Az elmúlt időkről és a hit erejéről...

Nem igazán volt időm blogozni, és csak most látom milyen rég nem irtam.
Azóta rengeteg dolog történt... röviden egy pár pontba összeszedve: TDK dolgozatot irtam, átestem a második szesszión is, ismerőseim mellett voltam mikor világra hozták gyermekeiket, a sebészeten aktiváltam, azután pedig Svájcban voltam négy és fél hetet nyaralni. Most pedig újra itthon. Az az igazság, hogy a mindennapok azért nem csak igy egyszerűen teltek, hanem mindennapnak megvolt a maga kihivása, harca és hála az Úrnak győzelme.
Ez az évem valami hihetetlenül telt, egyik áldás követte a másikat, győzelem győzelemre ért. Az Úr nagyon megáldott, sőt feletébb megáldott és érdememen felül halmozott el minden jóval.
Megtanultam azt ebben az elmúlt pár hónapban, hogy bizzak Isten igéretében, épitsek arra és soha ne vonjam kétségben azt amit Ő megigért, mivel Ő igéreteit megtartó Isten.
Annyira megszégyenültem egy reggel, amikor azt mondta nekem az Úr az Ő igéjén keresztül "Miért gondoljátok ezeket a ti szivetekben?... Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már teste, és Sára méhe is elhalt. Isten igéretét nem vonta kétségbe hitetlenséggel, sőt megerősödött a hitben, amikor dicsőitette Istent."(Mk2,8, Róm4,19-20). Ábrahám nem vonta kétségbe Isten igéretét, hát mi se vonjuk, mert ha Ő megigért valamit nekünk akkor megadja, lehet hogy sokszor mi is a körülményeinkre nézünk és azt mondjuk, mint Sára, hogy lehetetlen ez, nevetséges és Sárához hasonlóan mi is nevetünk. De az Isten időzitése az tökéletes, és amit Ő megigért azt megadja. Ábrahám hitt és megkapta az igéret gyermeket Izsákot. Bátoritalak arra, hogy ti is higgyetek, higgyétek hogy amit Isten megigért nektek azt megkapjátok. Nekem is tett egy igéretet Isten az év elején, és a legnehezebb órákban, napokban ebben az igéretbe kapaszkodtam, és hittem, hogy Isten megigérte és megfog történni az, győzelemre fogok jutni, és úgy történt. Úgy fogalmaznám meg sokszor a hitet, hogy az az erő ami működésbe hozza Isten hatalmát a földön.
A zsidókhóz irt levél irójának a szavaival bátoritalak benneteket: "Nézzetek fel a hit szerzőjére és annak bevégzőjére Jézusra, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek."

Jézus él, és Ő ma is megjelenik!

Nagyon tudom csodálni Jézus tanitványnőit, mivel ők olyan kitartóak voltak  mellette. Igen Jézus tanitványai, ahogy ma sem, akkor sem csak férfiakból álltak. És mivel nem olyan rég volt a húsvét, ezért a húsvéti történetből kiindulva vizsgáltam egy nő életét, akitől sokat tanultam. Ez a nő nem más, mint magdalai Mária, Jézus hűséges követője. Ez a Mária hét ördögtől megszállot nő volt, akit Jézus meggyógyitott, úgy hogy kiűzte belőle az ördögöket. Mária ettől fogva Jézus követőjévé vállt és nagyon szerette Őt. Megfigyeltem azt, hogy Mária végig ott volt Jézus mellett, az Ő szenvedéseiben. Minden evangélista emlitést tesz róla, hogy ott volt a kereszt alatt, ott volt amikor levették Jézus testét a keresztről és eltemették, és az első volt aki ment a sirhoz megkenni Jézus testét a szombat elmúltával. Mindez Mária szeretetét, hűségét, kitartását bizonyitja. Érdekes az, ahogy János leirja a feltámadás történetében azt, hogy magdalai Mária korán reggel mikor ment a sirhoz és meglátta, hogy a kő el van véve a sirbolt elől, akkor elfut a tanitványokhoz. Péter és János vele mennek, és miután meglátják a lelpleket ahol Jézus feküdt hazamennek. De Mária ő nem ment haza, ő ott  maradt és sirt. Jézus megszólitja őt, de ő nem ismeri fel azt hiszi, hogy a kertész az, azután mikor Jézus nevén szólitja, akkor Mária felismeri Őt.
Jézus él, és Ő ma is megjelenik, Ő ma is keresi a Máriához hasonló lelkületű embereket. Előszőr is Jézus a szerető szivűeknek jelenik meg. Mária nagyon szerette Őt. Én mennyire szeretem Jézust? Te egyáltalán szereted Őt? Azt mondta az Úr Jézus akinek sok bocsátatik meg, az jobban szeret engem. Ha már Máriához hasonlóan volt találkozásod Jézussal, Ő ha téged is meggyógyitott, akkor te is tudod szeretni Őt. Ha pedig ez még nem történt meg veled, akkor kérheted Őt, hogy neked is jelenjen meg és érintsen meg, mert elég Jézusnak egy érintése ahhoz, hogy tönkre ment életed, összetört lelked meggyógyuljon. Másodszor a hűséges, kitartó szivűeknek jelenik meg az Úr! Mária mindvégig kitartott Jézus mellett. Én mennyire vagyok hűséges? Gyáván megtagadom, mint Péter, vagy Júdáshoz hasonlóan egy pár lejért elárulom, vagy Máriaként végig mellette maradok, a kereszt alatt is ott vagyok? Ha Mária is haza ment volna Péterrel és Jánossal együtt, akkor nem tudott volna Jézus neki megjelenni a sirnál. Sokszor időt kell adjunk Istennek, hogy megjelenjen nekünk. Az a probléma, hogy nagyon hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy pörög az élet, mindennapjaink csak a rohanásról szólnak. Reggelente épp egy igét elolvasunk, és két mondatba eldaráljuk az imánk és már futunk is. Egész nap rohanuk, este pedig annyira fáradtan roggyunk az ágyban. hogy egy mondat után bele alszunk az imánkban. És mikor van akkor Istennek ideje, hogy megjelenjen nekünk? De a jó hir, hogy ezen változtathatunk. Minden időnk amivel rendelkezünk, azt mind Istentől kaptuk, igy ne essen nehezünkre egy keveset adni belőle Neki. Annyira jó reggel korábban felkelni, nyugodtan Igét olvasni, és imádságaimban valóban beszélgetni Vele. Este pedig nem úgy lefeküdni, hogy amit reggel kértem Tőle azt meg se köszönjem, hanem újból beszélgessek Vele, megnyissam Bibliám, hogy Ő válaszolhasson nekem. Időt adni Neki, hogy Ő megjelenhessem nekem. Ha kipróbálod meglátod, hogy mennyivel drágább mindennél a Vele töltött idő, milyen jól esik az amikor Ő neveden szólit meg, ahogyan Máriát is és beszél veled, válaszol kérdéseidre, békességével tölt el, és szeretetével vesz körül. Harmadszor pedig Jézus szolgálat közben jelenik meg. Mária szolgálni akart Jézus felé azzal, hogy ment megkenni az Ő testét. De én hogyan tudnák Jézusnak szolgálni, hiszen Ő már nincs itt a Földön, soha nem láttam, kérdezzük. Nagyon egyszerűen. Az Úr Jézus azt mondta, ha eggyel a kicsinyek közül jót tesztek, akkor Velem teszitek azt. Na igy lehet Jézusnak szolgálni, hogy mások felé szolgálok.
A jó hir tehát az, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, hogy nekünk életünk legyen, és ne kelljen mi megfizessünk értük. De ezzel nem lett mindennek vége, mivel Ő harmadnapon feltámadott és Ő ma is él. És ahogy akkor megjelent a tanitványainak és sokaknak, ugyanúgy ma is megjelenik. Hogyan és kiknek jelenik meg? Szolgálat közben jelenik meg, és a szerető szivűeknek, a kitartó és hűséges szivűeknek. Mária egy ilyen nő volt akinek megtudott jelenni az Úr. Szeretnék én is egy ilyen nő lenni, aki szeressem az Urat mindennél jobban, aki mindenemmel Neki szolgáljak (ugyanis mim van amit ne Tőle kaptam volna), és mindhalálig hű legyek hozzá.
Hálás vagyok az Úrnak, mivel megjelent nekem is, Ő meggyógyitott engem is, és mert Máriával együtt mondhatom "Láttam az Urat!"(Jn20,18b)
Neked már megjelent az Úr, te már láttad-e Őt? Adj időt Istennek, hogy megjelenjen neked!

B.Ú.É.K. = Bizd Újra Életedet Krisztusra!

Istentől gazdagon megáldott új évet kivánok mindnyájatoknak, habár már 23 nap eltelt, de azt szokták mondani jobb később, mint soha.

Ebben a bejegyzésemben nem az elmúlt időről fogok beszámolni, mivel renegeteg minden történik az életemben naponta, nagyon sok áldást kaptam az Úrtól már ebben az elmúlt 23 napban is, de nem annyira sokat, hogy nem kaphatnék mégtöbbet. Nap mint nap jobban tapasztalom, hogy szeret az Úr és az a csodálatos, hogy téged is épp annyira erősen szeret, mint engem, mivel "nem személyválógató az Isten". Az elmúlt két hét preszesszió volt, amikor nagyon sok vizsgám volt, és ma kezdődőtt el a szesszió, ami 3 hétig tart, úgy hogy egy darabig megint eltűnők, és beletemetkezem a könyvekben, de nem hagyom ki a Könyvek Könyvét, ami számomra az élet, az erő forrása, útmutató, irányt adó, és sorolhatnám, hogy még mennyi minden: bátorit, vigasztal, megfedd ha kell. Tudjátok miről beszélek a Bibliámról, Isten Igéjéről. És most igazából egy igerészt szerettem volna megosztani veletek, amit ennek az évnek az első napján kaptam az Úrtól, és kivánom, hogy ez a ti életetekben is válljon valóra. Ez az ige rész áldások igérete, de van egy feltétel is benne, sőt ezzel kezdődik. Részed lehet Isten áldásaiban, de csak akkor ha engedelmesen figyelsz az Ő szavára, és teszed az Ő akaratát. Hát adjon erőt az Úr mindannyiunknak, hogy ebben az évben még odaszántabban tudjuk követni Őt, legyünk készek mindig meghallani az Ő hangját és tenni az Ő akaratát.

„Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesited mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged az Úr. Rád szállnak mindezek az áldások, és kisérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára.
Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel jártdoban – keltedben! Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked. Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az Ő útjain jársz. A föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled. Bövőlködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre. Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesitsd azokat, és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után és nem szolgálsz azoknak.” (5Móz28,1-14)

Szeret az Úr és gondotvisel rólam...

Röviden a nagyon fontos dolgokat osztanám meg veletek, azt ahogyan Isten gondot viselt rólam az elmúlt hónapokban, és ahogyan megtapasztaltam az Ő szeretetét.

Előszőr is a nyár azért volt jó, mert maximálisan azt csinálhattam két hónapig amit szerettem, vagyis intenziven a klinikára jártam és sok műtétben részt vettem, mivel a prof betett a krónikus műtéti programban, azon kivül pedig az ügyeletekben is amikor műtét volt és olyan doki volt ügyeletes megengedte, hogy részt vegyek a műtétben. Augusztustól kénytelen voltam abban hagyni, mivel csak egy hónapom volt hátra a vizsgákig. De a sok fáradság, nem átalaudt éjszakák kiütöttek rajtam, mivel lebedegedtem. Ennek ellenére még lázasan elmentem a barátnőmmel Segesvárra és Brassóban kirándulni, ami külön élmény volt, teli kihivásokkal. Mikor haza jöttünk még betegebb voltam és mire kezdtem meggyógyulni, jött hozzám Váradról a barátnőm, itt volt nálam 5 napig ami nagyon jó kikapcsolás volt számomra. És lassan rá kellett ébrednem arra, hogy még kereken két hét és kezdődnek a vizsgák, én pedig nem tanultam még majdnem semmiből. És igy intenziven elkezdtem tanulni, csakhogy négy nappal vizsga előtt hivott a tulajom, hogy mivel nincs lakótársam csomagoljak össze és költözzek el. Nem is kaptam hirtelen más lakást, édesapám jött segiteni a költözésben, két barátomhoz elvittem felét-felét a csomagaimnak, aztán én végül egy barátnőmnél szálltam meg egy hónapig, amig a viszgák voltak és lakást találtam. Úgy éreztem akkor, hogy most minden nagyon össze jött, és ez több, mint amit eltudok viselni, habár az Úr azt mondta, hogy soha nem ad többet, mint amennyit elbirunk hordozni. Próbáltam hittel ráállni erre az igéretre....utólag pedig be kell vallanom, hogy téleg csak annyit kapunk amennyit elbirunk hordozni. Az Úr nagyon megerősitett abban az időszakban, habár nagyon sok megpróbáltatáson kellett át menjek a vizsgák alatt, az Úr velem volt, Ő felemelt és kiemelt a mélységeből, megmutatta a hatalmát és győzelemre jutatott. Annak ellenére, hogy nagyon sok viszgám volt, az összes sikerül, a dicsőség egyedül az Ővé. Megtapasztaltam azt, hogy mennyire igaz a következő igevers: "Ha kiállt hozzám, én meghallghatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(Zsolt91,15). Habár az elején én azt gondoltam amit Dávid mondd a 77 zsoltár 11 versében "Az az én bajom, gondoltam magamban, hogy megváltozott a Felséges jóindulata." Bűnbánatot kellett tartanom ezért, mivel Isten nem változik meg, benne nincs sem változás, sem változásnak árnyéka. Ő mindent amit megenged az életünkben céllal engedi meg, az javunkra van, azáltal formál minket. Mindemellett még megtanultam azt is, hogy mielőtt bármi érne engem az egyszer Isten elében kerül és csak mire Ő igent mondd fog történni velem. Ezt láthatjuk világosan a Jób esetében is. Ugyanakkor jó volt ez az időszak mivel új embereket ismertem meg, akiknek bizonyságot tehettem Istenről, akiket Isten ugyszintén megsegitett és megláthattuk együtt, hogy Istennek hatalma van. Miután a vizsgák lejártak, Kolozsváron volt a volt tanáraimat és egy osztálytársnőmet meglátogatni, ugyanakkor az egyetemet bemutatni a suliban. Azután két nappal egyetem kezdés előtt lakást is találtam, ami most már otthonná varázsolódott és amit nagyon szeretek.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak az elmúlt hónapokért, a nehézségekért, a szeretetéért, gondviseléséért, szüleimért, barátaimért, társaimért, tanáraimért. Hálás vagyok a mindennapok apró örömeiért, kihivásaiért, a harcaimért, a győzelmeimért. Hálás vagyok, hogy egyetemre járhatok és tanulhatok, egyszerűen naponta azt csinálhatom amire mindig vágytam, amit nagyon szeretek.

Ne feledd, ha bármi ér is téged az nem véletlen, mielőtt téged ért volna, egyszer Isten előtt volt és ha Ő megengedte akkor Ő már előre elkészitette a kimenekedés útját is neked csak türelmesnek kell lenned, hinned kell, imádkoznod és várnod, hogy Isten cselekedjen!

Pörög az élet...

Akkor érzem igazán, hogy élek, amikor pörög az élet és van mit tenni. Hát az elmúlt két hét eseménzdúsan zajlott le. Húsvét vasárnapján mentem haza szüleimhez, hogy együtt ünnepejlük a Feltámadott Krisztust, és már hétfő délben vissza is jöttem Vásárhelyre, mivel ügyeletbe mentem a sebészetre. Érdekes volt ez az ügyelet, örömmel mentem mivel a kedvenc dokim volt és nagycsütörtökön is vele voltam ügyeletben, amikor bemehettem műtétre is és csinálhattam valamit, és persze ilyen reményekkel mentem most is, csakhogy most nem engedett be a műtétbe, mivel a rezidensekkel műtött. Ugyanakkor egy kis félelem is volt bennem, mivel csütörtökön azt mondta, hogy feltesz egy kérdést és ha erre válaszolok akkor megtér és búzgó követője lesz az Úrnak. A kérdés az igy hangzott "Isten miért engedi meg, hogy megszületik egy gyermek egézségesen és 2-3 évesen meghal leukémiában?". Amit akkor mondtam semmit nem fogadott el, erre azt mondtam, hogy hétfőn fogok rá válaszolni az ügyeletben, mert addig imádkozok és konzultálók az Atyával. Ezért egy kicsit félelem volt bennem, mert nagyon sokat imádkozok ezért az orvosért és a családjáért, nagyon szeretném, hogy megtérjen. Arról amit válaszoltam, majd a következő bejegyzésemben irók, addig a további eseményekről.

Kedd reggel jöttem haza a korházból, és este vissza mentem újra ügyeletben szerda délutánig ott voltam. És az Úr megáldott mivel a keddi ügyeletes szakorvos beengedett egy "fibrom uterin" műtétében, ez érdekes volt mert ilyen műtétet még eddig nem láttam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen kedves volt, mint a két szakorvos és milyen sokat magyaráztak. Sőt a másik szakorvos mondta, hogy csütörtökön mehetek az ő "tumor abdominal" műtétében. Hát nagyon hálás voltam az Úrnak ezért. Úgy örültem, hogy odatett, hogy én tegyek vizelet szondát a betegnek mivel még ilyent eddig nem csináltam, és mégjobban meglepődtem azon, amikor engedte a műtétet én fejezzem be és varjam össze.

Közben aznap jött a legjobb barátnőm Váradról, pénteken pedig Budapestről jöttek nyolcan a teológiáról. Nagyon örültem nekik. Jó volt az együtt töltött idő. Amig ők szombaton kirándultak addig én a barátnőmmel a klinikán voltunk. Egy nagyon jó ügyelet volt, mind a két kedvenc orvosom és kedvenc orvosnőm ügyeletben volt. Ritka az ilyen jó ügyelet. Este pedig gyertyafényes vacsorával vártuk a barátnőmmel a teológusokat. Vasárnap pedig d.e. a pünkösdi gyülekezetbe szolgáltak, d.u. pedig a baptista gyülibe. Vacsora után pedig a városba sétáltunk. Hétfő délelőtt pedig az összesen elutaztak. Nagyon furcsa volt újra csend legyen a házban. Háromnap tanulással és vizsgázással telt el. Csütörtökön újra ügyeletben voltam pénteg délig. A tegnap pedig a kedvenc aszisztensnőm esküvőjén voltam. Hát Isten áládását kérem az életükre, mert ez egy Istentől rendelt házasság, a szeretet és öröm sugárzott belőlük.

Ma pedig jól esik megpihenni és az Úr jelenlétében lenni, az Ő házában. De ezzel nem csendesül le az élet, mert holnaptól két hét preszesszió és azután három hét szesszió, úgyhogy most öt hétig kemény tanulás következik. Kérlek imádkozzatok értem, hogy az Úr adjon bölcsességet és erőt, jutasson győzelemre. Minden vizsgázóért én is imádkozok és kivánom, hogy megtapasztaljátok Isten erejét.

Két igével bátoritalak:

"Bizzál az Úrban teljes szivedből és ne a magad eszére támaszkodj. Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."(Péld3,5-6)

"Bizd csak azért magadat Ő reá és légy békességben, ezekből jó származik reád."(Jób22,21)

"Békesség néktek!"

Mindenki készül az ünnepre, nagy sürgés, forgás, sütés, főzés, zaj és semmi csend és béke. Én is készülők az ünnepre, de nem úgy ahogy e világ készül, hanem lélekben, úgy, hogy kezembe veszem Isten igéjét és azt olvasom, és próbálom megérteni, hogy mi is tírtént az első virágvasárnapon, az első nagypénteken és az első húsvéton. És azt amit Isten üzent nekem, szeretném veletek is megosztani.

Ahogy már emlitettem egy békétlen világban élünk,az embereknek pedig amire legjobban szükésgük van az a békesség. És én ezen az ünnepen a békességről szeretnék neketek egy pár gondolatot megosztani.

A Lukács evangéliumában a következőt olvassuk Jézus bevonulásáról: "Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiálltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"...Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bárcsak felismerted volna ezen a napont te is a békességre vezető utat!""(Lk19,37-38.41-42)

Azt kiáltotta a sokaság "békesség és dicsőség a magasságban", Jézus pedig mikor megszületett angyalok az hirdették "békesség a földön", de ezt az emberek nem tudták mondani, mivel nem volt békességük. Jézus azért mondta később a János evangéliumában "ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, mert az én békességemet adom nektek". A nép ünnepli Jézust, Ő pedig sír, mert nem ismerték fel a békességre vezető utat. Ők dicsérték Istent a csodákért, a gyógyulásokért, a halottak feltámasztásáért, az eledelért, a vakok látásáért, a bénák járásáért. De Jézus nem azért jött, hogy egézséget és eledelt adjon, hanem ennél többet békességet és örök életet. Te kaptál már-e békességet? Jézus mikor rád néz akkor sír vagy örül?

Nagypénteken Jézus értünk hozott áldozatára emlékezünk, Isten szeretetére, arra, hogy Ő annyira szeretett minket, hogy kész volt saját Fiát feláldozni, azért, hogy mi ne kelljen a bűneink miatt meghaljunk. Jézus Krisztus keresztjéről is a békesség árad, mert Ő azért halt meg, hogy megbékéltessen bennünket az Atyával. "Mert tetszett a Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állitson majd színe elé."(Kol1,20-22)

A feltámadás napján amikor Jézus megjelent a tanítványainak a következőket mondta "Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!""(Jn20,19)

A "Békesség néktek" köszöntés gyakori a Bibliában. Ószövetségben, a Bírák 6-ban olvassuk " Ekkor Izráelt igen megszomorították a midániták. Az Úr angyala pedig eljött és megjelent Gedeonnak. Mikor ő megrettent az angyaltól így szólt az Úr: "Békesség néked!". És épített ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak, azaz: az Úr a béke ..." Az újszövetségben Pál leveleiben gyakori köszöntés "kegyelem néktek és békesség". Bizony nagy kincs a békesség, az maga Jézus Krisztus, "Ő ami békességünk".

Jézus megjelenik a tanítványoknak. A tanítványok közössége olyan, mint egy megbojdult méhkas. Annyi mindenen mentek át az elmúlt három nap, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni és megemészteni. A tanítványok egy olyan helyzetben kerültek, hogy nem tudják érzésekkel követni az eseményeket. Annyira sűrűsődik minden és felgyorsul minden nagycsütörtök éjszaka, aztán nagypéntek nagy sokkot mér rájuk, aztán jön egy másfél napos csend és megint elindul egy folyamat, egy sodrás amit nem győznek követni. Összejöttek a tanítványok, hogy összerakják a mozaikokat. (Árulás, tagadás, szenvedés, Jézus Krisztus kereszthalála). Következik egy másfélnapos csend, aztán hajnalban az üres sír, asszonyok jönnek, hogy Jézus feltámadt. Megint egy napon belül annyi minden történik, hogy nem birják követni az eseményeket.

Lehet, hogy annyi mindenen mentél át az elmúlt napokban, hogy ez már neked sok és azt mondod ezt nem tudom megemészteni, túl sok minden történik egyszerre, nincs annyi adrenalin, hogy ezt kibirjuk, ez túl sok egyszerre. Este van már, bezárták az ajtót és megpróbálják összerakni életük mozaik darabkáit. Nem tudom, hogy mik azok a dolgok amiket nem értesz, amit nem tudsz összerakni. Nagyon sokszor vagyunk úgy az életben mi is, mintha nem illene ide, nem erre számítottam, nem erre vártam, nem így kellett volna történnie. Nagypéntek húsvéthoz nem akar illeszkedni és ebben a zavart állapotban keresi meg őket Jézus.

A félelem miatt az ajtók zárva voltak. Sok minden miatt szokták kiírni, hogy zárva. A tanítványok életközösségének ajtaja bevolt zárva, és kivolt téve ez a cetli, hogy "félelem miatt zárva". Nagyon sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy félelem miatt bezárunk dolgokat. Sokszor annyi minden miatt, olyan könnyű félelem miatt bezárni az ajtót: lezárni a kommunikációs csatornákat, se ki se be, kapcsolatokat. Látszólag ez a legkönnyebb és biztonságosabb megoldás, látszólag, de ez nem célra vezető. Olyan jó, hogy Jézus ezen az ajtón át tud menni, nem tudod Őt ezzel az ajtóval kizárni. Kizárhatsz az életedből helyzeteket, kapcsolatokat, de milyen jó hogy Jézust nem lehet kizárni, sőt Jézus később megérteti a tanítványokkal, hogy nekik küldetésük van ezek a zsidók felé, akiktől ők elzárkoztak. Ki tudunk rekeszteni körülményeket, sok mindent az életünkből, csakhogy nem működnek ezek az ajtók, mert a félelem forrását ugyan kizárhatjuk, de a félelmet nem. A félelmet a szívükből nem tudják kizárni, az a szívükbe marad, itt kellene valami változzon. A szívünkből való félelmeket csak az Isten békessége tudja megszüntetni és semmi más. Amikor félelem van benned, akkor csak Isten békéje tud rajtad segíteni, ami "minden értelemet meghalad, és megtudja őrizni a sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".

Miért félsz ma? Mi nyugtalanit téged? Mi az ami sötét jövőként van feléd? Mi az amivel farkasszemet kell nézned? Mi az ami nyomaszt és még az ünnepet sem tudod ünnepelni, valami miatt levagy gátolva?

És kezded építeni magad köré ezeket a biztonsági falakat, és azt sem veszed észre, hogy beszorítják az életedet, beszorítják a félelmet a szívedben. Jézus szeret téged. Azt amit nem tudsz megoldani emberi logikával, pénzzel, befolyással, semmivel, azt csak az Isten Fia tudja megoldani, úgy hogy belép az életedben és azt mondja "Békesség neked". A szívünk nyugtalanságaira Isten békessége az egyetlen gyógyszer.

Befogadtad-e már Őt? Találkoztál vele? Mondhatta-e már neked azt, hogy "békesség néked"?

Kivánom, hogy ezen a húsvéton legyen élő találkozásod a feltámadott Krisztussal. Kivánom, hogy ezen az ünnepen, a te szíved ajatján is átmenjen és megállva középen ezt mondja "békesség néked". Jézus békessége töltse be mindannyiunk életét!

Áldott feltámadási ünnepet!

Az elmúlt időkről...

Nagyon rég nem irtam, mert egyszerűen nem volt időm. Azóta az élet nagyon felgyorsult. A teológiai feladataim foglalják el a legtöbb szabadidőm, meg persze mindennap ott az egyetem is. De ennek ellenére sikerül naponta közelebb kerülni Istenhez, meriteni belőle, tanulni Tőle. Hálás vagyok azért is, hogy újra járhatok a sebészetre ügyeletezni. De valahogy úgy érzem, hogy mostanában minden olyan leterhelő. Egyszerűen nagyon fáradt vagyok, ha eddig éjszakáztam és nem aludtam akkor mostanában még inkább ezt teszem. Kéne az orvosira is többet tanulnom, de sajnos nincs mikor. Most is a teológiai dolgozatok megirása foglalja el a legtöbb időm. De örülök annak, hogy ez is lejár, mivel még csak a hétvégén megyek Bpre és azután már csak vizsgázni. De ennek ellenére még a kötelező feladataim el kell végeznem, szeretném ha húsvétig mindent sikerülne elvégezni és akkor teljes erő bedobással csak az orvosival foglalkozni.

Csak mostanában érzem úgy igazán, hogy talán megterhelő a kettőt együtt végezni, de örömmel teszem, mivel tudom, hogy az Úr hivott el és tapasztalom, hogy bármennyire kimerülnék is Ő mindig mellettem van és felüdit. Ő erőt ad a harcban és soha nem hagy magamra, hanem Ő velem együtt járja ezt a rögös utat.

Na de azért történtek jó dolgok is, pl. szerveztem egy szülinapi meglepit az egyik évfolyamtársnőmnek nálam itthon, és hát sikerült nagyon meglepödnie mivel nem számitott rá. Ezen kivül filmest is volt amikor a W.W.J.D.-t néztük meg. A korházi ügyeletek is nagyon jók voltak, mivel mostanában nemcsak egyedül járok, hanem barátaim is jönnek velem. A legizgalmasabb számukra mégis a morga, ahova úgyszintén járunk. Természetesen a sportolás sem marad el, már egy jó hónapja újra járok szaladni és jó hogy van kivel.

Ezek igy dióhéjban az elmúlt időszak eseményei.

Amiről igazán szerettem volna irni az az, amire Isten tanitott az elmúlt egy hónapban. Az egyik dolog az ami az egyik ifjúsági alkalmunk témája volt "Krisztus jó illata lenni". A 2Kor2,14-16: "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre." A kérdés az, hogy Krisztus jó illatát hogyan hordozhatom? 3 dolog révén: 1. tisztaság, megtisztulás, 2. imádság, 3. áldozat vállalás által.

A másik dolog az ami csak most világosodott meg előttem a Jelenések 8, 4-5-ből: "És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt." Amit ebből megértettem, hogy a Szentlélek közbenjárása által visszajönnek az imák a földre és csodák történnek! Micsoda ereje van az imádságnak. Csodálatos dolgok vannak az imádságban. Valaki azt mondta, hogy "a hegyméretű dolgokat megoldja Isten, ha mi tudunk imádkozni". Én is ezt hiszem és vallóm és ezért élek az imádkozás lehetőségével.

A harmadik pedig amit tanultam az, akkor történt amikor készültem homiletikából megirni az elemző prédikációm és Isten a Lk22,24-27 részt hozta elém hogy felhasználjam a prédikációm textusának. Nagyon röviden emlitek meg három kérdést ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem: 1. Milyenek vagyunk mi Isten szemében?, 2. Mit lát a világ amikor ránk néz?, 3. Vajon milyen nagynak lát engem/téged Isten?. Gondolkozz és válaszolj magadnak ezekre a kérdésekre. Két fontos gondolatot hozott elém Isten: az egyik, hogy a földön abban mérik valakinek a nagyságát, hogy milyen sokan szolgálnak neki. Az Isten országában forditva van, ott a nagyságot abban mérik, hogy hány embert tudsz örömmel, készségesen kiszolgálni. A másik, hogy a Mennyországban a keresztyénség a feje tetejére fog állni, ahogy fogalmazott egyszer egy lelkipásztor. Mert azt hisszük és valljuk, hogy az üdvösség kegyelemből van hit által. Ez igy igaz. De az itélet nem a hit mércéje szerint lesz. Isten majd nem azt nézi, hogy mekkora hited van, hanem hogy milyen cselekedeteid vannak hitből. Isten igy méri a nagyságot: a szolgálat lelkületben és az alázatban. Látom a szükséget és cselekszem. Akkor Isten azt mondja "hasonlitasz az én fiamra, gyönyörködöm benned, jó és hű szolga". Bárcsak adná az Úr, hogy ez megvalósuljon az életünkben. Az Úr Jézus azt mondta: "Aki nekem szolgál az engem kövessen. Aki nekem szolgál az ott lesz ahol én, és azt megbecsüli az én Atyám." Bárcsak ott lennénk ahol Krisztus. Nekem is még kell tanulnom a krisztusi alázatot és szolga lelkületet, de hálás vagyok, hogy növekedhettem ebben is az elmúlt időben.

Mindent örömmel és készségesen tegyetek úgy, mint az Úrnak és nem embereknek, mert az Úr mindenkinek megfizet a maga idején.

Kivánom, hogy naponta erősődjetek és gyökerezzetek meg Krisztusban!