnének, és Józsuéval együtt eltudnák mondani "én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk"). Éjjel jött egy ember aki megkéselte önmagát, és olyan volt az egész vágás, hogy be kellett menni vele a műtőbe. És ekkor tört meg a jég, mert a kedvenc dokim megkérdezte, ha beszeretnék-e menni harmadkéznek. Én persze, hogy igen, na de elkezdett úgy minden kavarogni bennem, és hamar imádkoztam, hogy semmit el ne szúrjak. A beöltözés nem volt nagy élmény, mivel ezt már tettem, de a műtétbe való részvétel az igen. Olyan furcsa és egyben olyan jó volt ott állni az "áldott kezek" mellett, nem fentről nézni, és segiteni. Mivel ez volt az első műtét amin bent voltam, soha nem fogom elfelejteni, és külön áldásnak tartom, hogy a kedvenc sebészemmel (aki számomra példakép, olyan sokat kell még tanuljak tőle, de mindenképp a legnagyobb példakép számomra az orvosok Orvosa, Jézus Krisztus, és Tőle még neki is van mit tanulni). Műtét után pedig a bogozást is megtanitotta. Bárcsak én is áldott kéz lehetnék, akivel az Úr sokakat megtudna gyógyitani. Örültem annak, hogy az Úr ezt is megadta, és hogy az Ő időzitése tökéletes.
Reggel voltam átadáson, azután haza jöttem, becsomagoltam és mentem egyetemre. Anatómia gyakorlatról, miután a tanársegéd leadta az anyagot elkéreztem, hogy menjek a klinikára. Igy hattól újra mentem a sebészetre, mert még a reggel megigértem a kedvenc aszisztensnőmnek, hogy egyetem után este tizig bemegyek. Hát nem is bántam meg, mivel jött egy plága, amit megengedtek, hogy én varjak össze, az egész csak három szál volt, de ez is külön élmény, mivel meleg embert még nem vartam, csak hideget:). És ez nagyon jól sikerült, úgy látszik a Donati az összejön nekem. Ma az volt jó, hogy a kedvenc rezidensem volt, megoszthattam vele is az élményeim, és olyan jól elbeszélgettünk. Benne legelőszőr a hozzám való viszonyulását szerettem meg, és ő volt a kedvencem, mivel akkor még a kedvenc dokim nem iagzán csiptem. Emlékszem ő vitt le a műtőbe, elmagyarázta az összes műtétet amit láttam, megmutatta az eszközöket, szondákat, varrásokat és bogozásokat. Emlékszem arra is mikor nyáron az egyik ügyeletbe azt mondta, hogy "negyedévre specialista kell legyen belőled", mindig olyan motiváló volt a hozzá állása, és mai napig az. Ő is egy nagyon áldott személy, és őt is szeretem. Azután még az aszisztensnővel beszélgettem egy jót, olyan hálás vagyok érte Istennek. Minden ügyelet után méginkább rájövök arra, hogy mennyire szeretem a sebészetet magát és az osztályt amelyikre járok, és annak orvosait, aszisztenseit, most méginkább a szivemen vannak, és mégtöbbet imádkozok értük. Annak ellenére, hogy kezdödött ez az ügyelet sorozat, nagyon jól végződött.
Ma azt is megtudtam, hogy jó csendben lenni és várni az Úrra, mert Ő jön és cselekszik, dicsőség ezért Neki.
Reggel voltam átadáson, azután haza jöttem, becsomagoltam és mentem egyetemre. Anatómia gyakorlatról, miután a tanársegéd leadta az anyagot elkéreztem, hogy menjek a klinikára. Igy hattól újra mentem a sebészetre, mert még a reggel megigértem a kedvenc aszisztensnőmnek, hogy egyetem után este tizig bemegyek. Hát nem is bántam meg, mivel jött egy plága, amit megengedtek, hogy én varjak össze, az egész csak három szál volt, de ez is külön élmény, mivel meleg embert még nem vartam, csak hideget:). És ez nagyon jól sikerült, úgy látszik a Donati az összejön nekem. Ma az volt jó, hogy a kedvenc rezidensem volt, megoszthattam vele is az élményeim, és olyan jól elbeszélgettünk. Benne legelőszőr a hozzám való viszonyulását szerettem meg, és ő volt a kedvencem, mivel akkor még a kedvenc dokim nem iagzán csiptem. Emlékszem ő vitt le a műtőbe, elmagyarázta az összes műtétet amit láttam, megmutatta az eszközöket, szondákat, varrásokat és bogozásokat. Emlékszem arra is mikor nyáron az egyik ügyeletbe azt mondta, hogy "negyedévre specialista kell legyen belőled", mindig olyan motiváló volt a hozzá állása, és mai napig az. Ő is egy nagyon áldott személy, és őt is szeretem. Azután még az aszisztensnővel beszélgettem egy jót, olyan hálás vagyok érte Istennek. Minden ügyelet után méginkább rájövök arra, hogy mennyire szeretem a sebészetet magát és az osztályt amelyikre járok, és annak orvosait, aszisztenseit, most méginkább a szivemen vannak, és mégtöbbet imádkozok értük. Annak ellenére, hogy kezdödött ez az ügyelet sorozat, nagyon jól végződött.
Ma azt is megtudtam, hogy jó csendben lenni és várni az Úrra, mert Ő jön és cselekszik, dicsőség ezért Neki.
2010. december 5., vasárnap
Még van kegyelem...
Egy nagyon áldott vasárnapom volt. Délelőtt vissza emlékezhettem arra, hogy az Úr Jézus megszabaditott, vérével tisztára mosott és elpecsételt magának. A Vele kötött szövetségem is megújithattam az úrvacsora által. Délután újra gyülekezetbe voltam, mikor az Úr szólt hozzám, és újra megerősitette bennem, hogy nem hiábavaló Neki szolgálni és Neki élni, persze ez csak akkor, ha teljes odaszántsággal teszed. Mert vannak hiábavaló szolgálatok is, ha csak azért teszed mert elvárják tőled, vagy mert más is teszi, az ilyenek "izzadtságszagú" keresztyének.
Saját tapasztalataim alapjám mondom azt, hogy érdemes Neki és érte élni. Szánjuk oda magunkat teljesen és tegyük az életünket az Ő oltárára. Az az én vágyam, hogy mindennap érte égjek, de ne kiégjek. Naponként mind jobban és jobban szeretem Őt. Jó Vele lenni és Vele járni kéz a kézbe. Ha kipróbálod akkor te is ezen a véleményen leszel. Lehetetlen az, ha valaki egyszer megérezte Isten szeretetét és megtapasztalta az Ő kegyelmét, hogy hátat forditson Neki, ne kelljen ez neki.
A mai napom még böjtel és szüntelen imádkozással töltöttem, mert megértettem, hogy csendben kell legyek, várjak, imádkozzak és böjtöljek, Ő majd cselekedni fog. Mert az imának olyan nagy az ereje, hogy képes megmozditani azt a kart, amely a világmindenséget mozgásba hozta. Én hiszem ezt, ezért csak várok és imádkozok, főleg azokért akiket nagyon a szivemre helyezett.
Kedves barátom, menj te is bizalommal és hittel Istenhez, kérjél Tőle nagy dolgokat és Ő megadja neked, mert Ő maga mondta "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". Ennél több nem is kell. Kivánom neked, hogy ezen a héten is megtapasztald azt, hogy mennyire erősen szeret téged az Isten, és ne utasitsd Őt vissza, hanem fogadd el, tedd a kezébe az életedet, és akkor meglátod, hogy az életed igazi értelmet nyer, és nem hiábavaló.
Advent van, várjuk vissza Jézust. Te várod-e vissza Őt? Mikor visszajön, mint Király és itélő biró, akkor kegyelem vagy itélet alá esel? A döntés rajtad áll. Hála az Úrnak még tart a kegyelem, fogadd el és ne utasitsd Őt vissza, mert lehet mikor ráébredsz az igazságra már késő lesz. Gondolkozz el ezen, és azon is, hogy merre tart az életed, van-e értelme, van-e örök életed? Ha nincs akkor még lehet, mert még nyitva van a Mennyország kapuja azoknak akik, mennek a kereszthez, mert áll még a kereszt és folyik a drága vér, hogy lemossa bűneid, add át Néki az életed.
Egy nagyon áldott hetet kivánok nektek, és azt, hogy ebben az adventi csendben meghalljátok az Ő szelid lágy hangját és megérezzétek a szeretetét, megtapasztaljátok a kegyelmét!
Saját tapasztalataim alapjám mondom azt, hogy érdemes Neki és érte élni. Szánjuk oda magunkat teljesen és tegyük az életünket az Ő oltárára. Az az én vágyam, hogy mindennap érte égjek, de ne kiégjek. Naponként mind jobban és jobban szeretem Őt. Jó Vele lenni és Vele járni kéz a kézbe. Ha kipróbálod akkor te is ezen a véleményen leszel. Lehetetlen az, ha valaki egyszer megérezte Isten szeretetét és megtapasztalta az Ő kegyelmét, hogy hátat forditson Neki, ne kelljen ez neki.
A mai napom még böjtel és szüntelen imádkozással töltöttem, mert megértettem, hogy csendben kell legyek, várjak, imádkozzak és böjtöljek, Ő majd cselekedni fog. Mert az imának olyan nagy az ereje, hogy képes megmozditani azt a kart, amely a világmindenséget mozgásba hozta. Én hiszem ezt, ezért csak várok és imádkozok, főleg azokért akiket nagyon a szivemre helyezett.
Kedves barátom, menj te is bizalommal és hittel Istenhez, kérjél Tőle nagy dolgokat és Ő megadja neked, mert Ő maga mondta "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". Ennél több nem is kell. Kivánom neked, hogy ezen a héten is megtapasztald azt, hogy mennyire erősen szeret téged az Isten, és ne utasitsd Őt vissza, hanem fogadd el, tedd a kezébe az életedet, és akkor meglátod, hogy az életed igazi értelmet nyer, és nem hiábavaló.
Advent van, várjuk vissza Jézust. Te várod-e vissza Őt? Mikor visszajön, mint Király és itélő biró, akkor kegyelem vagy itélet alá esel? A döntés rajtad áll. Hála az Úrnak még tart a kegyelem, fogadd el és ne utasitsd Őt vissza, mert lehet mikor ráébredsz az igazságra már késő lesz. Gondolkozz el ezen, és azon is, hogy merre tart az életed, van-e értelme, van-e örök életed? Ha nincs akkor még lehet, mert még nyitva van a Mennyország kapuja azoknak akik, mennek a kereszthez, mert áll még a kereszt és folyik a drága vér, hogy lemossa bűneid, add át Néki az életed.
Egy nagyon áldott hetet kivánok nektek, és azt, hogy ebben az adventi csendben meghalljátok az Ő szelid lágy hangját és megérezzétek a szeretetét, megtapasztaljátok a kegyelmét!
2010. december 4., szombat
Ma is gyarapodhattam lelkiekben és ismeretekben...
Korán reggel 5:40-kor keltem, amikor édesapám ébresztett, jó volt vele egy keveset beszélgetni, ő ment dolgozni én pedig folytathattam a mennyei Édesapámmal a beszélgetést. Istenem felkölt minden reggel, megnyitja fülemet. Nem rejtőzik el, felhozza az új napot, hogy fényénél igéjével köszöntsem. Már hajnalhasadáskor közel van hozzám, és szól. Pálnak a Timóteushoz irt levelét olvastam, nagyon szeretem ezt a levelt, mivel hogy Timóteus is fiatal volt, olyan magaménak érzem, mintha nekem iródott volna. Olyan jó volt hallani Istentől ma reggel, hogy: "Vállald a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta."(2Tim2,3-4), "Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."(2Tim2,15). Ezek után nem is tudtam bele elegyedni a napi gondokba, hanem azokat letettem az Ő kezébe és boldogan indultam neki a feladataimnak. Fél nyocra mentem a klinikára, mivel a lányok a műtöből mondták, hogyha akarom akkor bemehetek, mivel ők bent lesznek és megtanulhatok bemosakodni és beöltözni sterilen, ahogy műtétre szokás. Én persze, hogy akartam, úgy hogy felmentem és bemosakodtam és beöltöztem, ami nagyon jól ment segitség nélkül (örültem annak, hogy amit eddig "elloptam" megtudtam csinálni, olyan jó érzés az mikor nem tanitanak valamire, hanem csak te megfigyeled és azután kiprobálod, és működik). A barátnőm nagyon kedves volt, mert egy jó pár dologra felhivta a figyelmem, amit a rezidensek elszoktak szúrni, hogyha majd egyszer sikerül, hogy én is bemenjek a műtétbe akkor mindent "tökéletesen" csináljak. Azután a szekción voltam és daganatos betegeket kérdeztem ki a TDK dolgozatomhoz. Jó volt azt újra látni és hallani, hogy a betegek hisznek Isten gyogyitó hatalmában, tisztában vannak azzal, hogy "minden betegség mögött probléma húzódik", eddig az összes betegem arra a kérdésre "Mi a véleménye a betegségről/ hitéletről, befolyásolja-e egyik a másikat?" azt válaszolta, hogy igen és kifejtették a véleményüket. Egyedül a biokémia tanárnőm volt az eddig, aki azt mondta, hogy nagyon jól össze tettem a teológiát és az orvosit, ennél jobban nem is lehetett volna megválasztani, és ő mondta azt is, hogy mindkét tudásom hasznositsam, ezért van egy pár lelki kérdés is a kérdőivben. De elhatároztam, hogyha majd feldolgozom a válaszokat, akkor az orvosoknak is megfogom mutatni, mert ők még nem értik azt, hogy fér össze a teológia az orvosival. Még a kedvenc dokim is nevetett rajtam, amikor azt mondtam neki, hogy minden betegségnek lelki háttere van. És az eredmények azt bizonyitják, hogy igazam van, mivel a betegek is ezen a véleményen vannak. Az egyik alkalommal azt mondta egy idős bácsi, hogy "mindennek oka van, igy a betegségnek is, egyszer az okot kell megkeresni és akkor a betegséget meglehet előzni". Ilyenkor magamban csak csodálkozni tudok azon, hogy ott van egy beteg akinek lehet semmilyen nagy végzettsége nincs, csak a mezőn meg az állatokkal van el, és itt van az orvos aki annyi mindent tud, rengeteg könyvet olvasott és még sem tudja azt, hogy a beteg mikor elmegy hozzá, akkor kedves legyen vele, elbeszélgessen vele és probálja a beteg lelkét "kivizsgálni" hamarabb és akkor talán a test is könnyen gyógyithatatová vállik. Amugy a kedvenc orvosomnál maradva ma találkoztam vele, mert ügyeletes a szekción, de sajnos nem tudtam beszélgetni vele. Egyszer úgy elbeszélgetnék vele, és egy csomó mindent megosztanák vele Róla és arról, hogy mennyi mindent tett az életemben. Bánom, hogy nem tudja, hogy én nem mindig voltam ilyen, hanem Isten változtatta meg az életem, a céljaim, Ő adott értelmet az életemnek. Az az érzésem sokszor, hogy azt hiszi, hogy ilyen hivőnek voltam nevelve, egyszer meg is jegyezte, hogy Istenfélő ember vagyok, én inkább Istent szerető embernek mondanám magam. Olyan sokat imádkozok érte, de azt látom minél többet imádkozom, valahogy az ördög annál inkább elakarja távolitani. Régebb többet beszélgettünk, meg olyan nyitott volt, most mintha valami megváltozott volna, hiszem, hogy ez a reakció meg ez a változás jó irányba tart. Rájöttem ma, hogy mért is szeretem annyira, mert olyan kedves, rendes mindenkivel, és a jellemében olyan sokat felfedezek a saját édesapáméból (édesapám az akit az Úr után a legjobban szeretek, ő példakép nekem, nagyon sokat örököltem és tanultam tőle), szeretetből teszi azt amit tesz és nem csupán kötelességből, látszik, hogy erre hivatott, egyszer az egyik betege mikor kérdeztem ki meg is jegyezte, hogyha mást válsztott volna, akkor nagyon elszúrta volna, mivel erre született. Valahogy én is igy látom, csak úgy szeretném, ha ő is meglátná azt, hogy Isten az aki erre formálta, Ő az aki mindennap megáldja, és ő hálából Neki szolgálna, meg Rá mutatna az életével.
Arra jöttem rá a napokban, hogy a keresztyén élet annyira a sebészethez hasonlitható, mert mindkettőt meg kell élni. Nem elég az, hogy elméletben tudsz egy csomó mindent, de gyakorlatba nulla vagy, hanem annál inkább, gyakorlatba kell ültetni az ismereteket.
Bárcsak ilyen gyakorlati keresztyén életet tudnánk élni, ezáltal is méginkább Krisztust tükröznénk.
Miután haza jöttem élettant tanultam, mivel abból is lesz jövő hét után vizsgám.
Áldott volt ez a mai nap is, amikor gyarapodhattam úgy lelkiekben, mint tudásban is.
Kedves barátaim azt kivánom nektek, hogy ne elegyegyetek bele a mindennapi élet gondjaiban, hanem nézzetek fel Jézusra és bizzatok Benne, mert Ő ismer titeket és tudja miben vagytok és mire van szűkségetek. Egy nagyon áldott vasárnapot kivánok nektek, tudjatok Jézus lábainál megpihenni.
Arra jöttem rá a napokban, hogy a keresztyén élet annyira a sebészethez hasonlitható, mert mindkettőt meg kell élni. Nem elég az, hogy elméletben tudsz egy csomó mindent, de gyakorlatba nulla vagy, hanem annál inkább, gyakorlatba kell ültetni az ismereteket.
Bárcsak ilyen gyakorlati keresztyén életet tudnánk élni, ezáltal is méginkább Krisztust tükröznénk.
Miután haza jöttem élettant tanultam, mivel abból is lesz jövő hét után vizsgám.
Áldott volt ez a mai nap is, amikor gyarapodhattam úgy lelkiekben, mint tudásban is.
Kedves barátaim azt kivánom nektek, hogy ne elegyegyetek bele a mindennapi élet gondjaiban, hanem nézzetek fel Jézusra és bizzatok Benne, mert Ő ismer titeket és tudja miben vagytok és mire van szűkségetek. Egy nagyon áldott vasárnapot kivánok nektek, tudjatok Jézus lábainál megpihenni.
2010. december 3., péntek
Újra hétvége...
Nem tudom, hogyan működik, de valahogy az idő nagyon repül, most volt péntek és újra péntek. Közbe egy csomó minden történik. Ennek őszintén örülök, mert ma is felhivott egy barátom, akivel rég nem beszélgettem, szerintem több, mint egy hónapja, és kérdem, hogy mik történtek azóta az életében, és mondja, hogy semmi új nincs. A tegnap itt volt egy barátom, én közbe éppen a hétvégi nagy takaritást csináltam, és közbe meséltem neki a heti eseményeket, azután mondom neki, hogy ő is meséljen valami, ne mind csak én beszéljek. Erre ő azt mondja, hogy neki nyugodt kis csendes élete van és vele semmi különös nem történik, nem úgy mint velem. Mondtam is neki, hogy én ezt nem nevezem életnek amikor egyik napot átéljük a másik után, valahogy úgy tapasztalom, hogy olyan sok ember "élő halott". Nagyon örülök annak, hogy az én életem nem ilyen, és hogy téleg élhetek és maximálisan kihasználhatom az időt amit Istentől kaptam. A tegnap egyetemen voltam, aztán ebédet készitettem amit a barátnőmmel elfogyasztottunk, azután pedig megtartottuk a kis imaközösségünket, és együtt vittük az Úr elé azt ami a szivünkön van és azokat is akiket Ő a szivünkre helyezett. Azután ahogy emlitettem takaritottam, mostam és tanultam reggel fél négyig. Igy nem volt időm számitógépet bekapcsolni és irni. Reggel 8ra mentem a klinikára, mivel anatómia kurzusom volt. Azután ott maradtam és felmentem a sebészetre, megnéztem két műtétet, egy lágyék sérvet, és egy gyomor rákot, amin sajnos már nem lehetett segiteni, mivel annyira elterjedt és áttevődött más szervre is. Közbe betegeket is irtam össze, akiket holnap ki kell kérdezzek a TDK dolgozatomhoz. Jó volt az, hogy a két kedvenc rezidensem műtőtt és az még jobb, hogy az a lány akiről már annyit irtam volt az aszisztens aki adta az eszközöket. Olyan jól esett az, mikor rám mosolygott és az is, hogy a rezidensek magyaráztak, nem éreztem úgy magam, hogy kis egyetemista aki a sarokba és meg se szólajon, sőt olyan szeretetteljes volt a légkör. Miután ezek lejártak lementem a morgába, mivel volt gyerek boncolás és mindig a boncmeseterek engedik, hogy én varjam össze, ezzel is gyakorolhatom a sebészi varásokat, amiket műtét nézés közben ellopok. Nagyon jól ment a Donati- féle varrás, aminek nagyon örültem. Kettő volt mikor végeztem és haza jöttem. Itthon pedig folytattam a tanulást, és még folytatom csak gondoltam, hogy amig egy kicsit kikapcsolodok az agyidegekből, addig megosztom veletek is a napi örömeimet. Aminek leginkább örülök az az, hogy ma is az Úr rám mosolygott és újra egy csomó mindennel bátoritott, ezeket az igéket veletek is megosztom. Kivánom, hogy az Úr titeket is tudjon általuk bátoritani és főleg azt kivánom, hogy naponta tudjatok meriteni az élet és az erő forrásából, Jézus Krisztusból!
"De én Istenhez fordulok, Istenre bizom ügyemet."(Jób5,8)
"Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"(1Móz18,14)
"Hagyd az Úrra a te utadat, és bizzál benne, majd Ő teljesiti."(Zsolt37,5)
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kivánságaitokat Isten előtt."(Fil4,6)
"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok."(1Pt5,7)
"Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom."(Ézs65,24)
"Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének."(Jak5,16)
"Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém forditotta fülét, ezért Őt hivom segitségül, amig csak élek."(Zsolt116,1-2)
Ezt pedig a mai igébe olvastam és gondoltam, hogy ide is bemásolom, hogy ti is tudjátok elolvasni, engem megérintett és hálára inditott az a szeretet amellyel Isten szeret, és az, hogy Ő ismer és soha nem hagy el, nem hagy magamra:
"Üzenet számodra! "Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket..."(1Jn4,16) „Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)"
És ami még eszembe jut az a hittel kapcsolatos. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak hinni, de Jézus azt mondja "Csak higgy!". Hiszel abban, hogy a szék el fogja birni a súlyodat, ezért ráülsz. Bizol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bizol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Jézus is ugyanezt kéri ma tőled. "... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."(Jn3,15)
Összegzésként higgy Benne és éljél Vele!
"De én Istenhez fordulok, Istenre bizom ügyemet."(Jób5,8)
"Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"(1Móz18,14)
"Hagyd az Úrra a te utadat, és bizzál benne, majd Ő teljesiti."(Zsolt37,5)
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kivánságaitokat Isten előtt."(Fil4,6)
"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok."(1Pt5,7)
"Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom."(Ézs65,24)
"Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének."(Jak5,16)
"Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém forditotta fülét, ezért Őt hivom segitségül, amig csak élek."(Zsolt116,1-2)
Ezt pedig a mai igébe olvastam és gondoltam, hogy ide is bemásolom, hogy ti is tudjátok elolvasni, engem megérintett és hálára inditott az a szeretet amellyel Isten szeret, és az, hogy Ő ismer és soha nem hagy el, nem hagy magamra:
"Üzenet számodra! "Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket..."(1Jn4,16) „Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)"
És ami még eszembe jut az a hittel kapcsolatos. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak hinni, de Jézus azt mondja "Csak higgy!". Hiszel abban, hogy a szék el fogja birni a súlyodat, ezért ráülsz. Bizol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bizol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Jézus is ugyanezt kéri ma tőled. "... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."(Jn3,15)
Összegzésként higgy Benne és éljél Vele!
2010. december 1., szerda
Ő mindig megsegit és megerősit...
Nem irtam a napokba, mert egyszerűen nem volt időm bekapcsolni a számitógépet. Hétfőn egyetemen voltam és tanultam az EKG-t, mivel kedden volt belőle tesztem, ami hála az Úrnak nagyon jól sikerült. Közbe volt bibliakör is, ami nagyon hasznos volt, ugyanis arról beszéltünk, hogy mit jelent másokat elitélni, megitélni és szeretni. Hát nekem már a téma felvetésnél az jutott eszembe, hogy Isten azt mondta, különbnek tartsatok másokat magatoknál. Szerintem meg végül mindenki szerint aki itt volt hétfőn az volt a véleményünk, hogy senkit sem szabad elitélnünk, mivel az Úr is azt mondta ne itélj, hogy ne itéltess. Viszont dolgokat vagy bűnöket lehet megitélni és kell is. Szeretni szerintem nehéz, főleg az, hogy mindenkit szeressünk. Ezt nekem nagyon sokat kellett tanulnom, és nagyon sokat "pótvizsgáztatott" belőle az Úr, sőt még most sem mondanám, hogy tökéletesen megtanultam, de viszont törekszem. Nagyon sokat fejlődtem abban, hogy másokat szeressek, és ezt főleg abban látom, hogy olyan embereket szeretek akiket eddig soha nem tudtam, úgy lenéztem őket, például a cigányokat, nagyon szeretem őket, és Isten nagyon a szivemre helyezte őket, sokat imádkozom értük és a cigánymisszióért. Aztán meg ott vannak a különfélke stilusú és tulajdonságu személyek akiket eddig abszolut nem csiptem és nem kedveltem, most pedig szeretem őket, a barátaim lettek és sokat imádkozok értük. Merem azt kimondani, hogy mindenkit szeretni kell, és lehet is, ha a Szeretet a szivünkbe lakik, ugyanis Isten maga a szeretet. Azután a barátnőmmel és még két barátommal, meg persze a lakótársnőmmel filmeztünk, "Levelek Istennek"...ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg egy rákos kisfiúról szól, számunkra sok mondanivalója volt. Mikor legelőször megnéztem most két hete, akkor nagyon sirtam és a végén úgy imádkoztam, hogy bárcsak adná az Úr, hogy levél legyek az Ő kezébe, engem is felhasználna annyi ember életében. És rá egy hétre anyukámtól névnapomra kaptam egy igeverset, amit most láttam, hogy a fim végén irja. És mostmár tudom, hogy ez az ige válasz volt arra az imádságomra, és én hiszem, hogy levél vagyok az Ő kezébe. Újra elcsodálkoztat Isten, hogy Ő mennyire komolyan veszi az őszinte imádságokat. Az ige pedig: "Nyilvánvaló. hogy ti Krisztusnak...levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felirva, nem kőtáblára, hanem a szivek hústábláira."(2kor3,3)
A tegnap pedig ahogy irtam, EKG vizsgám volt fiziológiából. Előtte pedig a klinikán voltam, mivel a barátnőmnek műtötték a nagynénjét lágyéksérvvel. Olyan jól esett menni, mivel a múlt vasárnap óta nem voltam ügyeletbe, mert nagyon sok tanulni valóm volt. Jól esett találkozni két rezidenssel is, akik olyan kedvesek és rendesek velem, most is azok voltak és jól esik, hogy mindig érdeklődnek a dolgaim felől, meg hivnak, hogy menjek mikor ügyeletbe vannak, nem is tudok nemet mondani:). Sajnáltam, hogy a kedvenc dokimmal nem találkoztam, de viszont örülök annak, hogy mondta valaki, hogy vannak változások az életében, és ez csakis azt bizonyitja, hogy Isten elkezdett benne valamit, és "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára"(fillipi:1,6b). Azután estig újra egyetemen voltam, mikor haza jöttem akkor pedig egy lányt hivtunk meg vacsorára, aki itt van egyetemen és a lakotársnőm ismerte, mert otthon egy suliba jártak. Örültünk annak, hogy vacsora alatt megtudtuk osztani vele Isten szeretetét és azt, hogy neki semmi sem lehetetlen. És annak is örültem, hogy nagyon nyitott ez a lány Isten felé, és egy nagyon rövid ideje befogadta az Úr Jézust az életében. Érte is imádkozunk, hogy erősödjön és gyökerezzen meg az Úrban.
Ma annak ellenére, hogy ünnep volt, a mi évfolyamunknak 5ig tartottak órákat, de nem bántam, mivel egy csomó hasznos dolgot tanultam.
Ezekben a napokban is nagyon sokat kaptam Istentől és gondoltam, hogy most veletek is megosztanám, hadd legyen ez számotokra is bátoritás.
"Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabaditóm és fellegváram, menedékem és szabaditóm."(2sám22,2-3)
"Erőm és pajzsom az Úr, benne bizik szivem. Ő megsegit engem, ezért vidám a szivem, és énekelve adok neki hálát."(zsolt28,7)
"Bizakodva mondhatjuk: az Úr az én segitségem, nem félek, ember mit árthat nekem?"(zsid13,6)
"Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké."(zsolt125,2)
"Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istálóban. De én örvenedezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabaditó Istenemben.Az Úr Isten az én erősségem."(hab3,17-19)
"Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg."(ézs46,4)
"Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."(zsid13,5)
"Ime, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."(mt28,20)
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kisértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szűkségünk."(zsid4,15-16)
"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a viz."(ézs58,11)
Ezek az igék most nekem nagyon jól jöttek és nagyon aktuálisak a helyzetembe, kivánom, hogy Isten ezek által hozzád is tudjon szólni.
A következőt pedig a barátnőmtől kaptam emailben, épp vasárnap jutott eszembe ez az ige, és olyan hálás voltam érte az Úrnak, és hálás vagyok, hogy mindennap eszembe jutattja.
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőitem őt."(zsolt91,15)
Kedves barátaim és olvasóim kivánom, hogy bizzatok benne, és kiáltsatok hozzá, azért, hogy megtapasztaljátok az Ő hatalmát és dicsőségét!
A tegnap pedig ahogy irtam, EKG vizsgám volt fiziológiából. Előtte pedig a klinikán voltam, mivel a barátnőmnek műtötték a nagynénjét lágyéksérvvel. Olyan jól esett menni, mivel a múlt vasárnap óta nem voltam ügyeletbe, mert nagyon sok tanulni valóm volt. Jól esett találkozni két rezidenssel is, akik olyan kedvesek és rendesek velem, most is azok voltak és jól esik, hogy mindig érdeklődnek a dolgaim felől, meg hivnak, hogy menjek mikor ügyeletbe vannak, nem is tudok nemet mondani:). Sajnáltam, hogy a kedvenc dokimmal nem találkoztam, de viszont örülök annak, hogy mondta valaki, hogy vannak változások az életében, és ez csakis azt bizonyitja, hogy Isten elkezdett benne valamit, és "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára"(fillipi:1,6b). Azután estig újra egyetemen voltam, mikor haza jöttem akkor pedig egy lányt hivtunk meg vacsorára, aki itt van egyetemen és a lakotársnőm ismerte, mert otthon egy suliba jártak. Örültünk annak, hogy vacsora alatt megtudtuk osztani vele Isten szeretetét és azt, hogy neki semmi sem lehetetlen. És annak is örültem, hogy nagyon nyitott ez a lány Isten felé, és egy nagyon rövid ideje befogadta az Úr Jézust az életében. Érte is imádkozunk, hogy erősödjön és gyökerezzen meg az Úrban.
Ma annak ellenére, hogy ünnep volt, a mi évfolyamunknak 5ig tartottak órákat, de nem bántam, mivel egy csomó hasznos dolgot tanultam.
Ezekben a napokban is nagyon sokat kaptam Istentől és gondoltam, hogy most veletek is megosztanám, hadd legyen ez számotokra is bátoritás.
"Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabaditóm és fellegváram, menedékem és szabaditóm."(2sám22,2-3)
"Erőm és pajzsom az Úr, benne bizik szivem. Ő megsegit engem, ezért vidám a szivem, és énekelve adok neki hálát."(zsolt28,7)
"Bizakodva mondhatjuk: az Úr az én segitségem, nem félek, ember mit árthat nekem?"(zsid13,6)
"Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké."(zsolt125,2)
"Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istálóban. De én örvenedezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabaditó Istenemben.Az Úr Isten az én erősségem."(hab3,17-19)
"Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg."(ézs46,4)
"Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."(zsid13,5)
"Ime, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."(mt28,20)
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kisértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szűkségünk."(zsid4,15-16)
"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a viz."(ézs58,11)
Ezek az igék most nekem nagyon jól jöttek és nagyon aktuálisak a helyzetembe, kivánom, hogy Isten ezek által hozzád is tudjon szólni.
A következőt pedig a barátnőmtől kaptam emailben, épp vasárnap jutott eszembe ez az ige, és olyan hálás voltam érte az Úrnak, és hálás vagyok, hogy mindennap eszembe jutattja.
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőitem őt."(zsolt91,15)
Kedves barátaim és olvasóim kivánom, hogy bizzatok benne, és kiáltsatok hozzá, azért, hogy megtapasztaljátok az Ő hatalmát és dicsőségét!
2010. november 27., szombat
A kereszted nem töri fel a hátad...
Nagyon hamar eltelt ez a nap és mondhatom, hogy ez a hét is. Nagyon gyorsan telik az idő, a kérdés az, hogy mennyire tudjuk hasznosan tölteni. Annyira jó volt a reggel amikor felébredtem rögtön egy smst kaptam amiben ez állt: Zof3,17: "Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével, ujjongva örül neked." Hát nem fantasztikus az, hogy milyen igérettel ébreszt fel az én mennyei Édesapám? Azután rögtön kinyitottam a Bibliám és igéket olvastam és beszélgettem vele önmagamról és azokról a személyekről akiket a szivemre helyezett, akik fontosak nekem és neki is és szeretném, ha felismernék az Urat és hozzá térnének. Már 88 személy van az imalistámon, ezenkivül még helységek és missziók, és persze mindig vannak aktuális imatémák is olyanokért akik nincsenek a listán. Én hittel imádkozok, állhatatosan értük, mivel Isten a következő igéretet adta velük kapcsolatban: "Olyan szivet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szivvel megtérnek hozzám."(jer24,7) Annyira tudom csodálni Isten türelmét amellyel van az emberek iránt, és nem súlyt le a sok gonoszság miatt, hanem Ő vár, türelmesen várja haza a "tékozló fiúkat". Mikor ezt az igét kaptam smsbe, akkor tudtam, hogy ezt annyira az Úr mondja, mivel most valahogy olyan helyzetben vagyok, mikor a felhők kezdenek összetornyosulni a fejem fölött. Ilyenkor jó tudni és érezni azt, hogy Ő velem van, Ő erős, Ő megsegit. Rájöttem arra, hogy Isten a keresztet, amelyet hordoznom kell nem azért adja, hogy feltörje a hátam, hanem, hogy megedzen és ahogy olvastam valahol "...felébreszti és kifejleszti benned az erődnek azon területeit, amelyek eddig aludtak, vagy kevésbé értékes célokra voltak használva. Amikor ezt felismered nem fogsz könnyebb keresztért imádkozni, hanem erősebb hátat fogsz kérni." Úgy tapasztalom, hogy ez valahogy téleg igy igaz. És jó tudnom azt is, hogy mikor az úton csak két pár láb nyomot látok, az nem az enyém, hanem az Úré, mivel Ő vállain hordoz. Ezt te se felejtsd el soha, mikor úgy érzed nagyon nehéz és mindenki elhagyott, még Ő is, akkor tudd, hogy Ő nem hagyott el, hanem a vállain hordoz. Mielőtt elkezdtem volna tanulni, egy A4-es lapot szineztem ki úgy mintha kis téglalapok egymásra és egymás mellé lennének téve, mindegyiket más szinnel és a lap közepére azután ráirtam azt, hogy: az Úrral járva a gondok átszineződnek, és azután minden kis téglalapba irtam egy egy szót, amit ebben az évben az Úrtól kaptam bátoritásul, pl. jobbjával támogat, velem lesz, megsegit, nem hagy cserben, egyengetni fogja ösvényeimet, az Övé vagyok, megszabadit, oltalmaz, bátorság, örül nekem, stb., összesen 134 igéretet tudtam ráirni, és ezt a lapot felragasztottam a falra az iróasztalom fölé. (Te is készithetsz egy ilyent, és amikor a csüggedés körül fog akkor rá nézel és rögtön megerősödsz, és a mikor azt a sok szint látod, téleg átszineződnek a gondjaid.)
Azután estig tekertem a tanulással, miután sütöttem- főztem holnapra, utánna újra folytattam a tanulást, és még mindig nem fejeztem be csak gondoltam, egy kis pihenés erejéig irok a blogomba, mivel ugyis már késő van 3 óra el van múlva, de még muszály folytassam a tanulást, sőt még a teológiára is kell megirjam az egyik dolgozatom, mert lejár a határidőm. Épp az egyik barátnőmnek irtam, hogy nem tudtam ma menni ügyeletbe, de majd ügyeletezek itthon a könyvek mellett, mivel nagy valószinűséggel nem lesz időm lefeküdni. Reggel pedig gyülekezetbe megyek, és örülök annak, hogy ez egy különleges vasárnap, mivel advent első vasárnapja. Az adventtel kapcsolatos gondolataim megosztom veletek majd holnap (helyesebben ma este).
Kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot, menjetek gyülekezetbe és engedjétek, hogy Isten beszéljen veletek, de az Igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is legyünk. Valaki igy fogalmazott " Isten Igéje a fülemen bejön, a számon pedig kimegy". Bárcsak ez tényleg igy lenne az életünkben ezen a mai napon is, és mindennap. Vállaljuk fel Krisztust a munkahelyen, a barátok, kollegák előtt, a családban, és mindenhol ahol megfordulunk. Hogyha Ő nem széggyelt minket, bűneinket sem, hanem felvállalt (habár nem ezt érdemeltük), akkor mi se szégyeljük Őt, szentet, a tisztát, a szeplőtelent és vállaljuk fel, hogy hozzá tartozunk. "A kereszthordozás elhivása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszited tested vágyait, hogy igy láthatóvá legyen benned Krisztus élete". Az Igére visszatérve, valaki azt mondta, hogy "Ahhoz, hogy Isten igéje elérje a "maximumot" az életemben, ahhoz kell egy egészséges passzivitás, egészséges aktivitás és aztán egy csodálatos radioaktivitás. Passzivitás: úgy állsz az Úr előtt, h itt vagyok, legyen a Te akaratod szerint, cselekedj velem akaratod szerint. Aktivitás: cselekszem is, amit megértettem. Ennek a gyümölcse: sugározni kezd az életem." Adja az Úr, hogy a mi életünkben is megvalósuljon ez a három dolog, és tényleg teljes szívvel Érte és Neki éljünk, és másokat is Hozzá vezethessünk!
Legyünk fény és só ebben a sötét és megromlott világban!
Azután estig tekertem a tanulással, miután sütöttem- főztem holnapra, utánna újra folytattam a tanulást, és még mindig nem fejeztem be csak gondoltam, egy kis pihenés erejéig irok a blogomba, mivel ugyis már késő van 3 óra el van múlva, de még muszály folytassam a tanulást, sőt még a teológiára is kell megirjam az egyik dolgozatom, mert lejár a határidőm. Épp az egyik barátnőmnek irtam, hogy nem tudtam ma menni ügyeletbe, de majd ügyeletezek itthon a könyvek mellett, mivel nagy valószinűséggel nem lesz időm lefeküdni. Reggel pedig gyülekezetbe megyek, és örülök annak, hogy ez egy különleges vasárnap, mivel advent első vasárnapja. Az adventtel kapcsolatos gondolataim megosztom veletek majd holnap (helyesebben ma este).
Kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot, menjetek gyülekezetbe és engedjétek, hogy Isten beszéljen veletek, de az Igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is legyünk. Valaki igy fogalmazott " Isten Igéje a fülemen bejön, a számon pedig kimegy". Bárcsak ez tényleg igy lenne az életünkben ezen a mai napon is, és mindennap. Vállaljuk fel Krisztust a munkahelyen, a barátok, kollegák előtt, a családban, és mindenhol ahol megfordulunk. Hogyha Ő nem széggyelt minket, bűneinket sem, hanem felvállalt (habár nem ezt érdemeltük), akkor mi se szégyeljük Őt, szentet, a tisztát, a szeplőtelent és vállaljuk fel, hogy hozzá tartozunk. "A kereszthordozás elhivása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszited tested vágyait, hogy igy láthatóvá legyen benned Krisztus élete". Az Igére visszatérve, valaki azt mondta, hogy "Ahhoz, hogy Isten igéje elérje a "maximumot" az életemben, ahhoz kell egy egészséges passzivitás, egészséges aktivitás és aztán egy csodálatos radioaktivitás. Passzivitás: úgy állsz az Úr előtt, h itt vagyok, legyen a Te akaratod szerint, cselekedj velem akaratod szerint. Aktivitás: cselekszem is, amit megértettem. Ennek a gyümölcse: sugározni kezd az életem." Adja az Úr, hogy a mi életünkben is megvalósuljon ez a három dolog, és tényleg teljes szívvel Érte és Neki éljünk, és másokat is Hozzá vezethessünk!
Legyünk fény és só ebben a sötét és megromlott világban!
2010. november 26., péntek
Mindig azt kapom amire szükségem van...
Egy nagyon áldott napban volt részem, amikor Isten tudott beszélni velem meg én is vele. A reggel, talán a szomorkás idő miatt is, de valahogy olyan lehangolóan indult (habár a hónak nagyon örültem, mikor reggel 5:45 apukám felébresztett, ugyanis mindig ő szokott telefonon ébreszteni, és mondta hogy nézzek ki az ablakon). Reggel 8-tól anatómia kurzusom volt a klinikán, és valahogy nagyon nem tudtam élvezni az előadást, na persze a tanárnőt sem. Igy arra gondoltam, hogy mégis hasznosan fogom tölteni az időt és elövettem a "Mai Ige"-t (www.maiige.hu) és elkezdtem olvasni. Hát az ige az volt "...szeressétek egymást...", a cim: "szeretni az embereket", nagyon örültem ennek mivel épp a tegnap irtam, hogy szeretnék a tökéletes Szeretet közvetitője lenni. Bevallom jó dolgokra hivta fel a figyelmem amiket fel is irtam egy lapra ami mindig nálam lehet és segithet az alkalmazásban. Röviden ezeket a pontokat megemliteném: 1. az emberek bizonytalanok- adj nekik biztonságérzetet "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."(zsid13,5), 2. az embereknek szűkségük van arra, hogy különlegessen érezzék magyukat- dicsérd őket, 3. az emberek jobb holnapot keresnek- adj nekik reményt, 4. az embereknek megértésre van szükségük- figyelj rájuk, hallgasd meg őket, 5. az embereknek példaképre van szükségük- légy te is az!
Azután elkezdtem azokat az igéket olvasni és leirni egy lapra amiket az Úrtól kaptam,és ezeket most veletek is megszeretném osztani. Hadd bátoritson benneteket most, vagy ha olyan helyzetbe kerültök.
"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek...mert velünk van...Istenünk, az Úr, aki megsegit bennünket."(2krón32,2-8)
"De téged megmentelek...igy szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz."(jer39,17)
"Ne félj.... Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."(ézs43,1-2)
"Ne féljetek, és ne rettegjetek.... mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené."(2krón20,15)
"A világon nyomorúságotok van, de bizzatok: én legyőztem a világot."(jn16,33)
"Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!"(zsolt4,9)
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból."(zsolt34,18)
"Akkor majd bizol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel."(jób 11,18)
"Harcolni fognak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek: megsegitlek és megmentelek- igy szól az Úr."(jer15,20)
"Sem a félelmei.... sem a holnap miatti aggodalmak... még a pokol hatalmai sem.... a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől."(róm8,38-39)
"Benned biznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak."(zsolt9,11)
"Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől... megőriz tége minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban- keltedben, most és mindenkor."(zsolt121,5-8)
Véssétek a szivetek falára ezeket az igéket, és semmiért se aggódjatok, és ne csüggedjetek el, mert nekünk egy olyan Istenünk van aki nem hazudik, és amit mond, azt mind valóra váltja.
Anatómia kurzus után, az egyetemen folytattam 3ig, mivel hamarabb elengedtek anatómia gyakról. Örvendtem, mert igy haza jöttem és készitettem valami sütit, amivel elmentem egy barátnőmhöz, akivel szoktam együtt imádkozni. Egész estig ott voltam, egy nagyon jót beszélgettünk, ő is kiöntötte a problémáit, meg ami nyomassza és én is. Azután imádkoztunk, és olyan felemelő volt ez az imádság, mivel annyira éreztem Isten jelenlétét és annyira az Ő Lelke által tudtam imádkozni, és igazából nem is önmagamért, hanem másokért, akiket az Úr nekem adott, vagy legalábbis körém. Felelőséget érzek azok iránt akik körülvesznek, és annyira szeretném, ha méginkább Krisztust tudnám tükrözni az emberek felé, és az Ő jó illatát árasztani, az Isten mosolya lenni. Mindig azt kérdik tőlem, hogy miért mosolygok, hogy tudok még akkor is mosolyogni, mikor "gondterhelt" vagyok, amikor annyira nagy fellegek veszik körül az életem. Erre a válaszom mindig az, hogy bármilyen picinyke és törékeny vagyok is, senki és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy szivből mosolyogjak, s igy, mint Isten kis virágszála a szeretet jó illatát árasszam ebben a kedvtelen világban, én magam akarok lenni az Isten mosolya ( és ezt neked is mondom kedves barátom, hogy te magad légy az Isten mosolya). "Egy mosoly nem kerül semmiben és mégis nagyot visz véghez. Gazdaggá teszi azt aki kapja, és aki adja nem lesz szegényebb." Az imádság után a barátnőmön keresztül egy igéretet kaptam az Úrtól, amit úgy gondoltam veletek is megosztok, ugyanis Isten igéretei mindenkire egyformán érvényesek. "Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábad a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodk hozzám megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet."(zsolt91,9-14) Ezt az igét eddig is ismertem és ma este mégis olyan különlegesen szólt hozzám és adott valamit amit nem lehet szavakban kifejteni. Egyszerűen csak állni és csodálni tudom Istent, nem tudom eléggé megköszönni, hogy kiragadott a bűnből és a hiábavaló életből, és célt, értelmet adott az életemnek, egy új életet adott. Dicsőség neki ezért. Amugy mindjárt elfelejtem, hogy ma azt is megtapasztaltam újra, hogy imameghallgató Istenem van, mivel imádkoztam valamiért édesanyámért, és édesanyámnak megadta azt az Úr, ezért is dicsőség Neki.
Haza fele jövet pedig a barátnőmmel beszélgettem, azután úgy sikerült éjfélig beszélgetni. Nagyon jó volt és nagyon feldobott ez a beszélgetés, főleg az eleje annyira boldoggá tett amikor bizonyságot tehettem ezekről a dolgokról neki, amiket most veletek is megosztottam, és még arról, hogy Isten hogyan munkálkodik. Örültem, hogy beszélhettünk, és nagyon hálás vagyok érte, mivel ő az a lány akit nem rég ismertem meg és akit nap mint nap jobban szeretek, és sokat imádkozok érte. (Ti akiknek már élő kapcsolatotok van Istennel, kérlek, hogy imádkozzatok érte, mert úgy gondolom minden egyes érte mondott imára szüksége van, ne kérdezzétek, hogy miért imádkozzatok, ti csak imádkozzatok, mert az Úr ismeri Őt és ismeri helyzetét, Ő tudja, hogy miért).
Most már többet nem is irok mivel nagyon késő van mindjárt éjjel kettő és mé szeretnék olvasni, aztán pedig reggel korán kell kellnem (vagyis mikor apukám költ:) ), mivel nagyon sok tanulni valóm van.
Legyetek áldottak és kapaszkodjatok az Úr Igéiben, igéreteiben, mivel azokban megtartó és megmentő erő van! :)
Azután elkezdtem azokat az igéket olvasni és leirni egy lapra amiket az Úrtól kaptam,és ezeket most veletek is megszeretném osztani. Hadd bátoritson benneteket most, vagy ha olyan helyzetbe kerültök.
"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek...mert velünk van...Istenünk, az Úr, aki megsegit bennünket."(2krón32,2-8)
"De téged megmentelek...igy szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz."(jer39,17)
"Ne félj.... Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."(ézs43,1-2)
"Ne féljetek, és ne rettegjetek.... mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené."(2krón20,15)
"A világon nyomorúságotok van, de bizzatok: én legyőztem a világot."(jn16,33)
"Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!"(zsolt4,9)
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból."(zsolt34,18)
"Akkor majd bizol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel."(jób 11,18)
"Harcolni fognak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek: megsegitlek és megmentelek- igy szól az Úr."(jer15,20)
"Sem a félelmei.... sem a holnap miatti aggodalmak... még a pokol hatalmai sem.... a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől."(róm8,38-39)
"Benned biznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak."(zsolt9,11)
"Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől... megőriz tége minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban- keltedben, most és mindenkor."(zsolt121,5-8)
Véssétek a szivetek falára ezeket az igéket, és semmiért se aggódjatok, és ne csüggedjetek el, mert nekünk egy olyan Istenünk van aki nem hazudik, és amit mond, azt mind valóra váltja.
Anatómia kurzus után, az egyetemen folytattam 3ig, mivel hamarabb elengedtek anatómia gyakról. Örvendtem, mert igy haza jöttem és készitettem valami sütit, amivel elmentem egy barátnőmhöz, akivel szoktam együtt imádkozni. Egész estig ott voltam, egy nagyon jót beszélgettünk, ő is kiöntötte a problémáit, meg ami nyomassza és én is. Azután imádkoztunk, és olyan felemelő volt ez az imádság, mivel annyira éreztem Isten jelenlétét és annyira az Ő Lelke által tudtam imádkozni, és igazából nem is önmagamért, hanem másokért, akiket az Úr nekem adott, vagy legalábbis körém. Felelőséget érzek azok iránt akik körülvesznek, és annyira szeretném, ha méginkább Krisztust tudnám tükrözni az emberek felé, és az Ő jó illatát árasztani, az Isten mosolya lenni. Mindig azt kérdik tőlem, hogy miért mosolygok, hogy tudok még akkor is mosolyogni, mikor "gondterhelt" vagyok, amikor annyira nagy fellegek veszik körül az életem. Erre a válaszom mindig az, hogy bármilyen picinyke és törékeny vagyok is, senki és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy szivből mosolyogjak, s igy, mint Isten kis virágszála a szeretet jó illatát árasszam ebben a kedvtelen világban, én magam akarok lenni az Isten mosolya ( és ezt neked is mondom kedves barátom, hogy te magad légy az Isten mosolya). "Egy mosoly nem kerül semmiben és mégis nagyot visz véghez. Gazdaggá teszi azt aki kapja, és aki adja nem lesz szegényebb." Az imádság után a barátnőmön keresztül egy igéretet kaptam az Úrtól, amit úgy gondoltam veletek is megosztok, ugyanis Isten igéretei mindenkire egyformán érvényesek. "Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábad a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodk hozzám megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet."(zsolt91,9-14) Ezt az igét eddig is ismertem és ma este mégis olyan különlegesen szólt hozzám és adott valamit amit nem lehet szavakban kifejteni. Egyszerűen csak állni és csodálni tudom Istent, nem tudom eléggé megköszönni, hogy kiragadott a bűnből és a hiábavaló életből, és célt, értelmet adott az életemnek, egy új életet adott. Dicsőség neki ezért. Amugy mindjárt elfelejtem, hogy ma azt is megtapasztaltam újra, hogy imameghallgató Istenem van, mivel imádkoztam valamiért édesanyámért, és édesanyámnak megadta azt az Úr, ezért is dicsőség Neki.
Haza fele jövet pedig a barátnőmmel beszélgettem, azután úgy sikerült éjfélig beszélgetni. Nagyon jó volt és nagyon feldobott ez a beszélgetés, főleg az eleje annyira boldoggá tett amikor bizonyságot tehettem ezekről a dolgokról neki, amiket most veletek is megosztottam, és még arról, hogy Isten hogyan munkálkodik. Örültem, hogy beszélhettünk, és nagyon hálás vagyok érte, mivel ő az a lány akit nem rég ismertem meg és akit nap mint nap jobban szeretek, és sokat imádkozok érte. (Ti akiknek már élő kapcsolatotok van Istennel, kérlek, hogy imádkozzatok érte, mert úgy gondolom minden egyes érte mondott imára szüksége van, ne kérdezzétek, hogy miért imádkozzatok, ti csak imádkozzatok, mert az Úr ismeri Őt és ismeri helyzetét, Ő tudja, hogy miért).
Most már többet nem is irok mivel nagyon késő van mindjárt éjjel kettő és mé szeretnék olvasni, aztán pedig reggel korán kell kellnem (vagyis mikor apukám költ:) ), mivel nagyon sok tanulni valóm van.
Legyetek áldottak és kapaszkodjatok az Úr Igéiben, igéreteiben, mivel azokban megtartó és megmentő erő van! :)
2010. november 25., csütörtök
A döntés rajtunk áll...
Hosszú esemény dús nap után, úgy éjfél előtt tiz perccel van időm leülni és veletek is ezekből valamit megosztani. Rájöttem arra, hogy ahhoz hogy valamit megcsinálj odaszántság kell, és akkor működik a dolog. Valahogy úgy tapasztalom, hogy a blog irással is igy van ez.
Egy kicsit fárasztó volt ez a mai nap, délig egyetemen, ahol úgy kellett körmölni kurzusokon ahhoz, hogy a tanárral birjad tartani a lépést (én meg valahogy úgy vagyok, hogy szeretem szóról szóra leirni amit a tanár mond, és valahogy ez eddig mindig sikerült). Miután haza jöttem ebédet készitettem, egy barátnőmmel együtt ebédeltünk, közbe a testvérem is a sogornőmmel meglepett névnapom alklamával, azután pedig a hétvégi nagytakaritást csináltam meg. És akkor most térjek a lényegre. Már nagyon vártam ezt a mai ifjúsági alkalmat, mivel vita estet szerveztünk, a téma pedig az volt, hogy "Létezik-e Isten?" tudományos, filozófiai és bibliai alapon érveltünk, pro és kontra csoport. Örültem annak, hogy még hat barátom eljött velem, ezek közt volt olyan is aki nem hiszi Isten létezését, én hiszem, hogy ezen az estén megtudhatta, hogy létezik vagy kaphatott legalábbis izelitőt belőle. Én kontra csoportban voltam, de őszintén nagyon nehéz volt "ateistának" lenni, miután annyi mindent megtapasztaltam Istenből. De rájöttem, hogy ahhoz is hit kell, hogy eltud fogadni Isten létezését, és hinni is nem annyira egyértelműen lehet. A hit Isten ajándéka és én hiszem, hogy bárki aki kéri tőle Ő annak adja. A csoport vezetőnk nagyon jól állta a sarat, annak ellenére, hogy keresztyén, aki nem ismerte mind ateistának gondolta. A végén pedig nagyon tetszett amit mondott, hogy Ő Isten létezését az önzetlen, önfeláldozó, érdek nélküli szeretetben látja. És vannak emberek akik igy szeretnek, habár kevesen is, de vannak. Ő is találkozott ilyenekkel és ebben egyszerűen csak Istent látja. Engem is Isten az utóbbi időben nagyon sokat tanitott szeretni. Amit irtam is valakinek egy levelembe, Isten szeret engem és szereti a másik embert is, és ez az isteni szeretet az ami összeköt bennünket. Én akarok ilyen önzetlenül és önfeláldozóan szeretni minden embert, ahogy Isten is szeretett engem, és még az életét is ideadta értem. Akarok ennek a tökéletes Szeretetnek a csatornája lenni. Ami érdekes volt az még az, hogy Isten kijelenti magát a Bibliában, de a Bibliának egyik lapján se probálja bizonyitani a létezését. Bármilyen fizikai, filozófiai vagy tudományos érvvel lehet mellette vagy ellene érvelni. Szerintem csak azt ami létezik lehet tagadni, mert a nem létezőről egyszerűen nem is beszélünk. Érdekes ezeken a dolgokon gondolkozni. Én örülök annak, hogy hittel elfogadtam azt, hogy Ő létezik, Ő pedig ezt naponta bizonyitotta az életemben. Megéri elfogadni és élni vele. Erről meg ezzel kapcsolatban nagyon sok minden van amit kifejthetek, csakhogy túlságosan fáradt vagyok ehhez, de lehet még fogok irni erről.
Most azzal fejezném be, amit egyszer a kedvenc orvosomnak is mondtam, én ezzel érvelek a keresztyénség mellett (ő azt állitotta, hogy ezt Einstein mondta, ha ő igy mondja biztos úgy van, nem tudom ki mondta vagy ki nem, de azt tudom, hogy én igen). Ha keresztyén vagy és keresztyén életet élsz, Istennek átadod az életedet semmi vesziteni valód nincs vele, még akkor sem ha a végén kiderül, hogy nincs is Isten (habár ez nem fog), mert éltél egy beteljesedett, céltudatos, értelmes életet, és nagyon sok hiábavalóságot elkerültél. De ha úgy élsz, hogy nincs Isten és a végén kiderül, hogy mégis van, akkor van vesziteni valód, mivel nem mindegy az, hogy egy örökkévalóságot hol töltesz. Örökké szenvedni fogsz, és tűzben égni, de nem meghalni, vagy örök boldogságban, örömben lesz részed. A választási lehetőség felvan kinálva, a döntés az rajtad áll. "Lásd eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az Ő utján, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni, és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened az Úr. De ha elfordul a szived, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelntem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. ... előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá."(5móz30,15-16a,17-18a,19b-20a)
Kedves barátom te melyiket választod?
(Mindig elfelejtem megköszönni a személyes vagy emailen keresztüli hozzá szólásaitokat, megjegyzéseiteket. Arra gondoltam, ha még valaki akar közületek irni, vagy kérdéseitek vannak, vagy talán nem látod Istent az életedben, nem látod értelmét az életednek és szűkséged van segitségre, vagy arra, hogy beszélj valakivel "problémáidról", vagy éppen imatámogatásra van szűkséged akkor bátoritalak arra, hogy nyugodtan irj a köv. email cimemre: barthacsillakatalin@yahoo.com)
Egy kicsit fárasztó volt ez a mai nap, délig egyetemen, ahol úgy kellett körmölni kurzusokon ahhoz, hogy a tanárral birjad tartani a lépést (én meg valahogy úgy vagyok, hogy szeretem szóról szóra leirni amit a tanár mond, és valahogy ez eddig mindig sikerült). Miután haza jöttem ebédet készitettem, egy barátnőmmel együtt ebédeltünk, közbe a testvérem is a sogornőmmel meglepett névnapom alklamával, azután pedig a hétvégi nagytakaritást csináltam meg. És akkor most térjek a lényegre. Már nagyon vártam ezt a mai ifjúsági alkalmat, mivel vita estet szerveztünk, a téma pedig az volt, hogy "Létezik-e Isten?" tudományos, filozófiai és bibliai alapon érveltünk, pro és kontra csoport. Örültem annak, hogy még hat barátom eljött velem, ezek közt volt olyan is aki nem hiszi Isten létezését, én hiszem, hogy ezen az estén megtudhatta, hogy létezik vagy kaphatott legalábbis izelitőt belőle. Én kontra csoportban voltam, de őszintén nagyon nehéz volt "ateistának" lenni, miután annyi mindent megtapasztaltam Istenből. De rájöttem, hogy ahhoz is hit kell, hogy eltud fogadni Isten létezését, és hinni is nem annyira egyértelműen lehet. A hit Isten ajándéka és én hiszem, hogy bárki aki kéri tőle Ő annak adja. A csoport vezetőnk nagyon jól állta a sarat, annak ellenére, hogy keresztyén, aki nem ismerte mind ateistának gondolta. A végén pedig nagyon tetszett amit mondott, hogy Ő Isten létezését az önzetlen, önfeláldozó, érdek nélküli szeretetben látja. És vannak emberek akik igy szeretnek, habár kevesen is, de vannak. Ő is találkozott ilyenekkel és ebben egyszerűen csak Istent látja. Engem is Isten az utóbbi időben nagyon sokat tanitott szeretni. Amit irtam is valakinek egy levelembe, Isten szeret engem és szereti a másik embert is, és ez az isteni szeretet az ami összeköt bennünket. Én akarok ilyen önzetlenül és önfeláldozóan szeretni minden embert, ahogy Isten is szeretett engem, és még az életét is ideadta értem. Akarok ennek a tökéletes Szeretetnek a csatornája lenni. Ami érdekes volt az még az, hogy Isten kijelenti magát a Bibliában, de a Bibliának egyik lapján se probálja bizonyitani a létezését. Bármilyen fizikai, filozófiai vagy tudományos érvvel lehet mellette vagy ellene érvelni. Szerintem csak azt ami létezik lehet tagadni, mert a nem létezőről egyszerűen nem is beszélünk. Érdekes ezeken a dolgokon gondolkozni. Én örülök annak, hogy hittel elfogadtam azt, hogy Ő létezik, Ő pedig ezt naponta bizonyitotta az életemben. Megéri elfogadni és élni vele. Erről meg ezzel kapcsolatban nagyon sok minden van amit kifejthetek, csakhogy túlságosan fáradt vagyok ehhez, de lehet még fogok irni erről.
Most azzal fejezném be, amit egyszer a kedvenc orvosomnak is mondtam, én ezzel érvelek a keresztyénség mellett (ő azt állitotta, hogy ezt Einstein mondta, ha ő igy mondja biztos úgy van, nem tudom ki mondta vagy ki nem, de azt tudom, hogy én igen). Ha keresztyén vagy és keresztyén életet élsz, Istennek átadod az életedet semmi vesziteni valód nincs vele, még akkor sem ha a végén kiderül, hogy nincs is Isten (habár ez nem fog), mert éltél egy beteljesedett, céltudatos, értelmes életet, és nagyon sok hiábavalóságot elkerültél. De ha úgy élsz, hogy nincs Isten és a végén kiderül, hogy mégis van, akkor van vesziteni valód, mivel nem mindegy az, hogy egy örökkévalóságot hol töltesz. Örökké szenvedni fogsz, és tűzben égni, de nem meghalni, vagy örök boldogságban, örömben lesz részed. A választási lehetőség felvan kinálva, a döntés az rajtad áll. "Lásd eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az Ő utján, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni, és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened az Úr. De ha elfordul a szived, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelntem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. ... előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá."(5móz30,15-16a,17-18a,19b-20a)
Kedves barátom te melyiket választod?
(Mindig elfelejtem megköszönni a személyes vagy emailen keresztüli hozzá szólásaitokat, megjegyzéseiteket. Arra gondoltam, ha még valaki akar közületek irni, vagy kérdéseitek vannak, vagy talán nem látod Istent az életedben, nem látod értelmét az életednek és szűkséged van segitségre, vagy arra, hogy beszélj valakivel "problémáidról", vagy éppen imatámogatásra van szűkséged akkor bátoritalak arra, hogy nyugodtan irj a köv. email cimemre: barthacsillakatalin@yahoo.com)
2010. november 24., szerda
Mindenre van válasz...
Sokszor nem igazán értem Istent, hogy mit miért enged meg az életemben. Ott van bennem egy csomó kérdőjel és "Miért?" Isten felé. De örülök annak, ha utólag ki tudom mondani, hogy megérte. És most valahogy ez van az életembe amire azt tudom mondani, hogy megérte és nagyon hálás vagyok. Nagyon hálás vagyok Istennek igy utólag azért, mert az anatómia tanárnő annyit szivatott vizsgákon és elvágott nekem pedig újra kellett mennem. Lehet most furcsán néztek ez a mondatom után. De az ősszel egy ilyen pótvizsga stresszes alkalommal ismerkedtem meg egy nagyon kedves lánnyal, aki évfolyamtársnőm (de úgy valahogy az embernek nem sikerül egy év alatt 97 embert megismerni és megbarátkozni vele) és elkezdtem beszélgetni vele és örültem, hogy bátorithattam és bizonyságot tehettem neki, közben a bibliakört is emlitettem. És két hete rendszeresen jár bibliakörre és van vágy benne arra, hogy mégjobban megismerje Istent és még többet kapjon belőle. Ennek nagyon nagyon tudtam, és tudok örülni és ezért a lányért nagyon hálás vagyok Istennek még akkor is ha ennek egy anatómia pótvizsga volt az ára. Valahogy úgy tapasztalom, hogy Isten minden kérdésünket megválaszol, vagy előbb vagy utóbb, de nem hagy válasz nélkül minket. És Isten minden rosszból tud kihozni valami jót.
Meg kell tanuljunk körülményeinkkel megelégedettek lenni és minden helyzetben várni türelmesen addig amig Isten válaszol, addig amig Ő lép és cselekszik.
A hálával kapcsolatban a következő kis pp jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qwjV7DplCDY&feature=related
Sokszor olyan nehéz kimondani Istennek, hogy "legyen ahogy te akarod", főleg ha nehezebb, szorultabb helyzetbe kerülünk. Mikor minden úgy megy ahogy mi akarjuk, akkor könnyű az Ő akaratára is igent mondani. Nekem nagyon nehéz volt a bukásokban azt kimonadani "Igen Atyám. Legyen a te akaratod szerint". De megéri, mivel Ő sokkal bölcsebb és sokkal inkább tudja, hogy mi jó nekünk. Ez jól ki van fejtve a következő pp: http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk&feature=related
Megéri, hogy megnézzétek ezeket, mert tanulságosak.
Közben zajlik az élet, tele a napok zsufolásig tanulással és egyetemmel, de ezért is hálás vagyok, mert az Úr adott lehetőséget arra, hogy tanuljak és még hálásabb vagyok azért, mert azt tanulhatom és csinálhatom amit szeretek és amire mindig is vágytam, igy tehát nem panaszkodom. Amikor úgy érzem, hogy nagyon nehéz és túl sok van (mint most is), akkor az jut eszembe, hogy az Úr soha nem ad többet, mint amit eltudok hordozni. Sőt Ő a feladataimhoz kellő erőt is ad.
Épp azzal a lánnyal levelezek akiről előbbi bejegyzéseimbe irtam, és valahogy Ő úgy van hogy a hit, a teljes hit még hiányzik nála, de törekvés van benne arra, hogy úgy igazán tudjon hinni, és tudjon mindent elhinni amit Isten mond vagy éppen nem mond ki. Sokszor nehéz hinni, de megéri, mert hit nélkül lehetetlen csodákra várni, bolond hazugság. "Hinni kell amikor összedől a világ, a romok tetején tombol az élet. Hinni kell amikor azt mondják nincs tovább a régi képeket csak újra cseréled..." Egy szóval mindig minden helyzetben hinni kell, mert hittel hegyeket mozdithatunk meg, ezt maga az Úr Jézus mondta. Ez a lány két Pintér számot küldött nekem amik erről szólnak, hogy hinni kell. És mivel az én életemet a hit határozza meg a leginkább és a blogom is a csodákra képes hitről szól úgy gondoltam, hogy felteszem nektek is, hallgassátok meg és higgyétek el. www.youtube.com/watch?v=tZCwHQdJrCE, www.youtube.com/watch?v=6RFnaZz6gC8
Kedves barátaim és olvasóim azt kivánom nektek, hogy tudjátok mindenben meglátni Istent és tudjatok méginkább hinni Benne. Ne felejtsétek, hogy a felhők mögött mindig ott van a Nap, csak azért nem látszik a fénye mivel a felhők eltakarták, de mikor a felhők tovább mennek, akkor a Nap is újra ragyogni tud. Lehet, hogy most a te életedben is felhők vannak, de tudd, hogy a Nap is ott van, és hamarosan újra ragyogni fog! :)
Meg kell tanuljunk körülményeinkkel megelégedettek lenni és minden helyzetben várni türelmesen addig amig Isten válaszol, addig amig Ő lép és cselekszik.
A hálával kapcsolatban a következő kis pp jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qwjV7DplCDY&feature=related
Sokszor olyan nehéz kimondani Istennek, hogy "legyen ahogy te akarod", főleg ha nehezebb, szorultabb helyzetbe kerülünk. Mikor minden úgy megy ahogy mi akarjuk, akkor könnyű az Ő akaratára is igent mondani. Nekem nagyon nehéz volt a bukásokban azt kimonadani "Igen Atyám. Legyen a te akaratod szerint". De megéri, mivel Ő sokkal bölcsebb és sokkal inkább tudja, hogy mi jó nekünk. Ez jól ki van fejtve a következő pp: http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk&feature=related
Megéri, hogy megnézzétek ezeket, mert tanulságosak.
Közben zajlik az élet, tele a napok zsufolásig tanulással és egyetemmel, de ezért is hálás vagyok, mert az Úr adott lehetőséget arra, hogy tanuljak és még hálásabb vagyok azért, mert azt tanulhatom és csinálhatom amit szeretek és amire mindig is vágytam, igy tehát nem panaszkodom. Amikor úgy érzem, hogy nagyon nehéz és túl sok van (mint most is), akkor az jut eszembe, hogy az Úr soha nem ad többet, mint amit eltudok hordozni. Sőt Ő a feladataimhoz kellő erőt is ad.
Épp azzal a lánnyal levelezek akiről előbbi bejegyzéseimbe irtam, és valahogy Ő úgy van hogy a hit, a teljes hit még hiányzik nála, de törekvés van benne arra, hogy úgy igazán tudjon hinni, és tudjon mindent elhinni amit Isten mond vagy éppen nem mond ki. Sokszor nehéz hinni, de megéri, mert hit nélkül lehetetlen csodákra várni, bolond hazugság. "Hinni kell amikor összedől a világ, a romok tetején tombol az élet. Hinni kell amikor azt mondják nincs tovább a régi képeket csak újra cseréled..." Egy szóval mindig minden helyzetben hinni kell, mert hittel hegyeket mozdithatunk meg, ezt maga az Úr Jézus mondta. Ez a lány két Pintér számot küldött nekem amik erről szólnak, hogy hinni kell. És mivel az én életemet a hit határozza meg a leginkább és a blogom is a csodákra képes hitről szól úgy gondoltam, hogy felteszem nektek is, hallgassátok meg és higgyétek el. www.youtube.com/watch?v=tZCwHQdJrCE, www.youtube.com/watch?v=6RFnaZz6gC8
Kedves barátaim és olvasóim azt kivánom nektek, hogy tudjátok mindenben meglátni Istent és tudjatok méginkább hinni Benne. Ne felejtsétek, hogy a felhők mögött mindig ott van a Nap, csak azért nem látszik a fénye mivel a felhők eltakarták, de mikor a felhők tovább mennek, akkor a Nap is újra ragyogni tud. Lehet, hogy most a te életedben is felhők vannak, de tudd, hogy a Nap is ott van, és hamarosan újra ragyogni fog! :)
2010. november 22., hétfő
A Hóreben...
Épp valakinek levelet irtam a múlt napokban és úgy arról is irtam neki, hogz Isten nem tud felvinni addig a Hórebre, amig nem voltunk a Mórijja hegyén. Ábrahámnak is nehéz volt felmenni a Mórijja hegyére és fiát az oltárra tegye, de mégis megtette. És nekünk is fel kell mennünk oda és az oltárra kell tegyük önmagunkat, akaratunkat, céljainkat, kivánságainkat, vágyainkat, jólétünket, kényelmünket, hirnevünket, sikereinket, kudarcainkat, családunkat, barátainkat, karrierünket...egy szóval mindent. És ha rátettük ezeket Isten oltárára és feláldoztuk azokat akkor tudunk boldogan lejönni onna, és akkor tud Isten tovább vinni bennünket a Hórebre, a megdicsőülés hegyére és tudja megdicsőiteni Önmagát bennünk. Kegyelem volt az az út is ami a Mórijjára vitt és még nagyobb kegyelem ami Hórebre jutatott fel. Úgy érzem és úgy tapasztalom, hogy az életemnek az az időszakát élem amikor Isten a Hórebre vitt, és most ott lehetek. Hát nagyon fájdalmas volt a másik út, de ez viszont nagyon gyönyörűséges, és jó itt lenni a Hóreben, ahol Isten dicsősége rám ragyog. Az év első napján azt az igét kaptam az Úrtól, hogy "Kelj fel tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség boritja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr dicsősége meglátszik rajtad."(ézsaiás60,1-2) És valósággal érzem és tapasztalom ennek az igéretnek a valóra vállását az életemben.
A tegnap nagyon sok áldásban volt részem, ebből szeretnék veletek is megosztani valamennyit. Délelőtt a gyülekezeti alkalom után szólt egy idős kedves bácsi, hogy elmegyek-e Mezőfelébe szolgálni, egy református közösségbe, mivel nincs itthon a lelkészük. Én örömmel vállaltam a szolgálatot, és el s mentünk. Úgy gondoltam, hogy megleszek kérve arra, hogy bemutatkozzak és bizonyságot tegyek arról, hogy Isten hogyan munkálkodott az életembe. Hát igy is volt, és örömmel tettem bizonyságot arról, hogy Isten megváltott és gyermeke lehetek, és mennyi mindenen vezetett át idáig. Csakhogy engem kértek meg igéthirdetni....igy kezdtem gondolkozni, hogynem készültem semmi igével vagy prédikációval és az imádság alatt, úgy kértem Istent adjon valami igét. Hát Ő adott is és a Márk evangéliuma 11, 12-14 és 20-24 terjedő veresek alapján hiredettem az Isten igéjét. És a kiemelkedő téma az a hit volt. Valahogy ez határozza meg a legjobban az életemet és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ez kell meghatározza. A hit a görög eredetiben "pisztisz" és bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A hit meghatározása a "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."(zsid11,1). A hit olyan, mint az izomzat, testőpitő, azért, hogy elérje formáját kemény súlyokat kell emeljen. Amit Isten megenged az életünkben az a mi hitünk konditermei, minél több megpróbáltatás, annál nagyobb "izomzat" lesz. Jézus azt mondta, hogy" higgyük, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek". A hit az Isten ajándéka és a Szentlélek által a szivünkbe lakik, szánkkal tudjuk működésbe hozni, és szemünkkel meglátni. Akkora a mi hitünknek a mértéke, amekkora dolgokat kérünk. A hit emberei előre látják amit Isten megigért, akkár megtapasztalják megvalósulásukat, akkár nem. "Hogyan hihetek egy igéretben, ha nem láttam beteljesedni?"- kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó igéretének teljes beteljesedédét, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bizni azt jelenti, hogy biztosan veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesdett be, akkor is bizol benne. Ezt jelenti hit által élni. Isten azt szeretné, ha úgy mennénk hozzá, mint a gyermek az ő apjához, teljes őszinteséggel, teljes bizalommal, és mindent elhinnénk neki, Ő maga mondta, ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek nem láthatjuk meg Isten országát.
Miután onnan haza jöttem, a korházba mentem ügyeletbe, és amint már emlitettem a kedvenc dokim volt, meglepetésemre méghozzá a kedvenc aszisztensnőm is. Nem tudom, de valahogy nagyon megszerettem ezeket az embereket, és csodálkozok sokszor magamon, mert az alapjába véve én olyan vagyok, hogy nagyon nehezen szeretem meg az embereket, de akit megszeretek azt aztán tudom erősen szeretni, úgy hogy még az életem sem drága érte. Nagyon sokat imádkozok értük, hogy Isten az Ő életükbe is végezze az Ő munkáját és azt a csodálatos tervet amit eltervezett felőlük megtudja valósitani. Szeretném őket is a Hóreben látni....én hiszem, hogy egyszer oda érnek. Aztán ahogy az előbbi bejegyzésembe is emlitettem, találkoznom kellett egy lánnyal aki ott dolgozik és akit lelkigondoznom kellett, de valójában soha nem is ismertem. Örülök annak és nagyon hálás vagyok Istennek érte, és azért, hogy megismertem. Ez volt az első olyan ügyeletem amikor azt kivántam, hogy éjjel ne legyen semmi és beszélgetni tudjunk. Hamarabb imádkoztunk azért, hogy az Úr is legyen ott közöttünk és Ő vezesse ami beszélgetésünket, hogy az épülésünkre legyen. Örültem ennek a lánynak az őszinteségének és annak, hogy nekem ismeretlennek, csak azért mert élő kapcsolatom van az Úrral, teljesen megnyilt és rengeteg dolgot elmondott az életéből. Reggel 6 volt amikor azon vettük észre magunkat, hogy jó lenne imádkozni is azokért a dolgokért amiket megbeszéltünk és az Úr Jézushoz hozni, mivel minden megoldás, sőt az egyetlen megoldás nála van. Reggel 7ig együtt voltunk és fantasztikus volt. Megtapasztaltam annak az igének a valóságát, hogy "aki mást felüdit, maga is felüdül". Dicsőség ezért neki, mert Ő az aki munkálkodik én csak egy eszköz vagyok a kezébe, és örülök ezért.
Azután onnan direkt az egyetemre mentem, most egy rövid szünetem volt (bevallom mióta vasárnap reggel felkeltem még semmit nem aludtam, de nem is vagyok valahogy fáradt, annyira érzem, hogy az Úr betölt az Ő erejével) és most még hatig megyek vissza egyetemre, azután bibliakör és utánna tanulás....
Áldott napot nektek, és kivánom, hogy legyen valami amit merithettek ebből amit megosztottam veletek. :)
A tegnap nagyon sok áldásban volt részem, ebből szeretnék veletek is megosztani valamennyit. Délelőtt a gyülekezeti alkalom után szólt egy idős kedves bácsi, hogy elmegyek-e Mezőfelébe szolgálni, egy református közösségbe, mivel nincs itthon a lelkészük. Én örömmel vállaltam a szolgálatot, és el s mentünk. Úgy gondoltam, hogy megleszek kérve arra, hogy bemutatkozzak és bizonyságot tegyek arról, hogy Isten hogyan munkálkodott az életembe. Hát igy is volt, és örömmel tettem bizonyságot arról, hogy Isten megváltott és gyermeke lehetek, és mennyi mindenen vezetett át idáig. Csakhogy engem kértek meg igéthirdetni....igy kezdtem gondolkozni, hogynem készültem semmi igével vagy prédikációval és az imádság alatt, úgy kértem Istent adjon valami igét. Hát Ő adott is és a Márk evangéliuma 11, 12-14 és 20-24 terjedő veresek alapján hiredettem az Isten igéjét. És a kiemelkedő téma az a hit volt. Valahogy ez határozza meg a legjobban az életemet és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ez kell meghatározza. A hit a görög eredetiben "pisztisz" és bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A hit meghatározása a "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."(zsid11,1). A hit olyan, mint az izomzat, testőpitő, azért, hogy elérje formáját kemény súlyokat kell emeljen. Amit Isten megenged az életünkben az a mi hitünk konditermei, minél több megpróbáltatás, annál nagyobb "izomzat" lesz. Jézus azt mondta, hogy" higgyük, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek". A hit az Isten ajándéka és a Szentlélek által a szivünkbe lakik, szánkkal tudjuk működésbe hozni, és szemünkkel meglátni. Akkora a mi hitünknek a mértéke, amekkora dolgokat kérünk. A hit emberei előre látják amit Isten megigért, akkár megtapasztalják megvalósulásukat, akkár nem. "Hogyan hihetek egy igéretben, ha nem láttam beteljesedni?"- kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó igéretének teljes beteljesedédét, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bizni azt jelenti, hogy biztosan veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesdett be, akkor is bizol benne. Ezt jelenti hit által élni. Isten azt szeretné, ha úgy mennénk hozzá, mint a gyermek az ő apjához, teljes őszinteséggel, teljes bizalommal, és mindent elhinnénk neki, Ő maga mondta, ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek nem láthatjuk meg Isten országát.
Miután onnan haza jöttem, a korházba mentem ügyeletbe, és amint már emlitettem a kedvenc dokim volt, meglepetésemre méghozzá a kedvenc aszisztensnőm is. Nem tudom, de valahogy nagyon megszerettem ezeket az embereket, és csodálkozok sokszor magamon, mert az alapjába véve én olyan vagyok, hogy nagyon nehezen szeretem meg az embereket, de akit megszeretek azt aztán tudom erősen szeretni, úgy hogy még az életem sem drága érte. Nagyon sokat imádkozok értük, hogy Isten az Ő életükbe is végezze az Ő munkáját és azt a csodálatos tervet amit eltervezett felőlük megtudja valósitani. Szeretném őket is a Hóreben látni....én hiszem, hogy egyszer oda érnek. Aztán ahogy az előbbi bejegyzésembe is emlitettem, találkoznom kellett egy lánnyal aki ott dolgozik és akit lelkigondoznom kellett, de valójában soha nem is ismertem. Örülök annak és nagyon hálás vagyok Istennek érte, és azért, hogy megismertem. Ez volt az első olyan ügyeletem amikor azt kivántam, hogy éjjel ne legyen semmi és beszélgetni tudjunk. Hamarabb imádkoztunk azért, hogy az Úr is legyen ott közöttünk és Ő vezesse ami beszélgetésünket, hogy az épülésünkre legyen. Örültem ennek a lánynak az őszinteségének és annak, hogy nekem ismeretlennek, csak azért mert élő kapcsolatom van az Úrral, teljesen megnyilt és rengeteg dolgot elmondott az életéből. Reggel 6 volt amikor azon vettük észre magunkat, hogy jó lenne imádkozni is azokért a dolgokért amiket megbeszéltünk és az Úr Jézushoz hozni, mivel minden megoldás, sőt az egyetlen megoldás nála van. Reggel 7ig együtt voltunk és fantasztikus volt. Megtapasztaltam annak az igének a valóságát, hogy "aki mást felüdit, maga is felüdül". Dicsőség ezért neki, mert Ő az aki munkálkodik én csak egy eszköz vagyok a kezébe, és örülök ezért.
Azután onnan direkt az egyetemre mentem, most egy rövid szünetem volt (bevallom mióta vasárnap reggel felkeltem még semmit nem aludtam, de nem is vagyok valahogy fáradt, annyira érzem, hogy az Úr betölt az Ő erejével) és most még hatig megyek vissza egyetemre, azután bibliakör és utánna tanulás....
Áldott napot nektek, és kivánom, hogy legyen valami amit merithettek ebből amit megosztottam veletek. :)
2010. november 20., szombat
Isten útjai kifürkészhetetlenek...
Szeretem az emberek és szeretek velük időt tölteni, beszélgetni, azután a magam csendességébe imádkozni értük. Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi útaink, hanem sokkal magasabbak annál, mint ahogy mi azt eltudjuk képzelni. És valahogy az elmúlt időben folyamatosan ezt tapasztalom, és ezekből szeretnék veletek is megosztani egy párat.
Egy vasárnap délután a gyülekezetbe arról volt szó amikor Gedeon 300 emberrel legyőzte az midjániakat. És a lelkipásztornak volt egy olyan mondtata a végén, hogy mi is vegyük fel a kürt eszközöt a harcba, ami a bizonyságtevés. És rögtön az a kérés fogalmazodott meg bennem, hogy Istenem bárcsak ennek a hétnek mindennapján a kürttel tudnák harcba indulni, és adj mindennap nekem valakit akinek bizonyságot tegyek Rólad. És egy ima sem hull porba. Mindennap volt valaki akinek beszélhettem Róla, és örültem annak, hogy mikor ügyeletbe voltam azon a héten a kedvenc sebészemnek is bizonyságot tehettem arról, hogy megéri stennek a kezébe tenni az életünket, mert azzal semmit nem veszitünk. Ez a beszélgetés alatt valahogy arra inditott a Lélek, hogy ne várjak karácsonyig, hanem adjam most oda neki a Bibliát (ugyanis még a nyáron eldöntöttem, hogy beköttetek neki egy Bibliát és megajándékozom vele karácsonyra). El is vittem neki, és örültem, hogy odadhattam, sőt még egy pár gondoltatomat is leirhattam neki. Úgy gondolom, hogy Isten legnagyobb ajándéka az Ő Fia volt Jézus Krisztus, akit ide adott értünk, hogy nekünk ne kelljen bűneink miatt meghalnunk, hanem, ha megbánjuk és megvalljuk azokat, és befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor Ő örök életet ad nekünk. Valahogy úgy látom, hogy az embereknek kell Isten ajándéka, az Ő áldásai, de Ő maga nem kell. Pedig nem Istennek van szűksége ránk, hanem nekünk van szűkségünk Istenre. A másik nagy ajándéka az a Biblia volt, amit Ő azért adott a kezünkbe, hogy ezáltal az Ő Igéjén keresztül megismerjük Őt és az Ő döntéseit ami életünk felől, az Ő irányitását. A Bibliám ha fáradt vagyok üditő nyughelyem, ha sötét vesz körül szava égő mécsesem, ha éhes vagyok éltető kenyerem, ha beteg vagyok égi patikám, ha egyedül vagyok benne barát vár rám. Fantasztikus dolog ez, megéri kiprobálni és naponta olvasni, meglátod, hogy annyira áttudja formálni az életedet, és mindig azt tudja nyujtani amire éppen szűkséged van. Spurgeon mondta: "A Biblia olyan Isten számára, mint a sebész számára a műtős kesztyű. Segitségével egészen mélyen beléd tud nyúlni." És ez téleg igy van. Szeretném és vágyom arra, hogy minél több ember megismerje az igazságot, ezért azokat az embereket akik az imalistámon vannak, és a szivemen hordozom őket megszoktam ajándékozni egy Bibliával. Én nem tudok többet tenni, mint Istenről beszélni, az igét a kezükbe adni és szüntelen imádkozni értük. A döntés rajtuk áll, hogy elfogadják Istent, kell-e ez nekik vagy nem. Nagyon szeretem ezt az orvost, akit már egy pár bejegyzésembe emlitettem, és egy nagyon áldott ember, annyira szeretném, ha megismerné mégjobban Istent, az igazságot és befogadná Őt.
És igy a hét mindennapján bizonyságot tettem valakinek. Vasárnap reggel mielőtt gyülekezetbe indultam a térdeimen voltam és miközbe imádkoztam újra elmondtam, hogy adjon Isten valakit akinek beszélhessek Róla, de azután rögtön eszembe jutott, hogy ma vasárnap és a nap nagyrészét gyülekezetbe leszek, nem lesz kinek hitetlennek bizonyságot tegyek, csak a gyülekezetbe délután. (Megjegyzem azt, hogy azelőtt való nap megkért egy barátom, hogy csináljak egy tortát mivel a testvérének szülinapja lesz és szeretné, ha az ifi meglepnénk. De mivel későn értek haza a kirándulásból ez nem jött össze, igy végül úgy lett, hogy a tortát vasárnap reggel még gyülekezet előtt elviszem valakihez, akik meghivták őket ebédre és majd akkor meglepik. ) Kimegyek a házból és valahogy úgy jött, hogy ne menjek át a túl oldalra és ne a 18 busszal menjek, hanem majd a 19 egy darabig és onnan gyalog. Igy megállok a busz megállóba és mivel fázott a kezem letettem a tortát magam mellé a lépcsőkre. Egy idősebb házspár jött arra felé és megkérdezték, ha megnézhetik a tortát, mert olyan jól néz ki. Azután észre vették a közepébe fogpiszkálóra ragasztott égetett papirt és megkérdezték ha elolvashatják. Én örömmel elolvastam amit irtam rá "Áldjon meg téged a Sionról az Úr! "Születésed óta hordozlak, világra jöveteled óta viszlek. Vénségedig ugyanaz maradok, ősz korodik én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.(ézs46,3b-4)." És miután ezt elolvastam bizonyságot tudtam tenni arról, hogy Isten az aki megalkotott bennünket, és Ő az aki hordoz és megment. Utánna még egy keveset beszélgettünk, ők elmentek, jött a busz én felültem és azon gondolkoztam, hogy Isten mennyire komolyan veszi az imáinkat, ő adott két embert akinek bizonyságot tehettem Róla, mennyire tudta hogy mért csak vasárnap kell eljusson a torta, és azt is tudta, hogy melyik buszra kell üljek, azért, hogy ezzel a házaspárral beszélni tudjuon. Komolyan mondom annyira ledöbbent az, hogy milyen fantasztikus Istenem van, mennyire csodálatos.
A harmadik megtapasztalásom az az volt, hogy Isten tudja mikor mit miért kell tegyek. Én hittel kezdtem el blogot irni, azzal a hittel, hogy mások is megismerjék azt, hogy nekünk milyen nagy, hatalmas, és szerető Istenünk van, aki nap mint nap csodákat tesz az életünkbe. És most a héten megtudtam, hogy mért kellett blogot irnom, és dicsőség Neki azért mert ezt felhasználta. Ő felhasználja gyöngeségem, erőtlenségem, azért, hogy megmutassa az Ő erejét. Mert az Ő ereje ami erőtlenségünk által ér célhoz. Nincsenek véletlenek ezt hiszem és vallom. A héten egy emailt kaptam egy lánytól aki ott a sebészeten ahova járok műtös aszisztens. És azt irta, hogy nyáron mikor mélyen volt, akkor rátalált a blogomra és Isten ezáltal egy kapaszkodot adott neki. Nagyon sokat tudott meriteni abból amit megosztok veletek, dicsőség ezért az Úrnak. És örültem annak, hogy nekem "ismeretlennek" megnyilt, és őszintén megosztott dolgokat az életéből, és kérte, hogy beszélgessünk. Személyesen nem ismerem ezt a lányt, de imádkozok érte, és szeretném azt, hogy Isten használjon az ő életébe. Most vasárnap megyek újra ügyeletbe és örülök annak, hogy a kedvenc dokim lesz és hogy ezzel a lánnyal is találkozhatok és beszélgethetünk.
Nagyon kérlek titeket akiknek már van kapcsolatotok Istennel, hogy imádkozzatok ezekért az emberekért, és értem is, hogy méginább hordozni tudjam Őt.
Most pedig kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot amit Isten közelségébe töltsetek és azt, hogz érezzétek meg mégjobban Isten szeretetét!
Egy vasárnap délután a gyülekezetbe arról volt szó amikor Gedeon 300 emberrel legyőzte az midjániakat. És a lelkipásztornak volt egy olyan mondtata a végén, hogy mi is vegyük fel a kürt eszközöt a harcba, ami a bizonyságtevés. És rögtön az a kérés fogalmazodott meg bennem, hogy Istenem bárcsak ennek a hétnek mindennapján a kürttel tudnák harcba indulni, és adj mindennap nekem valakit akinek bizonyságot tegyek Rólad. És egy ima sem hull porba. Mindennap volt valaki akinek beszélhettem Róla, és örültem annak, hogy mikor ügyeletbe voltam azon a héten a kedvenc sebészemnek is bizonyságot tehettem arról, hogy megéri stennek a kezébe tenni az életünket, mert azzal semmit nem veszitünk. Ez a beszélgetés alatt valahogy arra inditott a Lélek, hogy ne várjak karácsonyig, hanem adjam most oda neki a Bibliát (ugyanis még a nyáron eldöntöttem, hogy beköttetek neki egy Bibliát és megajándékozom vele karácsonyra). El is vittem neki, és örültem, hogy odadhattam, sőt még egy pár gondoltatomat is leirhattam neki. Úgy gondolom, hogy Isten legnagyobb ajándéka az Ő Fia volt Jézus Krisztus, akit ide adott értünk, hogy nekünk ne kelljen bűneink miatt meghalnunk, hanem, ha megbánjuk és megvalljuk azokat, és befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor Ő örök életet ad nekünk. Valahogy úgy látom, hogy az embereknek kell Isten ajándéka, az Ő áldásai, de Ő maga nem kell. Pedig nem Istennek van szűksége ránk, hanem nekünk van szűkségünk Istenre. A másik nagy ajándéka az a Biblia volt, amit Ő azért adott a kezünkbe, hogy ezáltal az Ő Igéjén keresztül megismerjük Őt és az Ő döntéseit ami életünk felől, az Ő irányitását. A Bibliám ha fáradt vagyok üditő nyughelyem, ha sötét vesz körül szava égő mécsesem, ha éhes vagyok éltető kenyerem, ha beteg vagyok égi patikám, ha egyedül vagyok benne barát vár rám. Fantasztikus dolog ez, megéri kiprobálni és naponta olvasni, meglátod, hogy annyira áttudja formálni az életedet, és mindig azt tudja nyujtani amire éppen szűkséged van. Spurgeon mondta: "A Biblia olyan Isten számára, mint a sebész számára a műtős kesztyű. Segitségével egészen mélyen beléd tud nyúlni." És ez téleg igy van. Szeretném és vágyom arra, hogy minél több ember megismerje az igazságot, ezért azokat az embereket akik az imalistámon vannak, és a szivemen hordozom őket megszoktam ajándékozni egy Bibliával. Én nem tudok többet tenni, mint Istenről beszélni, az igét a kezükbe adni és szüntelen imádkozni értük. A döntés rajtuk áll, hogy elfogadják Istent, kell-e ez nekik vagy nem. Nagyon szeretem ezt az orvost, akit már egy pár bejegyzésembe emlitettem, és egy nagyon áldott ember, annyira szeretném, ha megismerné mégjobban Istent, az igazságot és befogadná Őt.
És igy a hét mindennapján bizonyságot tettem valakinek. Vasárnap reggel mielőtt gyülekezetbe indultam a térdeimen voltam és miközbe imádkoztam újra elmondtam, hogy adjon Isten valakit akinek beszélhessek Róla, de azután rögtön eszembe jutott, hogy ma vasárnap és a nap nagyrészét gyülekezetbe leszek, nem lesz kinek hitetlennek bizonyságot tegyek, csak a gyülekezetbe délután. (Megjegyzem azt, hogy azelőtt való nap megkért egy barátom, hogy csináljak egy tortát mivel a testvérének szülinapja lesz és szeretné, ha az ifi meglepnénk. De mivel későn értek haza a kirándulásból ez nem jött össze, igy végül úgy lett, hogy a tortát vasárnap reggel még gyülekezet előtt elviszem valakihez, akik meghivták őket ebédre és majd akkor meglepik. ) Kimegyek a házból és valahogy úgy jött, hogy ne menjek át a túl oldalra és ne a 18 busszal menjek, hanem majd a 19 egy darabig és onnan gyalog. Igy megállok a busz megállóba és mivel fázott a kezem letettem a tortát magam mellé a lépcsőkre. Egy idősebb házspár jött arra felé és megkérdezték, ha megnézhetik a tortát, mert olyan jól néz ki. Azután észre vették a közepébe fogpiszkálóra ragasztott égetett papirt és megkérdezték ha elolvashatják. Én örömmel elolvastam amit irtam rá "Áldjon meg téged a Sionról az Úr! "Születésed óta hordozlak, világra jöveteled óta viszlek. Vénségedig ugyanaz maradok, ősz korodik én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.(ézs46,3b-4)." És miután ezt elolvastam bizonyságot tudtam tenni arról, hogy Isten az aki megalkotott bennünket, és Ő az aki hordoz és megment. Utánna még egy keveset beszélgettünk, ők elmentek, jött a busz én felültem és azon gondolkoztam, hogy Isten mennyire komolyan veszi az imáinkat, ő adott két embert akinek bizonyságot tehettem Róla, mennyire tudta hogy mért csak vasárnap kell eljusson a torta, és azt is tudta, hogy melyik buszra kell üljek, azért, hogy ezzel a házaspárral beszélni tudjuon. Komolyan mondom annyira ledöbbent az, hogy milyen fantasztikus Istenem van, mennyire csodálatos.
A harmadik megtapasztalásom az az volt, hogy Isten tudja mikor mit miért kell tegyek. Én hittel kezdtem el blogot irni, azzal a hittel, hogy mások is megismerjék azt, hogy nekünk milyen nagy, hatalmas, és szerető Istenünk van, aki nap mint nap csodákat tesz az életünkbe. És most a héten megtudtam, hogy mért kellett blogot irnom, és dicsőség Neki azért mert ezt felhasználta. Ő felhasználja gyöngeségem, erőtlenségem, azért, hogy megmutassa az Ő erejét. Mert az Ő ereje ami erőtlenségünk által ér célhoz. Nincsenek véletlenek ezt hiszem és vallom. A héten egy emailt kaptam egy lánytól aki ott a sebészeten ahova járok műtös aszisztens. És azt irta, hogy nyáron mikor mélyen volt, akkor rátalált a blogomra és Isten ezáltal egy kapaszkodot adott neki. Nagyon sokat tudott meriteni abból amit megosztok veletek, dicsőség ezért az Úrnak. És örültem annak, hogy nekem "ismeretlennek" megnyilt, és őszintén megosztott dolgokat az életéből, és kérte, hogy beszélgessünk. Személyesen nem ismerem ezt a lányt, de imádkozok érte, és szeretném azt, hogy Isten használjon az ő életébe. Most vasárnap megyek újra ügyeletbe és örülök annak, hogy a kedvenc dokim lesz és hogy ezzel a lánnyal is találkozhatok és beszélgethetünk.
Nagyon kérlek titeket akiknek már van kapcsolatotok Istennel, hogy imádkozzatok ezekért az emberekért, és értem is, hogy méginább hordozni tudjam Őt.
Most pedig kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot amit Isten közelségébe töltsetek és azt, hogz érezzétek meg mégjobban Isten szeretetét!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
