Mindenre van válasz...

Sokszor nem igazán értem Istent, hogy mit miért enged meg az életemben. Ott van bennem egy csomó kérdőjel és "Miért?" Isten felé. De örülök annak, ha utólag ki tudom mondani, hogy megérte. És most valahogy ez van az életembe amire azt tudom mondani, hogy megérte és nagyon hálás vagyok. Nagyon hálás vagyok Istennek igy utólag azért, mert az anatómia tanárnő annyit szivatott vizsgákon és elvágott nekem pedig újra kellett mennem. Lehet most furcsán néztek ez a mondatom után. De az ősszel egy ilyen pótvizsga stresszes alkalommal ismerkedtem meg egy nagyon kedves lánnyal, aki évfolyamtársnőm (de úgy valahogy az embernek nem sikerül egy év alatt 97 embert megismerni és megbarátkozni vele) és elkezdtem beszélgetni vele és örültem, hogy bátorithattam és bizonyságot tehettem neki, közben a bibliakört is emlitettem. És két hete rendszeresen jár bibliakörre és van vágy benne arra, hogy mégjobban megismerje Istent és még többet kapjon belőle. Ennek nagyon nagyon tudtam, és tudok örülni és ezért a lányért nagyon hálás vagyok Istennek még akkor is ha ennek egy anatómia pótvizsga volt az ára. Valahogy úgy tapasztalom, hogy Isten minden kérdésünket megválaszol, vagy előbb vagy utóbb, de nem hagy válasz nélkül minket. És Isten minden rosszból tud kihozni valami jót.
Meg kell tanuljunk körülményeinkkel megelégedettek lenni és minden helyzetben várni türelmesen addig amig Isten válaszol, addig amig Ő lép és cselekszik.
A hálával kapcsolatban a következő kis pp jutott eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=qwjV7DplCDY&feature=related
Sokszor olyan nehéz kimondani Istennek, hogy "legyen ahogy te akarod", főleg ha nehezebb, szorultabb helyzetbe kerülünk. Mikor minden úgy megy ahogy mi akarjuk, akkor könnyű az Ő akaratára is igent mondani. Nekem nagyon nehéz volt a bukásokban azt kimonadani "Igen Atyám. Legyen a te akaratod szerint". De megéri, mivel Ő sokkal bölcsebb és sokkal inkább tudja, hogy mi jó nekünk. Ez jól ki van fejtve a következő pp: http://www.youtube.com/watch?v=0EvpAFlVFFk&feature=related
Megéri, hogy megnézzétek ezeket, mert tanulságosak.
Közben zajlik az élet, tele a napok zsufolásig tanulással és egyetemmel, de ezért is hálás vagyok, mert az Úr adott lehetőséget arra, hogy tanuljak és még hálásabb vagyok azért, mert azt tanulhatom és csinálhatom amit szeretek és amire mindig is vágytam, igy tehát nem panaszkodom. Amikor úgy érzem, hogy nagyon nehéz és túl sok van (mint most is), akkor az jut eszembe, hogy az Úr soha nem ad többet, mint amit eltudok hordozni. Sőt Ő a feladataimhoz kellő erőt is ad.
Épp azzal a lánnyal levelezek akiről előbbi bejegyzéseimbe irtam, és valahogy Ő úgy van hogy a hit, a teljes hit még hiányzik nála, de törekvés van benne arra, hogy úgy igazán tudjon hinni, és tudjon mindent elhinni amit Isten mond vagy éppen nem mond ki. Sokszor nehéz hinni, de megéri, mert hit nélkül lehetetlen csodákra várni, bolond hazugság. "Hinni kell amikor összedől a világ, a romok tetején tombol az élet. Hinni kell amikor azt mondják nincs tovább a régi képeket csak újra cseréled..." Egy szóval mindig minden helyzetben hinni kell, mert hittel hegyeket mozdithatunk meg, ezt maga az Úr Jézus mondta. Ez a lány két Pintér számot küldött nekem amik erről szólnak, hogy hinni kell. És mivel az én életemet a hit határozza meg a leginkább és a blogom is a csodákra képes hitről szól úgy gondoltam, hogy felteszem nektek is, hallgassátok meg és higgyétek el. www.youtube.com/watch?v=tZCwHQdJrCE, www.youtube.com/watch?v=6RFnaZz6gC8
Kedves barátaim és olvasóim azt kivánom nektek, hogy tudjátok mindenben meglátni Istent és tudjatok méginkább hinni Benne. Ne felejtsétek, hogy a felhők mögött mindig ott van a Nap, csak azért nem látszik a fénye mivel a felhők eltakarták, de mikor a felhők tovább mennek, akkor a Nap is újra ragyogni tud. Lehet, hogy most a te életedben is felhők vannak, de tudd, hogy a Nap is ott van, és hamarosan újra ragyogni fog! :)

A Hóreben...

Épp valakinek levelet irtam a múlt napokban és úgy arról is irtam neki, hogz Isten nem tud felvinni addig a Hórebre, amig nem voltunk a Mórijja hegyén. Ábrahámnak is nehéz volt felmenni a Mórijja hegyére és fiát az oltárra tegye, de mégis megtette. És nekünk is fel kell mennünk oda és az oltárra kell tegyük önmagunkat, akaratunkat, céljainkat, kivánságainkat, vágyainkat, jólétünket, kényelmünket, hirnevünket, sikereinket, kudarcainkat, családunkat, barátainkat, karrierünket...egy szóval mindent. És ha rátettük ezeket Isten oltárára és feláldoztuk azokat akkor tudunk boldogan lejönni onna, és akkor tud Isten tovább vinni bennünket a Hórebre, a megdicsőülés hegyére és tudja megdicsőiteni Önmagát bennünk. Kegyelem volt az az út is ami a Mórijjára vitt és még nagyobb kegyelem ami Hórebre jutatott fel. Úgy érzem és úgy tapasztalom, hogy az életemnek az az időszakát élem amikor Isten a Hórebre vitt, és most ott lehetek. Hát nagyon fájdalmas volt a másik út, de ez viszont nagyon gyönyörűséges, és jó itt lenni a Hóreben, ahol Isten dicsősége rám ragyog. Az év első napján azt az igét kaptam az Úrtól, hogy "Kelj fel tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség boritja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr dicsősége meglátszik rajtad."(ézsaiás60,1-2) És valósággal érzem és tapasztalom ennek az igéretnek a valóra vállását az életemben.
A tegnap nagyon sok áldásban volt részem, ebből szeretnék veletek is megosztani valamennyit. Délelőtt a gyülekezeti alkalom után szólt egy idős kedves bácsi, hogy elmegyek-e Mezőfelébe szolgálni, egy református közösségbe, mivel nincs itthon a lelkészük. Én örömmel vállaltam a szolgálatot, és el s mentünk. Úgy gondoltam, hogy megleszek kérve arra, hogy bemutatkozzak és bizonyságot tegyek arról, hogy Isten hogyan munkálkodott az életembe. Hát igy is volt, és örömmel tettem bizonyságot arról, hogy Isten megváltott és gyermeke lehetek, és mennyi mindenen vezetett át idáig. Csakhogy engem kértek meg igéthirdetni....igy kezdtem gondolkozni, hogynem készültem semmi igével vagy prédikációval és az imádság alatt, úgy kértem Istent adjon valami igét. Hát Ő adott is és a Márk evangéliuma 11, 12-14 és 20-24 terjedő veresek alapján hiredettem az Isten igéjét. És a kiemelkedő téma az a hit volt. Valahogy ez határozza meg a legjobban az életemet és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ez kell meghatározza. A hit a görög eredetiben "pisztisz" és bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A hit meghatározása a "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."(zsid11,1). A hit olyan, mint az izomzat, testőpitő, azért, hogy elérje formáját kemény súlyokat kell emeljen. Amit Isten megenged az életünkben az a mi hitünk konditermei, minél több megpróbáltatás, annál nagyobb "izomzat" lesz. Jézus azt mondta, hogy" higgyük, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek". A hit az Isten ajándéka és a Szentlélek által a szivünkbe lakik, szánkkal tudjuk működésbe hozni, és szemünkkel meglátni. Akkora a mi hitünknek a mértéke, amekkora dolgokat kérünk. A hit emberei előre látják amit Isten megigért, akkár megtapasztalják megvalósulásukat, akkár nem. "Hogyan hihetek egy igéretben, ha nem láttam beteljesedni?"- kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó igéretének teljes beteljesedédét, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bizni azt jelenti, hogy biztosan veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesdett be, akkor is bizol benne. Ezt jelenti hit által élni. Isten azt szeretné, ha úgy mennénk hozzá, mint a gyermek az ő apjához, teljes őszinteséggel, teljes bizalommal, és mindent elhinnénk neki, Ő maga mondta, ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek nem láthatjuk meg Isten országát.
Miután onnan haza jöttem, a korházba mentem ügyeletbe, és amint már emlitettem a kedvenc dokim volt, meglepetésemre méghozzá a kedvenc aszisztensnőm is. Nem tudom, de valahogy nagyon megszerettem ezeket az embereket, és csodálkozok sokszor magamon, mert az alapjába véve én olyan vagyok, hogy nagyon nehezen szeretem meg az embereket, de akit megszeretek azt aztán tudom erősen szeretni, úgy hogy még az életem sem drága érte. Nagyon sokat imádkozok értük, hogy Isten az Ő életükbe is végezze az Ő munkáját és azt a csodálatos tervet amit eltervezett felőlük megtudja valósitani. Szeretném őket is a Hóreben látni....én hiszem, hogy egyszer oda érnek. Aztán ahogy az előbbi bejegyzésembe is emlitettem, találkoznom kellett egy lánnyal aki ott dolgozik és akit lelkigondoznom kellett, de valójában soha nem is ismertem. Örülök annak és nagyon hálás vagyok Istennek érte, és azért, hogy megismertem. Ez volt az első olyan ügyeletem amikor azt kivántam, hogy éjjel ne legyen semmi és beszélgetni tudjunk. Hamarabb imádkoztunk azért, hogy az Úr is legyen ott közöttünk és Ő vezesse ami beszélgetésünket, hogy az épülésünkre legyen. Örültem ennek a lánynak az őszinteségének és annak, hogy nekem ismeretlennek, csak azért mert élő kapcsolatom van az Úrral, teljesen megnyilt és rengeteg dolgot elmondott az életéből. Reggel 6 volt amikor azon vettük észre magunkat, hogy jó lenne imádkozni is azokért a dolgokért amiket megbeszéltünk és az Úr Jézushoz hozni, mivel minden megoldás, sőt az egyetlen megoldás nála van. Reggel 7ig együtt voltunk és fantasztikus volt. Megtapasztaltam annak az igének a valóságát, hogy "aki mást felüdit, maga is felüdül". Dicsőség ezért neki, mert Ő az aki munkálkodik én csak egy eszköz vagyok a kezébe, és örülök ezért.
Azután onnan direkt az egyetemre mentem, most egy rövid szünetem volt (bevallom mióta vasárnap reggel felkeltem még semmit nem aludtam, de nem is vagyok valahogy fáradt, annyira érzem, hogy az Úr betölt az Ő erejével) és most még hatig megyek vissza egyetemre, azután bibliakör és utánna tanulás....
Áldott napot nektek, és kivánom, hogy legyen valami amit merithettek ebből amit megosztottam veletek. :)

Isten útjai kifürkészhetetlenek...

Szeretem az emberek és szeretek velük időt tölteni, beszélgetni, azután a magam csendességébe imádkozni értük. Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az Ő útjai nem a mi útaink, hanem sokkal magasabbak annál, mint ahogy mi azt eltudjuk képzelni. És valahogy az elmúlt időben folyamatosan ezt tapasztalom, és ezekből szeretnék veletek is megosztani egy párat.
Egy vasárnap délután a gyülekezetbe arról volt szó amikor Gedeon 300 emberrel legyőzte az midjániakat. És a lelkipásztornak volt egy olyan mondtata a végén, hogy mi is vegyük fel a kürt eszközöt a harcba, ami a bizonyságtevés. És rögtön az a kérés fogalmazodott meg bennem, hogy Istenem bárcsak ennek a hétnek mindennapján a kürttel tudnák harcba indulni, és adj mindennap nekem valakit akinek bizonyságot tegyek Rólad. És egy ima sem hull porba. Mindennap volt valaki akinek beszélhettem Róla, és örültem annak, hogy mikor ügyeletbe voltam azon a héten a kedvenc sebészemnek is bizonyságot tehettem arról, hogy megéri stennek a kezébe tenni az életünket, mert azzal semmit nem veszitünk. Ez a beszélgetés alatt valahogy arra inditott a Lélek, hogy ne várjak karácsonyig, hanem adjam most oda neki a Bibliát (ugyanis még a nyáron eldöntöttem, hogy beköttetek neki egy Bibliát és megajándékozom vele karácsonyra). El is vittem neki, és örültem, hogy odadhattam, sőt még egy pár gondoltatomat is leirhattam neki. Úgy gondolom, hogy Isten legnagyobb ajándéka az Ő Fia volt Jézus Krisztus, akit ide adott értünk, hogy nekünk ne kelljen bűneink miatt meghalnunk, hanem, ha megbánjuk és megvalljuk azokat, és befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor Ő örök életet ad nekünk. Valahogy úgy látom, hogy az embereknek kell Isten ajándéka, az Ő áldásai, de Ő maga nem kell. Pedig nem Istennek van szűksége ránk, hanem nekünk van szűkségünk Istenre. A másik nagy ajándéka az a Biblia volt, amit Ő azért adott a kezünkbe, hogy ezáltal az Ő Igéjén keresztül megismerjük Őt és az Ő döntéseit ami életünk felől, az Ő irányitását. A Bibliám ha fáradt vagyok üditő nyughelyem, ha sötét vesz körül szava égő mécsesem, ha éhes vagyok éltető kenyerem, ha beteg vagyok égi patikám, ha egyedül vagyok benne barát vár rám. Fantasztikus dolog ez, megéri kiprobálni és naponta olvasni, meglátod, hogy annyira áttudja formálni az életedet, és mindig azt tudja nyujtani amire éppen szűkséged van. Spurgeon mondta: "A Biblia olyan Isten számára, mint a sebész számára a műtős kesztyű. Segitségével egészen mélyen beléd tud nyúlni." És ez téleg igy van. Szeretném és vágyom arra, hogy minél több ember megismerje az igazságot, ezért azokat az embereket akik az imalistámon vannak, és a szivemen hordozom őket megszoktam ajándékozni egy Bibliával. Én nem tudok többet tenni, mint Istenről beszélni, az igét a kezükbe adni és szüntelen imádkozni értük. A döntés rajtuk áll, hogy elfogadják Istent, kell-e ez nekik vagy nem. Nagyon szeretem ezt az orvost, akit már egy pár bejegyzésembe emlitettem, és egy nagyon áldott ember, annyira szeretném, ha megismerné mégjobban Istent, az igazságot és befogadná Őt.
És igy a hét mindennapján bizonyságot tettem valakinek. Vasárnap reggel mielőtt gyülekezetbe indultam a térdeimen voltam és miközbe imádkoztam újra elmondtam, hogy adjon Isten valakit akinek beszélhessek Róla, de azután rögtön eszembe jutott, hogy ma vasárnap és a nap nagyrészét gyülekezetbe leszek, nem lesz kinek hitetlennek bizonyságot tegyek, csak a gyülekezetbe délután. (Megjegyzem azt, hogy azelőtt való nap megkért egy barátom, hogy csináljak egy tortát mivel a testvérének szülinapja lesz és szeretné, ha az ifi meglepnénk. De mivel későn értek haza a kirándulásból ez nem jött össze, igy végül úgy lett, hogy a tortát vasárnap reggel még gyülekezet előtt elviszem valakihez, akik meghivták őket ebédre és majd akkor meglepik. ) Kimegyek a házból és valahogy úgy jött, hogy ne menjek át a túl oldalra és ne a 18 busszal menjek, hanem majd a 19 egy darabig és onnan gyalog. Igy megállok a busz megállóba és mivel fázott a kezem letettem a tortát magam mellé a lépcsőkre. Egy idősebb házspár jött arra felé és megkérdezték, ha megnézhetik a tortát, mert olyan jól néz ki. Azután észre vették a közepébe fogpiszkálóra ragasztott égetett papirt és megkérdezték ha elolvashatják. Én örömmel elolvastam amit irtam rá "Áldjon meg téged a Sionról az Úr! "Születésed óta hordozlak, világra jöveteled óta viszlek. Vénségedig ugyanaz maradok, ősz korodik én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.(ézs46,3b-4)." És miután ezt elolvastam bizonyságot tudtam tenni arról, hogy Isten az aki megalkotott bennünket, és Ő az aki hordoz és megment. Utánna még egy keveset beszélgettünk, ők elmentek, jött a busz én felültem és azon gondolkoztam, hogy Isten mennyire komolyan veszi az imáinkat, ő adott két embert akinek bizonyságot tehettem Róla, mennyire tudta hogy mért csak vasárnap kell eljusson a torta, és azt is tudta, hogy melyik buszra kell üljek, azért, hogy ezzel a házaspárral beszélni tudjuon. Komolyan mondom annyira ledöbbent az, hogy milyen fantasztikus Istenem van, mennyire csodálatos.
A harmadik megtapasztalásom az az volt, hogy Isten tudja mikor mit miért kell tegyek. Én hittel kezdtem el blogot irni, azzal a hittel, hogy mások is megismerjék azt, hogy nekünk milyen nagy, hatalmas, és szerető Istenünk van, aki nap mint nap csodákat tesz az életünkbe. És most a héten megtudtam, hogy mért kellett blogot irnom, és dicsőség Neki azért mert ezt felhasználta. Ő felhasználja gyöngeségem, erőtlenségem, azért, hogy megmutassa az Ő erejét. Mert az Ő ereje ami erőtlenségünk által ér célhoz. Nincsenek véletlenek ezt hiszem és vallom. A héten egy emailt kaptam egy lánytól aki ott a sebészeten ahova járok műtös aszisztens. És azt irta, hogy nyáron mikor mélyen volt, akkor rátalált a blogomra és Isten ezáltal egy kapaszkodot adott neki. Nagyon sokat tudott meriteni abból amit megosztok veletek, dicsőség ezért az Úrnak. És örültem annak, hogy nekem "ismeretlennek" megnyilt, és őszintén megosztott dolgokat az életéből, és kérte, hogy beszélgessünk. Személyesen nem ismerem ezt a lányt, de imádkozok érte, és szeretném azt, hogy Isten használjon az ő életébe. Most vasárnap megyek újra ügyeletbe és örülök annak, hogy a kedvenc dokim lesz és hogy ezzel a lánnyal is találkozhatok és beszélgethetünk.
Nagyon kérlek titeket akiknek már van kapcsolatotok Istennel, hogy imádkozzatok ezekért az emberekért, és értem is, hogy méginább hordozni tudjam Őt.
Most pedig kivánok nektek egy nagyon áldott vasárnapot amit Isten közelségébe töltsetek és azt, hogz érezzétek meg mégjobban Isten szeretetét!

Nem tudom elhallgatni, hogy milyen hatalmas Istenem van

Úgy érzem, hogy gyorsvonatra ültem... őszintén mondom annyira gyorsan telik az idő és olyan pörgös az élet. Már egy jó hónapja nem irtam, de őszintén egy jó hónapig még arra sem volt időm, hogy bekapcsoljam a számitógépet. Egésznap egyetemen vagyok (hétfőn 8-18, kedden 10-20, szerdán 18-20, csütörtökön 10-14, 18-20, pénteken 8-16), e mellett rengeteget kell tanulni, probálok napi renden lenni az anyaggal, óráról órára készülni, közbe továbbra is járok a korházba ügyeletezni, sütni- főzni is kell, takartani, vendégek is mindig akadnak bőven, egy szó, mint száz nincs idő unatkozni, zajlik az élet. És örülök ennek, mivel én azon a véleményen vagyok, hogy minőségi életet éljünk, és nem mennyiségit. Rengeteg dolog történt velem az elémúlt egy hónapba, ezért a legfrisebbeket szeretném megosztani veletek.
A múlt hét és ez a hét valahogy a megméretettés időszaka volt. Ebből a múlt keddi anatómia agyszelet szemináriumomat szeretném veletek megosztani, mivel ez a vizsga újra Istenemről tesz bizonyságot. Nem sokat tanultam az agyaféltekét, agytörzset és az agyszeleteket, de azért felkészültem belőle és amit szűkséges tudni ezekről megtanultam. Valahogy olyan félelem volt bennem hétfő este és amikor imádkoztam ezért a vizsgámért, a következő igét kaptam az Úrtól "Harcolnak ellened, de nem birnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek!- igy szól az Úr."(Jeremiás1,19) És úgy aludtam el, hogy ezt az igét mind mondogattam, hogy tanuljam meg. Reggel felé azt álmodtam, hogy vizsgán vagyok és nem volt időm 4 nevet leirnom, de azután mikor az eredményeket mondták örültem, mivel sikerült.( Megjegyzem, hogy 15 tű volt szurva az agyrészekbe és az egész vizsgáztatás 8 perc volt, a preparátumok tálcára voltak téve és nem lehetett hozzá érni csak esetleg körbe jártad és úgy nézted, a lapodra felirtad a helyek nevét, közbe egy óra felvolt húzva és ott kegyegett a fejünkbe, ahogy csörgött leraktuk az irószert és ehagytuk a termet.) Másnap mentem az egyetemre és mondtam a társaimnak, hogy mit álmodtam, de ugyanakkor milyen igéretet kaptam Istentől. Azt is elmondtam, hogy egy kicsit félek, mivel az álmaim mindig bavállnak. Hát valahogy úgy is volt, bementem a terembe (olyan tálcám volt amibe szagittális agyszeletek voltak, megjegyzem mi csak frontális szeleteket tanultunk, agytörzs szekcióm is volt, pedig a tanársegédek azt mondták gyakon, hogy olyan nem lesz és nem is tanultuk) és kezdtem nézni hova vannak beszúrva a tűk, erre mondják még van 3 percünk, nekem csak 3 név a lapomon, még irok kettőt mondják még egy perc, gondoltam nem is irok többet, kész feladom, mert úgyis 8 helyes kell legyen hogy átmenjünk, de erre rögtön eszembe jutott az ige amit kaptam és egy perc alatt 5 nevet irtam még le, megszólalt az óra ott is hagytam a lapot és kimentem a teremből. Annyira szomorúan jöttem el, mivel még nem is csak, hogy 4 nevet nem irtam ahogy álmodtam, hanem 5höz nem irtam semmit, tudtam semmi esélyem ahhoz, hogy skerüljön. Bennem volt végig az, hogy az Úr azt mondta, hogy megment erre mégsem tenné. De végül mégis békességem volt és azt mondtam, hogy bizok az Ő igéretébe, végül is az álmomnak is az volt a vége hogy sikerült, ezután pedig imádkoztam. Másnap hiv az egyik csoport társam, hogy kérjen valami anyagot és mondja, hogy megvannak az eredmények, de még nem látta. Mondta édesanyám, hogy hivjam fel a lakotársnőmet és kérjem meg, hogy nézze meg az eredményem, mondtam neki, hogy nem hivom mivel bztos nagyon kicsi pont számot csináltam és nem sikerült, csak 10 nevet irtam abból is 8 jó kellene legyen, ez lehetetlen. De mégs furdalt a kiváncsiság és irtam neki üzenetet, erre hiv, hogy sikerül és 10ből 9 jó volt. Annyira örültem, ez arról beszél, hogy mennyire hatalmas Istenem van akinek semmi sem lehetetlen, aki hű az Ő igéreteihez és beteljesiti azokat.
Kedves barátom ez annyira fantasztikus, ezt te magad is átélheted, ha bizol benne, merd rá bizni az életed és az Ő igéretei a tied lehetnek (több mint 3000 igérete van számodra és számomra).
Az élet nehezebben elviselhető pillanataiban jusson eszedbe ez harcolnak ellened, de nem birnak veled, mivel Isten veled van és megment, Ő megesit. A kérdés az, hogy te akarod-e, kell-e ez neked vagy úgy érzed te mindenre képes vagy és a saját erőd elég neked. Nekem kell és naponta még több kell Belőle! Kivánom, hogy kelljen neked is és azt, hogy merd kiprobálni és azután pedig tapasztald meg, hogy mennyire hatalmas Istenünk van.

Indulj el, vállald a kihivásokat...

Indulj el vállald a kihivásokat, ne csak a könnyű dolgokat.... igy szól egy nagyon kedves ének. Valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi időben abszolut semmi könnyű dolgot nem vállaltam magamra. Terhek azok vannak és ha nem nekem személy szerint akkor másoknak amik az én vállamon is vannak hordozva. Na de persze mindezt örömmel teszem, mert maga az Úr Jézus mondta "az én terhem könnyű". Igy bármennyire nehéznek is tűnik, mégis könnyű. Az elmúlt két hétnek volt eseménye bőven, először is megkezdődött az egyetem sokkal nagyobb és több követelményekkel, tanulni kell 1000rel. Újra indult a bibliakör, megérkezett a barátnőm aki egyben az új lakotársnőm. Nagyon hálás vagyok érte, mert téleg annyira szuper együtt, mindent közösen és olyan kis családiasan élünk. Annyira jól esett az mikor hétfő reggel 3kor haza jöttem (mivel a hétvégén Budapesten voltam, ugyanis voltak óráim a teológián) felkelt és várt, meg helyet készitett maga mellett az ágyban, jót beszélgettünk. Közbe jöttek újak, "kicsik" az egyetemre akikkel foglalkozni kell, segitek nekik amiben csak tudok jegyzetektől elkezdve korrepetálásig, kikérdezem őket, főleg a "fiaimat". A múlt csütörtökön meg a tegnap éjjel is újból ügyeletbe voltam, de most csak 12 órát mivel egyetem következett reggel 8tól, sikerült az Amaro Del cdt is odaadni a kedvenc dokimnak amiről előbbi bejegyzésembe irtam. Jó volt újra találkozni a "bandámmal" is, látni hogyan változnak és sajnos nem a legjobb irányba nem az élet felé mennek, na de azért komolyodtak is sokan közülük. Nagyon zsúfoltak a mindennapjam, újra vagy inkább úgy fogalmazzam még mindig nincs idő aludni, egy jót aludni, pihenni, kikapcsolodni, semmivel nem törödni. Az utóbbi napokban is csüt., péntek éjjel nem aludtam, szombaton egy keveset, vasárnap újra nem, hétfőn keveset, kedden újra nem, ma reggel másfél órát és mindenki csodálkozik, hogy birom és megyek tovább, bevallom én is sokszor csodálkozom magamon. De erre csak egy válaszom van, hogy minden újnap az Erő forrásából meritek, Ő az aki betölt és ez nekem elegendő.
Mindennap vannak kihivások újak, nehezebbek, nagyobbak, vonzóbbak, amik fennem visznek, a kérdés csak az hogy vállalom-e? Én igen vállalom, szeretem azt mikor küzdeni kell, mivel a győzelem küzdelemből születik. Az én kérdésem az feléd kedves barátom, hogy te vállalod-e az élet kihivásait, szembe nézel-e velük vagy megfutamotsz tőlük.
Én arra bátoritalak, hogy "Indulj el, vállald a kihivásokat. Fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után fényes hajnal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, Hogy eltűnt szived mélyéről végleg a remény. Indulj el, az utad végén vár Isten kezében a koronád!"

Hálaadás...

Fantasztikusan jó volt és természetesn nagyon áldott volt ez a mai nap. Reggeltől estig a gyülekezetbe töltöttem az időt, mivel hálaadó napot tartottunk és a d.e. meg a d.u. alkalom között közös ebédünk volt. Jók voltak az alkalmak, épitők és a beszélgetések is nagyon jók voltak, meg egyszerűen jó volt közösségbe lenni egymással.
Én személy szerint nagyon sok mindenért hálás vagyok Istennek, mivel gazdagon elárasztott áldásaival ebben az évben. Két gondolatot szeretnék megosztani veletek ami megragadott engem. Az egyik a 2Korinthus9,15 "Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" ha Isten ajándéka kimondhatatlan, akkor a mi hálánk kifogyhatatlan kell legyen. A másik az pedig, hogy minden függőség halálba vezet, de az Istentől való függőség az dicsőség és erő!
Legyünk mindannyian Krisztus függők és naponta adjunk mindenért hálát!

Menedékház...

Minden alkalommal azzal kezdem, hogy sok idő telt el, hogy nem irtam... azon gondolkozom hogy jó lenne valami mással kezdeni.
Az idő az könyörtelenül telik, a mindennapjaim nagyon zsufoltak és sokszor az az érzésem, hogy nem birom útólérni önmagam. Az elmúlt egy hónapban is sok minden történt, röviden erről szeretnék irni nektek. Ahogy a bejegyzésem cime is tükrözi az otthonom (merem igy fogalmazni és nem azt mondani, hogy a lakásom, mert egy ahol lakom az nem is az enyém hanem csak bérlem, a másik pedig az, hogy külömbség van egy lakás és egy otthon közt) egy menedékház volt, aminek örültem csakhogy néha fárasztó volt. Öröm tölti el szivemet amikor segithetek másokon, befogadhatok másokat az otthonomban, mert ez jó lehetőség arra, hogy bemutassam másoknak Krsztust, és ez most is sikerült. Mikor augusztus végén visszajöttem megkérdezte egy évfolyamtársnőm, hogy nem e jöhet hozzám, mivel a bentlakásba nem tud tanulni, örömmel fogadtam be. Ő itt volt nálam 3 hétig, amialatt tanultunk és jókat beszélgettünk. Nem könnyű neki, ezért örvendtem, hogy nálam volt és bátorithattam, hogy Isten semmit sem enged meg az életünkbe amit ne tudnánk elhordozni és minden ami ér bennünket az javunkra van, még akkor is ha ez pillanatnyilag nem úgy tűnik. Ezt olyan sokszor tapasztaltam. Azután Magyarországról voltak egy hétvégére vendégeim. Örültem annak, hogy nekik is segitségükre lehettem. Miután ők elmentek egy pár napra a barátnőm jött hozzám tanulni, persze abból nem lett sok tanulás, de ennek ellenére nagyon jokat beszélgettünk és imádkoztunk együtt még más barátaimmal. Aminek nagyon örülök az az, hogy a baraátnőm nagyon nyitott az Úr felé és olyan jó volt együtt megtapasztalni Istern kegyelmét, szeretetét. Annak ellenére, hogy nem tanult sokat sikerült a vizsgája, mert azt az időt amit Istenre forditasz az nem vesztődik el. A múlt hétfőn pedig egy cigány testvérnőm jött hozzám egy hétre a kislányával Abafájáról, mivel a férje kidobta otthonról és nem volt hova mennie. Én nagyon szeretem ezt az asszonyt 19 éves és egy 4 éves kislánya van, és annyi mindent kell elszenvednie. Nem könnyű neki, mivel ezelőtt 2 éve tért meg és keresztelkedett meg, a férje meg az egész családja pedig nem hivő, de örömmel nézem azt, hogyan harcolja meg a hit harcát és mennyire kitartó Isten mellett. Nagyon sokat beszélgettünk ez a hét alatt és imádkoztunk is együtt. Akik már Isten gyermekei vagytok kérlek, hogy imádkozzatok érte és azokért az abafáji cigányokért is akik Isten mellett döntöttek, hogy tudjanak kitartani és megmaradni az Úr mellett.
Ez húzos hónap volt, nem volt sok időm önmagamra vagy unatkozni. Közbe a teológián is voltam, megvoltak ott is a vizsgáim, és a követelmények nagyobbak ez az év nagyon nehéz lesz számomra ott is és itt az orvosin is, de hittel nézek az előttem álló hegyekre, magas falra és hiszem, hogy Vele mindenre képes vagyok. A héten egy 24h ügyeletbe is voltam a sebészeten ami nagyon jó volt. Komolyan mondom annyira felüdit mindig az amikor ott lehet a korházba és tanulhatok vagy éppen a betegekkel beszélgethetek. A héten is sikerült három beteggel nagyon jól elbeszélgetni. Ami nagyon boldoggá tett az az, hogy mind hisznek Istenbe és annyira hittel meg reménnyel néznek a gyógyulásukra, nincsenek elcsüggedve és jó volt őket ebben a reménységeben erősiteni.
Ma pedig sütöttem meg főztem, mivel holnap közös ebédet tartunk a gyülekeztebe meg egyben hálaadó napot is, őszintén nekem nygon sok minden van amiért nagyon hálás vagyok Istennek, és jó az ha nem csak ilyen alkalmakkor jut eszünkbe hálát adni, hanem mindennap. Hétfőn pedig kezdődik az egyetem, ezért újra indul a bibliakör is ahova minden orvosist vagy fiatalt akit érdekel Isten szeretettel várok minden hétfő este 8tól nálam itthon (22dec1989, 47/11).
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott vasárnapot és azt, hogy ezen a vasárnapon meg a következő héten mégjobban megérezze Isten szeretetét, jóságát és tudjuk észrevenni mindennapjankban Isten jelenlétét.
A 46 zsoltárt küldöm nektek. :)