Nem tudom elhallgatni, hogy milyen hatalmas Istenem van

Úgy érzem, hogy gyorsvonatra ültem... őszintén mondom annyira gyorsan telik az idő és olyan pörgös az élet. Már egy jó hónapja nem irtam, de őszintén egy jó hónapig még arra sem volt időm, hogy bekapcsoljam a számitógépet. Egésznap egyetemen vagyok (hétfőn 8-18, kedden 10-20, szerdán 18-20, csütörtökön 10-14, 18-20, pénteken 8-16), e mellett rengeteget kell tanulni, probálok napi renden lenni az anyaggal, óráról órára készülni, közbe továbbra is járok a korházba ügyeletezni, sütni- főzni is kell, takartani, vendégek is mindig akadnak bőven, egy szó, mint száz nincs idő unatkozni, zajlik az élet. És örülök ennek, mivel én azon a véleményen vagyok, hogy minőségi életet éljünk, és nem mennyiségit. Rengeteg dolog történt velem az elémúlt egy hónapba, ezért a legfrisebbeket szeretném megosztani veletek.
A múlt hét és ez a hét valahogy a megméretettés időszaka volt. Ebből a múlt keddi anatómia agyszelet szemináriumomat szeretném veletek megosztani, mivel ez a vizsga újra Istenemről tesz bizonyságot. Nem sokat tanultam az agyaféltekét, agytörzset és az agyszeleteket, de azért felkészültem belőle és amit szűkséges tudni ezekről megtanultam. Valahogy olyan félelem volt bennem hétfő este és amikor imádkoztam ezért a vizsgámért, a következő igét kaptam az Úrtól "Harcolnak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek!- igy szól az Úr."(Jeremiás1,19) És úgy aludtam el, hogy ezt az igét mind mondogattam, hogy tanuljam meg. Reggel felé azt álmodtam, hogy vizsgán vagyok és nem volt időm 4 nevet leirnom, de azután mikor az eredményeket mondták örültem, mivel sikerült.( Megjegyzem, hogy 15 tű volt szurva az agyrészekbe és az egész vizsgáztatás 8 perc volt, a preparátumok tálcára voltak téve és nem lehetett hozzá érni csak esetleg körbe jártad és úgy nézted, a lapodra felirtad a helyek nevét, közbe egy óra felvolt húzva és ott kegyegett a fejünkbe, ahogy csörgött leraktuk az irószert és ehagytuk a termet.) Másnap mentem az egyetemre és mondtam a társaimnak, hogy mit álmodtam, de ugyanakkor milyen igéretet kaptam Istentől. Azt is elmondtam, hogy egy kicsit félek, mivel az álmaim mindig bavállnak. Hát valahogy úgy is volt, bementem a terembe (olyan tálcám volt amibe szagittális agyszeletek voltak, megjegyzem mi csak frontális szeleteket tanultunk, agytörzs szekcióm is volt, pedig a tanársegédek azt mondták gyakon, hogy olyan nem lesz és nem is tanultuk) és kezdtem nézni hova vannak beszúrva a tűk, erre mondják még van 3 percünk, nekem csak 3 név a lapomon, még irok kettőt mondják még egy perc, gondoltam nem is irok többet, kész feladom, mert úgyis 8 helyes kell legyen hogy átmenjünk, de erre rögtön eszembe jutott az ige amit kaptam és egy perc alatt 5 nevet irtam még le, megszólalt az óra ott is hagytam a lapot és kimentem a teremből. Annyira szomorúan jöttem el, mivel még nem is csak, hogy 4 nevet nem irtam ahogy álmodtam, hanem 5höz nem irtam semmit, tudtam semmi esélyem ahhoz, hogy skerüljön. Bennem volt végig az, hogy az Úr azt mondta, hogy megment erre mégsem tenné. De végül mégis békességem volt és azt mondtam, hogy bizok az Ő igéretébe, végül is az álmomnak is az volt a vége hogy sikerült, ezután pedig imádkoztam. Másnap hiv az egyik csoport társam, hogy kérjen valami anyagot és mondja, hogy megvannak az eredmények, de még nem látta. Mondta édesanyám, hogy hivjam fel a lakotársnőmet és kérjem meg, hogy nézze meg az eredményem, mondtam neki, hogy nem hivom mivel bztos nagyon kicsi pont számot csináltam és nem sikerült, csak 10 nevet irtam abból is 8 jó kellene legyen, ez lehetetlen. De mégs furdalt a kiváncsiság és irtam neki üzenetet, erre hiv, hogy sikerül és 10ből 9 jó volt. Annyira örültem, ez arról beszél, hogy mennyire hatalmas Istenem van akinek semmi sem lehetetlen, aki hű az Ő igéreteihez és beteljesiti azokat.
Kedves barátom ez annyira fantasztikus, ezt te magad is átélheted, ha bizol benne, merd rá bizni az életed és az Ő igéretei a tied lehetnek (több mint 3000 igérete van számodra és számomra).
Az élet nehezebben elviselhető pillanataiban jusson eszedbe ez harcolnak ellened, de nem birnak veled, mivel Isten veled van és megment, Ő megesit. A kérdés az, hogy te akarod-e, kell-e ez neked vagy úgy érzed te mindenre képes vagy és a saját erőd elég neked. Nekem kell és naponta még több kell Belőle! Kivánom, hogy kelljen neked is és azt, hogy merd kiprobálni és azután pedig tapasztald meg, hogy mennyire hatalmas Istenünk van.

Indulj el, vállald a kihivásokat...

Indulj el vállald a kihivásokat, ne csak a könnyű dolgokat.... igy szól egy nagyon kedves ének. Valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi időben abszolut semmi könnyű dolgot nem vállaltam magamra. Terhek azok vannak és ha nem nekem személy szerint akkor másoknak amik az én vállamon is vannak hordozva. Na de persze mindezt örömmel teszem, mert maga az Úr Jézus mondta "az én terhem könnyű". Igy bármennyire nehéznek is tűnik, mégis könnyű. Az elmúlt két hétnek volt eseménye bőven, először is megkezdődött az egyetem sokkal nagyobb és több követelményekkel, tanulni kell 1000rel. Újra indult a bibliakör, megérkezett a barátnőm aki egyben az új lakotársnőm. Nagyon hálás vagyok érte, mert téleg annyira szuper együtt, mindent közösen és olyan kis családiasan élünk. Annyira jól esett az mikor hétfő reggel 3kor haza jöttem (mivel a hétvégén Budapesten voltam, ugyanis voltak óráim a teológián) felkelt és várt, meg helyet készitett maga mellett az ágyban, jót beszélgettünk. Közbe jöttek újak, "kicsik" az egyetemre akikkel foglalkozni kell, segitek nekik amiben csak tudok jegyzetektől elkezdve korrepetálásig, kikérdezem őket, főleg a "fiaimat". A múlt csütörtökön meg a tegnap éjjel is újból ügyeletbe voltam, de most csak 12 órát mivel egyetem következett reggel 8tól, sikerült az Amaro Del cdt is odaadni a kedvenc dokimnak amiről előbbi bejegyzésembe irtam. Jó volt újra találkozni a "bandámmal" is, látni hogyan változnak és sajnos nem a legjobb irányba nem az élet felé mennek, na de azért komolyodtak is sokan közülük. Nagyon zsúfoltak a mindennapjam, újra vagy inkább úgy fogalmazzam még mindig nincs idő aludni, egy jót aludni, pihenni, kikapcsolodni, semmivel nem törödni. Az utóbbi napokban is csüt., péntek éjjel nem aludtam, szombaton egy keveset, vasárnap újra nem, hétfőn keveset, kedden újra nem, ma reggel másfél órát és mindenki csodálkozik, hogy birom és megyek tovább, bevallom én is sokszor csodálkozom magamon. De erre csak egy válaszom van, hogy minden újnap az Erő forrásából meritek, Ő az aki betölt és ez nekem elegendő.
Mindennap vannak kihivások újak, nehezebbek, nagyobbak, vonzóbbak, amik fennem visznek, a kérdés csak az hogy vállalom-e? Én igen vállalom, szeretem azt mikor küzdeni kell, mivel a győzelem küzdelemből születik. Az én kérdésem az feléd kedves barátom, hogy te vállalod-e az élet kihivásait, szembe nézel-e velük vagy megfutamotsz tőlük.
Én arra bátoritalak, hogy "Indulj el, vállald a kihivásokat. Fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után fényes hajnal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, Hogy eltűnt szived mélyéről végleg a remény. Indulj el, az utad végén vár Isten kezében a koronád!"

Hálaadás...

Fantasztikusan jó volt és természetesn nagyon áldott volt ez a mai nap. Reggeltől estig a gyülekezetbe töltöttem az időt, mivel hálaadó napot tartottunk és a d.e. meg a d.u. alkalom között közös ebédünk volt. Jók voltak az alkalmak, épitők és a beszélgetések is nagyon jók voltak, meg egyszerűen jó volt közösségbe lenni egymással.
Én személy szerint nagyon sok mindenért hálás vagyok Istennek, mivel gazdagon elárasztott áldásaival ebben az évben. Két gondolatot szeretnék megosztani veletek ami megragadott engem. Az egyik a 2Korinthus9,15 "Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" ha Isten ajándéka kimondhatatlan, akkor a mi hálánk kifogyhatatlan kell legyen. A másik az pedig, hogy minden függőség halálba vezet, de az Istentől való függőség az dicsőség és erő!
Legyünk mindannyian Krisztus függők és naponta adjunk mindenért hálát!

Menedékház...

Minden alkalommal azzal kezdem, hogy sok idő telt el, hogy nem irtam... azon gondolkozom hogy jó lenne valami mással kezdeni.
Az idő az könyörtelenül telik, a mindennapjaim nagyon zsufoltak és sokszor az az érzésem, hogy nem birom útólérni önmagam. Az elmúlt egy hónapban is sok minden történt, röviden erről szeretnék irni nektek. Ahogy a bejegyzésem cime is tükrözi az otthonom (merem igy fogalmazni és nem azt mondani, hogy a lakásom, mert egy ahol lakom az nem is az enyém hanem csak bérlem, a másik pedig az, hogy külömbség van egy lakás és egy otthon közt) egy menedékház volt, aminek örültem csakhogy néha fárasztó volt. Öröm tölti el szivemet amikor segithetek másokon, befogadhatok másokat az otthonomban, mert ez jó lehetőség arra, hogy bemutassam másoknak Krsztust, és ez most is sikerült. Mikor augusztus végén visszajöttem megkérdezte egy évfolyamtársnőm, hogy nem e jöhet hozzám, mivel a bentlakásba nem tud tanulni, örömmel fogadtam be. Ő itt volt nálam 3 hétig, amialatt tanultunk és jókat beszélgettünk. Nem könnyű neki, ezért örvendtem, hogy nálam volt és bátorithattam, hogy Isten semmit sem enged meg az életünkbe amit ne tudnánk elhordozni és minden ami ér bennünket az javunkra van, még akkor is ha ez pillanatnyilag nem úgy tűnik. Ezt olyan sokszor tapasztaltam. Azután Magyarországról voltak egy hétvégére vendégeim. Örültem annak, hogy nekik is segitségükre lehettem. Miután ők elmentek egy pár napra a barátnőm jött hozzám tanulni, persze abból nem lett sok tanulás, de ennek ellenére nagyon jokat beszélgettünk és imádkoztunk együtt még más barátaimmal. Aminek nagyon örülök az az, hogy a baraátnőm nagyon nyitott az Úr felé és olyan jó volt együtt megtapasztalni Istern kegyelmét, szeretetét. Annak ellenére, hogy nem tanult sokat sikerült a vizsgája, mert azt az időt amit Istenre forditasz az nem vesztődik el. A múlt hétfőn pedig egy cigány testvérnőm jött hozzám egy hétre a kislányával Abafájáról, mivel a férje kidobta otthonról és nem volt hova mennie. Én nagyon szeretem ezt az asszonyt 19 éves és egy 4 éves kislánya van, és annyi mindent kell elszenvednie. Nem könnyű neki, mivel ezelőtt 2 éve tért meg és keresztelkedett meg, a férje meg az egész családja pedig nem hivő, de örömmel nézem azt, hogyan harcolja meg a hit harcát és mennyire kitartó Isten mellett. Nagyon sokat beszélgettünk ez a hét alatt és imádkoztunk is együtt. Akik már Isten gyermekei vagytok kérlek, hogy imádkozzatok érte és azokért az abafáji cigányokért is akik Isten mellett döntöttek, hogy tudjanak kitartani és megmaradni az Úr mellett.
Ez húzos hónap volt, nem volt sok időm önmagamra vagy unatkozni. Közbe a teológián is voltam, megvoltak ott is a vizsgáim, és a követelmények nagyobbak ez az év nagyon nehéz lesz számomra ott is és itt az orvosin is, de hittel nézek az előttem álló hegyekre, magas falra és hiszem, hogy Vele mindenre képes vagyok. A héten egy 24h ügyeletbe is voltam a sebészeten ami nagyon jó volt. Komolyan mondom annyira felüdit mindig az amikor ott lehet a korházba és tanulhatok vagy éppen a betegekkel beszélgethetek. A héten is sikerült három beteggel nagyon jól elbeszélgetni. Ami nagyon boldoggá tett az az, hogy mind hisznek Istenbe és annyira hittel meg reménnyel néznek a gyógyulásukra, nincsenek elcsüggedve és jó volt őket ebben a reménységeben erősiteni.
Ma pedig sütöttem meg főztem, mivel holnap közös ebédet tartunk a gyülekeztebe meg egyben hálaadó napot is, őszintén nekem nygon sok minden van amiért nagyon hálás vagyok Istennek, és jó az ha nem csak ilyen alkalmakkor jut eszünkbe hálát adni, hanem mindennap. Hétfőn pedig kezdődik az egyetem, ezért újra indul a bibliakör is ahova minden orvosist vagy fiatalt akit érdekel Isten szeretettel várok minden hétfő este 8tól nálam itthon (22dec1989, 47/11).
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott vasárnapot és azt, hogy ezen a vasárnapon meg a következő héten mégjobban megérezze Isten szeretetét, jóságát és tudjuk észrevenni mindennapjankban Isten jelenlétét.
A 46 zsoltárt küldöm nektek. :)

Nyugalomnap...

Olyan sokat gondolkoztam azon, hogy mit is osszak meg a mai napból, mivel annyi áldásba volt részem. Reggel elég korán felkeltem és ahogy felkeltem az volt az első, hogy elkezdtem olvasni az Igét, Jeremiás próféta könyvét kezdtem tanulmányozni (minden héten egy könyvet szoktam venni a Bibliából és azt olvasni, megvizsgálni és próbálom alkalmazni), azután pedig egy jót beszélgettem Mennyei Édesatyámmal. Ezek után gyülekezetbe mentem, ahol nagyon áldott alkalmunk volt, már az imaórán annyira éreztem Isten jelenlétét, azt ahogy Ő betölt Önmagával. Az imaórán Isten igéreteiről volt szó, és arra volt felhivás, hogy vizsgáljuk meg mit jelentenek számunkra Isten igéretei. Én nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, mert az Ő igéretei igazak és ámennek, és hogy azokat mind valóra váltja, úgy egyéni személyes életemben, mint családom életében, gyülekezetünk életébe és az Ő népe számára. Sokáig nem értettem Isten időzitését az igéretekkel kapcsolatban, de megtanultam azt, hogy az Ő időzitése az tökéletes, soha nem siet, de soha nem is késik azoknak beteljesitésével. Több, mint 3000 igéret van a Bibliában és azokat ha elhisszük és elfogadjuk, mind a miénk lehet. Milyen klassz dolog :). Isten egyik legnagyobb igérete az, hogy velünk van mindennap a világ végezetéig, és ez téleg igy van, mivel én személyesen naponta tapasztalom, érzem, látom az Ő jelenlétét az életemben, mindennap az Ő oltalmával vesz körül, és szeretetével fedez be, és ebben neked is részed lehet, ha elfogadod Őt.
Az istentiszteleten Jézus keresztre feszítéséről és a két gonosztevőről volt szó. Ami engem nagyon megragadott az az volt, hogy Jézus még a kereszten is evangélizált és hirdette az üdvösséget, Ő nem törödött az Ő fájdalmaival, szenvedéseivel. És sokszor itt vagyunk mi akik Isten gyeremekei vagyunk és csak magunkkal, a saját kis próblémáinkkal törödünk és nem érdekel az, hogy mi van azokkal akik mellettünk vannak, hogy azoknak van-e üdvösségük vagy nincs. A másik dolog pedig az volt, hogy az egyik gonosztevő felismerte, hogy ők jogosan szenvednek és megérdemlik a halált, de Jézus ő érdemtelenül, Ő nem követett el semmi bűnt és mégis megkellett halnia. Ő helyettünk, érettünk halt meg, Ő magára vette ami halál bűntetésünket, azért, hogy ha mi is azt mondjuk, mint az a gonosztevő "emlékezzél meg rólam, amikor eljösz királyságodba", hogy Ő tudja nekünk is azt mondani, mint neki "bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban". Milyen jó az, hogy MA lehet üdvösségünk, MA kaphatunk örökéletet és nem kell elvesszünk, kárhozatra jussunk, de ez csak akkor lehetséges, ha befogadjuk Jézust a szivünkbe és elfogadjuk azt, hogy Ő helyettünk, a mi bűneinkért halt meg. Jó volt az is, hogy megújithattuk az Úrral kötött szövetségünket, és úrvacsorához is járultunk. Én ezért külön hálás vagyok, hogy Isten mindez idáig megtartott, mivel ma van 5 éve, hogy megkeresztelkedtem, és ezáltal megpecsételtem a Vele kötött szövetségemet a keresztség vizében is, nyiltan vállalva az emberek előtt, hogy én már Jézushoz tartozok. Örülök annak, hogy ott a nevem az élet könyvében, és hogy üdvösségem van, ez kegyelem és nem saját érdemem. Akkor azt mondtam "Eldőlt a szivemben, hogy követem Jézust, eldőlt a szivemben, hogy követem Őt. A világ nem kell, én követem Jézust. Nincs visszaút." És ebben az 5 éveben igy volt ez, és az az én vágyam, hogy soha ne is legyen visszaút és mindaddig kitartsak Jézus mellett, az Ő követésében, amig majd ott nála lehetek , és szinről szinre láthatom őt.
Azután haza jöttem, ebédeltünk egy barátnőmmel, egy keveset tanultam, és újra mentem a gyülekezetbe. Délután a fiatalokkal szolgáltunk és én is bizonyságot tettem arról, amiről már két nappal ezelőtt irtam a bejegyzésemben, hogy nekünk imameghallgató Istenünk van. A délután a nyugalomról és a békességről volt szó. Milyen jó az, hogy Jézus az ő békességét adja ma is, de nem úgy ahogy e világ adja, mivel Ő legyőzte a világot.
Nagyon hálás vagyok ezért a nyugalom napért, amikor megpihenhettem Jézus lábánál, ott lehettem egész nap az Ő jelenlétében, és Ő betöltött az Ő Szentlelkével. Áldom Őt azért, aki és amit tett, és azért, hogy nem győzhetett a halál rajta, hanem Ő feltámadt és ma is él, és én ezt meg nagyon sokan akiknek a szivükben él ünnepelhetjük vasárnapról vasárnapra.
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott hetet, és tapasztaljuk meg mindannyian Isten szeretetét! :)

Nem az a fontos...

Nem az a fontos, hogy boldogok legyünk, hanem, hogy másokat boldoggá tegyünk.
Nem az a fontos, hogy minket szeressenek, hanem, hogy mi szeressünk másokat és áldássá legyünk számukra.
Nem az a fontos, hogy mi érvényesüljünk, hanem, hogy önmagunkat megtagadjuk.
Nem az a fontos, hogy megtaláljuk életünket, hanem, hogy mi teljesitsük az Ő akaratát.
Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem, hogy életünk megtalálja igazi tartalmát.
Nem az a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak az emberek rólunk, hanem az hogy mik vagyunk Isten előtt.
Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem, hogy milyenek vagyunk.
Nem az a fontos, hogy sok mindent tudjunk, hanem az, hogy amit tudunk azt cselekedetekre váltsuk át.
Nem az a fontos, hogy a szenvedést elkerüljük, hanem, hogy a szenvedés elérje bennünk a célját.
Nem az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem, hogy készek vagyunk-e Isten elé állni.

Semmi sincs hiába!

Sok minden történt amióta nem irtam. Azón csodálkozom, hogy az utóbbi bejegyzésem nem jelent meg csak a cim, na de már nem irom azt újra. Röviden arról az időszakról irtam amikor itt volt a legjobb barátnőm Nagyváradról és valami barátaim jöttek felvételizni az orvosira. Közbe még továbbra is jártam a sebészetre, inkább azért, hogy betegeket kérdezzek ki a TDK dolgozatomra, a barátaimat is elvittem a klinikára sőt még a morgába is. Nagyon jó volt velük és nagyon fárasztó. Ez ami nyaralás volt számomra, azután július utolsó hetén én voltam Váradon, ott is nagyon jó volt, és örültem annak, hogy találkozhattan régi barátokkal és mehettem a cigány gyülekezetbe. Augusztust nagyábból otthon töltöttem és ez inkább a tanulásról, sportolásról, és szolgálatról szolt. Örültem annak, hogy újra járhattam Abafájára a cigányok közé és főleg annak, hogy mindig adott Isten valamit amiről bizonyságot tehettem nekik. A múlt pénteken jöttem vissza, főleg azért mert itt volt az Amaro Del együttes Ukrajnából és a nyári kertbe koncertjük volt. Annyit kell tudni ezekről, hogy egy keresztyén cigány együttes, és olyan cigányok akikért mélyre hajolt le az Úr és emelte ki őket a bűnből, azóta rengeteg helyre járnak és bizonyságot tesznek énekei által arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus és hogy mit tett velük. A basszus gitáros arról tett bizonyságot, hogy a feleségének virus agyhártyagyulladása lett és az orvosok semmi reményt nem adtak, sőt azt mondták ha túl is éli lebénulva lesz egész életében. A ferjé elkezdett az egész gyülekezettel imádkozni és böjtölni érte. Azt az igét kapta a férje, hogy "Ha kiállt hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(zsoltárok91,15) Elmenet a korházba a felesége mellé és folyton ezt az igeverset mondta neki, amikor rá pár napra felébredt a komából és megmozgatta az egyik ujját, mindenki dicsőitette ezért az Isten és tovább imádkoztak érte. 21 nap múlva megszólalt, nagyon halkan suttogva beszélt és azt mondta "Isten jó". Alsó végtagjai lebénulva maradtak és toloszékbe volt, amig elmentek egy ifi táborba, ott hittel imádkoztak az Ő gyogyulásáért és azután rögtön felállt a toloszékből, mindenféle segitség nélkül. A nő egézséges állapotát az is bizonyitja, hogy azóta két kislényuk született.
Fantasztikus az, hogy mennyire hatalmas Istenünk van akiben bizhatunk és aki kezébe letehetjük az életünket. Isten megigérte, hogy egy imát sem hagy porba hullni és Ő mondta ezt "Hivj segitségül engem a nyomorúság idején! Én megszabaditalak, és te dicsőitesz engem!" (zsoltár5o,15). Szombaton gárdába voltam a sebészeten és ott meséltem, hogy foglalkozok a cigányokkal, és missziózok közöttük. Bevallom, hogy én soha nem szerettem a cigányokat még megtérésem után sem, egészen addig mig egy karácsonykor ezelőtt 4 évvel elmentem közéjük és azon vettem észre magam, hogy magamhoz ölelem őket, megpuszillom, meghallgatom, azután nagyon sokat imádkozom értük és járok közéjük, nagyon szeretem őket és egy célom van, minél többen megismerjék azt a Jézust akit én és az Ő szeretetét és megszabaduljanak abból a megkötözöttségből amiben vannak. Isten nagyon át tudja formálni egy embernek a szivét és életét. Ezt az utóbbi hat évben nagyon sokat tapasztalom, majdnem naponta, hogy Isten mennyire megtud változtatni. Megtudja változtatni érzelmeimet, elképzeléseimet, céljaimat, vágyaimat, álmaimat, gondolataimat, viselkedésem és úgy teljesen. Örülök ennek, Ő nagyon sokat csiszolt már rajtam de még mindig van amit alakitson. Szeretnék naponként minél inkább közelebb kerülni hozzá és hozzá hasonlitani, hogy Ő gyönyörködni tudjon bennem. Azt is megtanultam, hogy ne az emberek véleménye számitson, hogy ők mit mondanak vagy gondolnak felőlem, hanem csak egyedül az Úré, mert az ember azt nézi ami szem előtt van, de Isten azt nézi ami a szivben van.
Az elmúlt héten nagyon jó megtapasztalásaim voltak arról, hogy nekem egy ima meghallgató Istenem van. Még a nyár elején irtam magamnak egy imalistát és aug.1-től mindennap imádkoztam kitartóan azokért a személyekért, dolgokért, helységekért amiket felirtam, több mint 75 személy van a listámon és minden reggel az az első amikor felkellek, hogy kinyitom a Bibliám igét olvasok elő veszem az ima listám és mindenkiért egyenként imádkozok. És egy hónap telt el azóta de látom, hogy nem hiábavaló, mivel az Úr munkálkodik azokba a személyekbe, profeszoroktól, nagyon kemény tanároktól, elkezdve, orvosokig és fiatalokig, évfolyamtáraimig és barátaimig mindenkiben. Nem szeretném ezt feladni még a nagy zsufolt egyetemi program mellett sem, elhatároztam, hogy minden reggel 5 felkelek és imádkozok. Sokszor olyan nehéz beszélni embereknek Istenről, vagy megértetni velük azt amit te megértesz, megtapasztalsz, de annál könnyebb beszélni Istennek az emberről és Ő meghallgat és cselekszik, dicsőség Neki.
Röviden megosztom egy pár megtapasztalásom. Van egy nagyon kedvenc sebészem akivel újra találkozhattam, nagyon szeretem őt, a hozzám való vizsonyulását, hogy mindig foglalkozik velem, megmagyarázza a dolgokat és nem olyan mint más nagy orvos, hogy lenézzen vagy szivasson, persze ő is szokott néha szivatni, de csak úgy viccesen. És vele beszélgettem a koncertről és örültem annak, hogy mikor felajánlottam, hogy elviszem az Amaro Del cd-ét neki, azt mondta hogy kell és nem utasitotta vissza, sőt annak külön örültem, hogy szereti a cigány zenét. Ő is az imalistámon van és mivel egy nagyon áldott ember úgy szeretném azt bárcsak az Úrnak szentelné az Ő életetét, tálentumait, sikereit, műtéteit, mindent.
A másik az volt mikor szerdán vizsgázzak kellett, úgy féltem mivel júnisuba mikor volt a vizsgám akkor nagyon tudtam mindkét tételem, mindent leirtam, ki se kérdezett a tanár és elvágott. Most pedig mikor elmentem vizsgázni és kihuztam a tételeim nagyvonalakba jutottak eszembe a dolgok, az egyikről irtam fél oldalt a másikról egy oldalt és tudtam hogy ez nem elég annál többet tanultam róluk de egyszerűen nem jutott eszembe és úgy ültem a tanár elé, hogy elleszel vágva. Ő elkezdett kérdezni, nekem csak úgy jöttek a válaszok és átmentem jó jeggyel a vizsgán. Mikor kijöttem a teremből nem hittem el, hogy sikerült, talán lehet most én elvágtam volna magam, de ő nem vágott el. Érte is imádkoztam a nyáron, és nem volt hiábavaló, mert az ÚR formálta őt. Én rájöttem arra, igaz az amit az Úr mond "Bizzál az Úrban teljes szivedből, és ne a magad eszére támaszkodjál. Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényeidet."(péld.3,5-6) vagy "Határozzátok el szivetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet...."(lk21,14)
A harmadik pedig az volt mikor olyan évfolyamtársaim hivtak fel akikkel, egyszer ha beszéltem, és kértek, hogy imádkozzak értük. Ők is az ima listámon vannak, és örülök annak, hogy érzik, hogy szűkségük van Istenre és, hogy nélküle el vannak veszve, a maguk ereje kevés.
Szeretnéle arra bátoritani titeket, hogy merjetek kérni az Istentől, és merjetek nagy dolgokat kérni, mert amit hittel kérünk azt megadja nekünk. Ő ezt igérte, és az Ő igéreteit beteljesiti. Sose feledd, hogy egy ima sem hull porba és meghozza gyümölcsét a maga idején. Merjetek erre
épiteni az életeteket. :)