Amit nem igazán értünk...

Rég nem írtam, de csak azért mert egyszerűen nem volt időm. Nagyon felgyorsultak az események. A hétvégén egy barátnőm volt itt Kolozsvárról, aki évfolyamtársnőm is volt egyben. Hát megvalóm sok időt nem töltöttünk együtt, mert ő az egész szombati nap elvolt menve egy másik barátnőnkkel, én pedig tanultam meg sütöttem főztem vasárnapra, mivel más barátokat is hívtam ebédre. Aztán vasárnap ugye ünnep volt virágvasárnap, amikor arra emlékezhettünk, hogy Jézus hogyan vonult be Jeruzsálemben meg egykor a mi szivünkben is. Bevallom, hogy engem nagyon elszomorított, hogy "rossz idő" volt, vagyis egész nap esett az eső. Igazából este haza felé jövet értettem meg, hogy miért esik. Eszembe jutott, hogy mikor Jézus bevonult Jeruzsálemben és látta a város elveszett állapotát megállt és sírt Jeruzsálem felett "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárny alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok. Íme elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom néktek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"(Mt23,37-39) és arra gondoltam, hogy ez az eső ugyancsak Jézus könnyei, Ő lát minket, városunkat, elveszett állapotunkat és sajnos ez nem örömmel tölti el, hanem sírásra fakasztja "Vásárhely, Vásárhely..." Érdemes ezen elgondolkozni. Azután újra mint minden vasárnap este korház misszióba mentünk, közbe kiderült, hogy egyik barátnőnk is bent van a korházba, mert kell szüljön. Misszó után megláttogattuk és vártuk, hogy mikor lesz, mivel orvostan hallgatók vagyunk tudtuk, hogy megengedik, hogy bent legyünk a szülő szobában, és persze a barátnőm is megengedte, hogy végig nézzük. De nem kellett szüljön, éjjel fél háromig ültünk bent a klinikán, azután haza jöttünk és beöltöztünk a "fehér felszerelésünkben", hogy bármikor megbippel a barátnőm, mehessünk fel a korházba. Reggel 6.45-kor bippelt, hamar ki az ágyból, taxiba ültünk és 5 perc alatt ott voltunk, na de még csak a fájdalmak voltak, a szülés még nem jött. Bent voltunk már a szülő szobában, én és a barátnőm imádkoztunk, azután a "kismama" is letérdelt az ágyszéléhez és úgy imádkozott, fantasztikus volt látni. Soha nem láttam még szülést élőbe, és ezért számomra izgalmas volt. 9 óra előtt 3 perccel hagyta el az anyja méhét és jött ki a világra Koppány: 4o5og-mal és 57cm. 1o kapott. Annyira kis szőke, gyönyörű kis baba, legyen az Úrnak szentelt. Azután meg egy órát és 45 percet voltam bent a szülő szobában az anyukával, ugyanis elég nehéz volt a szülés és valami elrepedt bent az epitelium mellett és azt be kellett varni, nem volt fájdalom mentes egyáltalán, na de meg kell jegyezzem, hogy neagyon ügyes volt az anyuka, és már ezzennel harmadik kisfiát szülte meg, Az Úr áldja meg őt, gyermekeit és a férjét.
Aztán ez a hét azzal telt el, hogy egyetemre jártam, közben volt egy parciálisom sejtbioból, ami hála az Úrnak jól sikerült, és mindennap mentem a korházba, a baba napról napra növekedik és szépül, nagyon ügyes kisfiú, az az igazság van kitől örökölje:). Ma is voltam ott ültem 4 órát, bevallom nagyon élvezem, hogy senki nem köt belém nem szól semmit, csak szépen fehérbe öltözve bemegyek, mint orvosis. Ma egy nagyon jót beszélgettünk ott a barátnőmmel, és Isten nagyon felhasználta ezt a beszélgetést, mert hitről, meg Istenről beszéltem és azokkal a dolgokkal megérintette az Úr a másik "kismama" szívét, dicsőség Neki, mert Ő munkálkodik. Annyira örültem, hogy nem hasztalanul telt el ez a nap és az Úr adott egy embert akinek Róla beszéljek, habár indirekt úton is és aztán mikor jöttem el, már direktbe.
Tudjátok olyan gyorsan telik az idő, az egyik nap a másik után, az egyik hét a másik után, ésszre se vesszük. Épp a szülő szobában gondolkodtam azon, hogy egyszer én is úgy jöttem ki anyám méhéből és már eltelt 19 év, rendkivül gyorsan. Legyünk mindig résen és jól használjuk ki az időt ami még hátra van, mert az idők gonoszak, Jézus maga mondta:
"Jól vigyázzatok tehát hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak."
"Vigyázzatok és imádkozzatok!"