Szeret az Úr és gondotvisel rólam...

Röviden a nagyon fontos dolgokat osztanám meg veletek, azt ahogyan Isten gondot viselt rólam az elmúlt hónapokban, és ahogyan megtapasztaltam az Ő szeretetét.

Előszőr is a nyár azért volt jó, mert maximálisan azt csinálhattam két hónapig amit szerettem, vagyis intenziven a klinikára jártam és sok műtétben részt vettem, mivel a prof betett a krónikus műtéti programban, azon kivül pedig az ügyeletekben is amikor műtét volt és olyan doki volt ügyeletes megengedte, hogy részt vegyek a műtétben. Augusztustól kénytelen voltam abban hagyni, mivel csak egy hónapom volt hátra a vizsgákig. De a sok fáradság, nem átalaudt éjszakák kiütöttek rajtam, mivel lebedegedtem. Ennek ellenére még lázasan elmentem a barátnőmmel Segesvárra és Brassóban kirándulni, ami külön élmény volt, teli kihivásokkal. Mikor haza jöttünk még betegebb voltam és mire kezdtem meggyógyulni, jött hozzám Váradról a barátnőm, itt volt nálam 5 napig ami nagyon jó kikapcsolás volt számomra. És lassan rá kellett ébrednem arra, hogy még kereken két hét és kezdődnek a vizsgák, én pedig nem tanultam még majdnem semmiből. És igy intenziven elkezdtem tanulni, csakhogy négy nappal vizsga előtt hivott a tulajom, hogy mivel nincs lakótársam csomagoljak össze és költözzek el. Nem is kaptam hirtelen más lakást, édesapám jött segiteni a költözésben, két barátomhoz elvittem felét-felét a csomagaimnak, aztán én végül egy barátnőmnél szálltam meg egy hónapig, amig a viszgák voltak és lakást találtam. Úgy éreztem akkor, hogy most minden nagyon össze jött, és ez több, mint amit eltudok viselni, habár az Úr azt mondta, hogy soha nem ad többet, mint amennyit elbirunk hordozni. Próbáltam hittel ráállni erre az igéretre....utólag pedig be kell vallanom, hogy téleg csak annyit kapunk amennyit elbirunk hordozni. Az Úr nagyon megerősitett abban az időszakban, habár nagyon sok megpróbáltatáson kellett át menjek a vizsgák alatt, az Úr velem volt, Ő felemelt és kiemelt a mélységeből, megmutatta a hatalmát és győzelemre jutatott. Annak ellenére, hogy nagyon sok viszgám volt, az összes sikerül, a dicsőség egyedül az Ővé. Megtapasztaltam azt, hogy mennyire igaz a következő igevers: "Ha kiállt hozzám, én meghallghatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(Zsolt91,15). Habár az elején én azt gondoltam amit Dávid mondd a 77 zsoltár 11 versében "Az az én bajom, gondoltam magamban, hogy megváltozott a Felséges jóindulata." Bűnbánatot kellett tartanom ezért, mivel Isten nem változik meg, benne nincs sem változás, sem változásnak árnyéka. Ő mindent amit megenged az életünkben céllal engedi meg, az javunkra van, azáltal formál minket. Mindemellett még megtanultam azt is, hogy mielőtt bármi érne engem az egyszer Isten elében kerül és csak mire Ő igent mondd fog történni velem. Ezt láthatjuk világosan a Jób esetében is. Ugyanakkor jó volt ez az időszak mivel új embereket ismertem meg, akiknek bizonyságot tehettem Istenről, akiket Isten ugyszintén megsegitett és megláthattuk együtt, hogy Istennek hatalma van. Miután a vizsgák lejártak, Kolozsváron volt a volt tanáraimat és egy osztálytársnőmet meglátogatni, ugyanakkor az egyetemet bemutatni a suliban. Azután két nappal egyetem kezdés előtt lakást is találtam, ami most már otthonná varázsolódott és amit nagyon szeretek.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak az elmúlt hónapokért, a nehézségekért, a szeretetéért, gondviseléséért, szüleimért, barátaimért, társaimért, tanáraimért. Hálás vagyok a mindennapok apró örömeiért, kihivásaiért, a harcaimért, a győzelmeimért. Hálás vagyok, hogy egyetemre járhatok és tanulhatok, egyszerűen naponta azt csinálhatom amire mindig vágytam, amit nagyon szeretek.

Ne feledd, ha bármi ér is téged az nem véletlen, mielőtt téged ért volna, egyszer Isten előtt volt és ha Ő megengedte akkor Ő már előre elkészitette a kimenekedés útját is neked csak türelmesnek kell lenned, hinned kell, imádkoznod és várnod, hogy Isten cselekedjen!

Pörög az élet...

Akkor érzem igazán, hogy élek, amikor pörög az élet és van mit tenni. Hát az elmúlt két hét eseménzdúsan zajlott le. Húsvét vasárnapján mentem haza szüleimhez, hogy együtt ünnepejlük a Feltámadott Krisztust, és már hétfő délben vissza is jöttem Vásárhelyre, mivel ügyeletbe mentem a sebészetre. Érdekes volt ez az ügyelet, örömmel mentem mivel a kedvenc dokim volt és nagycsütörtökön is vele voltam ügyeletben, amikor bemehettem műtétre is és csinálhattam valamit, és persze ilyen reményekkel mentem most is, csakhogy most nem engedett be a műtétbe, mivel a rezidensekkel műtött. Ugyanakkor egy kis félelem is volt bennem, mivel csütörtökön azt mondta, hogy feltesz egy kérdést és ha erre válaszolok akkor megtér és búzgó követője lesz az Úrnak. A kérdés az igy hangzott "Isten miért engedi meg, hogy megszületik egy gyermek egézségesen és 2-3 évesen meghal leukémiában?". Amit akkor mondtam semmit nem fogadott el, erre azt mondtam, hogy hétfőn fogok rá válaszolni az ügyeletben, mert addig imádkozok és konzultálók az Atyával. Ezért egy kicsit félelem volt bennem, mert nagyon sokat imádkozok ezért az orvosért és a családjáért, nagyon szeretném, hogy megtérjen. Arról amit válaszoltam, majd a következő bejegyzésemben irók, addig a további eseményekről.

Kedd reggel jöttem haza a korházból, és este vissza mentem újra ügyeletben szerda délutánig ott voltam. És az Úr megáldott mivel a keddi ügyeletes szakorvos beengedett egy "fibrom uterin" műtétében, ez érdekes volt mert ilyen műtétet még eddig nem láttam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen kedves volt, mint a két szakorvos és milyen sokat magyaráztak. Sőt a másik szakorvos mondta, hogy csütörtökön mehetek az ő "tumor abdominal" műtétében. Hát nagyon hálás voltam az Úrnak ezért. Úgy örültem, hogy odatett, hogy én tegyek vizelet szondát a betegnek mivel még ilyent eddig nem csináltam, és mégjobban meglepődtem azon, amikor engedte a műtétet én fejezzem be és varjam össze.

Közben aznap jött a legjobb barátnőm Váradról, pénteken pedig Budapestről jöttek nyolcan a teológiáról. Nagyon örültem nekik. Jó volt az együtt töltött idő. Amig ők szombaton kirándultak addig én a barátnőmmel a klinikán voltunk. Egy nagyon jó ügyelet volt, mind a két kedvenc orvosom és kedvenc orvosnőm ügyeletben volt. Ritka az ilyen jó ügyelet. Este pedig gyertyafényes vacsorával vártuk a barátnőmmel a teológusokat. Vasárnap pedig d.e. a pünkösdi gyülekezetbe szolgáltak, d.u. pedig a baptista gyülibe. Vacsora után pedig a városba sétáltunk. Hétfő délelőtt pedig az összesen elutaztak. Nagyon furcsa volt újra csend legyen a házban. Háromnap tanulással és vizsgázással telt el. Csütörtökön újra ügyeletben voltam pénteg délig. A tegnap pedig a kedvenc aszisztensnőm esküvőjén voltam. Hát Isten áládását kérem az életükre, mert ez egy Istentől rendelt házasság, a szeretet és öröm sugárzott belőlük.

Ma pedig jól esik megpihenni és az Úr jelenlétében lenni, az Ő házában. De ezzel nem csendesül le az élet, mert holnaptól két hét preszesszió és azután három hét szesszió, úgyhogy most öt hétig kemény tanulás következik. Kérlek imádkozzatok értem, hogy az Úr adjon bölcsességet és erőt, jutasson győzelemre. Minden vizsgázóért én is imádkozok és kivánom, hogy megtapasztaljátok Isten erejét.

Két igével bátoritalak:

"Bizzál az Úrban teljes szivedből és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."(Péld3,5-6)

"Bizd csak azért magadat Ő reá és légy békességben, ezekből jó származik reád."(Jób22,21)

"Békesség néktek!"

Mindenki készül az ünnepre, nagy sürgés, forgás, sütés, főzés, zaj és semmi csend és béke. Én is készülők az ünnepre, de nem úgy ahogy e világ készül, hanem lélekben, úgy, hogy kezembe veszem Isten igéjét és azt olvasom, és próbálom megérteni, hogy mi is tírtént az első virágvasárnapon, az első nagypénteken és az első húsvéton. És azt amit Isten üzent nekem, szeretném veletek is megosztani.

Ahogy már emlitettem egy békétlen világban élünk,az embereknek pedig amire legjobban szükésgük van az a békesség. És én ezen az ünnepen a békességről szeretnék neketek egy pár gondolatot megosztani.

A Lukács evangéliumában a következőt olvassuk Jézus bevonulásáról: "Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiálltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"...Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bárcsak felismerted volna ezen a napont te is a békességre vezető utat!""(Lk19,37-38.41-42)

Azt kiáltotta a sokaság "békesség és dicsőség a magasságban", Jézus pedig mikor megszületett angyalok az hirdették "békesség a földön", de ezt az emberek nem tudták mondani, mivel nem volt békességük. Jézus azért mondta később a János evangéliumában "ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, mert az én békességemet adom nektek". A nép ünnepli Jézust, Ő pedig sír, mert nem ismerték fel a békességre vezető utat. Ők dicsérték Istent a csodákért, a gyógyulásokért, a halottak feltámasztásáért, az eledelért, a vakok látásáért, a bénák járásáért. De Jézus nem azért jött, hogy egézséget és eledelt adjon, hanem ennél többet békességet és örök életet. Te kaptál már-e békességet? Jézus mikor rád néz akkor sír vagy örül?

Nagypénteken Jézus értünk hozott áldozatára emlékezünk, Isten szeretetére, arra, hogy Ő annyira szeretett minket, hogy kész volt saját Fiát feláldozni, azért, hogy mi ne kelljen a bűneink miatt meghaljunk. Jézus Krisztus keresztjéről is a békesség árad, mert Ő azért halt meg, hogy megbékéltessen bennünket az Atyával. "Mert tetszett a Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állitson majd színe elé."(Kol1,20-22)

A feltámadás napján amikor Jézus megjelent a tanítványainak a következőket mondta "Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!""(Jn20,19)

A "Békesség néktek" köszöntés gyakori a Bibliában. Ószövetségben, a Bírák 6-ban olvassuk " Ekkor Izráelt igen megszomorították a midániták. Az Úr angyala pedig eljött és megjelent Gedeonnak. Mikor ő megrettent az angyaltól így szólt az Úr: "Békesség néked!". És épített ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak, azaz: az Úr a béke ..." Az újszövetségben Pál leveleiben gyakori köszöntés "kegyelem néktek és békesség". Bizony nagy kincs a békesség, az maga Jézus Krisztus, "Ő ami békességünk".

Jézus megjelenik a tanítványoknak. A tanítványok közössége olyan, mint egy megbojdult méhkas. Annyi mindenen mentek át az elmúlt három nap, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni és megemészteni. A tanítványok egy olyan helyzetben kerültek, hogy nem tudják érzésekkel követni az eseményeket. Annyira sűrűsődik minden és felgyorsul minden nagycsütörtök éjszaka, aztán nagypéntek nagy sokkot mér rájuk, aztán jön egy másfél napos csend és megint elindul egy folyamat, egy sodrás amit nem győznek követni. Összejöttek a tanítványok, hogy összerakják a mozaikokat. (Árulás, tagadás, szenvedés, Jézus Krisztus kereszthalála). Következik egy másfélnapos csend, aztán hajnalban az üres sír, asszonyok jönnek, hogy Jézus feltámadt. Megint egy napon belül annyi minden történik, hogy nem birják követni az eseményeket.

Lehet, hogy annyi mindenen mentél át az elmúlt napokban, hogy ez már neked sok és azt mondod ezt nem tudom megemészteni, túl sok minden történik egyszerre, nincs annyi adrenalin, hogy ezt kibirjuk, ez túl sok egyszerre. Este van már, bezárták az ajtót és megpróbálják összerakni életük mozaik darabkáit. Nem tudom, hogy mik azok a dolgok amiket nem értesz, amit nem tudsz összerakni. Nagyon sokszor vagyunk úgy az életben mi is, mintha nem illene ide, nem erre számítottam, nem erre vártam, nem így kellett volna történnie. Nagypéntek húsvéthoz nem akar illeszkedni és ebben a zavart állapotban keresi meg őket Jézus.

A félelem miatt az ajtók zárva voltak. Sok minden miatt szokták kiírni, hogy zárva. A tanítványok életközösségének ajtaja bevolt zárva, és kivolt téve ez a cetli, hogy "félelem miatt zárva". Nagyon sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy félelem miatt bezárunk dolgokat. Sokszor annyi minden miatt, olyan könnyű félelem miatt bezárni az ajtót: lezárni a kommunikációs csatornákat, se ki se be, kapcsolatokat. Látszólag ez a legkönnyebb és biztonságosabb megoldás, látszólag, de ez nem célra vezető. Olyan jó, hogy Jézus ezen az ajtón át tud menni, nem tudod Őt ezzel az ajtóval kizárni. Kizárhatsz az életedből helyzeteket, kapcsolatokat, de milyen jó hogy Jézust nem lehet kizárni, sőt Jézus később megérteti a tanítványokkal, hogy nekik küldetésük van ezek a zsidók felé, akiktől ők elzárkoztak. Ki tudunk rekeszteni körülményeket, sok mindent az életünkből, csakhogy nem működnek ezek az ajtók, mert a félelem forrását ugyan kizárhatjuk, de a félelmet nem. A félelmet a szívükből nem tudják kizárni, az a szívükbe marad, itt kellene valami változzon. A szívünkből való félelmeket csak az Isten békessége tudja megszüntetni és semmi más. Amikor félelem van benned, akkor csak Isten békéje tud rajtad segíteni, ami "minden értelemet meghalad, és megtudja őrizni a sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".

Miért félsz ma? Mi nyugtalanit téged? Mi az ami sötét jövőként van feléd? Mi az amivel farkasszemet kell nézned? Mi az ami nyomaszt és még az ünnepet sem tudod ünnepelni, valami miatt levagy gátolva?

És kezded építeni magad köré ezeket a biztonsági falakat, és azt sem veszed észre, hogy beszorítják az életedet, beszorítják a félelmet a szívedben. Jézus szeret téged. Azt amit nem tudsz megoldani emberi logikával, pénzzel, befolyással, semmivel, azt csak az Isten Fia tudja megoldani, úgy hogy belép az életedben és azt mondja "Békesség neked". A szívünk nyugtalanságaira Isten békessége az egyetlen gyógyszer.

Befogadtad-e már Őt? Találkoztál vele? Mondhatta-e már neked azt, hogy "békesség néked"?

Kivánom, hogy ezen a húsvéton legyen élő találkozásod a feltámadott Krisztussal. Kivánom, hogy ezen az ünnepen, a te szíved ajatján is átmenjen és megállva középen ezt mondja "békesség néked". Jézus békessége töltse be mindannyiunk életét!

Áldott feltámadási ünnepet!

Az elmúlt időkről...

Nagyon rég nem irtam, mert egyszerűen nem volt időm. Azóta az élet nagyon felgyorsult. A teológiai feladataim foglalják el a legtöbb szabadidőm, meg persze mindennap ott az egyetem is. De ennek ellenére sikerül naponta közelebb kerülni Istenhez, meriteni belőle, tanulni Tőle. Hálás vagyok azért is, hogy újra járhatok a sebészetre ügyeletezni. De valahogy úgy érzem, hogy mostanában minden olyan leterhelő. Egyszerűen nagyon fáradt vagyok, ha eddig éjszakáztam és nem aludtam akkor mostanában még inkább ezt teszem. Kéne az orvosira is többet tanulnom, de sajnos nincs mikor. Most is a teológiai dolgozatok megirása foglalja el a legtöbb időm. De örülök annak, hogy ez is lejár, mivel még csak a hétvégén megyek Bpre és azután már csak vizsgázni. De ennek ellenére még a kötelező feladataim el kell végeznem, szeretném ha húsvétig mindent sikerülne elvégezni és akkor teljes erő bedobással csak az orvosival foglalkozni.

Csak mostanában érzem úgy igazán, hogy talán megterhelő a kettőt együtt végezni, de örömmel teszem, mivel tudom, hogy az Úr hivott el és tapasztalom, hogy bármennyire kimerülnék is Ő mindig mellettem van és felüdit. Ő erőt ad a harcban és soha nem hagy magamra, hanem Ő velem együtt járja ezt a rögös utat.

Na de azért történtek jó dolgok is, pl. szerveztem egy szülinapi meglepit az egyik évfolyamtársnőmnek nálam itthon, és hát sikerült nagyon meglepödnie mivel nem számitott rá. Ezen kivül filmest is volt amikor a W.W.J.D.-t néztük meg. A korházi ügyeletek is nagyon jók voltak, mivel mostanában nemcsak egyedül járok, hanem barátaim is jönnek velem. A legizgalmasabb számukra mégis a morga, ahova úgyszintén járunk. Természetesen a sportolás sem marad el, már egy jó hónapja újra járok szaladni és jó hogy van kivel.

Ezek igy dióhéjban az elmúlt időszak eseményei.

Amiről igazán szerettem volna irni az az, amire Isten tanitott az elmúlt egy hónapban. Az egyik dolog az ami az egyik ifjúsági alkalmunk témája volt "Krisztus jó illata lenni". A 2Kor2,14-16: "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre." A kérdés az, hogy Krisztus jó illatát hogyan hordozhatom? 3 dolog révén: 1. tisztaság, megtisztulás, 2. imádság, 3. áldozat vállalás által.

A másik dolog az ami csak most világosodott meg előttem a Jelenések 8, 4-5-ből: "És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt." Amit ebből megértettem, hogy a Szentlélek közbenjárása által visszajönnek az imák a földre és csodák történnek! Micsoda ereje van az imádságnak. Csodálatos dolgok vannak az imádságban. Valaki azt mondta, hogy "a hegyméretű dolgokat megoldja Isten, ha mi tudunk imádkozni". Én is ezt hiszem és vallóm és ezért élek az imádkozás lehetőségével.

A harmadik pedig amit tanultam az, akkor történt amikor készültem homiletikából megirni az elemző prédikációm és Isten a Lk22,24-27 részt hozta elém hogy felhasználjam a prédikációm textusának. Nagyon röviden emlitek meg három kérdést ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem: 1. Milyenek vagyunk mi Isten szemében?, 2. Mit lát a világ amikor ránk néz?, 3. Vajon milyen nagynak lát engem/téged Isten?. Gondolkozz és válaszolj magadnak ezekre a kérdésekre. Két fontos gondolatot hozott elém Isten: az egyik, hogy a földön abban mérik valakinek a nagyságát, hogy milyen sokan szolgálnak neki. Az Isten országában forditva van, ott a nagyságot abban mérik, hogy hány embert tudsz örömmel, készségesen kiszolgálni. A másik, hogy a Mennyországban a keresztyénség a feje tetejére fog állni, ahogy fogalmazott egyszer egy lelkipásztor. Mert azt hisszük és valljuk, hogy az üdvösség kegyelemből van hit által. Ez igy igaz. De az itélet nem a hit mércéje szerint lesz. Isten majd nem azt nézi, hogy mekkora hited van, hanem hogy milyen cselekedeteid vannak hitből. Isten igy méri a nagyságot: a szolgálat lelkületben és az alázatban. Látom a szükséget és cselekszem. Akkor Isten azt mondja "hasonlitasz az én fiamra, gyönyörködöm benned, jó és hű szolga". Bárcsak adná az Úr, hogy ez megvalósuljon az életünkben. Az Úr Jézus azt mondta: "Aki nekem szolgál az engem kövessen. Aki nekem szolgál az ott lesz ahol én, és azt megbecsüli az én Atyám." Bárcsak ott lennénk ahol Krisztus. Nekem is még kell tanulnom a krisztusi alázatot és szolga lelkületet, de hálás vagyok, hogy növekedhettem ebben is az elmúlt időben.

Mindent örömmel és készségesen tegyetek úgy, mint az Úrnak és nem embereknek, mert az Úr mindenkinek megfizet a maga idején.

Kivánom, hogy naponta erősődjetek és gyökerezzetek meg Krisztusban!

W.W.J.D?

Egy nagyon áldott vasárnapban volt részem a tegnap, amikor Isten sok mindenre tanitott. Ezekből kiemelem a keresztyén élet rendjét: imádkozás, magaviselet, beszéd. Legyek állhatatos, kitartó az imádkozásban. Bölcsen viselkedjek. Beszédem legyen mindig sóval fűszerezett.
A csendből újra a forgatagba találom magam. De örülök ennek, ugyanis a hétköznapokban tudom leginkább alkalmazni azt amire Isten tanit. Nem rég néztem meg azt a filmet "Mit tenne Jézus?", ide a blogomba is bemásolom a linket és amennyibe van időtök megéri, hogy megnézzétek. Isten ezen a filmen keresztül sok mindenre megtanitott, de legfőképp arra, hogy minden helyzetet amiben vagyok vagy kerülök úgy reagáljam le, hogy arra a kérdésre válaszoljak "Mit tenne Jézus?". Nem azt mondom, hogy könnyű, de működöképes. Ez a film által méginkább meggyőződtem arról, hogy megtudjuk változtatni a környezetünket egyszerűen azzal, ahogy élünk. Én már elkezdtem gyakorolni ebben magam és kivánom, hogy ti is minden helyzetben úgy tegyetek, ahogy Jézus tenne.
http://www.filmnet7.com/index.php?option=com_k2&view=item&id=55:mit-tenne-jézus?&Itemid=2
(Egy régebbi bejegyzésemben irtam arról a filmről, hogy "Levelek Istenhez", ami egy rákos kisfiúról szól, ezen a linken azt is megtaláljátok.)
Ne feledd mindent amit teszel arra legyen válasz, hogy W.W.J.D? (What would Jesus do?) = Mit tenne Jézus?.

Az elmaradt képek...

készülödés a pizsoma partyra...

a party gyertyafényes vacsorával kezdődött...ez csak a hideg tál (meleg étel is volt)....

természetes "gyertyatartó"...

a szülnapi torta, ami a partyn lett elfogyasztva...


a "pizsi party" csak lányoknak volt...


evés után következtek a játékok, az activityvel kezdtünk, ami itt is látható...


a harmadik tortám, amivel a bibliakör lepett meg...

fiatalok a bibliakörről, többnyire orvosisok, de most mások is voltak:)

Ezek voltak az elmaradt képek a múltkori bejegyzésemből. Most röviden az utóbbi időkről.

Mostanában még gyorsabban telnek a hetek, mint eddig, mivel többet vagyok egyetemen, két nap teljesen reggel 10-től, ill. 8-tól este 8-ig ott vagyok, mire haza jövök egy két dolgot teszek és már éjfél elvan múlva. De nem baj ez, hálás vagyok az Úrnak azért mert tanulhatok és egyetemre járhatok, ez is kegyelem.

Sikerült a teológiára elkészitenem a dolgozatokat, úgyhogy még csak a vizsga anygaot kell jól megtanulni és azután kéne az orvosira is ráhajtani. Az utóbbi időszakban nagyon tapasztalom azt, hogy Isten mennyire kimerithetetlen erőforrás. Ugyanis annyi elvégzendő feladatom van, olyan nagy a menet, hogy éjjelenként mikor lefekszem csodálom azt, hogy mennyire betölt az Úr az Ő erejével. Az utóbbi pár hétbe felettébb megáldott az Úr amiért nagyon hálás vagyok. Egyszerűen csak csodálni tudom az Ő szeretetét, a hozzám, az emberek iránt való hűségét. Ami nagyon megerősit engem naponta az az Ő Igéje, ami az élet forrása.

Egy pár igét ezekből veletek is megosztok:
"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad."(ézs54,10)

"De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögötettek is."(ézs52,12)

"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét nagyon erőssé teszi."(ézs40,29)

Ezek az igék, igéretek erősitsenek benneteket is a nehéz időkben.

Legyen egy nagyon áldott vasárnapotok, amikor a hétköznapokból félre vonulva tudjatok megpihenni és felüdülni, hogy újult erővel kezdhessétek az előttetek álló hetet. :)

Prefix váltás avagy 20

A szesszió már lassan jó két hete lejárt. Azóta nagyon pörgös lett az élet. A múlt hét előtt vakáció volt, de számomra nem mivel a teológiára tanultam, igy ott is sikeresen letettem egy pár vizsgám, kettő még hátra van márciusra. Kegyelem volt az ott létem és amit a teológián megtapasztaltam, majd erről bővebben befogok számolni, csak azért hogy ti is megláthassátok Isten hűségét.
A múlt hétfő óta itthon is beindult az egyetem, jó zsúfolt és fárasztó programmal. Közben megérkezett már egy hete a barátnőm Svájcból, akinek nagyon örülök, és minden együtt töltött pillanat, beszélgetés nagyon áldott. Úgy örülök annak, hogy most együtt lehetek vele és nem is merek arra gondolni, hogy majd vissza kell menjen. Külön öröm számomra az is, hogy kisbabát vár. Ez a második gyerekük lesz.
És akkor most röviden a hétvégéről, amiről nagyábból már a cim is árulkodik. Nagyon hálás vagyok az Úrnak az életért, amit Tőle kaptam ajándékul és az élet apróbb - nagyobb örömeiért. Isten volt az aki mindeddig megtartott és amit a tortámra is irtam ugyan azt irom most is "Eben- Háézer" (héberül) , ami azt jelenti "Mindeddig megsegitett az Úr". Igen most már el kell árulnom, hogy pénteken töltöttem a 20. életévem, vagy ahogy a lakotársnőm fogalmazott prefix váltás. Nem érzem azt, hogy öregednék, hanem annál inkább, hogy fiatalodok. :)
Péntek óta mindennap ünnepeltem. A legjobb barátnőm már szesszióba bejelentette, hogy a szülinapom vele kell töltsem. Igy mikor pénteken jövök ki az egyetemről kaptam egy "ajándékot", amiben egy város térkép és egy cetli volt, és persze egy szalvéta amin volt az utasitás, hogy menjek a nagy korházban és a radiológia előadó teremmel szemben a pad mögött lesz a következő levelem. Miután azt megkaptam a Kárpátok negyedbe kellett mennem a postához és az előtte álló postaláda alatt volt a következő utasitás. Onnan a zsidó zsinagogához, miután a főtérre az ismeretlen szoborhoz, és végül a vár kapubástyánál volt az utolsó levél, miután a vár sétányon találkoztam vele és megkaptam ezért a végig járt utért a jutalmam. Nem mondom nagyon frappáns ötlet volt, de azért bevallom nem gondoltam volna, hogy a "fél várost" legyalogoltatja velem egyedül a szülinapom alkalmával. Aztán rávett, hogy jöjjünk haza, mert kell valamit tegyen, utánna téleg együtt megyünk. Mikor haza jöttem, és beléptem a szobámba egy nagy torta meg rózsa az asztalon, hát a szüleim leptek meg. És az egész város járatattás csak egy nagy kamu volt, hogy a szüleim megtudjanak lepni. Csak én már annyira fáradt voltam, hogy nem is tudtam igazán élvezni.
Szombaton folytatódott az ünneplés, este 19 órától lány "pizsoma party" volt nálam, amit gyertyafényes vacsorával kezdtünk aztán játékokkal folytattuk. 10 voltunk de nagyon szuper volt, olyan vicces volt mindenki pizsomába és úgy "bulizni". Mindenkinek a tányérába készitettem egy igeverses lapot, amit vacsora előtt felolvasott mindenki, a közös az volt ezekben, hogy mind az Úr mondt, és mind igéretek voltak amiket megragadhatunk magunknak. Azután imádkoztunk ketten és kezdődött a party reggel 5-kor feküdtünk le.
Vasárnap délben még folytattuk egy fiatal házaspárral és két barátnőmmel, ez már nem vacsora, hanem gyertyfényes ebéd volt. Délután újra gyülekezetbe mentünk, de mikor jöttem haza, akkor éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. De azért jó volt "három nap, és két éjjel" ünnepelni.
Mire azt hittem, hogy most téleg lejárt, erre ma este bibliakör után a fiatalok, akik itt voltak ők is megleptek egy tortával és énekkel.
Ezek után azt mondom nem is olyan rossz 20 évesnek lenni. Holnap teszek fel képeket is, mivel most már nagyon késő van és még kell olvassak, mivel egy 10 oldalas dolgozatot kell készitsek a teológiára a hétvégéig.
Legyen mindennapotok telve örömmel, hálával és szeretettel, és akkor minden nap ünnep nappá vállik. :)
(És köszönöm mindenkinek a meglepiket és az üzeneteket.)

Hála okok...

A múlt szombat este egy pár fiatal és a lelkipásztorunk összegyültünk nálam és hála estet tartottunk, ez abból állt, hogy mindenki rendre elmondta az a heti megtapasztalásait és miért hálás, és azután ezekért az okokért adtunk hálát.
Nekem is volt bőven mondanivalóm, mivel nagyon sok minden volt miért hálát adjak. Röviden egy pár hála okot megosztanák veletek is.
Hálás voltam azért, mert Isten szólt hozzám azon a hétfőn, hogy vigyázzak és ne engedjem, hogy az élet gondjai megnehezitsék a szivem, mert közel van az Ő jövetele (Lk21,34). És azt mondta nekem, hogy álljak fel, nézzek fel rá, és minden gondomat Őreá vessem, mert neki gondja van rám (1Pt5,7). Azt is mondta Jézus, hogy "semmifelől ne aggódjatok". Csodálatos, hogy Isten mennyire végletekbe gondolkozik: minden, semmi. És ez a pozitiv véglet. Nekem is igy kell gondolkodnom. Valaki azt mondta, hogy ő nem optimista, hanem Ő hisz az Ő hatalmas Istenében, és én is ezt mondom.
Hálás voltam azért, mert másnap mikor épp valami anyagot leakartam tölteni a vizsgámhoz, felléptem messengerre, és felvett vaami lány, akit visszajelöltem. És igy el is kezdtünk beszélgetni, mondta hogy nem ismerem őt, de ő is itt jár gyógyszerészetin és most talált a blogomra és épp ezt olvassa, egy nagyon nehéz vizsga előtt áll és Isten neki ezen keresztül reményt adott. Újra visszatalált Istenhez, egy jót beszélgettünk és ha most lejár a szesszió, akkor találkozni is fogunk személyese. Hálás vagyok azért, mert az Úr minden gyengeségem, és hiányossságom ellenére még használ, és azért mert az Ő megmentő tervének részese lehetek.
Hálás voltam azért, mert segithettem egy barátnőmnek felkészülni a vizsgára, de főleg azért, mert bátorithattam Őt Isten igéjével. Vizsga előtti este ezt az igét kaptam az Úrtól, hogy mondjam neki én"... ne féljetek senkitől, mert az itélet az Istené, a mi pedig nehéznek tetszk nektek előmbe hozzátok, és én meghallhatom azt."(5Móz1,17b) És mondtam neki ne féljen, mert sikerülni fog a vizsgája 6 fog kapni. Másnap jött hozzám az egyetemről és mondja sikerült a vizsgája 6 kapott. Dicsőség az Úré!
Hálás voltam azért, mert egy évfolyamtársnőmet meglephettem szülinapjára, épp akkor mentek a szülei is a testvéreivel és egy nagyon áldott időtöltés volt. Énekeltünk neki, azután pedig közösen is énekeltünk dicséreteket. És hálás voltam azért, mert meghivtak hozzájuk a református templomba szolgálni.
Hálás voltam azért is, mert az évfolyamtársaimat bátorithattam Isten Igéjével, és azért mert ők is azt mondták, hogy most már téleg Istenbe biznak. Milyen jó lenne, ha nem csak vizsgaidőszakban biznának benne, és azután elfelejtik. Annyira fáj az, hogy az emberek, csak szorult helyzetükbe keresik Istent és csak akkor biznak benne, nem merik Rá bizni az egész életüket.
Egyszerűen hálás vagyok azért, mert ez az egész szesszió nem csak tanulásról szól, hanem Istenről, az Ő szeretetéről, erejéről. Utoljára hagytam, de nem utolső sorban vagyok hálás azért, mert eddig minden vizsgámon megsegitett az Úr és sikerültek, már csak egy van hátra, és persze az összes teológiai vizsgáim. De ha eddig az Úr megsegitett, hiszem ezután is velem lesz és megsegit. Rengeteg Igével bátoritott, de most csak egyet irok le, amit a szesszió elején kaptam Tőle, és ennek a szessziónak a vezér Igéje volt számomra.
"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a te jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegitlek." (ézs41,13)
Kitartást a vizsgázoknak. És mindannyiatoknak kivánom, hogy ne felejtsetek naponta hálát adni Istennek az Ő áldásaiért, és minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok!

Jó nekem az Úr házában való lakozás...

Jobb egy nap az Úr házának küszöbén, mint máshol ezer, ezt vallom én is a zsoltárossal együtt. Már jó két hét telt el az új évből, és mivel egyszerűen nem volt időm irni, ezért kihasználom most az alkalmat, hogy mindenkit köszöntsek az Úr Jézus Krisztus meleg szeretetével és kivánom, hogy ez az év sokatok életében hozzon változást, ez évi vezérigénk a gyülekezetben a Zsidókhoz irt levél 12. rész 1-2 verse és mivel ez az ige annyira bátoritó volt nekem mindig ezzel szeretnélek én is bátoritan benneteket ebben az új évben "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra a hit szerzőjére és beteljesitőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törödve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült."
Egy fantasztikus szilveszterem volt, mivel annak ellenére, hogy nem igy terveztem, végül úgy jött össze, hogy a gyülekezetben szilvesztereztem. Hamarabb istentisztelet volt, hálát adtunk az elmúlt év áldásaiért, a próbákért amikkel Isten formálta az életünket, és gyümölcstermő életre foltunk felszólitva. Jó volt hálával és imádságos szivvel lezárni az ó évet, és úgy kezdeni egy új évet. Örültem annak, hogy mikor arra volt felkérve a gyülekezet, hogy tegyünk bizonyságot az Úrral való megtapasztalásainkról, én arra gondoltam, hogy majdnem minden vasárnap tettem bizonyságot, igy nincs miről beszéljek, de az Úr rögtön eszembe jutatta az agyszelet vizsgám és hát igy nem tudtam elhallgatni a gyülekezet előtt Isten hatalmát, csodáját (ezt most nem irom le újra mivel egy novemberi bejegyzésembe már leirtam). Alkalom után még a gyülekezettel közösen fogyasztottuk el az eledelt, azután pedig a fiatalokkal maradtunk reggel hétig. Nagyon jó volt, a legjobban ami tetszett az az üveges játék volt, mikor a kör közepén forgattunk egy üveget és akinél megállt attól egy személy kérdezhetett valamit vele, életével, főleg lelki életével, vagy terveivel kapcsolatban. Örültem és egyben nagyon meglepőttem arra, hogy mindenki milyen nyilt és mennyire öszinte volt, igy megtudhattunk dolgokat egymásról és azután imádkoztunk is egymásért. Szerintem még gyakorolhatnánk ezt a "játékot".
Délután még volt alkalmunk, új év másodnapja mivel vasárnap volt, ezért újra az Úr házába lehettem. És az azt követő hét imahét volt, igy minden este újra összegyültünk imádkozni. Annyira jó volt az, hogy péntektől másik hét vasárnapjáig minden nap mehettem gyülekezetbe. Ez áldozatba is került, mihel egy héten három napot voltam este nyolcig és ezért azokon a napokon hamarabb elkéreztem óráról, hogy jussak el imaórára, és örültem ennek a lehetőségnek, mivel igy a tanáraim előtt is feltudtam vállalni, hogy igen én hivő vagyok. Örültem a témának is mivel a hitről volt szó minden este. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az ami meghatározza az életem vagy a mindennapjaim a leginkább akkor azt tudom felelni, hogy a hit és az imádkozás. És örültem, hogy ez a kettő most egybe volt.
A múlt héten pedig vizsgák voltak.
És hát akkor a mai napról. Ma ünnep nap volt, és jó volt, hogy újra egész nap a gyülekezetbe lehettem, mivel bemeritést tartottunk, ugyanis egy fiatal srác és egy idősebb bácsi felismerte, hogy bűnös és szüksége van Krisztus bűnbocsátó kegyelmére, és miután megtérték, most az az elhatározás is megszületett bennük, hogy követik az Úr Jézust a keresztségben is. Nagyon áldott alkalom volt, volt két vendég lelkipásztorunk és annyira erővel és hatalommal, a Szent Lélek által hirdetettett az élő Ige. Úgy felgerjedt a szivem és annyira éreztem, hogy a Mennyben is velünk együtt ünnepelnek és mindenki örül annak, hogy két bűnös haza talált, mert nagy öröm van a Mennyországba, amikor egy bűnös megtér. Megragadott az Igéből az a hármas felállitás amit az egyik vendég lelkipásztor mondott a 2Mózes40,1-7 alapján. Volt az oltár, azután a mosdómedence és utána a szent sátor, Isten ezt igy rendelte Mózesnek és Izráel népének. Az oltár az az égőáldozat helye, és a legnagyobb oltár az a Golgotán volt felállitva, a legnagyobb áldozat a Jézus Krisztus kereszthalál áldozata volt, Ő a világbűnéért áldozta fel önmagát. És nem lehet megtérés egy ember életében, addig amig nem jutott el a keresztig. Olyan hálás vagyok az Úrnak, mivel én voltam a keresztnél, és megmosattam a Bárány vérében, Ő magára vette az én bűneimet, és megszabaditott engem. Az oltár és a szent sátor között a mosdómedence volt. A bemerités az nem az üdvösség feltétele, hanem az üdvösség egyedüli feltétele a megtérés, de viszont ennek a következménye. Az egy jelkép, hogy Krisztussal együtt meghaltál a bűneidnek, a régi természetednek, és Vele együtt egy új életre támadtál fel, ez történik, jelképesen mikor alá meritenek és kiemelnek a vizből. És miután ezeken túl jutottál, akkor ott van a szent sátor, a Krisztus gyülekezete amibe bemehetsz. Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek azért, mert ezeket a lépéseket az Ő kegyelméből megtehettem, és Ő igazolt és igazol engem naponta azzal, hogy az Ő Szent Lelke rajtam van, bennem van. Megragadott a román lelkipásztor szolgálatából is valami, hogy Isten azt mondta, hogy Ő körbe ölel bennünket, hátulról is, előlről is körbevesz és fölöttünk is ott van az Ő keze, akkor hol van helye az ördögnek? A talpaink alatt. Hallelujah ezért, hogy Krisztus győzött a bűn és halál felett, Ő győzött az ördög felett is és Vele együtt mi is győzhetünk! Dicsőség Neki ezért! Az énekkar és fuvoskar is nagyon szépen szolgált, fantasztikus volt hallgatni. Az alkalom után közös ebédünk volt, ami újra jó lehetőség volt arra, hogy sokakkal elbeszélgessek. Ebéd után pedig folytattunk délután tovább az ünneplést. Újra nagyon áldott alkalom volt, a szolgálatok, az igehirdetés újra bevolt töltve Isten Szent Lelkével. Az újjászületésről volt szó, maga az Úr Jézus mondta újonnan kell születnünk, mert aki nem születik újjá az nem láthatja meg az Isten országát. Kemény kijelentés ez, nem is elég hogy megtértél, hanem szükségünk van arra, hogy Isten az Ő Lelke által újjá szüljön bennünket. Hálás voltam újra azért, mivel Ő már ezt is megcselekedte az életembe. Annyira jó volt ezt a vasárnapot úgy teljesen az Úrnak szentelni, az Ő házába lenni. Haza felé jövet pedig adott az Úr egy fiatal házaspárt, meg egy barátnőm akiket meghivjak vacsorára. Ez is áldott közösség volt. Olyan hála van a szivembe, mivel az Úr többet adott, mint amit kérni tudtam, és feletébb megáldotta ezt a napot.
Nagyon hálás vagyok, mert az elmúlt 16 nappól, 10 az Úr házába tölthettem. Annyira szeretném, hogy az egész évem ilyen legyen, mivel nincs jobb hely számomra, mint az Ő hajléka, az Ő jelenléte.
Kivánom kedves barátom számodra azt, hogy neked is legyen találkozásod ezzel a Jézussal, a világmindenség Megváltójával, aki a te Megváltód is akar lenni. Ő megakar szabaditani téged a bűneidtől, a terheidtől, Ő egy új életet, egy örökéletet akar adni neked. De Ő ezt nem erőszakkal akarja rád ruházni, hanem hagyja, hogy te dönts, hogy kell-e ez neked vagy sem. Én kivánom, hogy jól dönts és fogadd be Őt, fogadd el azt amit kinál neked.
Holnaptól szesszió, ezért megint egy ideig eleszek tünve, mivel rengeteg tanulni valóm van, és még másoknak is kell segitsek a vizsgákra való felkészülésükbe, de attól még mádkozni fogok értetek naponta és kivánom, hogy érezzétek meg Isten szeretetét, tapasztaljátok meg az Ő erejét és jelenlétét a mindennapjaitokban. Akik keresztyéneknek valljuk magunkat, Krisztust követőknek, azok éljünk is úgy, Hozzá illő módon, kövessük az Ő példáját mindenben, hogy rajtunk keresztül megismerje a világ Őt. Legyünk világossák és bizonyságtevő tanitványok, akik úgy beszédünkkel, mint cselekedeteinkkel is Róla tanúskodjunk.
A vizsgázoknak pedig sok sikert, és bátoritásul a Zof3,16b-17 "Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével, ujjongva örül neked."