A kereszted nem töri fel a hátad...

Nagyon hamar eltelt ez a nap és mondhatom, hogy ez a hét is. Nagyon gyorsan telik az idő, a kérdés az, hogy mennyire tudjuk hasznosan tölteni. Annyira jó volt a reggel amikor felébredtem rögtön egy smst kaptam amiben ez állt: Zof3,17: "Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével, ujjongva örül neked." Hát nem fantasztikus az, hogy milyen igérettel ébreszt fel az én mennyei Édesapám? Azután rögtön kinyitottam a Bibliám és igéket olvastam és beszélgettem vele önmagamról és azokról a személyekről akiket a szivemre helyezett, akik fontosak nekem és neki is és szeretném, ha felismernék az Urat és hozzá térnének. Már 88 személy van az imalistámon, ezenkivül még helységek és missziók, és persze mindig vannak aktuális imatémák is olyanokért akik nincsenek a listán. Én hittel imádkozok, állhatatosan értük, mivel Isten a következő igéretet adta velük kapcsolatban: "Olyan szivet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szivvel megtérnek hozzám."(jer24,7) Annyira tudom csodálni Isten türelmét amellyel van az emberek iránt, és nem súlyt le a sok gonoszság miatt, hanem Ő vár, türelmesen várja haza a "tékozló fiúkat". Mikor ezt az igét kaptam smsbe, akkor tudtam, hogy ezt annyira az Úr mondja, mivel most valahogy olyan helyzetben vagyok, mikor a felhők kezdenek összetornyosulni a fejem fölött. Ilyenkor jó tudni és érezni azt, hogy Ő velem van, Ő erős, Ő megsegit. Rájöttem arra, hogy Isten a keresztet, amelyet hordoznom kell nem azért adja, hogy feltörje a hátam, hanem, hogy megedzen és ahogy olvastam valahol "...felébreszti és kifejleszti benned az erődnek azon területeit, amelyek eddig aludtak, vagy kevésbé értékes célokra voltak használva. Amikor ezt felismered nem fogsz könnyebb keresztért imádkozni, hanem erősebb hátat fogsz kérni." Úgy tapasztalom, hogy ez valahogy téleg igy igaz. És jó tudnom azt is, hogy mikor az úton csak két pár láb nyomot látok, az nem az enyém, hanem az Úré, mivel Ő vállain hordoz. Ezt te se felejtsd el soha, mikor úgy érzed nagyon nehéz és mindenki elhagyott, még Ő is, akkor tudd, hogy Ő nem hagyott el, hanem a vállain hordoz. Mielőtt elkezdtem volna tanulni, egy A4-es lapot szineztem ki úgy mintha kis téglalapok egymásra és egymás mellé lennének téve, mindegyiket más szinnel és a lap közepére azután ráirtam azt, hogy: az Úrral járva a gondok átszineződnek, és azután minden kis téglalapba irtam egy egy szót, amit ebben az évben az Úrtól kaptam bátoritásul, pl. jobbjával támogat, velem lesz, megsegit, nem hagy cserben, egyengetni fogja ösvényeimet, az Övé vagyok, megszabadit, oltalmaz, bátorság, örül nekem, stb., összesen 134 igéretet tudtam ráirni, és ezt a lapot felragasztottam a falra az iróasztalom fölé. (Te is készithetsz egy ilyent, és amikor a csüggedés körül fog akkor rá nézel és rögtön megerősödsz, és a mikor azt a sok szint látod, téleg átszineződnek a gondjaid.)
Azután estig tekertem a tanulással, miután sütöttem- főztem holnapra, utánna újra folytattam a tanulást, és még mindig nem fejeztem be csak gondoltam, egy kis pihenés erejéig irok a blogomba, mivel ugyis már késő van 3 óra el van múlva, de még muszály folytassam a tanulást, sőt még a teológiára is kell megirjam az egyik dolgozatom, mert lejár a határidőm. Épp az egyik barátnőmnek irtam, hogy nem tudtam ma menni ügyeletbe, de majd ügyeletezek itthon a könyvek mellett, mivel nagy valószinűséggel nem lesz időm lefeküdni. Reggel pedig gyülekezetbe megyek, és örülök annak, hogy ez egy különleges vasárnap, mivel advent első vasárnapja. Az adventtel kapcsolatos gondolataim megosztom veletek majd holnap (helyesebben ma este).
Kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot, menjetek gyülekezetbe és engedjétek, hogy Isten beszéljen veletek, de az Igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is legyünk. Valaki igy fogalmazott " Isten Igéje a fülemen bejön, a számon pedig kimegy". Bárcsak ez tényleg igy lenne az életünkben ezen a mai napon is, és mindennap. Vállaljuk fel Krisztust a munkahelyen, a barátok, kollegák előtt, a családban, és mindenhol ahol megfordulunk. Hogyha Ő nem széggyelt minket, bűneinket sem, hanem felvállalt (habár nem ezt érdemeltük), akkor mi se szégyeljük Őt, szentet, a tisztát, a szeplőtelent és vállaljuk fel, hogy hozzá tartozunk. "A kereszthordozás elhivása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszited tested vágyait, hogy igy láthatóvá legyen benned Krisztus élete". Az Igére visszatérve, valaki azt mondta, hogy "Ahhoz, hogy Isten igéje elérje a "maximumot" az életemben, ahhoz kell egy egészséges passzivitás, egészséges aktivitás és aztán egy csodálatos radioaktivitás. Passzivitás: úgy állsz az Úr előtt, h itt vagyok, legyen a Te akaratod szerint, cselekedj velem akaratod szerint. Aktivitás: cselekszem is, amit megértettem. Ennek a gyümölcse: sugározni kezd az életem." Adja az Úr, hogy a mi életünkben is megvalósuljon ez a három dolog, és tényleg teljes szívvel Érte és Neki éljünk, és másokat is Hozzá vezethessünk!
Legyünk fény és só ebben a sötét és megromlott világban!

Mindig azt kapom amire szükségem van...

Egy nagyon áldott napban volt részem, amikor Isten tudott beszélni velem meg én is vele. A reggel, talán a szomorkás idő miatt is, de valahogy olyan lehangolóan indult (habár a hónak nagyon örültem, mikor reggel 5:45 apukám felébresztett, ugyanis mindig ő szokott telefonon ébreszteni, és mondta hogy nézzek ki az ablakon). Reggel 8-tól anatómia kurzusom volt a klinikán, és valahogy nagyon nem tudtam élvezni az előadást, na persze a tanárnőt sem. Igy arra gondoltam, hogy mégis hasznosan fogom tölteni az időt és elövettem a "Mai Ige"-t (www.maiige.hu) és elkezdtem olvasni. Hát az ige az volt "...szeressétek egymást...", a cim: "szeretni az embereket", nagyon örültem ennek mivel épp a tegnap irtam, hogy szeretnék a tökéletes Szeretet közvetitője lenni. Bevallom jó dolgokra hivta fel a figyelmem amiket fel is irtam egy lapra ami mindig nálam lehet és segithet az alkalmazásban. Röviden ezeket a pontokat megemliteném: 1. az emberek bizonytalanok- adj nekik biztonságérzetet "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."(zsid13,5), 2. az embereknek szűkségük van arra, hogy különlegessen érezzék magyukat- dicsérd őket, 3. az emberek jobb holnapot keresnek- adj nekik reményt, 4. az embereknek megértésre van szükségük- figyelj rájuk, hallgasd meg őket, 5. az embereknek példaképre van szükségük- légy te is az!
Azután elkezdtem azokat az igéket olvasni és leirni egy lapra amiket az Úrtól kaptam,és ezeket most veletek is megszeretném osztani. Hadd bátoritson benneteket most, vagy ha olyan helyzetbe kerültök.
"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek...mert velünk van...Istenünk, az Úr, aki megsegit bennünket."(2krón32,2-8)
"De téged megmentelek...igy szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz."(jer39,17)
"Ne félj.... Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."(ézs43,1-2)
"Ne féljetek, és ne rettegjetek.... mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené."(2krón20,15)
"A világon nyomorúságotok van, de bizzatok: én legyőztem a világot."(jn16,33)
"Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!"(zsolt4,9)
"Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból."(zsolt34,18)
"Akkor majd bizol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel."(jób 11,18)
"Harcolni fognak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek: megsegitlek és megmentelek- igy szól az Úr."(jer15,20)
"Sem a félelmei.... sem a holnap miatti aggodalmak... még a pokol hatalmai sem.... a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől."(róm8,38-39)
"Benned biznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak."(zsolt9,11)
"Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől... megőriz tége minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban- keltedben, most és mindenkor."(zsolt121,5-8)
Véssétek a szivetek falára ezeket az igéket, és semmiért se aggódjatok, és ne csüggedjetek el, mert nekünk egy olyan Istenünk van aki nem hazudik, és amit mond, azt mind valóra váltja.
Anatómia kurzus után, az egyetemen folytattam 3ig, mivel hamarabb elengedtek anatómia gyakról. Örvendtem, mert igy haza jöttem és készitettem valami sütit, amivel elmentem egy barátnőmhöz, akivel szoktam együtt imádkozni. Egész estig ott voltam, egy nagyon jót beszélgettünk, ő is kiöntötte a problémáit, meg ami nyomassza és én is. Azután imádkoztunk, és olyan felemelő volt ez az imádság, mivel annyira éreztem Isten jelenlétét és annyira az Ő Lelke által tudtam imádkozni, és igazából nem is önmagamért, hanem másokért, akiket az Úr nekem adott, vagy legalábbis körém. Felelőséget érzek azok iránt akik körülvesznek, és annyira szeretném, ha méginkább Krisztust tudnám tükrözni az emberek felé, és az Ő jó illatát árasztani, az Isten mosolya lenni. Mindig azt kérdik tőlem, hogy miért mosolygok, hogy tudok még akkor is mosolyogni, mikor "gondterhelt" vagyok, amikor annyira nagy fellegek veszik körül az életem. Erre a válaszom mindig az, hogy bármilyen picinyke és törékeny vagyok is, senki és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy szivből mosolyogjak, s igy, mint Isten kis virágszála a szeretet jó illatát árasszam ebben a kedvtelen világban, én magam akarok lenni az Isten mosolya ( és ezt neked is mondom kedves barátom, hogy te magad légy az Isten mosolya). "Egy mosoly nem kerül semmiben és mégis nagyot visz véghez. Gazdaggá teszi azt aki kapja, és aki adja nem lesz szegényebb." Az imádság után a barátnőmön keresztül egy igéretet kaptam az Úrtól, amit úgy gondoltam veletek is megosztok, ugyanis Isten igéretei mindenkire egyformán érvényesek. "Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábad a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodk hozzám megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet."(zsolt91,9-14) Ezt az igét eddig is ismertem és ma este mégis olyan különlegesen szólt hozzám és adott valamit amit nem lehet szavakban kifejteni. Egyszerűen csak állni és csodálni tudom Istent, nem tudom eléggé megköszönni, hogy kiragadott a bűnből és a hiábavaló életből, és célt, értelmet adott az életemnek, egy új életet adott. Dicsőség neki ezért. Amugy mindjárt elfelejtem, hogy ma azt is megtapasztaltam újra, hogy imameghallgató Istenem van, mivel imádkoztam valamiért édesanyámért, és édesanyámnak megadta azt az Úr, ezért is dicsőség Neki.
Haza fele jövet pedig a barátnőmmel beszélgettem, azután úgy sikerült éjfélig beszélgetni. Nagyon jó volt és nagyon feldobott ez a beszélgetés, főleg az eleje annyira boldoggá tett amikor bizonyságot tehettem ezekről a dolgokról neki, amiket most veletek is megosztottam, és még arról, hogy Isten hogyan munkálkodik. Örültem, hogy beszélhettünk, és nagyon hálás vagyok érte, mivel ő az a lány akit nem rég ismertem meg és akit nap mint nap jobban szeretek, és sokat imádkozok érte. (Ti akiknek már élő kapcsolatotok van Istennel, kérlek, hogy imádkozzatok érte, mert úgy gondolom minden egyes érte mondott imára szüksége van, ne kérdezzétek, hogy miért imádkozzatok, ti csak imádkozzatok, mert az Úr ismeri Őt és ismeri helyzetét, Ő tudja, hogy miért).
Most már többet nem is irok mivel nagyon késő van mindjárt éjjel kettő és mé szeretnék olvasni, aztán pedig reggel korán kell kellnem (vagyis mikor apukám költ:) ), mivel nagyon sok tanulni valóm van.
Legyetek áldottak és kapaszkodjatok az Úr Igéiben, igéreteiben, mivel azokban megtartó és megmentő erő van! :)

A döntés rajtunk áll...

Hosszú esemény dús nap után, úgy éjfél előtt tiz perccel van időm leülni és veletek is ezekből valamit megosztani. Rájöttem arra, hogy ahhoz hogy valamit megcsinálj odaszántság kell, és akkor működik a dolog. Valahogy úgy tapasztalom, hogy a blog irással is igy van ez.
Egy kicsit fárasztó volt ez a mai nap, délig egyetemen, ahol úgy kellett körmölni kurzusokon ahhoz, hogy a tanárral birjad tartani a lépést (én meg valahogy úgy vagyok, hogy szeretem szóról szóra leirni amit a tanár mond, és valahogy ez eddig mindig sikerült). Miután haza jöttem ebédet készitettem, egy barátnőmmel együtt ebédeltünk, közbe a testvérem is a sogornőmmel meglepett névnapom alklamával, azután pedig a hétvégi nagytakaritást csináltam meg. És akkor most térjek a lényegre. Már nagyon vártam ezt a mai ifjúsági alkalmat, mivel vita estet szerveztünk, a téma pedig az volt, hogy "Létezik-e Isten?" tudományos, filozófiai és bibliai alapon érveltünk, pro és kontra csoport. Örültem annak, hogy még hat barátom eljött velem, ezek közt volt olyan is aki nem hiszi Isten létezését, én hiszem, hogy ezen az estén megtudhatta, hogy létezik vagy kaphatott legalábbis izelitőt belőle. Én kontra csoportban voltam, de őszintén nagyon nehéz volt "ateistának" lenni, miután annyi mindent megtapasztaltam Istenből. De rájöttem, hogy ahhoz is hit kell, hogy eltud fogadni Isten létezését, és hinni is nem annyira egyértelműen lehet. A hit Isten ajándéka és én hiszem, hogy bárki aki kéri tőle Ő annak adja. A csoport vezetőnk nagyon jól állta a sarat, annak ellenére, hogy keresztyén, aki nem ismerte mind ateistának gondolta. A végén pedig nagyon tetszett amit mondott, hogy Ő Isten létezését az önzetlen, önfeláldozó, érdek nélküli szeretetben látja. És vannak emberek akik igy szeretnek, habár kevesen is, de vannak. Ő is találkozott ilyenekkel és ebben egyszerűen csak Istent látja. Engem is Isten az utóbbi időben nagyon sokat tanitott szeretni. Amit irtam is valakinek egy levelembe, Isten szeret engem és szereti a másik embert is, és ez az isteni szeretet az ami összeköt bennünket. Én akarok ilyen önzetlenül és önfeláldozóan szeretni minden embert, ahogy Isten is szeretett engem, és még az életét is ideadta értem. Akarok ennek a tökéletes Szeretetnek a csatornája lenni. Ami érdekes volt az még az, hogy Isten kijelenti magát a Bibliában, de a Bibliának egyik lapján se probálja bizonyitani a létezését. Bármilyen fizikai, filozófiai vagy tudományos érvvel lehet mellette vagy ellene érvelni. Szerintem csak azt ami létezik lehet tagadni, mert a nem létezőről egyszerűen nem is beszélünk. Érdekes ezeken a dolgokon gondolkozni. Én örülök annak, hogy hittel elfogadtam azt, hogy Ő létezik, Ő pedig ezt naponta bizonyitotta az életemben. Megéri elfogadni és élni vele. Erről meg ezzel kapcsolatban nagyon sok minden van amit kifejthetek, csakhogy túlságosan fáradt vagyok ehhez, de lehet még fogok irni erről.
Most azzal fejezném be, amit egyszer a kedvenc orvosomnak is mondtam, én ezzel érvelek a keresztyénség mellett (ő azt állitotta, hogy ezt Einstein mondta, ha ő igy mondja biztos úgy van, nem tudom ki mondta vagy ki nem, de azt tudom, hogy én igen). Ha keresztyén vagy és keresztyén életet élsz, Istennek átadod az életedet semmi vesziteni valód nincs vele, még akkor sem ha a végén kiderül, hogy nincs is Isten (habár ez nem fog), mert éltél egy beteljesedett, céltudatos, értelmes életet, és nagyon sok hiábavalóságot elkerültél. De ha úgy élsz, hogy nincs Isten és a végén kiderül, hogy mégis van, akkor van vesziteni valód, mivel nem mindegy az, hogy egy örökkévalóságot hol töltesz. Örökké szenvedni fogsz, és tűzben égni, de nem meghalni, vagy örök boldogságban, örömben lesz részed. A választási lehetőség felvan kinálva, a döntés az rajtad áll. "Lásd eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az Ő utján, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni, és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened az Úr. De ha elfordul a szived, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelntem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. ... előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá."(5móz30,15-16a,17-18a,19b-20a)
Kedves barátom te melyiket választod?
(Mindig elfelejtem megköszönni a személyes vagy emailen keresztüli hozzá szólásaitokat, megjegyzéseiteket. Arra gondoltam, ha még valaki akar közületek irni, vagy kérdéseitek vannak, vagy talán nem látod Istent az életedben, nem látod értelmét az életednek és szűkséged van segitségre, vagy arra, hogy beszélj valakivel "problémáidról", vagy éppen imatámogatásra van szűkséged akkor bátoritalak arra, hogy nyugodtan irj a köv. email cimemre: barthacsillakatalin@yahoo.com)

Mindenre van válasz...

Sokszor nem igazán értem Istent, hogy mit miért enged meg az életemben. Ott van bennem egy csomó kérdőjel és "Miért?" Isten felé. De örülök annak, ha utólag ki tudom mondani, hogy megérte. És most valahogy ez van az életembe amire azt tudom mondani, hogy megérte és nagyon hálás vagyok. Nagyon hálás vagyok Istennek igy utólag azért, mert az anatómia tanárnő annyit szivatott vizsgákon és elvágott nekem pedig újra kellett mennem. Lehet most furcsán néztek ez a mondatom után. De az ősszel egy ilyen pótvizsga stresszes alkalommal ismerkedtem meg egy nagyon kedves lánnyal, aki évfolyamtársnőm (de úgy valahogy az embernek nem sikerül egy év alatt 97 embert megismerni és megbarátkozni vele) és elkezdtem beszélgetni vele és örültem, hogy bátorithattam és bizonyságot tehettem neki, közben a bibliakört is emlitettem. És két hete rendszeresen jár bibliakörre és van vágy benne arra, hogy mégjobban megismerje Istent és még többet kapjon belőle. Ennek nagyon nagyon tudtam, és tudok örülni és ezért a lányért nagyon hálás vagyok Istennek még akkor is ha ennek egy anatómia pótvizsga volt az ára. Valahogy úgy tapasztalom, hogy Isten minden kérdésünket megválaszol, vagy előbb vagy utóbb, de nem hagy válasz nélkül minket. És Isten minden rosszból tud kihozni valami jót.
Meg kell tanuljunk körülményeinkkel megelégedettek lenni és minden helyzetben várni türelmesen addig amig Isten válaszol, addig amig Ő lép és cselekszik.
A hálával kapcsolatban a következő kis pp jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qwjV7DplCDY&feature=related
Sokszor olyan nehéz kimondani Istennek, hogy "legyen ahogy te akarod", főleg ha nehezebb, szorultabb helyzetbe kerülünk. Mikor minden úgy megy ahogy mi akarjuk, akkor könnyű az Ő akaratára is igent mondani. Nekem nagyon nehéz volt a bukásokban azt kimonadani "Igen Atyám. Legyen a te akaratod szerint". De megéri, mivel Ő sokkal bölcsebb és sokkal inkább tudja, hogy mi jó nekünk. Ez jól ki van fejtve a következő pp: http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk&feature=related
Megéri, hogy megnézzétek ezeket, mert tanulságosak.
Közben zajlik az élet, tele a napok zsufolásig tanulással és egyetemmel, de ezért is hálás vagyok, mert az Úr adott lehetőséget arra, hogy tanuljak és még hálásabb vagyok azért, mert azt tanulhatom és csinálhatom amit szeretek és amire mindig is vágytam, igy tehát nem panaszkodom. Amikor úgy érzem, hogy nagyon nehéz és túl sok van (mint most is), akkor az jut eszembe, hogy az Úr soha nem ad többet, mint amit eltudok hordozni. Sőt Ő a feladataimhoz kellő erőt is ad.
Épp azzal a lánnyal levelezek akiről előbbi bejegyzéseimbe irtam, és valahogy Ő úgy van hogy a hit, a teljes hit még hiányzik nála, de törekvés van benne arra, hogy úgy igazán tudjon hinni, és tudjon mindent elhinni amit Isten mond vagy éppen nem mond ki. Sokszor nehéz hinni, de megéri, mert hit nélkül lehetetlen csodákra várni, bolond hazugság. "Hinni kell amikor összedől a világ, a romok tetején tombol az élet. Hinni kell amikor azt mondják nincs tovább a régi képeket csak újra cseréled..." Egy szóval mindig minden helyzetben hinni kell, mert hittel hegyeket mozdithatunk meg, ezt maga az Úr Jézus mondta. Ez a lány két Pintér számot küldött nekem amik erről szólnak, hogy hinni kell. És mivel az én életemet a hit határozza meg a leginkább és a blogom is a csodákra képes hitről szól úgy gondoltam, hogy felteszem nektek is, hallgassátok meg és higgyétek el. www.youtube.com/watch?v=tZCwHQdJrCE, www.youtube.com/watch?v=6RFnaZz6gC8
Kedves barátaim és olvasóim azt kivánom nektek, hogy tudjátok mindenben meglátni Istent és tudjatok méginkább hinni Benne. Ne felejtsétek, hogy a felhők mögött mindig ott van a Nap, csak azért nem látszik a fénye mivel a felhők eltakarták, de mikor a felhők tovább mennek, akkor a Nap is újra ragyogni tud. Lehet, hogy most a te életedben is felhők vannak, de tudd, hogy a Nap is ott van, és hamarosan újra ragyogni fog! :)

A Hóreben...

Épp valakinek levelet irtam a múlt napokban és úgy arról is irtam neki, hogz Isten nem tud felvinni addig a Hórebre, amig nem voltunk a Mórijja hegyén. Ábrahámnak is nehéz volt felmenni a Mórijja hegyére és fiát az oltárra tegye, de mégis megtette. És nekünk is fel kell mennünk oda és az oltárra kell tegyük önmagunkat, akaratunkat, céljainkat, kivánságainkat, vágyainkat, jólétünket, kényelmünket, hirnevünket, sikereinket, kudarcainkat, családunkat, barátainkat, karrierünket...egy szóval mindent. És ha rátettük ezeket Isten oltárára és feláldoztuk azokat akkor tudunk boldogan lejönni onna, és akkor tud Isten tovább vinni bennünket a Hórebre, a megdicsőülés hegyére és tudja megdicsőiteni Önmagát bennünk. Kegyelem volt az az út is ami a Mórijjára vitt és még nagyobb kegyelem ami Hórebre jutatott fel. Úgy érzem és úgy tapasztalom, hogy az életemnek az az időszakát élem amikor Isten a Hórebre vitt, és most ott lehetek. Hát nagyon fájdalmas volt a másik út, de ez viszont nagyon gyönyörűséges, és jó itt lenni a Hóreben, ahol Isten dicsősége rám ragyog. Az év első napján azt az igét kaptam az Úrtól, hogy "Kelj fel tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség boritja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr dicsősége meglátszik rajtad."(ézsaiás60,1-2) És valósággal érzem és tapasztalom ennek az igéretnek a valóra vállását az életemben.
A tegnap nagyon sok áldásban volt részem, ebből szeretnék veletek is megosztani valamennyit. Délelőtt a gyülekezeti alkalom után szólt egy idős kedves bácsi, hogy elmegyek-e Mezőfelébe szolgálni, egy református közösségbe, mivel nincs itthon a lelkészük. Én örömmel vállaltam a szolgálatot, és el s mentünk. Úgy gondoltam, hogy megleszek kérve arra, hogy bemutatkozzak és bizonyságot tegyek arról, hogy Isten hogyan munkálkodott az életembe. Hát igy is volt, és örömmel tettem bizonyságot arról, hogy Isten megváltott és gyermeke lehetek, és mennyi mindenen vezetett át idáig. Csakhogy engem kértek meg igéthirdetni....igy kezdtem gondolkozni, hogynem készültem semmi igével vagy prédikációval és az imádság alatt, úgy kértem Istent adjon valami igét. Hát Ő adott is és a Márk evangéliuma 11, 12-14 és 20-24 terjedő veresek alapján hiredettem az Isten igéjét. És a kiemelkedő téma az a hit volt. Valahogy ez határozza meg a legjobban az életemet és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ez kell meghatározza. A hit a görög eredetiben "pisztisz" és bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A hit meghatározása a "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."(zsid11,1). A hit olyan, mint az izomzat, testőpitő, azért, hogy elérje formáját kemény súlyokat kell emeljen. Amit Isten megenged az életünkben az a mi hitünk konditermei, minél több megpróbáltatás, annál nagyobb "izomzat" lesz. Jézus azt mondta, hogy" higgyük, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek". A hit az Isten ajándéka és a Szentlélek által a szivünkbe lakik, szánkkal tudjuk működésbe hozni, és szemünkkel meglátni. Akkora a mi hitünknek a mértéke, amekkora dolgokat kérünk. A hit emberei előre látják amit Isten megigért, akkár megtapasztalják megvalósulásukat, akkár nem. "Hogyan hihetek egy igéretben, ha nem láttam beteljesedni?"- kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó igéretének teljes beteljesedédét, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bizni azt jelenti, hogy biztosan veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesdett be, akkor is bizol benne. Ezt jelenti hit által élni. Isten azt szeretné, ha úgy mennénk hozzá, mint a gyermek az ő apjához, teljes őszinteséggel, teljes bizalommal, és mindent elhinnénk neki, Ő maga mondta, ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek nem láthatjuk meg Isten országát.
Miután onnan haza jöttem, a korházba mentem ügyeletbe, és amint már emlitettem a kedvenc dokim volt, meglepetésemre méghozzá a kedvenc aszisztensnőm is. Nem tudom, de valahogy nagyon megszerettem ezeket az embereket, és csodálkozok sokszor magamon, mert az alapjába véve én olyan vagyok, hogy nagyon nehezen szeretem meg az embereket, de akit megszeretek azt aztán tudom erősen szeretni, úgy hogy még az életem sem drága érte. Nagyon sokat imádkozok értük, hogy Isten az Ő életükbe is végezze az Ő munkáját és azt a csodálatos tervet amit eltervezett felőlük megtudja valósitani. Szeretném őket is a Hóreben látni....én hiszem, hogy egyszer oda érnek. Aztán ahogy az előbbi bejegyzésembe is emlitettem, találkoznom kellett egy lánnyal aki ott dolgozik és akit lelkigondoznom kellett, de valójában soha nem is ismertem. Örülök annak és nagyon hálás vagyok Istennek érte, és azért, hogy megismertem. Ez volt az első olyan ügyeletem amikor azt kivántam, hogy éjjel ne legyen semmi és beszélgetni tudjunk. Hamarabb imádkoztunk azért, hogy az Úr is legyen ott közöttünk és Ő vezesse ami beszélgetésünket, hogy az épülésünkre legyen. Örültem ennek a lánynak az őszinteségének és annak, hogy nekem ismeretlennek, csak azért mert élő kapcsolatom van az Úrral, teljesen megnyilt és rengeteg dolgot elmondott az életéből. Reggel 6 volt amikor azon vettük észre magunkat, hogy jó lenne imádkozni is azokért a dolgokért amiket megbeszéltünk és az Úr Jézushoz hozni, mivel minden megoldás, sőt az egyetlen megoldás nála van. Reggel 7ig együtt voltunk és fantasztikus volt. Megtapasztaltam annak az igének a valóságát, hogy "aki mást felüdit, maga is felüdül". Dicsőség ezért neki, mert Ő az aki munkálkodik én csak egy eszköz vagyok a kezébe, és örülök ezért.
Azután onnan direkt az egyetemre mentem, most egy rövid szünetem volt (bevallom mióta vasárnap reggel felkeltem még semmit nem aludtam, de nem is vagyok valahogy fáradt, annyira érzem, hogy az Úr betölt az Ő erejével) és most még hatig megyek vissza egyetemre, azután bibliakör és utánna tanulás....
Áldott napot nektek, és kivánom, hogy legyen valami amit merithettek ebből amit megosztottam veletek. :)

Isten útjai kifürkészhetetlenek...

Szeretem az emberek és szeretek velük időt tölteni, beszélgetni, azután a magam csendességébe imádkozni értük. Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi útaink, hanem sokkal magasabbak annál, mint ahogy mi azt eltudjuk képzelni. És valahogy az elmúlt időben folyamatosan ezt tapasztalom, és ezekből szeretnék veletek is megosztani egy párat.
Egy vasárnap délután a gyülekezetbe arról volt szó amikor Gedeon 300 emberrel legyőzte az midjániakat. És a lelkipásztornak volt egy olyan mondtata a végén, hogy mi is vegyük fel a kürt eszközöt a harcba, ami a bizonyságtevés. És rögtön az a kérés fogalmazodott meg bennem, hogy Istenem bárcsak ennek a hétnek mindennapján a kürttel tudnák harcba indulni, és adj mindennap nekem valakit akinek bizonyságot tegyek Rólad. És egy ima sem hull porba. Mindennap volt valaki akinek beszélhettem Róla, és örültem annak, hogy mikor ügyeletbe voltam azon a héten a kedvenc sebészemnek is bizonyságot tehettem arról, hogy megéri stennek a kezébe tenni az életünket, mert azzal semmit nem veszitünk. Ez a beszélgetés alatt valahogy arra inditott a Lélek, hogy ne várjak karácsonyig, hanem adjam most oda neki a Bibliát (ugyanis még a nyáron eldöntöttem, hogy beköttetek neki egy Bibliát és megajándékozom vele karácsonyra). El is vittem neki, és örültem, hogy odadhattam, sőt még egy pár gondoltatomat is leirhattam neki. Úgy gondolom, hogy Isten legnagyobb ajándéka az Ő Fia volt Jézus Krisztus, akit ide adott értünk, hogy nekünk ne kelljen bűneink miatt meghalnunk, hanem, ha megbánjuk és megvalljuk azokat, és befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor Ő örök életet ad nekünk. Valahogy úgy látom, hogy az embereknek kell Isten ajándéka, az Ő áldásai, de Ő maga nem kell. Pedig nem Istennek van szűksége ránk, hanem nekünk van szűkségünk Istenre. A másik nagy ajándéka az a Biblia volt, amit Ő azért adott a kezünkbe, hogy ezáltal az Ő Igéjén keresztül megismerjük Őt és az Ő döntéseit ami életünk felől, az Ő irányitását. A Bibliám ha fáradt vagyok üditő nyughelyem, ha sötét vesz körül szava égő mécsesem, ha éhes vagyok éltető kenyerem, ha beteg vagyok égi patikám, ha egyedül vagyok benne barát vár rám. Fantasztikus dolog ez, megéri kiprobálni és naponta olvasni, meglátod, hogy annyira áttudja formálni az életedet, és mindig azt tudja nyujtani amire éppen szűkséged van. Spurgeon mondta: "A Biblia olyan Isten számára, mint a sebész számára a műtős kesztyű. Segitségével egészen mélyen beléd tud nyúlni." És ez téleg igy van. Szeretném és vágyom arra, hogy minél több ember megismerje az igazságot, ezért azokat az embereket akik az imalistámon vannak, és a szivemen hordozom őket megszoktam ajándékozni egy Bibliával. Én nem tudok többet tenni, mint Istenről beszélni, az igét a kezükbe adni és szüntelen imádkozni értük. A döntés rajtuk áll, hogy elfogadják Istent, kell-e ez nekik vagy nem. Nagyon szeretem ezt az orvost, akit már egy pár bejegyzésembe emlitettem, és egy nagyon áldott ember, annyira szeretném, ha megismerné mégjobban Istent, az igazságot és befogadná Őt.
És igy a hét mindennapján bizonyságot tettem valakinek. Vasárnap reggel mielőtt gyülekezetbe indultam a térdeimen voltam és miközbe imádkoztam újra elmondtam, hogy adjon Isten valakit akinek beszélhessek Róla, de azután rögtön eszembe jutott, hogy ma vasárnap és a nap nagyrészét gyülekezetbe leszek, nem lesz kinek hitetlennek bizonyságot tegyek, csak a gyülekezetbe délután. (Megjegyzem azt, hogy azelőtt való nap megkért egy barátom, hogy csináljak egy tortát mivel a testvérének szülinapja lesz és szeretné, ha az ifi meglepnénk. De mivel későn értek haza a kirándulásból ez nem jött össze, igy végül úgy lett, hogy a tortát vasárnap reggel még gyülekezet előtt elviszem valakihez, akik meghivták őket ebédre és majd akkor meglepik. ) Kimegyek a házból és valahogy úgy jött, hogy ne menjek át a túl oldalra és ne a 18 busszal menjek, hanem majd a 19 egy darabig és onnan gyalog. Igy megállok a busz megállóba és mivel fázott a kezem letettem a tortát magam mellé a lépcsőkre. Egy idősebb házspár jött arra felé és megkérdezték, ha megnézhetik a tortát, mert olyan jól néz ki. Azután észre vették a közepébe fogpiszkálóra ragasztott égetett papirt és megkérdezték ha elolvashatják. Én örömmel elolvastam amit irtam rá "Áldjon meg téged a Sionról az Úr! "Születésed óta hordozlak, világra jöveteled óta viszlek. Vénségedig ugyanaz maradok, ősz korodik én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.(ézs46,3b-4)." És miután ezt elolvastam bizonyságot tudtam tenni arról, hogy Isten az aki megalkotott bennünket, és Ő az aki hordoz és megment. Utánna még egy keveset beszélgettünk, ők elmentek, jött a busz én felültem és azon gondolkoztam, hogy Isten mennyire komolyan veszi az imáinkat, ő adott két embert akinek bizonyságot tehettem Róla, mennyire tudta hogy mért csak vasárnap kell eljusson a torta, és azt is tudta, hogy melyik buszra kell üljek, azért, hogy ezzel a házaspárral beszélni tudjuon. Komolyan mondom annyira ledöbbent az, hogy milyen fantasztikus Istenem van, mennyire csodálatos.
A harmadik megtapasztalásom az az volt, hogy Isten tudja mikor mit miért kell tegyek. Én hittel kezdtem el blogot irni, azzal a hittel, hogy mások is megismerjék azt, hogy nekünk milyen nagy, hatalmas, és szerető Istenünk van, aki nap mint nap csodákat tesz az életünkbe. És most a héten megtudtam, hogy mért kellett blogot irnom, és dicsőség Neki azért mert ezt felhasználta. Ő felhasználja gyöngeségem, erőtlenségem, azért, hogy megmutassa az Ő erejét. Mert az Ő ereje ami erőtlenségünk által ér célhoz. Nincsenek véletlenek ezt hiszem és vallom. A héten egy emailt kaptam egy lánytól aki ott a sebészeten ahova járok műtös aszisztens. És azt irta, hogy nyáron mikor mélyen volt, akkor rátalált a blogomra és Isten ezáltal egy kapaszkodot adott neki. Nagyon sokat tudott meriteni abból amit megosztok veletek, dicsőség ezért az Úrnak. És örültem annak, hogy nekem "ismeretlennek" megnyilt, és őszintén megosztott dolgokat az életéből, és kérte, hogy beszélgessünk. Személyesen nem ismerem ezt a lányt, de imádkozok érte, és szeretném azt, hogy Isten használjon az ő életébe. Most vasárnap megyek újra ügyeletbe és örülök annak, hogy a kedvenc dokim lesz és hogy ezzel a lánnyal is találkozhatok és beszélgethetünk.
Nagyon kérlek titeket akiknek már van kapcsolatotok Istennel, hogy imádkozzatok ezekért az emberekért, és értem is, hogy méginább hordozni tudjam Őt.
Most pedig kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot amit Isten közelségébe töltsetek és azt, hogz érezzétek meg mégjobban Isten szeretetét!

Nem tudom elhallgatni, hogy milyen hatalmas Istenem van

Úgy érzem, hogy gyorsvonatra ültem... őszintén mondom annyira gyorsan telik az idő és olyan pörgös az élet. Már egy jó hónapja nem irtam, de őszintén egy jó hónapig még arra sem volt időm, hogy bekapcsoljam a számitógépet. Egésznap egyetemen vagyok (hétfőn 8-18, kedden 10-20, szerdán 18-20, csütörtökön 10-14, 18-20, pénteken 8-16), e mellett rengeteget kell tanulni, probálok napi renden lenni az anyaggal, óráról órára készülni, közbe továbbra is járok a korházba ügyeletezni, sütni- főzni is kell, takartani, vendégek is mindig akadnak bőven, egy szó, mint száz nincs idő unatkozni, zajlik az élet. És örülök ennek, mivel én azon a véleményen vagyok, hogy minőségi életet éljünk, és nem mennyiségit. Rengeteg dolog történt velem az elémúlt egy hónapba, ezért a legfrisebbeket szeretném megosztani veletek.
A múlt hét és ez a hét valahogy a megméretettés időszaka volt. Ebből a múlt keddi anatómia agyszelet szemináriumomat szeretném veletek megosztani, mivel ez a vizsga újra Istenemről tesz bizonyságot. Nem sokat tanultam az agyaféltekét, agytörzset és az agyszeleteket, de azért felkészültem belőle és amit szűkséges tudni ezekről megtanultam. Valahogy olyan félelem volt bennem hétfő este és amikor imádkoztam ezért a vizsgámért, a következő igét kaptam az Úrtól "Harcolnak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek!- igy szól az Úr."(Jeremiás1,19) És úgy aludtam el, hogy ezt az igét mind mondogattam, hogy tanuljam meg. Reggel felé azt álmodtam, hogy vizsgán vagyok és nem volt időm 4 nevet leirnom, de azután mikor az eredményeket mondták örültem, mivel sikerült.( Megjegyzem, hogy 15 tű volt szurva az agyrészekbe és az egész vizsgáztatás 8 perc volt, a preparátumok tálcára voltak téve és nem lehetett hozzá érni csak esetleg körbe jártad és úgy nézted, a lapodra felirtad a helyek nevét, közbe egy óra felvolt húzva és ott kegyegett a fejünkbe, ahogy csörgött leraktuk az irószert és ehagytuk a termet.) Másnap mentem az egyetemre és mondtam a társaimnak, hogy mit álmodtam, de ugyanakkor milyen igéretet kaptam Istentől. Azt is elmondtam, hogy egy kicsit félek, mivel az álmaim mindig bavállnak. Hát valahogy úgy is volt, bementem a terembe (olyan tálcám volt amibe szagittális agyszeletek voltak, megjegyzem mi csak frontális szeleteket tanultunk, agytörzs szekcióm is volt, pedig a tanársegédek azt mondták gyakon, hogy olyan nem lesz és nem is tanultuk) és kezdtem nézni hova vannak beszúrva a tűk, erre mondják még van 3 percünk, nekem csak 3 név a lapomon, még irok kettőt mondják még egy perc, gondoltam nem is irok többet, kész feladom, mert úgyis 8 helyes kell legyen hogy átmenjünk, de erre rögtön eszembe jutott az ige amit kaptam és egy perc alatt 5 nevet irtam még le, megszólalt az óra ott is hagytam a lapot és kimentem a teremből. Annyira szomorúan jöttem el, mivel még nem is csak, hogy 4 nevet nem irtam ahogy álmodtam, hanem 5höz nem irtam semmit, tudtam semmi esélyem ahhoz, hogy skerüljön. Bennem volt végig az, hogy az Úr azt mondta, hogy megment erre mégsem tenné. De végül mégis békességem volt és azt mondtam, hogy bizok az Ő igéretébe, végül is az álmomnak is az volt a vége hogy sikerült, ezután pedig imádkoztam. Másnap hiv az egyik csoport társam, hogy kérjen valami anyagot és mondja, hogy megvannak az eredmények, de még nem látta. Mondta édesanyám, hogy hivjam fel a lakotársnőmet és kérjem meg, hogy nézze meg az eredményem, mondtam neki, hogy nem hivom mivel bztos nagyon kicsi pont számot csináltam és nem sikerült, csak 10 nevet irtam abból is 8 jó kellene legyen, ez lehetetlen. De mégs furdalt a kiváncsiság és irtam neki üzenetet, erre hiv, hogy sikerül és 10ből 9 jó volt. Annyira örültem, ez arról beszél, hogy mennyire hatalmas Istenem van akinek semmi sem lehetetlen, aki hű az Ő igéreteihez és beteljesiti azokat.
Kedves barátom ez annyira fantasztikus, ezt te magad is átélheted, ha bizol benne, merd rá bizni az életed és az Ő igéretei a tied lehetnek (több mint 3000 igérete van számodra és számomra).
Az élet nehezebben elviselhető pillanataiban jusson eszedbe ez harcolnak ellened, de nem birnak veled, mivel Isten veled van és megment, Ő megesit. A kérdés az, hogy te akarod-e, kell-e ez neked vagy úgy érzed te mindenre képes vagy és a saját erőd elég neked. Nekem kell és naponta még több kell Belőle! Kivánom, hogy kelljen neked is és azt, hogy merd kiprobálni és azután pedig tapasztald meg, hogy mennyire hatalmas Istenünk van.