2010. július 27., kedd
2010. július 3., szombat
Tedd azt amire elhivattál!
Több mint egy hónap telt el mióta irtam. Azóta a hétköznapjaim is nagyon szinesek voltak és most főleg erről szeretnék irni. Lejárt a szesszio már két hete, nagyobb kisebb sikerrel megvoltak a vizsgák. Közbe Hargtán is lehettem egy kicsit, mivel az egyik legjobb barátnőmnek volt a ballagása, megkell jegyeznem, hogy nagyon jó kikapcsolódás volt és kellemes időtöltés. Miután haza jöttem még volt egy vizsgám, ami jól sikerült, amugyis a kedvenc tantárgyam volt (biokémia).
Ezután következtek a szines hétköznapok, ugyanis két hét nyári gyakorlatom volt a korházba. Én már az elején eldöntöttem, hogy nem megyek haza gyakorlatozni, hanem amennyibe csak sikerül itt maradok, de kérdés volt, hogy hova menni. Mindig azt mondom, hogy akkor vagyunk igazán áldottak, ha a helyünkön vagyunk. Van is egy ilyen mondás amit én is felirtam a falra az iróasztalom fölé : "Az igazi út az áldáshoz: megérteni, elhinni, engedelmeskedni." Kértem Isten vezetését, hogy Ő mutasa meg hol a helyem, és örültem neki mert arra irányitott amit igazán is szerettem volna, igy a sebészetet választottam. Elmentem a klinika fönőkéhez, hamarább azt mondta, hogy már sokan jelentkeztek nagyobbak, de fogad. Első nap olyan csalodottan jöttem haza, mert semmit nem csináltam s olyan rossz volt. Eldöntöttem, hogy másnap oda megyek az orvoshoz és rámenős leszek a dolgokra, hát igy is történt. Reggel a jelenlét után oda mentem az orvoshoz és mondtam neki hogy én szeretnék menni a műtöbe, de most és örömömre le is vitt. Soha nem jártam eddig műtöbe, csak fiolmekbe láttam, nagyon szuper volt, két műtétet néztem miután haza jöttem. Nagyon szeretem az az igazság és elárulom, hogy én is sebész szeretnék lenni, mindig ez volt az álmom. És igy kezdödött, azután minden nap mentem a műtöbe, a sürgösségire, ügyeleteztem is egy csomót, még a morgába is voltam háromszor. Olyan álomszerű minden és mégis valóság. Tiz nap gyakorlatból négy éjszakát a klinikán töltöttem, és mindig délutánig maradtam reggeltől. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy oda küldött, és amellett amiket tettem meg láttam, olyan áldott orvosokat adott körém, akik törödnek velem, tanitanak, látják, hogy érdekel és szeretem és ezért foglalkoznak velem. Két orvost nagyon megszerettem, olyan türelmesek, szép műtéteket végeznek, kedvesek, emberségesek, látszik, hogy téleg hivatás ez számukra. Olyan más az amikor valamit szeretetből csinálsz vagy kötelességből. Még egy nagyon kedves aszisztensnőt is megismertem akivel rövid idő alatt nagyon jól összebarátkoztunk, és ő is egy csomó mindent tanitott meg magyarázott nekem. Az ilyen emberek közt jó lenni, időt tölteni, tanulni, 40 órát kellett csináljunk, amiből én 105 órát voltam a klinikán. Újra csak azt tudom elmondani, hogy az Úré a dicsőség, azért mert Ő munkálkodik és alakitja a körülményeket. Még inkább megbizonyosodtam a felől, hogy téleg helyes uton járok és azt teszem amire hivattam. Mától nyári vakáció következik októberig. Én úgy döntöttem, hogy itt maradok még egy hónapot Vásárhelyen és továbbra is befogok járni a korházba ügyeletezni, és persze tanulni ( a mesterséget lopni kell), és persze e mellett tanulok a teológiai vizsgáimra is, mivel azok még hátra vannak.
Következtetésként azt tudom csak mondani, hogy kutassuk mi Isten akarata z életünkkel, és merjünk bizni az Ő döntéseiben és Neki engedelmeskedni, mert az Ő gondolatai magasabbak a mieinknél, és az Ő utai is sokkal nagyobbak és áldottabbak. Ne feledd soha ha azt teszed amire elhivattál, akkor áldott leszel (sikeres)! Isten csak akkor tud megáldani, ha a helyünkön vagyunk. :)
Ezután következtek a szines hétköznapok, ugyanis két hét nyári gyakorlatom volt a korházba. Én már az elején eldöntöttem, hogy nem megyek haza gyakorlatozni, hanem amennyibe csak sikerül itt maradok, de kérdés volt, hogy hova menni. Mindig azt mondom, hogy akkor vagyunk igazán áldottak, ha a helyünkön vagyunk. Van is egy ilyen mondás amit én is felirtam a falra az iróasztalom fölé : "Az igazi út az áldáshoz: megérteni, elhinni, engedelmeskedni." Kértem Isten vezetését, hogy Ő mutasa meg hol a helyem, és örültem neki mert arra irányitott amit igazán is szerettem volna, igy a sebészetet választottam. Elmentem a klinika fönőkéhez, hamarább azt mondta, hogy már sokan jelentkeztek nagyobbak, de fogad. Első nap olyan csalodottan jöttem haza, mert semmit nem csináltam s olyan rossz volt. Eldöntöttem, hogy másnap oda megyek az orvoshoz és rámenős leszek a dolgokra, hát igy is történt. Reggel a jelenlét után oda mentem az orvoshoz és mondtam neki hogy én szeretnék menni a műtöbe, de most és örömömre le is vitt. Soha nem jártam eddig műtöbe, csak fiolmekbe láttam, nagyon szuper volt, két műtétet néztem miután haza jöttem. Nagyon szeretem az az igazság és elárulom, hogy én is sebész szeretnék lenni, mindig ez volt az álmom. És igy kezdödött, azután minden nap mentem a műtöbe, a sürgösségire, ügyeleteztem is egy csomót, még a morgába is voltam háromszor. Olyan álomszerű minden és mégis valóság. Tiz nap gyakorlatból négy éjszakát a klinikán töltöttem, és mindig délutánig maradtam reggeltől. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy oda küldött, és amellett amiket tettem meg láttam, olyan áldott orvosokat adott körém, akik törödnek velem, tanitanak, látják, hogy érdekel és szeretem és ezért foglalkoznak velem. Két orvost nagyon megszerettem, olyan türelmesek, szép műtéteket végeznek, kedvesek, emberségesek, látszik, hogy téleg hivatás ez számukra. Olyan más az amikor valamit szeretetből csinálsz vagy kötelességből. Még egy nagyon kedves aszisztensnőt is megismertem akivel rövid idő alatt nagyon jól összebarátkoztunk, és ő is egy csomó mindent tanitott meg magyarázott nekem. Az ilyen emberek közt jó lenni, időt tölteni, tanulni, 40 órát kellett csináljunk, amiből én 105 órát voltam a klinikán. Újra csak azt tudom elmondani, hogy az Úré a dicsőség, azért mert Ő munkálkodik és alakitja a körülményeket. Még inkább megbizonyosodtam a felől, hogy téleg helyes uton járok és azt teszem amire hivattam. Mától nyári vakáció következik októberig. Én úgy döntöttem, hogy itt maradok még egy hónapot Vásárhelyen és továbbra is befogok járni a korházba ügyeletezni, és persze tanulni ( a mesterséget lopni kell), és persze e mellett tanulok a teológiai vizsgáimra is, mivel azok még hátra vannak.
Következtetésként azt tudom csak mondani, hogy kutassuk mi Isten akarata z életünkkel, és merjünk bizni az Ő döntéseiben és Neki engedelmeskedni, mert az Ő gondolatai magasabbak a mieinknél, és az Ő utai is sokkal nagyobbak és áldottabbak. Ne feledd soha ha azt teszed amire elhivattál, akkor áldott leszel (sikeres)! Isten csak akkor tud megáldani, ha a helyünkön vagyunk. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
