Nagyon rég nem irtam, mert egyszerűen nem volt időm. Azóta az élet nagyon felgyorsult. A teológiai feladataim foglalják el a legtöbb szabadidőm, meg persze mindennap ott az egyetem is. De ennek ellenére sikerül naponta közelebb kerülni Istenhez, meriteni belőle, tanulni Tőle. Hálás vagyok azért is, hogy újra járhatok a sebészetre ügyeletezni. De valahogy úgy érzem, hogy mostanában minden olyan leterhelő. Egyszerűen nagyon fáradt vagyok, ha eddig éjszakáztam és nem aludtam akkor mostanában még inkább ezt teszem. Kéne az orvosira is többet tanulnom, de sajnos nincs mikor. Most is a teológiai dolgozatok megirása foglalja el a legtöbb időm. De örülök annak, hogy ez is lejár, mivel még csak a hétvégén megyek Bpre és azután már csak vizsgázni. De ennek ellenére még a kötelező feladataim el kell végeznem, szeretném ha húsvétig mindent sikerülne elvégezni és akkor teljes erő bedobással csak az orvosival foglalkozni.
Csak mostanában érzem úgy igazán, hogy talán megterhelő a kettőt együtt végezni, de örömmel teszem, mivel tudom, hogy az Úr hivott el és tapasztalom, hogy bármennyire kimerülnék is Ő mindig mellettem van és felüdit. Ő erőt ad a harcban és soha nem hagy magamra, hanem Ő velem együtt járja ezt a rögös utat.
Na de azért történtek jó dolgok is, pl. szerveztem egy szülinapi meglepit az egyik évfolyamtársnőmnek nálam itthon, és hát sikerült nagyon meglepödnie mivel nem számitott rá. Ezen kivül filmest is volt amikor a W.W.J.D.-t néztük meg. A korházi ügyeletek is nagyon jók voltak, mivel mostanában nemcsak egyedül járok, hanem barátaim is jönnek velem. A legizgalmasabb számukra mégis a morga, ahova úgyszintén járunk. Természetesen a sportolás sem marad el, már egy jó hónapja újra járok szaladni és jó hogy van kivel.
Ezek igy dióhéjban az elmúlt időszak eseményei.
Amiről igazán szerettem volna irni az az, amire Isten tanitott az elmúlt egy hónapban. Az egyik dolog az ami az egyik ifjúsági alkalmunk témája volt "Krisztus jó illata lenni". A 2Kor2,14-16: "De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre." A kérdés az, hogy Krisztus jó illatát hogyan hordozhatom? 3 dolog révén: 1. tisztaság, megtisztulás, 2. imádság, 3. áldozat vállalás által.
A másik dolog az ami csak most világosodott meg előttem a Jelenések 8, 4-5-ből: "És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt." Amit ebből megértettem, hogy a Szentlélek közbenjárása által visszajönnek az imák a földre és csodák történnek! Micsoda ereje van az imádságnak. Csodálatos dolgok vannak az imádságban. Valaki azt mondta, hogy "a hegyméretű dolgokat megoldja Isten, ha mi tudunk imádkozni". Én is ezt hiszem és vallóm és ezért élek az imádkozás lehetőségével.
A harmadik pedig amit tanultam az, akkor történt amikor készültem homiletikából megirni az elemző prédikációm és Isten a Lk22,24-27 részt hozta elém hogy felhasználjam a prédikációm textusának. Nagyon röviden emlitek meg három kérdést ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem: 1. Milyenek vagyunk mi Isten szemében?, 2. Mit lát a világ amikor ránk néz?, 3. Vajon milyen nagynak lát engem/téged Isten?. Gondolkozz és válaszolj magadnak ezekre a kérdésekre. Két fontos gondolatot hozott elém Isten: az egyik, hogy a földön abban mérik valakinek a nagyságát, hogy milyen sokan szolgálnak neki. Az Isten országában forditva van, ott a nagyságot abban mérik, hogy hány embert tudsz örömmel, készségesen kiszolgálni. A másik, hogy a Mennyországban a keresztyénség a feje tetejére fog állni, ahogy fogalmazott egyszer egy lelkipásztor. Mert azt hisszük és valljuk, hogy az üdvösség kegyelemből van hit által. Ez igy igaz. De az itélet nem a hit mércéje szerint lesz. Isten majd nem azt nézi, hogy mekkora hited van, hanem hogy milyen cselekedeteid vannak hitből. Isten igy méri a nagyságot: a szolgálat lelkületben és az alázatban. Látom a szükséget és cselekszem. Akkor Isten azt mondja "hasonlitasz az én fiamra, gyönyörködöm benned, jó és hű szolga". Bárcsak adná az Úr, hogy ez megvalósuljon az életünkben. Az Úr Jézus azt mondta: "Aki nekem szolgál az engem kövessen. Aki nekem szolgál az ott lesz ahol én, és azt megbecsüli az én Atyám." Bárcsak ott lennénk ahol Krisztus. Nekem is még kell tanulnom a krisztusi alázatot és szolga lelkületet, de hálás vagyok, hogy növekedhettem ebben is az elmúlt időben.
Mindent örömmel és készségesen tegyetek úgy, mint az Úrnak és nem embereknek, mert az Úr mindenkinek megfizet a maga idején.
Kivánom, hogy naponta erősődjetek és gyökerezzetek meg Krisztusban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése