"Békesség néktek!"

Mindenki készül az ünnepre, nagy sürgés, forgás, sütés, főzés, zaj és semmi csend és béke. Én is készülők az ünnepre, de nem úgy ahogy e világ készül, hanem lélekben, úgy, hogy kezembe veszem Isten igéjét és azt olvasom, és próbálom megérteni, hogy mi is tírtént az első virágvasárnapon, az első nagypénteken és az első húsvéton. És azt amit Isten üzent nekem, szeretném veletek is megosztani.

Ahogy már emlitettem egy békétlen világban élünk,az embereknek pedig amire legjobban szükésgük van az a békesség. És én ezen az ünnepen a békességről szeretnék neketek egy pár gondolatot megosztani.

A Lukács evangéliumában a következőt olvassuk Jézus bevonulásáról: "Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiálltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"...Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bárcsak felismerted volna ezen a napont te is a békességre vezető utat!""(Lk19,37-38.41-42)

Azt kiáltotta a sokaság "békesség és dicsőség a magasságban", Jézus pedig mikor megszületett angyalok az hirdették "békesség a földön", de ezt az emberek nem tudták mondani, mivel nem volt békességük. Jézus azért mondta később a János evangéliumában "ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, mert az én békességemet adom nektek". A nép ünnepli Jézust, Ő pedig sír, mert nem ismerték fel a békességre vezető utat. Ők dicsérték Istent a csodákért, a gyógyulásokért, a halottak feltámasztásáért, az eledelért, a vakok látásáért, a bénák járásáért. De Jézus nem azért jött, hogy egézséget és eledelt adjon, hanem ennél többet békességet és örök életet. Te kaptál már-e békességet? Jézus mikor rád néz akkor sír vagy örül?

Nagypénteken Jézus értünk hozott áldozatára emlékezünk, Isten szeretetére, arra, hogy Ő annyira szeretett minket, hogy kész volt saját Fiát feláldozni, azért, hogy mi ne kelljen a bűneink miatt meghaljunk. Jézus Krisztus keresztjéről is a békesség árad, mert Ő azért halt meg, hogy megbékéltessen bennünket az Atyával. "Mert tetszett a Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állitson majd színe elé."(Kol1,20-22)

A feltámadás napján amikor Jézus megjelent a tanítványainak a következőket mondta "Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!""(Jn20,19)

A "Békesség néktek" köszöntés gyakori a Bibliában. Ószövetségben, a Bírák 6-ban olvassuk " Ekkor Izráelt igen megszomorították a midániták. Az Úr angyala pedig eljött és megjelent Gedeonnak. Mikor ő megrettent az angyaltól így szólt az Úr: "Békesség néked!". És épített ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak, azaz: az Úr a béke ..." Az újszövetségben Pál leveleiben gyakori köszöntés "kegyelem néktek és békesség". Bizony nagy kincs a békesség, az maga Jézus Krisztus, "Ő ami békességünk".

Jézus megjelenik a tanítványoknak. A tanítványok közössége olyan, mint egy megbojdult méhkas. Annyi mindenen mentek át az elmúlt három nap, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni és megemészteni. A tanítványok egy olyan helyzetben kerültek, hogy nem tudják érzésekkel követni az eseményeket. Annyira sűrűsődik minden és felgyorsul minden nagycsütörtök éjszaka, aztán nagypéntek nagy sokkot mér rájuk, aztán jön egy másfél napos csend és megint elindul egy folyamat, egy sodrás amit nem győznek követni. Összejöttek a tanítványok, hogy összerakják a mozaikokat. (Árulás, tagadás, szenvedés, Jézus Krisztus kereszthalála). Következik egy másfélnapos csend, aztán hajnalban az üres sír, asszonyok jönnek, hogy Jézus feltámadt. Megint egy napon belül annyi minden történik, hogy nem birják követni az eseményeket.

Lehet, hogy annyi mindenen mentél át az elmúlt napokban, hogy ez már neked sok és azt mondod ezt nem tudom megemészteni, túl sok minden történik egyszerre, nincs annyi adrenalin, hogy ezt kibirjuk, ez túl sok egyszerre. Este van már, bezárták az ajtót és megpróbálják összerakni életük mozaik darabkáit. Nem tudom, hogy mik azok a dolgok amiket nem értesz, amit nem tudsz összerakni. Nagyon sokszor vagyunk úgy az életben mi is, mintha nem illene ide, nem erre számítottam, nem erre vártam, nem így kellett volna történnie. Nagypéntek húsvéthoz nem akar illeszkedni és ebben a zavart állapotban keresi meg őket Jézus.

A félelem miatt az ajtók zárva voltak. Sok minden miatt szokták kiírni, hogy zárva. A tanítványok életközösségének ajtaja bevolt zárva, és kivolt téve ez a cetli, hogy "félelem miatt zárva". Nagyon sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy félelem miatt bezárunk dolgokat. Sokszor annyi minden miatt, olyan könnyű félelem miatt bezárni az ajtót: lezárni a kommunikációs csatornákat, se ki se be, kapcsolatokat. Látszólag ez a legkönnyebb és biztonságosabb megoldás, látszólag, de ez nem célra vezető. Olyan jó, hogy Jézus ezen az ajtón át tud menni, nem tudod Őt ezzel az ajtóval kizárni. Kizárhatsz az életedből helyzeteket, kapcsolatokat, de milyen jó hogy Jézust nem lehet kizárni, sőt Jézus később megérteti a tanítványokkal, hogy nekik küldetésük van ezek a zsidók felé, akiktől ők elzárkoztak. Ki tudunk rekeszteni körülményeket, sok mindent az életünkből, csakhogy nem működnek ezek az ajtók, mert a félelem forrását ugyan kizárhatjuk, de a félelmet nem. A félelmet a szívükből nem tudják kizárni, az a szívükbe marad, itt kellene valami változzon. A szívünkből való félelmeket csak az Isten békessége tudja megszüntetni és semmi más. Amikor félelem van benned, akkor csak Isten békéje tud rajtad segíteni, ami "minden értelemet meghalad, és megtudja őrizni a sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".

Miért félsz ma? Mi nyugtalanit téged? Mi az ami sötét jövőként van feléd? Mi az amivel farkasszemet kell nézned? Mi az ami nyomaszt és még az ünnepet sem tudod ünnepelni, valami miatt levagy gátolva?

És kezded építeni magad köré ezeket a biztonsági falakat, és azt sem veszed észre, hogy beszorítják az életedet, beszorítják a félelmet a szívedben. Jézus szeret téged. Azt amit nem tudsz megoldani emberi logikával, pénzzel, befolyással, semmivel, azt csak az Isten Fia tudja megoldani, úgy hogy belép az életedben és azt mondja "Békesség neked". A szívünk nyugtalanságaira Isten békessége az egyetlen gyógyszer.

Befogadtad-e már Őt? Találkoztál vele? Mondhatta-e már neked azt, hogy "békesség néked"?

Kivánom, hogy ezen a húsvéton legyen élő találkozásod a feltámadott Krisztussal. Kivánom, hogy ezen az ünnepen, a te szíved ajatján is átmenjen és megállva középen ezt mondja "békesség néked". Jézus békessége töltse be mindannyiunk életét!

Áldott feltámadási ünnepet!