"Békesség néktek!"

Mindenki készül az ünnepre, nagy sürgés, forgás, sütés, főzés, zaj és semmi csend és béke. Én is készülők az ünnepre, de nem úgy ahogy e világ készül, hanem lélekben, úgy, hogy kezembe veszem Isten igéjét és azt olvasom, és próbálom megérteni, hogy mi is tírtént az első virágvasárnapon, az első nagypénteken és az első húsvéton. És azt amit Isten üzent nekem, szeretném veletek is megosztani.

Ahogy már emlitettem egy békétlen világban élünk,az embereknek pedig amire legjobban szükésgük van az a békesség. És én ezen az ünnepen a békességről szeretnék neketek egy pár gondolatot megosztani.

A Lukács evangéliumában a következőt olvassuk Jézus bevonulásáról: "Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiálltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"...Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bárcsak felismerted volna ezen a napont te is a békességre vezető utat!""(Lk19,37-38.41-42)

Azt kiáltotta a sokaság "békesség és dicsőség a magasságban", Jézus pedig mikor megszületett angyalok az hirdették "békesség a földön", de ezt az emberek nem tudták mondani, mivel nem volt békességük. Jézus azért mondta később a János evangéliumában "ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, mert az én békességemet adom nektek". A nép ünnepli Jézust, Ő pedig sír, mert nem ismerték fel a békességre vezető utat. Ők dicsérték Istent a csodákért, a gyógyulásokért, a halottak feltámasztásáért, az eledelért, a vakok látásáért, a bénák járásáért. De Jézus nem azért jött, hogy egézséget és eledelt adjon, hanem ennél többet békességet és örök életet. Te kaptál már-e békességet? Jézus mikor rád néz akkor sír vagy örül?

Nagypénteken Jézus értünk hozott áldozatára emlékezünk, Isten szeretetére, arra, hogy Ő annyira szeretett minket, hogy kész volt saját Fiát feláldozni, azért, hogy mi ne kelljen a bűneink miatt meghaljunk. Jézus Krisztus keresztjéről is a békesség árad, mert Ő azért halt meg, hogy megbékéltessen bennünket az Atyával. "Mert tetszett a Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állitson majd színe elé."(Kol1,20-22)

A feltámadás napján amikor Jézus megjelent a tanítványainak a következőket mondta "Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!""(Jn20,19)

A "Békesség néktek" köszöntés gyakori a Bibliában. Ószövetségben, a Bírák 6-ban olvassuk " Ekkor Izráelt igen megszomorították a midániták. Az Úr angyala pedig eljött és megjelent Gedeonnak. Mikor ő megrettent az angyaltól így szólt az Úr: "Békesség néked!". És épített ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak, azaz: az Úr a béke ..." Az újszövetségben Pál leveleiben gyakori köszöntés "kegyelem néktek és békesség". Bizony nagy kincs a békesség, az maga Jézus Krisztus, "Ő ami békességünk".

Jézus megjelenik a tanítványoknak. A tanítványok közössége olyan, mint egy megbojdult méhkas. Annyi mindenen mentek át az elmúlt három nap, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni és megemészteni. A tanítványok egy olyan helyzetben kerültek, hogy nem tudják érzésekkel követni az eseményeket. Annyira sűrűsődik minden és felgyorsul minden nagycsütörtök éjszaka, aztán nagypéntek nagy sokkot mér rájuk, aztán jön egy másfél napos csend és megint elindul egy folyamat, egy sodrás amit nem győznek követni. Összejöttek a tanítványok, hogy összerakják a mozaikokat. (Árulás, tagadás, szenvedés, Jézus Krisztus kereszthalála). Következik egy másfélnapos csend, aztán hajnalban az üres sír, asszonyok jönnek, hogy Jézus feltámadt. Megint egy napon belül annyi minden történik, hogy nem birják követni az eseményeket.

Lehet, hogy annyi mindenen mentél át az elmúlt napokban, hogy ez már neked sok és azt mondod ezt nem tudom megemészteni, túl sok minden történik egyszerre, nincs annyi adrenalin, hogy ezt kibirjuk, ez túl sok egyszerre. Este van már, bezárták az ajtót és megpróbálják összerakni életük mozaik darabkáit. Nem tudom, hogy mik azok a dolgok amiket nem értesz, amit nem tudsz összerakni. Nagyon sokszor vagyunk úgy az életben mi is, mintha nem illene ide, nem erre számítottam, nem erre vártam, nem így kellett volna történnie. Nagypéntek húsvéthoz nem akar illeszkedni és ebben a zavart állapotban keresi meg őket Jézus.

A félelem miatt az ajtók zárva voltak. Sok minden miatt szokták kiírni, hogy zárva. A tanítványok életközösségének ajtaja bevolt zárva, és kivolt téve ez a cetli, hogy "félelem miatt zárva". Nagyon sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy félelem miatt bezárunk dolgokat. Sokszor annyi minden miatt, olyan könnyű félelem miatt bezárni az ajtót: lezárni a kommunikációs csatornákat, se ki se be, kapcsolatokat. Látszólag ez a legkönnyebb és biztonságosabb megoldás, látszólag, de ez nem célra vezető. Olyan jó, hogy Jézus ezen az ajtón át tud menni, nem tudod Őt ezzel az ajtóval kizárni. Kizárhatsz az életedből helyzeteket, kapcsolatokat, de milyen jó hogy Jézust nem lehet kizárni, sőt Jézus később megérteti a tanítványokkal, hogy nekik küldetésük van ezek a zsidók felé, akiktől ők elzárkoztak. Ki tudunk rekeszteni körülményeket, sok mindent az életünkből, csakhogy nem működnek ezek az ajtók, mert a félelem forrását ugyan kizárhatjuk, de a félelmet nem. A félelmet a szívükből nem tudják kizárni, az a szívükbe marad, itt kellene valami változzon. A szívünkből való félelmeket csak az Isten békessége tudja megszüntetni és semmi más. Amikor félelem van benned, akkor csak Isten békéje tud rajtad segíteni, ami "minden értelemet meghalad, és megtudja őrizni a sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".

Miért félsz ma? Mi nyugtalanit téged? Mi az ami sötét jövőként van feléd? Mi az amivel farkasszemet kell nézned? Mi az ami nyomaszt és még az ünnepet sem tudod ünnepelni, valami miatt levagy gátolva?

És kezded építeni magad köré ezeket a biztonsági falakat, és azt sem veszed észre, hogy beszorítják az életedet, beszorítják a félelmet a szívedben. Jézus szeret téged. Azt amit nem tudsz megoldani emberi logikával, pénzzel, befolyással, semmivel, azt csak az Isten Fia tudja megoldani, úgy hogy belép az életedben és azt mondja "Békesség neked". A szívünk nyugtalanságaira Isten békessége az egyetlen gyógyszer.

Befogadtad-e már Őt? Találkoztál vele? Mondhatta-e már neked azt, hogy "békesség néked"?

Kivánom, hogy ezen a húsvéton legyen élő találkozásod a feltámadott Krisztussal. Kivánom, hogy ezen az ünnepen, a te szíved ajatján is átmenjen és megállva középen ezt mondja "békesség néked". Jézus békessége töltse be mindannyiunk életét!

Áldott feltámadási ünnepet!

Az elmúlt időkről...

Nagyon rég nem irtam, mert egyszerűen nem volt időm. Azóta az élet nagyon felgyorsult. A teológiai feladataim foglalják el a legtöbb szabadidőm, meg persze mindennap ott az egyetem is. De ennek ellenére sikerül naponta közelebb kerülni Istenhez, meriteni belőle, tanulni Tőle. Hálás vagyok azért is, hogy újra járhatok a sebészetre ügyeletezni. De valahogy úgy érzem, hogy mostanában minden olyan leterhelő. Egyszerűen nagyon fáradt vagyok, ha eddig éjszakáztam és nem aludtam akkor mostanában még inkább ezt teszem. Kéne az orvosira is többet tanulnom, de sajnos nincs mikor. Most is a teológiai dolgozatok megirása foglalja el a legtöbb időm. De örülök annak, hogy ez is lejár, mivel még csak a hétvégén megyek Bpre és azután már csak vizsgázni. De ennek ellenére még a kötelező feladataim el kell végeznem, szeretném ha húsvétig mindent sikerülne elvégezni és akkor teljes erő bedobással csak az orvosival foglalkozni.

Csak mostanában érzem úgy igazán, hogy talán megterhelő a kettőt együtt végezni, de örömmel teszem, mivel tudom, hogy az Úr hivott el és tapasztalom, hogy bármennyire kimerülnék is Ő mindig mellettem van és felüdit. Ő erőt ad a harcban és soha nem hagy magamra, hanem Ő velem együtt járja ezt a rögös utat.

Na de azért történtek jó dolgok is, pl. szerveztem egy szülinapi meglepit az egyik évfolyamtársnőmnek nálam itthon, és hát sikerült nagyon meglepödnie mivel nem számitott rá. Ezen kivül filmest is volt amikor a W.W.J.D.-t néztük meg. A korházi ügyeletek is nagyon jók voltak, mivel mostanában nemcsak egyedül járok, hanem barátaim is jönnek velem. A legizgalmasabb számukra mégis a morga, ahova úgyszintén járunk. Természetesen a sportolás sem marad el, már egy jó hónapja újra járok szaladni és jó hogy van kivel.

Ezek igy dióhéjban az elmúlt időszak eseményei.

Amiről igazán szerettem volna irni az az, amire Isten tanitott az elmúlt egy hónapban. Az egyik dolog az ami az egyik ifjúsági alkalmunk témája volt "Krisztus jó illata lenni". A 2Kor2,14-16: "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre." A kérdés az, hogy Krisztus jó illatát hogyan hordozhatom? 3 dolog révén: 1. tisztaság, megtisztulás, 2. imádság, 3. áldozat vállalás által.

A másik dolog az ami csak most világosodott meg előttem a Jelenések 8, 4-5-ből: "És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt." Amit ebből megértettem, hogy a Szentlélek közbenjárása által visszajönnek az imák a földre és csodák történnek! Micsoda ereje van az imádságnak. Csodálatos dolgok vannak az imádságban. Valaki azt mondta, hogy "a hegyméretű dolgokat megoldja Isten, ha mi tudunk imádkozni". Én is ezt hiszem és vallóm és ezért élek az imádkozás lehetőségével.

A harmadik pedig amit tanultam az, akkor történt amikor készültem homiletikából megirni az elemző prédikációm és Isten a Lk22,24-27 részt hozta elém hogy felhasználjam a prédikációm textusának. Nagyon röviden emlitek meg három kérdést ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem: 1. Milyenek vagyunk mi Isten szemében?, 2. Mit lát a világ amikor ránk néz?, 3. Vajon milyen nagynak lát engem/téged Isten?. Gondolkozz és válaszolj magadnak ezekre a kérdésekre. Két fontos gondolatot hozott elém Isten: az egyik, hogy a földön abban mérik valakinek a nagyságát, hogy milyen sokan szolgálnak neki. Az Isten országában forditva van, ott a nagyságot abban mérik, hogy hány embert tudsz örömmel, készségesen kiszolgálni. A másik, hogy a Mennyországban a keresztyénség a feje tetejére fog állni, ahogy fogalmazott egyszer egy lelkipásztor. Mert azt hisszük és valljuk, hogy az üdvösség kegyelemből van hit által. Ez igy igaz. De az itélet nem a hit mércéje szerint lesz. Isten majd nem azt nézi, hogy mekkora hited van, hanem hogy milyen cselekedeteid vannak hitből. Isten igy méri a nagyságot: a szolgálat lelkületben és az alázatban. Látom a szükséget és cselekszem. Akkor Isten azt mondja "hasonlitasz az én fiamra, gyönyörködöm benned, jó és hű szolga". Bárcsak adná az Úr, hogy ez megvalósuljon az életünkben. Az Úr Jézus azt mondta: "Aki nekem szolgál az engem kövessen. Aki nekem szolgál az ott lesz ahol én, és azt megbecsüli az én Atyám." Bárcsak ott lennénk ahol Krisztus. Nekem is még kell tanulnom a krisztusi alázatot és szolga lelkületet, de hálás vagyok, hogy növekedhettem ebben is az elmúlt időben.

Mindent örömmel és készségesen tegyetek úgy, mint az Úrnak és nem embereknek, mert az Úr mindenkinek megfizet a maga idején.

Kivánom, hogy naponta erősődjetek és gyökerezzetek meg Krisztusban!