Röviden a nagyon fontos dolgokat osztanám meg veletek, azt ahogyan Isten gondot viselt rólam az elmúlt hónapokban, és ahogyan megtapasztaltam az Ő szeretetét.
Előszőr is a nyár azért volt jó, mert maximálisan azt csinálhattam két hónapig amit szerettem, vagyis intenziven a klinikára jártam és sok műtétben részt vettem, mivel a prof betett a krónikus műtéti programban, azon kivül pedig az ügyeletekben is amikor műtét volt és olyan doki volt ügyeletes megengedte, hogy részt vegyek a műtétben. Augusztustól kénytelen voltam abban hagyni, mivel csak egy hónapom volt hátra a vizsgákig. De a sok fáradság, nem átalaudt éjszakák kiütöttek rajtam, mivel lebedegedtem. Ennek ellenére még lázasan elmentem a barátnőmmel Segesvárra és Brassóban kirándulni, ami külön élmény volt, teli kihivásokkal. Mikor haza jöttünk még betegebb voltam és mire kezdtem meggyógyulni, jött hozzám Váradról a barátnőm, itt volt nálam 5 napig ami nagyon jó kikapcsolás volt számomra. És lassan rá kellett ébrednem arra, hogy még kereken két hét és kezdődnek a vizsgák, én pedig nem tanultam még majdnem semmiből. És igy intenziven elkezdtem tanulni, csakhogy négy nappal vizsga előtt hivott a tulajom, hogy mivel nincs lakótársam csomagoljak össze és költözzek el. Nem is kaptam hirtelen más lakást, édesapám jött segiteni a költözésben, két barátomhoz elvittem felét-felét a csomagaimnak, aztán én végül egy barátnőmnél szálltam meg egy hónapig, amig a viszgák voltak és lakást találtam. Úgy éreztem akkor, hogy most minden nagyon össze jött, és ez több, mint amit eltudok viselni, habár az Úr azt mondta, hogy soha nem ad többet, mint amennyit elbirunk hordozni. Próbáltam hittel ráállni erre az igéretre....utólag pedig be kell vallanom, hogy téleg csak annyit kapunk amennyit elbirunk hordozni. Az Úr nagyon megerősitett abban az időszakban, habár nagyon sok megpróbáltatáson kellett át menjek a vizsgák alatt, az Úr velem volt, Ő felemelt és kiemelt a mélységeből, megmutatta a hatalmát és győzelemre jutatott. Annak ellenére, hogy nagyon sok viszgám volt, az összes sikerül, a dicsőség egyedül az Ővé. Megtapasztaltam azt, hogy mennyire igaz a következő igevers: "Ha kiállt hozzám, én meghallghatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(Zsolt91,15). Habár az elején én azt gondoltam amit Dávid mondd a 77 zsoltár 11 versében "Az az én bajom, gondoltam magamban, hogy megváltozott a Felséges jóindulata." Bűnbánatot kellett tartanom ezért, mivel Isten nem változik meg, benne nincs sem változás, sem változásnak árnyéka. Ő mindent amit megenged az életünkben céllal engedi meg, az javunkra van, azáltal formál minket. Mindemellett még megtanultam azt is, hogy mielőtt bármi érne engem az egyszer Isten elében kerül és csak mire Ő igent mondd fog történni velem. Ezt láthatjuk világosan a Jób esetében is. Ugyanakkor jó volt ez az időszak mivel új embereket ismertem meg, akiknek bizonyságot tehettem Istenről, akiket Isten ugyszintén megsegitett és megláthattuk együtt, hogy Istennek hatalma van. Miután a vizsgák lejártak, Kolozsváron volt a volt tanáraimat és egy osztálytársnőmet meglátogatni, ugyanakkor az egyetemet bemutatni a suliban. Azután két nappal egyetem kezdés előtt lakást is találtam, ami most már otthonná varázsolódott és amit nagyon szeretek.
Nagyon hálás vagyok az Úrnak az elmúlt hónapokért, a nehézségekért, a szeretetéért, gondviseléséért, szüleimért, barátaimért, társaimért, tanáraimért. Hálás vagyok a mindennapok apró örömeiért, kihivásaiért, a harcaimért, a győzelmeimért. Hálás vagyok, hogy egyetemre járhatok és tanulhatok, egyszerűen naponta azt csinálhatom amire mindig vágytam, amit nagyon szeretek.
Ne feledd, ha bármi ér is téged az nem véletlen, mielőtt téged ért volna, egyszer Isten előtt volt és ha Ő megengedte akkor Ő már előre elkészitette a kimenekedés útját is neked csak türelmesnek kell lenned, hinned kell, imádkoznod és várnod, hogy Isten cselekedjen!
