2011. január 31., hétfő

Hála okok...

A múlt szombat este egy pár fiatal és a lelkipásztorunk összegyültünk nálam és hála estet tartottunk, ez abból állt, hogy mindenki rendre elmondta az a heti megtapasztalásait és miért hálás, és azután ezekért az okokért adtunk hálát.
Nekem is volt bőven mondanivalóm, mivel nagyon sok minden volt miért hálát adjak. Röviden egy pár hála okot megosztanák veletek is.
Hálás voltam azért, mert Isten szólt hozzám azon a hétfőn, hogy vigyázzak és ne engedjem, hogy az élet gondjai megnehezitsék a szivem, mert közel van az Ő jövetele (Lk21,34). És azt mondta nekem, hogy álljak fel, nézzek fel rá, és minden gondomat Őreá vessem, mert neki gondja van rám (1Pt5,7). Azt is mondta Jézus, hogy "semmifelől ne aggódjatok". Csodálatos, hogy Isten mennyire végletekbe gondolkozik: minden, semmi. És ez a pozitiv véglet. Nekem is igy kell gondolkodnom. Valaki azt mondta, hogy ő nem optimista, hanem Ő hisz az Ő hatalmas Istenében, és én is ezt mondom.
Hálás voltam azért, mert másnap mikor épp valami anyagot leakartam tölteni a vizsgámhoz, felléptem messengerre, és felvett vaami lány, akit visszajelöltem. És igy el is kezdtünk beszélgetni, mondta hogy nem ismerem őt, de ő is itt jár gyógyszerészetin és most talált a blogomra és épp ezt olvassa, egy nagyon nehéz vizsga előtt áll és Isten neki ezen keresztül reményt adott. Újra visszatalált Istenhez, egy jót beszélgettünk és ha most lejár a szesszió, akkor találkozni is fogunk személyese. Hálás vagyok azért, mert az Úr minden gyengeségem, és hiányossságom ellenére még használ, és azért mert az Ő megmentő tervének részese lehetek.
Hálás voltam azért, mert segithettem egy barátnőmnek felkészülni a vizsgára, de főleg azért, mert bátorithattam Őt Isten igéjével. Vizsga előtti este ezt az igét kaptam az Úrtól, hogy mondjam neki én"... ne féljetek senkitől, mert az itélet az Istené, a mi pedig nehéznek tetszk nektek előmbe hozzátok, és én meghallhatom azt."(5Móz1,17b) És mondtam neki ne féljen, mert sikerülni fog a vizsgája 6 fog kapni. Másnap jött hozzám az egyetemről és mondja sikerült a vizsgája 6 kapott. Dicsőség az Úré!
Hálás voltam azért, mert egy évfolyamtársnőmet meglephettem szülinapjára, épp akkor mentek a szülei is a testvéreivel és egy nagyon áldott időtöltés volt. Énekeltünk neki, azután pedig közösen is énekeltünk dicséreteket. És hálás voltam azért, mert meghivtak hozzájuk a református templomba szolgálni.
Hálás voltam azért is, mert az évfolyamtársaimat bátorithattam Isten Igéjével, és azért mert ők is azt mondták, hogy most már téleg Istenbe biznak. Milyen jó lenne, ha nem csak vizsgaidőszakban biznának benne, és azután elfelejtik. Annyira fáj az, hogy az emberek, csak szorult helyzetükbe keresik Istent és csak akkor biznak benne, nem merik Rá bizni az egész életüket.
Egyszerűen hálás vagyok azért, mert ez az egész szesszió nem csak tanulásról szól, hanem Istenről, az Ő szeretetéről, erejéről. Utoljára hagytam, de nem utolső sorban vagyok hálás azért, mert eddig minden vizsgámon megsegitett az Úr és sikerültek, már csak egy van hátra, és persze az összes teológiai vizsgáim. De ha eddig az Úr megsegitett, hiszem ezután is velem lesz és megsegit. Rengeteg Igével bátoritott, de most csak egyet irok le, amit a szesszió elején kaptam Tőle, és ennek a szessziónak a vezér Igéje volt számomra.
"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a te jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegitlek." (ézs41,13)
Kitartást a vizsgázoknak. És mindannyiatoknak kivánom, hogy ne felejtsetek naponta hálát adni Istennek az Ő áldásaiért, és minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok!

2011. január 16., vasárnap

Jó nekem az Úr házában való lakozás...

Jobb egy nap az Úr házának küszöbén, mint máshol ezer, ezt vallom én is a zsoltárossal együtt. Már jó két hét telt el az új évből, és mivel egyszerűen nem volt időm irni, ezért kihasználom most az alkalmat, hogy mindenkit köszöntsek az Úr Jézus Krisztus meleg szeretetével és kivánom, hogy ez az év sokatok életében hozzon változást, ez évi vezérigénk a gyülekezetben a Zsidókhoz irt levél 12. rész 1-2 verse és mivel ez az ige annyira bátoritó volt nekem mindig ezzel szeretnélek én is bátoritan benneteket ebben az új évben "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra a hit szerzőjére és beteljesitőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törödve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült."
Egy fantasztikus szilveszterem volt, mivel annak ellenére, hogy nem igy terveztem, végül úgy jött össze, hogy a gyülekezetben szilvesztereztem. Hamarabb istentisztelet volt, hálát adtunk az elmúlt év áldásaiért, a próbákért amikkel Isten formálta az életünket, és gyümölcstermő életre foltunk felszólitva. Jó volt hálával és imádságos szivvel lezárni az ó évet, és úgy kezdeni egy új évet. Örültem annak, hogy mikor arra volt felkérve a gyülekezet, hogy tegyünk bizonyságot az Úrral való megtapasztalásainkról, én arra gondoltam, hogy majdnem minden vasárnap tettem bizonyságot, igy nincs miről beszéljek, de az Úr rögtön eszembe jutatta az agyszelet vizsgám és hát igy nem tudtam elhallgatni a gyülekezet előtt Isten hatalmát, csodáját (ezt most nem irom le újra mivel egy novemberi bejegyzésembe már leirtam). Alkalom után még a gyülekezettel közösen fogyasztottuk el az eledelt, azután pedig a fiatalokkal maradtunk reggel hétig. Nagyon jó volt, a legjobban ami tetszett az az üveges játék volt, mikor a kör közepén forgattunk egy üveget és akinél megállt attól egy személy kérdezhetett valamit vele, életével, főleg lelki életével, vagy terveivel kapcsolatban. Örültem és egyben nagyon meglepőttem arra, hogy mindenki milyen nyilt és mennyire öszinte volt, igy megtudhattunk dolgokat egymásról és azután imádkoztunk is egymásért. Szerintem még gyakorolhatnánk ezt a "játékot".
Délután még volt alkalmunk, új év másodnapja mivel vasárnap volt, ezért újra az Úr házába lehettem. És az azt követő hét imahét volt, igy minden este újra összegyültünk imádkozni. Annyira jó volt az, hogy péntektől másik hét vasárnapjáig minden nap mehettem gyülekezetbe. Ez áldozatba is került, mihel egy héten három napot voltam este nyolcig és ezért azokon a napokon hamarabb elkéreztem óráról, hogy jussak el imaórára, és örültem ennek a lehetőségnek, mivel igy a tanáraim előtt is feltudtam vállalni, hogy igen én hivő vagyok. Örültem a témának is mivel a hitről volt szó minden este. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az ami meghatározza az életem vagy a mindennapjaim a leginkább akkor azt tudom felelni, hogy a hit és az imádkozás. És örültem, hogy ez a kettő most egybe volt.
A múlt héten pedig vizsgák voltak.
És hát akkor a mai napról. Ma ünnep nap volt, és jó volt, hogy újra egész nap a gyülekezetbe lehettem, mivel bemeritést tartottunk, ugyanis egy fiatal srác és egy idősebb bácsi felismerte, hogy bűnös és szüksége van Krisztus bűnbocsátó kegyelmére, és miután megtérték, most az az elhatározás is megszületett bennük, hogy követik az Úr Jézust a keresztségben is. Nagyon áldott alkalom volt, volt két vendég lelkipásztorunk és annyira erővel és hatalommal, a Szent Lélek által hirdetettett az élő Ige. Úgy felgerjedt a szivem és annyira éreztem, hogy a Mennyben is velünk együtt ünnepelnek és mindenki örül annak, hogy két bűnös haza talált, mert nagy öröm van a Mennyországba, amikor egy bűnös megtér. Megragadott az Igéből az a hármas felállitás amit az egyik vendég lelkipásztor mondott a 2Mózes40,1-7 alapján. Volt az oltár, azután a mosdómedence és utána a szent sátor, Isten ezt igy rendelte Mózesnek és Izráel népének. Az oltár az az égőáldozat helye, és a legnagyobb oltár az a Golgotán volt felállitva, a legnagyobb áldozat a Jézus Krisztus kereszthalál áldozata volt, Ő a világbűnéért áldozta fel önmagát. És nem lehet megtérés egy ember életében, addig amig nem jutott el a keresztig. Olyan hálás vagyok az Úrnak, mivel én voltam a keresztnél, és megmosattam a Bárány vérében, Ő magára vette az én bűneimet, és megszabaditott engem. Az oltár és a szent sátor között a mosdómedence volt. A bemerités az nem az üdvösség feltétele, hanem az üdvösség egyedüli feltétele a megtérés, de viszont ennek a következménye. Az egy jelkép, hogy Krisztussal együtt meghaltál a bűneidnek, a régi természetednek, és Vele együtt egy új életre támadtál fel, ez történik, jelképesen mikor alá meritenek és kiemelnek a vizből. És miután ezeken túl jutottál, akkor ott van a szent sátor, a Krisztus gyülekezete amibe bemehetsz. Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek azért, mert ezeket a lépéseket az Ő kegyelméből megtehettem, és Ő igazolt és igazol engem naponta azzal, hogy az Ő Szent Lelke rajtam van, bennem van. Megragadott a román lelkipásztor szolgálatából is valami, hogy Isten azt mondta, hogy Ő körbe ölel bennünket, hátulról is, előlről is körbevesz és fölöttünk is ott van az Ő keze, akkor hol van helye az ördögnek? A talpaink alatt. Hallelujah ezért, hogy Krisztus győzött a bűn és halál felett, Ő győzött az ördög felett is és Vele együtt mi is győzhetünk! Dicsőség Neki ezért! Az énekkar és fuvoskar is nagyon szépen szolgált, fantasztikus volt hallgatni. Az alkalom után közös ebédünk volt, ami újra jó lehetőség volt arra, hogy sokakkal elbeszélgessek. Ebéd után pedig folytattunk délután tovább az ünneplést. Újra nagyon áldott alkalom volt, a szolgálatok, az igehirdetés újra bevolt töltve Isten Szent Lelkével. Az újjászületésről volt szó, maga az Úr Jézus mondta újonnan kell születnünk, mert aki nem születik újjá az nem láthatja meg az Isten országát. Kemény kijelentés ez, nem is elég hogy megtértél, hanem szükségünk van arra, hogy Isten az Ő Lelke által újjá szüljön bennünket. Hálás voltam újra azért, mivel Ő már ezt is megcselekedte az életembe. Annyira jó volt ezt a vasárnapot úgy teljesen az Úrnak szentelni, az Ő házába lenni. Haza felé jövet pedig adott az Úr egy fiatal házaspárt, meg egy barátnőm akiket meghivjak vacsorára. Ez is áldott közösség volt. Olyan hála van a szivembe, mivel az Úr többet adott, mint amit kérni tudtam, és feletébb megáldotta ezt a napot.
Nagyon hálás vagyok, mert az elmúlt 16 nappól, 10 az Úr házába tölthettem. Annyira szeretném, hogy az egész évem ilyen legyen, mivel nincs jobb hely számomra, mint az Ő hajléka, az Ő jelenléte.
Kivánom kedves barátom számodra azt, hogy neked is legyen találkozásod ezzel a Jézussal, a világmindenség Megváltójával, aki a te Megváltód is akar lenni. Ő megakar szabaditani téged a bűneidtől, a terheidtől, Ő egy új életet, egy örökéletet akar adni neked. De Ő ezt nem erőszakkal akarja rád ruházni, hanem hagyja, hogy te dönts, hogy kell-e ez neked vagy sem. Én kivánom, hogy jól dönts és fogadd be Őt, fogadd el azt amit kinál neked.
Holnaptól szesszió, ezért megint egy ideig eleszek tünve, mivel rengeteg tanulni valóm van, és még másoknak is kell segitsek a vizsgákra való felkészülésükbe, de attól még mádkozni fogok értetek naponta és kivánom, hogy érezzétek meg Isten szeretetét, tapasztaljátok meg az Ő erejét és jelenlétét a mindennapjaitokban. Akik keresztyéneknek valljuk magunkat, Krisztust követőknek, azok éljünk is úgy, Hozzá illő módon, kövessük az Ő példáját mindenben, hogy rajtunk keresztül megismerje a világ Őt. Legyünk világossák és bizonyságtevő tanitványok, akik úgy beszédünkkel, mint cselekedeteinkkel is Róla tanúskodjunk.
A vizsgázoknak pedig sok sikert, és bátoritásul a Zof3,16b-17 "Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével, ujjongva örül neked."