Olyan jó az mikor a napok nem csak úgy eltelnek és kifutnak a kezünk között. A mai délelőttőt egy barátnőmmel töltöttem, nagyon jól elbeszélgettünk, azután együtt ebédeltünk és olyan jó volt együtt, hogy egyre kellett volna menjen be a korházba, de csak egykor vettük észre az órát, hogy mostmár sietnie kell és menjen. Jó az mikor együtt lehetünk és az mégjobb, hogy az Úr is résztvevője a beszélgetéseinknek, érzelmeinknek, problémáinknak, úgy egyszerűen itt van velünk, és betölt az Ő jelenlétével, békességével. Azután a városba voltam, mivel kalapot kerestem magam, de sok időm erre nem volt ugyanis hattól az egyetemen kellett lennem. Este még találkoztam barátokkal, akiket meghivtam hozzám egy sütire. És valahogy igy telt el a mai nap, egyszerűen tanulás nélkül, ez azért számomra furcsa, mivel mindennap szoktam tanulni, de azért a Biblia olvasás nem maradt ki és a Vele való találka sem maradt el, sőt jót beszélgettünk. De úgy érzem, hogy az agysejteimnek is szüksége van egy kis pihenésre. Holnap ugyis egyetem után megyek árvaházba kántálni román fiatalokkal, ugyanis ők hivtak, én örülök ennek a lehetőségnek, amikor mehetek az árva gyerekek közé és vihetjük nekik Isten szeretetét és elmondhatom nekik, hogy ők igazából nem árvák, mivel az Ő alkotójuk, és mennyei Édesapjuk szereti őket és naponta velük van. De ezekről majd részletekben, ha már voltam. Közbe ügyeletbe is megyek, ami remélem jó lesz, ugyanis az egyik évfolyamtársnőm is a barátjával mennek a smurdra és igy az éjszakát együtt tölthetjük, és úgy látom ez jó alkalom lesz arra, hogy jobban megismerkedjünk, és főleg azért hogy még többet beszélhessek nekik a Megváltomról, aki azért jött és azért vállalta a halált, hogy nekünk ne kelljen, Ő helyettünk, érettünk halt meg. És Ő győzőtt, mivel nem maradt a sirban, hanem feltámadt, igy Vele együtt mi is naponta győzhetünk. (Na de majd ezekről bővebben utólag.)
Még megosztanák veletek két igét amit az Úrtól kaptam, és Ő ezt nektek is üzeni:
"Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szivből, Jeruzsálem leánya!... Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned."(zof3,14-15b)
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szükségünk."(zsid4,16)
Gondoltam, hogy miután bloggolok lefekszek kicsit hamarabb, hogy tudjak egy jót pihenni, de ma újra nem jött össze, de nem baj, mivel most fejeztem be a barátnőmmel a telefonbeszélgetést, egy hónapja nem beszéltünk, ugyanis ő Svájcban él most a családjával, olyan jól elbeszélgettünk, hogy csak úgy elrepült az idő még 23h hivott fel és most már lassan éjjel 2h. Most már téleg megyek aludni, persze előtte még olvasok igét és imádkozok. Áldott éjszakát nektek is, és egy nagyon áldott napot, sok erővel és örömmel. :)
2010. december 15., szerda
2010. december 14., kedd
Tanulás, de nem csak...
Előszőr is megköszönöm az újbóli hozzászólásaitokat, leveleiteket, és azt, hogy mertek bátran kérdésekkel jönni és főleg imatémákkal. Imádkozom értetek. Már egy jó páran mondtátok, hogy csodáltok engem, hát hogy tévedés ne legyen ez az egész nem rólam szól, és nem is arról, hogy ki vagyok én vagy mit teszek én, mert minden ami vagyok az csak az, hogy Isten kegyelme nem lett hiábavaló hozzám. Ez az egész Róla szól, és az Ő szeretetéről, hatalmáról, arról hogy Ő mennyire át tud formálni egy emberi életet. Úgy, hogy Őt csodáljátok, mert "nekem az élet Krisztus", "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem"(gal2,20).
Egy hete nem irtam, mert szerda óta csak nagyrészt tanulásról szólt minden. Öszintén a múltkori bejegyzésem óta nem tudom, ha egy hét alatt aludtam 30 órát. Három vizsgám volt, pénteken agyidegből, hétfőn részletes embriológiából, ma pedig fiziológiából minden amit eddig tanultunk. Egyik sem volt kevés vagy könnyű anyag, de próbáltam mindegyikre elég jól felkészülni. Az eredményeket még nem tudom, de azt tudom, hogy bármi is lesz az javamat fogja szolgálni, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van"(róm8,28). Újra jó lehetőségek voltak ezek a vizsgák arra, hogy másokkal is megoszthassam azt, hogy őszinte hittel hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, Istennek nincs lehetetlen, Ő hatalmas, és mindent javunkra ad, neki mindennel célja és terve van, nincsenek véletlenek. Bátorithattam másokat azzal, amivel Ő bátoritott engem. Annyira hálás tudok lenni ilyenkor mikor másoknak is bemutathatom Őt, amikor másokért imádkozhatom. Számomra már nem is fontos az, hogy hogyan sikerült, mivel annak örülök, hogy beszélhettem Róla, nem volt hiábavaló.
A tanulás mellett még édesapámra is jutott időm, hogy készitsek neki egy tortát, mivel szombaton születésnapja volt, ezt a busztól küldtem el neki, mivel nem volt időm haza menni. Egy levelet is irtam neki, amiben nagyon őszintén megköszöntem mindent neki amit tesz értem, és főleg a szeretetét, mert talán Isten után ő szeret a legjobban, és leirtam azt is, hogy én mennyire szeretem őt, és nem szeretném elvesziteni, hanem szeretném, ha megtérne és befogadná az Úr Jézust a szivében és az ő neve is fel lenne irva az Élet Könyvében. A cselekedetei és jósága meg az, hogy emberileg nézve "kis tökéletes", ez nem fogja üdvöziteni, és még az sem elég csak, hogy hisz, mert az ördögök is hisznek és rettegnek, azt mondja a Biblia. Élő hitre, megtartó hitre van szűkség, arra, hogy felismerd, hogy bűnös vagy és szükséged van Isten bűnbocsánatára, a kegyelemre utalt vagy, mert "kegyelem által van üdvösségetek, és nem cselekedetek által, hogy senki se dicsekedjék". Lehet kicsit keményen fogalmaztam meg neki, de téleg nem akarom, hogy elveszen, hanem hogy éljen, örökké éljen és majd a Mennybe is vele együtt lehessek, ahol semmi, sem idő, sem tér nem fog már elválasztani. Annyira szeretem őt, hogy sokszor már azt mondom Istennek, hogy nélküle én nem akarok a Mennyországba menni, de nem úgy, hogy akkor én maradjak ki onnan, hanem, hogy adjon neki is olyan szivet amellyel megtér hozzá.
Vasárnap pedig gyülekezetbe voltam, ahol délután a fiatalokkal is szolgáltunk és újra bizonyságot tettem arról, hogy Isten mire tanitott, hogy legyek csendben és várjak rá, én csak imádkozzak és Ő cselekedni fog, és ez úgy is történt, mivel volt valaki és valami amiért imádkoztam és az Úr meghallgatott, sőt még számon sem volt a szó, Ő már tudta, mert Ő hamarabb megadta, minthogy én arról tudtam volna, de aztán velem is tudatta, hogy megadta és ezért nagyon hálás voltam és vagyok. Megéri minden dolgunkkal Isten elé jönni, mivel Ő cselekedni fog kellő időben. Mivel arról énekeltünk, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, ezért egy igaz történetet is elmondtam, ami USA-ban történt, és egy jómodú emberről és az ő fiáról szólt, akik nagy rajongói voltak a ritka műalkotásoknak. Mikor kitört a vietnámi háború, akkor a fiú katona lett. Erős volt és bátor, sokak életét megmentette, mikor egy bajtársa életét mentette meg, akkor egy golyó sziven találta és meghalt. Amikor édesapja megkapta a hirt mély gyászban volt egyetlen fia miatt. Nem sokkal karácsony előtt egy fiatalember ment hozzá, aki egy ajándékot adott neki, a csomagban a fia portréja volt, amit ez az ember készitett, mivel tudta, hogy szereti a művészetet, és ő volt az akiért meghalt a fia. Az apát nagyon meghatotta az a megragadó valódiság, mivel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását, különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét. A kandaló fölé akasztotta a festményt, és minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotásokat. Néhány hónappal később meghalt az apa, és egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményéből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze. A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. " A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?" Csend volt, aztán valaki megszólalt, hogy ők a hires festményeket akarják látni. De a vezető folytatta, "kinál valaki ezért 100 vagy 200 dollárt?" Valaki újra megszólalt "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a festményt lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket". A vezető csak folytatta " A fiú! A fiút ki akarja elvenni?" Végül valaki ajánlt érte 10 dollárt, mivel neki csak ennyije volt, ő volt a tulajdonos régi kertésze. Mivel senki nem ajánlt többet, a tömeg csak háborgott, mert nem akarták már tovább látni a fiú képét. Az aukció vezető lecsapott a kalapáccsal. Egy férfi megszólalt "akkor most folytassuk a festményekkel", a vezető letette a kalapácsot, az aukciónak vége volt. Azt mondta "Sajnálom, de amikor megbiztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartasam magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhettet sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is". Ennek a történetnek a kapcsán az jutott eszembe "Akié a Fiú azé minden", azé az élet, sőt az örökélet is. Válasszuk a Fiút, kelljen nekünk, és akkor vele együtt mindent megkapunk. Délben újra vendégeim voltak, örültem, hogy nem egyedül kell ebédeljek:)
Este pedig a korházba voltam újra ügyeletben a legjobb barátnőmmel, a két kedvenc orvosommal és aszisztensnőmmel. De most az egyszer semmi különös nem volt benne, és nem ez volt a jó, hanem az, hogy meglátogathattam egy nénit, akivel éjfél utánig beszélgettem. Ez a néni a gyülekezetemből volt és olyan jó volt, hogy erre a sebészetre volt befektetve, és mégjobb volt látni azt, hogy mennyire Istenre bizza az életét és még ebben a megpróbáltatásban is azt tudja mondani "köszönöm Uram, legyen meg a te akaratod". Csodálni tudom ilyenkor Istent. Jó volt erősiteni őt, imádkozni vele. Azért is áldani tudtam Istent, mert közbe elmondta a néni, hogy Isten a gyülekezetben mennyire használ engem az Ő életében, és annyi mindent kapott az Úrtól a bizonyságtevéseim által, dicsőség ezért Neki. Én mindig azt akarom, hogy eszköz legyek a kezébe, hogy Ő tudja végezni az Ő munkáját általam. Az éjszaka többi részét azzal töltöttem, hogy fél háromig a smurdra mentem az orvossal betegeket megvizsgálni, egy negyed órát pihentem, azután reggel hatig embriót tanultam, miután Bibliát olvastam, imádkoztam, aztán hét után eljöttem, mivel egyetemre kellett menni.
Az is annyira megerősitő volt számomra mikor valakivel beszéltem pénteken telefonn, mivel valami könyvekre volt szűkségem, én ezt a valakit személyesen nem ismerem, soha nem is találkoztam vele, sőt eddig még nem is beszéltem, és telefon beszélgetés végén azt mondja "Áldott életet kivánok önnek, mert hallottam, hogy az Úr mennyire munkálkodik önben, és mennyire felhasználja önt mások életében." Erre csak azt tudtam és tudom mondani, hogy a dicsőség az Úré, Ő az aki cselekszik, Ő a Mester, én az eszköz.
A tegnap egyetem után az év utolsó bibliakörét tartottuk, amiután még tanultam, mivel ma volt ez év utolsó megméretettése. Köszönöm azoknak aki ebben az időszakban imádságaikkal támogattak, talán ezért volt annyi erőm, és birtam úgy. Az egyik évfolyamtársnőm megkérdezte a tegnap, hogy ő nem érti, hogy én hpgy birom. Mondtam is neki úgy, hogy mindennap az Erő forrásából meritek, Jézus Krisztusból, Ő az aki betölt engem az Ő Lelkével és erejével.
Úgy gondoltam veletek is megosztom azokat az igéket amikkel ebben a hétben bátoritott az Úr és amivel én is tudtam az évfolyamtársakat bátoritani:
"Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek, meg is segitlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."(Ézs41,10)
"...legyetek erősek, ne féljetek."(Ézs35,4)
"Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével,ujjongva örül neked."(Zof3,17)
"Erősödjetek meg minden erővel, az Ő dicsőségének nagysága szerint."(Kol1,11)
"Semmiképpen ne rémüljetek meg az ellenségtől."(Fil1,28)
"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj, és ne rettegj!"(5Móz31,8)
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen."(Ján14,27)
Ezekkel az igékkel bátoritson és erősitsen az Úr benneteket is. (Örülök annak, hogy egyre többen olvassák a blogom, és annak is hogy egyre több évfolyamtársam is, kivánom nektek, hogy épülésetekre legyen és ezáltal is mégjobban megismerjétek Istent és még közelebb kerüljetek Hozzá).
Gondoltam, hogy az elmúlt másfél hét fáradalmát ma kipihenem és este 8kor miután haza jövök az egyetemről lefekszem, hát már éjjel fél kettő elvan múlva, úgy látszik ez a pihenéses dolog valahogy soha nem jön össze nálam :p, de már nem is érzem magam fáradtnak.
Sok erőt és kitartást nektek a feladataitokhoz. :)
Egy hete nem irtam, mert szerda óta csak nagyrészt tanulásról szólt minden. Öszintén a múltkori bejegyzésem óta nem tudom, ha egy hét alatt aludtam 30 órát. Három vizsgám volt, pénteken agyidegből, hétfőn részletes embriológiából, ma pedig fiziológiából minden amit eddig tanultunk. Egyik sem volt kevés vagy könnyű anyag, de próbáltam mindegyikre elég jól felkészülni. Az eredményeket még nem tudom, de azt tudom, hogy bármi is lesz az javamat fogja szolgálni, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van"(róm8,28). Újra jó lehetőségek voltak ezek a vizsgák arra, hogy másokkal is megoszthassam azt, hogy őszinte hittel hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, Istennek nincs lehetetlen, Ő hatalmas, és mindent javunkra ad, neki mindennel célja és terve van, nincsenek véletlenek. Bátorithattam másokat azzal, amivel Ő bátoritott engem. Annyira hálás tudok lenni ilyenkor mikor másoknak is bemutathatom Őt, amikor másokért imádkozhatom. Számomra már nem is fontos az, hogy hogyan sikerült, mivel annak örülök, hogy beszélhettem Róla, nem volt hiábavaló.
A tanulás mellett még édesapámra is jutott időm, hogy készitsek neki egy tortát, mivel szombaton születésnapja volt, ezt a busztól küldtem el neki, mivel nem volt időm haza menni. Egy levelet is irtam neki, amiben nagyon őszintén megköszöntem mindent neki amit tesz értem, és főleg a szeretetét, mert talán Isten után ő szeret a legjobban, és leirtam azt is, hogy én mennyire szeretem őt, és nem szeretném elvesziteni, hanem szeretném, ha megtérne és befogadná az Úr Jézust a szivében és az ő neve is fel lenne irva az Élet Könyvében. A cselekedetei és jósága meg az, hogy emberileg nézve "kis tökéletes", ez nem fogja üdvöziteni, és még az sem elég csak, hogy hisz, mert az ördögök is hisznek és rettegnek, azt mondja a Biblia. Élő hitre, megtartó hitre van szűkség, arra, hogy felismerd, hogy bűnös vagy és szükséged van Isten bűnbocsánatára, a kegyelemre utalt vagy, mert "kegyelem által van üdvösségetek, és nem cselekedetek által, hogy senki se dicsekedjék". Lehet kicsit keményen fogalmaztam meg neki, de téleg nem akarom, hogy elveszen, hanem hogy éljen, örökké éljen és majd a Mennybe is vele együtt lehessek, ahol semmi, sem idő, sem tér nem fog már elválasztani. Annyira szeretem őt, hogy sokszor már azt mondom Istennek, hogy nélküle én nem akarok a Mennyországba menni, de nem úgy, hogy akkor én maradjak ki onnan, hanem, hogy adjon neki is olyan szivet amellyel megtér hozzá.
Vasárnap pedig gyülekezetbe voltam, ahol délután a fiatalokkal is szolgáltunk és újra bizonyságot tettem arról, hogy Isten mire tanitott, hogy legyek csendben és várjak rá, én csak imádkozzak és Ő cselekedni fog, és ez úgy is történt, mivel volt valaki és valami amiért imádkoztam és az Úr meghallgatott, sőt még számon sem volt a szó, Ő már tudta, mert Ő hamarabb megadta, minthogy én arról tudtam volna, de aztán velem is tudatta, hogy megadta és ezért nagyon hálás voltam és vagyok. Megéri minden dolgunkkal Isten elé jönni, mivel Ő cselekedni fog kellő időben. Mivel arról énekeltünk, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, ezért egy igaz történetet is elmondtam, ami USA-ban történt, és egy jómodú emberről és az ő fiáról szólt, akik nagy rajongói voltak a ritka műalkotásoknak. Mikor kitört a vietnámi háború, akkor a fiú katona lett. Erős volt és bátor, sokak életét megmentette, mikor egy bajtársa életét mentette meg, akkor egy golyó sziven találta és meghalt. Amikor édesapja megkapta a hirt mély gyászban volt egyetlen fia miatt. Nem sokkal karácsony előtt egy fiatalember ment hozzá, aki egy ajándékot adott neki, a csomagban a fia portréja volt, amit ez az ember készitett, mivel tudta, hogy szereti a művészetet, és ő volt az akiért meghalt a fia. Az apát nagyon meghatotta az a megragadó valódiság, mivel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását, különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét. A kandaló fölé akasztotta a festményt, és minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotásokat. Néhány hónappal később meghalt az apa, és egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményéből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze. A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. " A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?" Csend volt, aztán valaki megszólalt, hogy ők a hires festményeket akarják látni. De a vezető folytatta, "kinál valaki ezért 100 vagy 200 dollárt?" Valaki újra megszólalt "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a festményt lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket". A vezető csak folytatta " A fiú! A fiút ki akarja elvenni?" Végül valaki ajánlt érte 10 dollárt, mivel neki csak ennyije volt, ő volt a tulajdonos régi kertésze. Mivel senki nem ajánlt többet, a tömeg csak háborgott, mert nem akarták már tovább látni a fiú képét. Az aukció vezető lecsapott a kalapáccsal. Egy férfi megszólalt "akkor most folytassuk a festményekkel", a vezető letette a kalapácsot, az aukciónak vége volt. Azt mondta "Sajnálom, de amikor megbiztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartasam magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhettet sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is". Ennek a történetnek a kapcsán az jutott eszembe "Akié a Fiú azé minden", azé az élet, sőt az örökélet is. Válasszuk a Fiút, kelljen nekünk, és akkor vele együtt mindent megkapunk. Délben újra vendégeim voltak, örültem, hogy nem egyedül kell ebédeljek:)
Este pedig a korházba voltam újra ügyeletben a legjobb barátnőmmel, a két kedvenc orvosommal és aszisztensnőmmel. De most az egyszer semmi különös nem volt benne, és nem ez volt a jó, hanem az, hogy meglátogathattam egy nénit, akivel éjfél utánig beszélgettem. Ez a néni a gyülekezetemből volt és olyan jó volt, hogy erre a sebészetre volt befektetve, és mégjobb volt látni azt, hogy mennyire Istenre bizza az életét és még ebben a megpróbáltatásban is azt tudja mondani "köszönöm Uram, legyen meg a te akaratod". Csodálni tudom ilyenkor Istent. Jó volt erősiteni őt, imádkozni vele. Azért is áldani tudtam Istent, mert közbe elmondta a néni, hogy Isten a gyülekezetben mennyire használ engem az Ő életében, és annyi mindent kapott az Úrtól a bizonyságtevéseim által, dicsőség ezért Neki. Én mindig azt akarom, hogy eszköz legyek a kezébe, hogy Ő tudja végezni az Ő munkáját általam. Az éjszaka többi részét azzal töltöttem, hogy fél háromig a smurdra mentem az orvossal betegeket megvizsgálni, egy negyed órát pihentem, azután reggel hatig embriót tanultam, miután Bibliát olvastam, imádkoztam, aztán hét után eljöttem, mivel egyetemre kellett menni.
Az is annyira megerősitő volt számomra mikor valakivel beszéltem pénteken telefonn, mivel valami könyvekre volt szűkségem, én ezt a valakit személyesen nem ismerem, soha nem is találkoztam vele, sőt eddig még nem is beszéltem, és telefon beszélgetés végén azt mondja "Áldott életet kivánok önnek, mert hallottam, hogy az Úr mennyire munkálkodik önben, és mennyire felhasználja önt mások életében." Erre csak azt tudtam és tudom mondani, hogy a dicsőség az Úré, Ő az aki cselekszik, Ő a Mester, én az eszköz.
A tegnap egyetem után az év utolsó bibliakörét tartottuk, amiután még tanultam, mivel ma volt ez év utolsó megméretettése. Köszönöm azoknak aki ebben az időszakban imádságaikkal támogattak, talán ezért volt annyi erőm, és birtam úgy. Az egyik évfolyamtársnőm megkérdezte a tegnap, hogy ő nem érti, hogy én hpgy birom. Mondtam is neki úgy, hogy mindennap az Erő forrásából meritek, Jézus Krisztusból, Ő az aki betölt engem az Ő Lelkével és erejével.
Úgy gondoltam veletek is megosztom azokat az igéket amikkel ebben a hétben bátoritott az Úr és amivel én is tudtam az évfolyamtársakat bátoritani:
"Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek, meg is segitlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."(Ézs41,10)
"...legyetek erősek, ne féljetek."(Ézs35,4)
"Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével,ujjongva örül neked."(Zof3,17)
"Erősödjetek meg minden erővel, az Ő dicsőségének nagysága szerint."(Kol1,11)
"Semmiképpen ne rémüljetek meg az ellenségtől."(Fil1,28)
"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj, és ne rettegj!"(5Móz31,8)
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen."(Ján14,27)
Ezekkel az igékkel bátoritson és erősitsen az Úr benneteket is. (Örülök annak, hogy egyre többen olvassák a blogom, és annak is hogy egyre több évfolyamtársam is, kivánom nektek, hogy épülésetekre legyen és ezáltal is mégjobban megismerjétek Istent és még közelebb kerüljetek Hozzá).
Gondoltam, hogy az elmúlt másfél hét fáradalmát ma kipihenem és este 8kor miután haza jövök az egyetemről lefekszem, hát már éjjel fél kettő elvan múlva, úgy látszik ez a pihenéses dolog valahogy soha nem jön össze nálam :p, de már nem is érzem magam fáradtnak.
Sok erőt és kitartást nektek a feladataitokhoz. :)
2010. december 7., kedd
Minden jó, ha a vége jó :)
Annyi minden történt az elmúlt két nap alatt, kicsit nehéz lesz róla röviden beszélni. Kezdem azzal, hogy hétfő reggel korán felkeltem, mert 8-tól órám volt az egyetemen, és azóta még semmit nem aludtam (szerda 01:30). De gondoltam, hogy veletek is megosztom az élményeim. Hétfőn este 18-ig egyetemen voltam, onnan pedig mentem ügyeletbe a sebészetre, habár itthon bibliakör helyett mikulás partyt szerveztünk, de valahogy úgy éreztem, hogy most a party nem olyan fontos, igy a legjobb barátnőmmel mentünk ügyeletbe. Nagyon örültem annak, hogy a kedvenc dokim volt, és ahogy megérkeztünk fel is mentünk a műtőbe, mivel volt egy pleurostoma, és egy traheaostoma. Ahogy felmegyünk, kivel találkozok, a kedvenc dokimmal. Egy pár szót váltottam vele, és mikor mondtam, hogy a neuroanatómiát jobban szeretem, akkor újra azzal kezdte, hogy biztos annak van lelki háterre. Én nem tudom mért olyan nehéz észre venni azt, hogy igen is mindennek van lelki háterre is, ugyanis az ember nem csak anyag, hanem lélek is, és végül is ami életet adott az embernek az a Lélek volt. Kérdezte, ha megtanultam bemosakodni és beöltözni, én mondtam, hogy igen és hogy remélem, hogyha lesz valami éjjel, akkor be is mehetek harmadkéznek. Erre ő azt mondta, ha megengedi nekem az a rezidens aki kell legyen, hogy helyette bemnejek. Ezzel annyira elszomoritott, (épp a barátnőmnek és a műtös aszisztens lánynak mondtam, hogy én mindent megteszek, még azt is, hogy szombaton felkelek hat előtt és felmegyek korán reggel a klinikára, hogy megtanuljam amit még nem tudok), ő pedig mindig talál valami kifogást, hogy mért ne menjek be. És annyira csalodtam benne, pedig ő volt az orvosok között a példaképem, még azt is mondtam, hogy nem is fogok többet vele menni ügyeletbe, mert semmit nem csinálhatók, sebészetre se megyek többet, mert miden igyekezet hiábavaló. Téleg nagyon rosszul esett akkor. Na de bánatom próbálták azzal elvenni, hogy a barátnőm aki ott dolgozik megtanitotta nekünk az eszközöket (mondta a lány, hogy mind megvannak a kedvenc dokim könyvébe és ne irjam le őket, de mondtam, hogy leirom, hiába vettem meg nyáron, az ő könyvéből nem tanulok, csalódtam benne). Ezek után lementünk a sűrgösségire és ott voltunk, közbe még voltak vizsgálatok ott is meg a smurdon is. Az orvos megkért, hogy irjam én meg a küldő papirt (örültem, hogy legalább ezt megengedi). Közbe a felesége is volt bent a gyerekekkel, szerintem úgy első benyomásként összeillenek, és látszik, hogy egy áldott család, amit az Úr szerzett (bárcsak Neki élnének, és Józsuéval együtt eltudnák mondani "én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk"). Éjjel jött egy ember aki megkéselte önmagát, és olyan volt az egész vágás, hogy be kellett menni vele a műtőbe. És ekkor tört meg a jég, mert a kedvenc dokim megkérdezte, ha beszeretnék-e menni harmadkéznek. Én persze, hogy igen, na de elkezdett úgy minden kavarogni bennem, és hamar imádkoztam, hogy semmit el ne szúrjak. A beöltözés nem volt nagy élmény, mivel ezt már tettem, de a műtétbe való részvétel az igen. Olyan furcsa és egyben olyan jó volt ott állni az "áldott kezek" mellett, nem fentről nézni, és segiteni. Mivel ez volt az első műtét amin bent voltam, soha nem fogom elfelejteni, és külön áldásnak tartom, hogy a kedvenc sebészemmel (aki számomra példakép, olyan sokat kell még tanuljak tőle, de mindenképp a legnagyobb példakép számomra az orvosok Orvosa, Jézus Krisztus, és Tőle még neki is van mit tanulni). Műtét után pedig a bogozást is megtanitotta. Bárcsak én is áldott kéz lehetnék, akivel az Úr sokakat megtudna gyógyitani. Örültem annak, hogy az Úr ezt is megadta, és hogy az Ő időzitése tökéletes.
Reggel voltam átadáson, azután haza jöttem, becsomagoltam és mentem egyetemre. Anatómia gyakorlatról, miután a tanársegéd leadta az anyagot elkéreztem, hogy menjek a klinikára. Igy hattól újra mentem a sebészetre, mert még a reggel megigértem a kedvenc aszisztensnőmnek, hogy egyetem után este tizig bemegyek. Hát nem is bántam meg, mivel jött egy plága, amit megengedtek, hogy én varjak össze, az egész csak három szál volt, de ez is külön élmény, mivel meleg embert még nem vartam, csak hideget:). És ez nagyon jól sikerült, úgy látszik a Donati az összejön nekem. Ma az volt jó, hogy a kedvenc rezidensem volt, megoszthattam vele is az élményeim, és olyan jól elbeszélgettünk. Benne legelőszőr a hozzám való viszonyulását szerettem meg, és ő volt a kedvencem, mivel akkor még a kedvenc dokim nem iagzán csiptem. Emlékszem ő vitt le a műtőbe, elmagyarázta az összes műtétet amit láttam, megmutatta az eszközöket, szondákat, varrásokat és bogozásokat. Emlékszem arra is mikor nyáron az egyik ügyeletbe azt mondta, hogy "negyedévre specialista kell legyen belőled", mindig olyan motiváló volt a hozzá állása, és mai napig az. Ő is egy nagyon áldott személy, és őt is szeretem. Azután még az aszisztensnővel beszélgettem egy jót, olyan hálás vagyok érte Istennek. Minden ügyelet után méginkább rájövök arra, hogy mennyire szeretem a sebészetet magát és az osztályt amelyikre járok, és annak orvosait, aszisztenseit, most méginkább a szivemen vannak, és mégtöbbet imádkozok értük. Annak ellenére, hogy kezdödött ez az ügyelet sorozat, nagyon jól végződött.
Ma azt is megtudtam, hogy jó csendben lenni és várni az Úrra, mert Ő jön és cselekszik, dicsőség ezért Neki.
Reggel voltam átadáson, azután haza jöttem, becsomagoltam és mentem egyetemre. Anatómia gyakorlatról, miután a tanársegéd leadta az anyagot elkéreztem, hogy menjek a klinikára. Igy hattól újra mentem a sebészetre, mert még a reggel megigértem a kedvenc aszisztensnőmnek, hogy egyetem után este tizig bemegyek. Hát nem is bántam meg, mivel jött egy plága, amit megengedtek, hogy én varjak össze, az egész csak három szál volt, de ez is külön élmény, mivel meleg embert még nem vartam, csak hideget:). És ez nagyon jól sikerült, úgy látszik a Donati az összejön nekem. Ma az volt jó, hogy a kedvenc rezidensem volt, megoszthattam vele is az élményeim, és olyan jól elbeszélgettünk. Benne legelőszőr a hozzám való viszonyulását szerettem meg, és ő volt a kedvencem, mivel akkor még a kedvenc dokim nem iagzán csiptem. Emlékszem ő vitt le a műtőbe, elmagyarázta az összes műtétet amit láttam, megmutatta az eszközöket, szondákat, varrásokat és bogozásokat. Emlékszem arra is mikor nyáron az egyik ügyeletbe azt mondta, hogy "negyedévre specialista kell legyen belőled", mindig olyan motiváló volt a hozzá állása, és mai napig az. Ő is egy nagyon áldott személy, és őt is szeretem. Azután még az aszisztensnővel beszélgettem egy jót, olyan hálás vagyok érte Istennek. Minden ügyelet után méginkább rájövök arra, hogy mennyire szeretem a sebészetet magát és az osztályt amelyikre járok, és annak orvosait, aszisztenseit, most méginkább a szivemen vannak, és mégtöbbet imádkozok értük. Annak ellenére, hogy kezdödött ez az ügyelet sorozat, nagyon jól végződött.
Ma azt is megtudtam, hogy jó csendben lenni és várni az Úrra, mert Ő jön és cselekszik, dicsőség ezért Neki.
2010. december 5., vasárnap
Még van kegyelem...
Egy nagyon áldott vasárnapom volt. Délelőtt vissza emlékezhettem arra, hogy az Úr Jézus megszabaditott, vérével tisztára mosott és elpecsételt magának. A Vele kötött szövetségem is megújithattam az úrvacsora által. Délután újra gyülekezetbe voltam, mikor az Úr szólt hozzám, és újra megerősitette bennem, hogy nem hiábavaló Neki szolgálni és Neki élni, persze ez csak akkor, ha teljes odaszántsággal teszed. Mert vannak hiábavaló szolgálatok is, ha csak azért teszed mert elvárják tőled, vagy mert más is teszi, az ilyenek "izzadtságszagú" keresztyének.
Saját tapasztalataim alapjám mondom azt, hogy érdemes Neki és érte élni. Szánjuk oda magunkat teljesen és tegyük az életünket az Ő oltárára. Az az én vágyam, hogy mindennap érte égjek, de ne kiégjek. Naponként mind jobban és jobban szeretem Őt. Jó Vele lenni és Vele járni kéz a kézbe. Ha kipróbálod akkor te is ezen a véleményen leszel. Lehetetlen az, ha valaki egyszer megérezte Isten szeretetét és megtapasztalta az Ő kegyelmét, hogy hátat forditson Neki, ne kelljen ez neki.
A mai napom még böjtel és szüntelen imádkozással töltöttem, mert megértettem, hogy csendben kell legyek, várjak, imádkozzak és böjtöljek, Ő majd cselekedni fog. Mert az imának olyan nagy az ereje, hogy képes megmozditani azt a kart, amely a világmindenséget mozgásba hozta. Én hiszem ezt, ezért csak várok és imádkozok, főleg azokért akiket nagyon a szivemre helyezett.
Kedves barátom, menj te is bizalommal és hittel Istenhez, kérjél Tőle nagy dolgokat és Ő megadja neked, mert Ő maga mondta "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". Ennél több nem is kell. Kivánom neked, hogy ezen a héten is megtapasztald azt, hogy mennyire erősen szeret téged az Isten, és ne utasitsd Őt vissza, hanem fogadd el, tedd a kezébe az életedet, és akkor meglátod, hogy az életed igazi értelmet nyer, és nem hiábavaló.
Advent van, várjuk vissza Jézust. Te várod-e vissza Őt? Mikor visszajön, mint Király és itélő biró, akkor kegyelem vagy itélet alá esel? A döntés rajtad áll. Hála az Úrnak még tart a kegyelem, fogadd el és ne utasitsd Őt vissza, mert lehet mikor ráébredsz az igazságra már késő lesz. Gondolkozz el ezen, és azon is, hogy merre tart az életed, van-e értelme, van-e örök életed? Ha nincs akkor még lehet, mert még nyitva van a Mennyország kapuja azoknak akik, mennek a kereszthez, mert áll még a kereszt és folyik a drága vér, hogy lemossa bűneid, add át Néki az életed.
Egy nagyon áldott hetet kivánok nektek, és azt, hogy ebben az adventi csendben meghalljátok az Ő szelid lágy hangját és megérezzétek a szeretetét, megtapasztaljátok a kegyelmét!
Saját tapasztalataim alapjám mondom azt, hogy érdemes Neki és érte élni. Szánjuk oda magunkat teljesen és tegyük az életünket az Ő oltárára. Az az én vágyam, hogy mindennap érte égjek, de ne kiégjek. Naponként mind jobban és jobban szeretem Őt. Jó Vele lenni és Vele járni kéz a kézbe. Ha kipróbálod akkor te is ezen a véleményen leszel. Lehetetlen az, ha valaki egyszer megérezte Isten szeretetét és megtapasztalta az Ő kegyelmét, hogy hátat forditson Neki, ne kelljen ez neki.
A mai napom még böjtel és szüntelen imádkozással töltöttem, mert megértettem, hogy csendben kell legyek, várjak, imádkozzak és böjtöljek, Ő majd cselekedni fog. Mert az imának olyan nagy az ereje, hogy képes megmozditani azt a kart, amely a világmindenséget mozgásba hozta. Én hiszem ezt, ezért csak várok és imádkozok, főleg azokért akiket nagyon a szivemre helyezett.
Kedves barátom, menj te is bizalommal és hittel Istenhez, kérjél Tőle nagy dolgokat és Ő megadja neked, mert Ő maga mondta "kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen". Ennél több nem is kell. Kivánom neked, hogy ezen a héten is megtapasztald azt, hogy mennyire erősen szeret téged az Isten, és ne utasitsd Őt vissza, hanem fogadd el, tedd a kezébe az életedet, és akkor meglátod, hogy az életed igazi értelmet nyer, és nem hiábavaló.
Advent van, várjuk vissza Jézust. Te várod-e vissza Őt? Mikor visszajön, mint Király és itélő biró, akkor kegyelem vagy itélet alá esel? A döntés rajtad áll. Hála az Úrnak még tart a kegyelem, fogadd el és ne utasitsd Őt vissza, mert lehet mikor ráébredsz az igazságra már késő lesz. Gondolkozz el ezen, és azon is, hogy merre tart az életed, van-e értelme, van-e örök életed? Ha nincs akkor még lehet, mert még nyitva van a Mennyország kapuja azoknak akik, mennek a kereszthez, mert áll még a kereszt és folyik a drága vér, hogy lemossa bűneid, add át Néki az életed.
Egy nagyon áldott hetet kivánok nektek, és azt, hogy ebben az adventi csendben meghalljátok az Ő szelid lágy hangját és megérezzétek a szeretetét, megtapasztaljátok a kegyelmét!
2010. december 4., szombat
Ma is gyarapodhattam lelkiekben és ismeretekben...
Korán reggel 5:40-kor keltem, amikor édesapám ébresztett, jó volt vele egy keveset beszélgetni, ő ment dolgozni én pedig folytathattam a mennyei Édesapámmal a beszélgetést. Istenem felkölt minden reggel, megnyitja fülemet. Nem rejtőzik el, felhozza az új napot, hogy fényénél igéjével köszöntsem. Már hajnalhasadáskor közel van hozzám, és szól. Pálnak a Timóteushoz irt levelét olvastam, nagyon szeretem ezt a levelt, mivel hogy Timóteus is fiatal volt, olyan magaménak érzem, mintha nekem iródott volna. Olyan jó volt hallani Istentől ma reggel, hogy: "Vállald a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta."(2Tim2,3-4), "Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."(2Tim2,15). Ezek után nem is tudtam bele elegyedni a napi gondokba, hanem azokat letettem az Ő kezébe és boldogan indultam neki a feladataimnak. Fél nyocra mentem a klinikára, mivel a lányok a műtöből mondták, hogyha akarom akkor bemehetek, mivel ők bent lesznek és megtanulhatok bemosakodni és beöltözni sterilen, ahogy műtétre szokás. Én persze, hogy akartam, úgy hogy felmentem és bemosakodtam és beöltöztem, ami nagyon jól ment segitség nélkül (örültem annak, hogy amit eddig "elloptam" megtudtam csinálni, olyan jó érzés az mikor nem tanitanak valamire, hanem csak te megfigyeled és azután kiprobálod, és működik). A barátnőm nagyon kedves volt, mert egy jó pár dologra felhivta a figyelmem, amit a rezidensek elszoktak szúrni, hogyha majd egyszer sikerül, hogy én is bemenjek a műtétbe akkor mindent "tökéletesen" csináljak. Azután a szekción voltam és daganatos betegeket kérdeztem ki a TDK dolgozatomhoz. Jó volt azt újra látni és hallani, hogy a betegek hisznek Isten gyogyitó hatalmában, tisztában vannak azzal, hogy "minden betegség mögött probléma húzódik", eddig az összes betegem arra a kérdésre "Mi a véleménye a betegségről/ hitéletről, befolyásolja-e egyik a másikat?" azt válaszolta, hogy igen és kifejtették a véleményüket. Egyedül a biokémia tanárnőm volt az eddig, aki azt mondta, hogy nagyon jól össze tettem a teológiát és az orvosit, ennél jobban nem is lehetett volna megválasztani, és ő mondta azt is, hogy mindkét tudásom hasznositsam, ezért van egy pár lelki kérdés is a kérdőivben. De elhatároztam, hogyha majd feldolgozom a válaszokat, akkor az orvosoknak is megfogom mutatni, mert ők még nem értik azt, hogy fér össze a teológia az orvosival. Még a kedvenc dokim is nevetett rajtam, amikor azt mondtam neki, hogy minden betegségnek lelki háttere van. És az eredmények azt bizonyitják, hogy igazam van, mivel a betegek is ezen a véleményen vannak. Az egyik alkalommal azt mondta egy idős bácsi, hogy "mindennek oka van, igy a betegségnek is, egyszer az okot kell megkeresni és akkor a betegséget meglehet előzni". Ilyenkor magamban csak csodálkozni tudok azon, hogy ott van egy beteg akinek lehet semmilyen nagy végzettsége nincs, csak a mezőn meg az állatokkal van el, és itt van az orvos aki annyi mindent tud, rengeteg könyvet olvasott és még sem tudja azt, hogy a beteg mikor elmegy hozzá, akkor kedves legyen vele, elbeszélgessen vele és probálja a beteg lelkét "kivizsgálni" hamarabb és akkor talán a test is könnyen gyógyithatatová vállik. Amugy a kedvenc orvosomnál maradva ma találkoztam vele, mert ügyeletes a szekción, de sajnos nem tudtam beszélgetni vele. Egyszer úgy elbeszélgetnék vele, és egy csomó mindent megosztanák vele Róla és arról, hogy mennyi mindent tett az életemben. Bánom, hogy nem tudja, hogy én nem mindig voltam ilyen, hanem Isten változtatta meg az életem, a céljaim, Ő adott értelmet az életemnek. Az az érzésem sokszor, hogy azt hiszi, hogy ilyen hivőnek voltam nevelve, egyszer meg is jegyezte, hogy Istenfélő ember vagyok, én inkább Istent szerető embernek mondanám magam. Olyan sokat imádkozok érte, de azt látom minél többet imádkozom, valahogy az ördög annál inkább elakarja távolitani. Régebb többet beszélgettünk, meg olyan nyitott volt, most mintha valami megváltozott volna, hiszem, hogy ez a reakció meg ez a változás jó irányba tart. Rájöttem ma, hogy mért is szeretem annyira, mert olyan kedves, rendes mindenkivel, és a jellemében olyan sokat felfedezek a saját édesapáméból (édesapám az akit az Úr után a legjobban szeretek, ő példakép nekem, nagyon sokat örököltem és tanultam tőle), szeretetből teszi azt amit tesz és nem csupán kötelességből, látszik, hogy erre hivatott, egyszer az egyik betege mikor kérdeztem ki meg is jegyezte, hogyha mást válsztott volna, akkor nagyon elszúrta volna, mivel erre született. Valahogy én is igy látom, csak úgy szeretném, ha ő is meglátná azt, hogy Isten az aki erre formálta, Ő az aki mindennap megáldja, és ő hálából Neki szolgálna, meg Rá mutatna az életével.
Arra jöttem rá a napokban, hogy a keresztyén élet annyira a sebészethez hasonlitható, mert mindkettőt meg kell élni. Nem elég az, hogy elméletben tudsz egy csomó mindent, de gyakorlatba nulla vagy, hanem annál inkább, gyakorlatba kell ültetni az ismereteket.
Bárcsak ilyen gyakorlati keresztyén életet tudnánk élni, ezáltal is méginkább Krisztust tükröznénk.
Miután haza jöttem élettant tanultam, mivel abból is lesz jövő hét után vizsgám.
Áldott volt ez a mai nap is, amikor gyarapodhattam úgy lelkiekben, mint tudásban is.
Kedves barátaim azt kivánom nektek, hogy ne elegyegyetek bele a mindennapi élet gondjaiban, hanem nézzetek fel Jézusra és bizzatok Benne, mert Ő ismer titeket és tudja miben vagytok és mire van szűkségetek. Egy nagyon áldott vasárnapot kivánok nektek, tudjatok Jézus lábainál megpihenni.
Arra jöttem rá a napokban, hogy a keresztyén élet annyira a sebészethez hasonlitható, mert mindkettőt meg kell élni. Nem elég az, hogy elméletben tudsz egy csomó mindent, de gyakorlatba nulla vagy, hanem annál inkább, gyakorlatba kell ültetni az ismereteket.
Bárcsak ilyen gyakorlati keresztyén életet tudnánk élni, ezáltal is méginkább Krisztust tükröznénk.
Miután haza jöttem élettant tanultam, mivel abból is lesz jövő hét után vizsgám.
Áldott volt ez a mai nap is, amikor gyarapodhattam úgy lelkiekben, mint tudásban is.
Kedves barátaim azt kivánom nektek, hogy ne elegyegyetek bele a mindennapi élet gondjaiban, hanem nézzetek fel Jézusra és bizzatok Benne, mert Ő ismer titeket és tudja miben vagytok és mire van szűkségetek. Egy nagyon áldott vasárnapot kivánok nektek, tudjatok Jézus lábainál megpihenni.
2010. december 3., péntek
Újra hétvége...
Nem tudom, hogyan működik, de valahogy az idő nagyon repül, most volt péntek és újra péntek. Közbe egy csomó minden történik. Ennek őszintén örülök, mert ma is felhivott egy barátom, akivel rég nem beszélgettem, szerintem több, mint egy hónapja, és kérdem, hogy mik történtek azóta az életében, és mondja, hogy semmi új nincs. A tegnap itt volt egy barátom, én közbe éppen a hétvégi nagy takaritást csináltam, és közbe meséltem neki a heti eseményeket, azután mondom neki, hogy ő is meséljen valami, ne mind csak én beszéljek. Erre ő azt mondja, hogy neki nyugodt kis csendes élete van és vele semmi különös nem történik, nem úgy mint velem. Mondtam is neki, hogy én ezt nem nevezem életnek amikor egyik napot átéljük a másik után, valahogy úgy tapasztalom, hogy olyan sok ember "élő halott". Nagyon örülök annak, hogy az én életem nem ilyen, és hogy téleg élhetek és maximálisan kihasználhatom az időt amit Istentől kaptam. A tegnap egyetemen voltam, aztán ebédet készitettem amit a barátnőmmel elfogyasztottunk, azután pedig megtartottuk a kis imaközösségünket, és együtt vittük az Úr elé azt ami a szivünkön van és azokat is akiket Ő a szivünkre helyezett. Azután ahogy emlitettem takaritottam, mostam és tanultam reggel fél négyig. Igy nem volt időm számitógépet bekapcsolni és irni. Reggel 8ra mentem a klinikára, mivel anatómia kurzusom volt. Azután ott maradtam és felmentem a sebészetre, megnéztem két műtétet, egy lágyék sérvet, és egy gyomor rákot, amin sajnos már nem lehetett segiteni, mivel annyira elterjedt és áttevődött más szervre is. Közbe betegeket is irtam össze, akiket holnap ki kell kérdezzek a TDK dolgozatomhoz. Jó volt az, hogy a két kedvenc rezidensem műtőtt és az még jobb, hogy az a lány akiről már annyit irtam volt az aszisztens aki adta az eszközöket. Olyan jól esett az, mikor rám mosolygott és az is, hogy a rezidensek magyaráztak, nem éreztem úgy magam, hogy kis egyetemista aki a sarokba és meg se szólajon, sőt olyan szeretetteljes volt a légkör. Miután ezek lejártak lementem a morgába, mivel volt gyerek boncolás és mindig a boncmeseterek engedik, hogy én varjam össze, ezzel is gyakorolhatom a sebészi varásokat, amiket műtét nézés közben ellopok. Nagyon jól ment a Donati- féle varrás, aminek nagyon örültem. Kettő volt mikor végeztem és haza jöttem. Itthon pedig folytattam a tanulást, és még folytatom csak gondoltam, hogy amig egy kicsit kikapcsolodok az agyidegekből, addig megosztom veletek is a napi örömeimet. Aminek leginkább örülök az az, hogy ma is az Úr rám mosolygott és újra egy csomó mindennel bátoritott, ezeket az igéket veletek is megosztom. Kivánom, hogy az Úr titeket is tudjon általuk bátoritani és főleg azt kivánom, hogy naponta tudjatok meriteni az élet és az erő forrásából, Jézus Krisztusból!
"De én Istenhez fordulok, Istenre bizom ügyemet."(Jób5,8)
"Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"(1Móz18,14)
"Hagyd az Úrra a te utadat, és bizzál benne, majd Ő teljesiti."(Zsolt37,5)
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kivánságaitokat Isten előtt."(Fil4,6)
"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok."(1Pt5,7)
"Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom."(Ézs65,24)
"Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének."(Jak5,16)
"Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém forditotta fülét, ezért Őt hivom segitségül, amig csak élek."(Zsolt116,1-2)
Ezt pedig a mai igébe olvastam és gondoltam, hogy ide is bemásolom, hogy ti is tudjátok elolvasni, engem megérintett és hálára inditott az a szeretet amellyel Isten szeret, és az, hogy Ő ismer és soha nem hagy el, nem hagy magamra:
"Üzenet számodra! "Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket..."(1Jn4,16) „Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)"
És ami még eszembe jut az a hittel kapcsolatos. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak hinni, de Jézus azt mondja "Csak higgy!". Hiszel abban, hogy a szék el fogja birni a súlyodat, ezért ráülsz. Bizol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bizol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Jézus is ugyanezt kéri ma tőled. "... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."(Jn3,15)
Összegzésként higgy Benne és éljél Vele!
"De én Istenhez fordulok, Istenre bizom ügyemet."(Jób5,8)
"Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"(1Móz18,14)
"Hagyd az Úrra a te utadat, és bizzál benne, majd Ő teljesiti."(Zsolt37,5)
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kivánságaitokat Isten előtt."(Fil4,6)
"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok."(1Pt5,7)
"Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom."(Ézs65,24)
"Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének."(Jak5,16)
"Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém forditotta fülét, ezért Őt hivom segitségül, amig csak élek."(Zsolt116,1-2)
Ezt pedig a mai igébe olvastam és gondoltam, hogy ide is bemásolom, hogy ti is tudjátok elolvasni, engem megérintett és hálára inditott az a szeretet amellyel Isten szeret, és az, hogy Ő ismer és soha nem hagy el, nem hagy magamra:
"Üzenet számodra! "Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket..."(1Jn4,16) „Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)"
És ami még eszembe jut az a hittel kapcsolatos. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak hinni, de Jézus azt mondja "Csak higgy!". Hiszel abban, hogy a szék el fogja birni a súlyodat, ezért ráülsz. Bizol abban, hogy a villanykapcsoló elvégzi a munkáját, ezért felkapcsolod. Mindennapi életed során hiszel olyan erőkben, melyeket nem látsz, és bizol abban, hogy elvégzik azt a munkát, amit te nem tudsz véghezvinni. Jézus is ugyanezt kéri ma tőled. "... hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."(Jn3,15)
Összegzésként higgy Benne és éljél Vele!
2010. december 1., szerda
Ő mindig megsegit és megerősit...
Nem irtam a napokba, mert egyszerűen nem volt időm bekapcsolni a számitógépet. Hétfőn egyetemen voltam és tanultam az EKG-t, mivel kedden volt belőle tesztem, ami hála az Úrnak nagyon jól sikerült. Közbe volt bibliakör is, ami nagyon hasznos volt, ugyanis arról beszéltünk, hogy mit jelent másokat elitélni, megitélni és szeretni. Hát nekem már a téma felvetésnél az jutott eszembe, hogy Isten azt mondta, különbnek tartsatok másokat magatoknál. Szerintem meg végül mindenki szerint aki itt volt hétfőn az volt a véleményünk, hogy senkit sem szabad elitélnünk, mivel az Úr is azt mondta ne itélj, hogy ne itéltess. Viszont dolgokat vagy bűnöket lehet megitélni és kell is. Szeretni szerintem nehéz, főleg az, hogy mindenkit szeressünk. Ezt nekem nagyon sokat kellett tanulnom, és nagyon sokat "pótvizsgáztatott" belőle az Úr, sőt még most sem mondanám, hogy tökéletesen megtanultam, de viszont törekszem. Nagyon sokat fejlődtem abban, hogy másokat szeressek, és ezt főleg abban látom, hogy olyan embereket szeretek akiket eddig soha nem tudtam, úgy lenéztem őket, például a cigányokat, nagyon szeretem őket, és Isten nagyon a szivemre helyezte őket, sokat imádkozom értük és a cigánymisszióért. Aztán meg ott vannak a különfélke stilusú és tulajdonságu személyek akiket eddig abszolut nem csiptem és nem kedveltem, most pedig szeretem őket, a barátaim lettek és sokat imádkozok értük. Merem azt kimondani, hogy mindenkit szeretni kell, és lehet is, ha a Szeretet a szivünkbe lakik, ugyanis Isten maga a szeretet. Azután a barátnőmmel és még két barátommal, meg persze a lakótársnőmmel filmeztünk, "Levelek Istennek"...ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg egy rákos kisfiúról szól, számunkra sok mondanivalója volt. Mikor legelőször megnéztem most két hete, akkor nagyon sirtam és a végén úgy imádkoztam, hogy bárcsak adná az Úr, hogy levél legyek az Ő kezébe, engem is felhasználna annyi ember életében. És rá egy hétre anyukámtól névnapomra kaptam egy igeverset, amit most láttam, hogy a fim végén irja. És mostmár tudom, hogy ez az ige válasz volt arra az imádságomra, és én hiszem, hogy levél vagyok az Ő kezébe. Újra elcsodálkoztat Isten, hogy Ő mennyire komolyan veszi az őszinte imádságokat. Az ige pedig: "Nyilvánvaló. hogy ti Krisztusnak...levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felirva, nem kőtáblára, hanem a szivek hústábláira."(2kor3,3)
A tegnap pedig ahogy irtam, EKG vizsgám volt fiziológiából. Előtte pedig a klinikán voltam, mivel a barátnőmnek műtötték a nagynénjét lágyéksérvvel. Olyan jól esett menni, mivel a múlt vasárnap óta nem voltam ügyeletbe, mert nagyon sok tanulni valóm volt. Jól esett találkozni két rezidenssel is, akik olyan kedvesek és rendesek velem, most is azok voltak és jól esik, hogy mindig érdeklődnek a dolgaim felől, meg hivnak, hogy menjek mikor ügyeletbe vannak, nem is tudok nemet mondani:). Sajnáltam, hogy a kedvenc dokimmal nem találkoztam, de viszont örülök annak, hogy mondta valaki, hogy vannak változások az életében, és ez csakis azt bizonyitja, hogy Isten elkezdett benne valamit, és "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára"(fillipi:1,6b). Azután estig újra egyetemen voltam, mikor haza jöttem akkor pedig egy lányt hivtunk meg vacsorára, aki itt van egyetemen és a lakotársnőm ismerte, mert otthon egy suliba jártak. Örültünk annak, hogy vacsora alatt megtudtuk osztani vele Isten szeretetét és azt, hogy neki semmi sem lehetetlen. És annak is örültem, hogy nagyon nyitott ez a lány Isten felé, és egy nagyon rövid ideje befogadta az Úr Jézust az életében. Érte is imádkozunk, hogy erősödjön és gyökerezzen meg az Úrban.
Ma annak ellenére, hogy ünnep volt, a mi évfolyamunknak 5ig tartottak órákat, de nem bántam, mivel egy csomó hasznos dolgot tanultam.
Ezekben a napokban is nagyon sokat kaptam Istentől és gondoltam, hogy most veletek is megosztanám, hadd legyen ez számotokra is bátoritás.
"Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabaditóm és fellegváram, menedékem és szabaditóm."(2sám22,2-3)
"Erőm és pajzsom az Úr, benne bizik szivem. Ő megsegit engem, ezért vidám a szivem, és énekelve adok neki hálát."(zsolt28,7)
"Bizakodva mondhatjuk: az Úr az én segitségem, nem félek, ember mit árthat nekem?"(zsid13,6)
"Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké."(zsolt125,2)
"Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istálóban. De én örvenedezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabaditó Istenemben.Az Úr Isten az én erősségem."(hab3,17-19)
"Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg."(ézs46,4)
"Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."(zsid13,5)
"Ime, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."(mt28,20)
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kisértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szűkségünk."(zsid4,15-16)
"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a viz."(ézs58,11)
Ezek az igék most nekem nagyon jól jöttek és nagyon aktuálisak a helyzetembe, kivánom, hogy Isten ezek által hozzád is tudjon szólni.
A következőt pedig a barátnőmtől kaptam emailben, épp vasárnap jutott eszembe ez az ige, és olyan hálás voltam érte az Úrnak, és hálás vagyok, hogy mindennap eszembe jutattja.
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőitem őt."(zsolt91,15)
Kedves barátaim és olvasóim kivánom, hogy bizzatok benne, és kiáltsatok hozzá, azért, hogy megtapasztaljátok az Ő hatalmát és dicsőségét!
A tegnap pedig ahogy irtam, EKG vizsgám volt fiziológiából. Előtte pedig a klinikán voltam, mivel a barátnőmnek műtötték a nagynénjét lágyéksérvvel. Olyan jól esett menni, mivel a múlt vasárnap óta nem voltam ügyeletbe, mert nagyon sok tanulni valóm volt. Jól esett találkozni két rezidenssel is, akik olyan kedvesek és rendesek velem, most is azok voltak és jól esik, hogy mindig érdeklődnek a dolgaim felől, meg hivnak, hogy menjek mikor ügyeletbe vannak, nem is tudok nemet mondani:). Sajnáltam, hogy a kedvenc dokimmal nem találkoztam, de viszont örülök annak, hogy mondta valaki, hogy vannak változások az életében, és ez csakis azt bizonyitja, hogy Isten elkezdett benne valamit, és "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára"(fillipi:1,6b). Azután estig újra egyetemen voltam, mikor haza jöttem akkor pedig egy lányt hivtunk meg vacsorára, aki itt van egyetemen és a lakotársnőm ismerte, mert otthon egy suliba jártak. Örültünk annak, hogy vacsora alatt megtudtuk osztani vele Isten szeretetét és azt, hogy neki semmi sem lehetetlen. És annak is örültem, hogy nagyon nyitott ez a lány Isten felé, és egy nagyon rövid ideje befogadta az Úr Jézust az életében. Érte is imádkozunk, hogy erősödjön és gyökerezzen meg az Úrban.
Ma annak ellenére, hogy ünnep volt, a mi évfolyamunknak 5ig tartottak órákat, de nem bántam, mivel egy csomó hasznos dolgot tanultam.
Ezekben a napokban is nagyon sokat kaptam Istentől és gondoltam, hogy most veletek is megosztanám, hadd legyen ez számotokra is bátoritás.
"Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabaditóm és fellegváram, menedékem és szabaditóm."(2sám22,2-3)
"Erőm és pajzsom az Úr, benne bizik szivem. Ő megsegit engem, ezért vidám a szivem, és énekelve adok neki hálát."(zsolt28,7)
"Bizakodva mondhatjuk: az Úr az én segitségem, nem félek, ember mit árthat nekem?"(zsid13,6)
"Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké."(zsolt125,2)
"Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istálóban. De én örvenedezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabaditó Istenemben.Az Úr Isten az én erősségem."(hab3,17-19)
"Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg."(ézs46,4)
"Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled."(zsid13,5)
"Ime, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig."(mt28,20)
"Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kisértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segitségre van szűkségünk."(zsid4,15-16)
"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősiti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a viz."(ézs58,11)
Ezek az igék most nekem nagyon jól jöttek és nagyon aktuálisak a helyzetembe, kivánom, hogy Isten ezek által hozzád is tudjon szólni.
A következőt pedig a barátnőmtől kaptam emailben, épp vasárnap jutott eszembe ez az ige, és olyan hálás voltam érte az Úrnak, és hálás vagyok, hogy mindennap eszembe jutattja.
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőitem őt."(zsolt91,15)
Kedves barátaim és olvasóim kivánom, hogy bizzatok benne, és kiáltsatok hozzá, azért, hogy megtapasztaljátok az Ő hatalmát és dicsőségét!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
