Nyugalomnap...

Olyan sokat gondolkoztam azon, hogy mit is osszak meg a mai napból, mivel annyi áldásba volt részem. Reggel elég korán felkeltem és ahogy felkeltem az volt az első, hogy elkezdtem olvasni az Igét, Jeremiás próféta könyvét kezdtem tanulmányozni (minden héten egy könyvet szoktam venni a Bibliából és azt olvasni, megvizsgálni és próbálom alkalmazni), azután pedig egy jót beszélgettem Mennyei Édesatyámmal. Ezek után gyülekezetbe mentem, ahol nagyon áldott alkalmunk volt, már az imaórán annyira éreztem Isten jelenlétét, azt ahogy Ő betölt Önmagával. Az imaórán Isten igéreteiről volt szó, és arra volt felhivás, hogy vizsgáljuk meg mit jelentenek számunkra Isten igéretei. Én nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, mert az Ő igéretei igazak és ámennek, és hogy azokat mind valóra váltja, úgy egyéni személyes életemben, mint családom életében, gyülekezetünk életébe és az Ő népe számára. Sokáig nem értettem Isten időzitését az igéretekkel kapcsolatban, de megtanultam azt, hogy az Ő időzitése az tökéletes, soha nem siet, de soha nem is késik azoknak beteljesitésével. Több, mint 3000 igéret van a Bibliában és azokat ha elhisszük és elfogadjuk, mind a miénk lehet. Milyen klassz dolog :). Isten egyik legnagyobb igérete az, hogy velünk van mindennap a világ végezetéig, és ez téleg igy van, mivel én személyesen naponta tapasztalom, érzem, látom az Ő jelenlétét az életemben, mindennap az Ő oltalmával vesz körül, és szeretetével fedez be, és ebben neked is részed lehet, ha elfogadod Őt.
Az istentiszteleten Jézus keresztre feszítéséről és a két gonosztevőről volt szó. Ami engem nagyon megragadott az az volt, hogy Jézus még a kereszten is evangélizált és hirdette az üdvösséget, Ő nem törödött az Ő fájdalmaival, szenvedéseivel. És sokszor itt vagyunk mi akik Isten gyeremekei vagyunk és csak magunkkal, a saját kis próblémáinkkal törödünk és nem érdekel az, hogy mi van azokkal akik mellettünk vannak, hogy azoknak van-e üdvösségük vagy nincs. A másik dolog pedig az volt, hogy az egyik gonosztevő felismerte, hogy ők jogosan szenvednek és megérdemlik a halált, de Jézus ő érdemtelenül, Ő nem követett el semmi bűnt és mégis megkellett halnia. Ő helyettünk, érettünk halt meg, Ő magára vette ami halál bűntetésünket, azért, hogy ha mi is azt mondjuk, mint az a gonosztevő "emlékezzél meg rólam, amikor eljösz királyságodba", hogy Ő tudja nekünk is azt mondani, mint neki "bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban". Milyen jó az, hogy MA lehet üdvösségünk, MA kaphatunk örökéletet és nem kell elvesszünk, kárhozatra jussunk, de ez csak akkor lehetséges, ha befogadjuk Jézust a szivünkbe és elfogadjuk azt, hogy Ő helyettünk, a mi bűneinkért halt meg. Jó volt az is, hogy megújithattuk az Úrral kötött szövetségünket, és úrvacsorához is járultunk. Én ezért külön hálás vagyok, hogy Isten mindez idáig megtartott, mivel ma van 5 éve, hogy megkeresztelkedtem, és ezáltal megpecsételtem a Vele kötött szövetségemet a keresztség vizében is, nyiltan vállalva az emberek előtt, hogy én már Jézushoz tartozok. Örülök annak, hogy ott a nevem az élet könyvében, és hogy üdvösségem van, ez kegyelem és nem saját érdemem. Akkor azt mondtam "Eldőlt a szivemben, hogy követem Jézust, eldőlt a szivemben, hogy követem Őt. A világ nem kell, én követem Jézust. Nincs visszaút." És ebben az 5 éveben igy volt ez, és az az én vágyam, hogy soha ne is legyen visszaút és mindaddig kitartsak Jézus mellett, az Ő követésében, amig majd ott nála lehetek , és szinről szinre láthatom őt.
Azután haza jöttem, ebédeltünk egy barátnőmmel, egy keveset tanultam, és újra mentem a gyülekezetbe. Délután a fiatalokkal szolgáltunk és én is bizonyságot tettem arról, amiről már két nappal ezelőtt irtam a bejegyzésemben, hogy nekünk imameghallgató Istenünk van. A délután a nyugalomról és a békességről volt szó. Milyen jó az, hogy Jézus az ő békességét adja ma is, de nem úgy ahogy e világ adja, mivel Ő legyőzte a világot.
Nagyon hálás vagyok ezért a nyugalom napért, amikor megpihenhettem Jézus lábánál, ott lehettem egész nap az Ő jelenlétében, és Ő betöltött az Ő Szentlelkével. Áldom Őt azért, aki és amit tett, és azért, hogy nem győzhetett a halál rajta, hanem Ő feltámadt és ma is él, és én ezt meg nagyon sokan akiknek a szivükben él ünnepelhetjük vasárnapról vasárnapra.
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott hetet, és tapasztaljuk meg mindannyian Isten szeretetét! :)

Nem az a fontos...

Nem az a fontos, hogy boldogok legyünk, hanem, hogy másokat boldoggá tegyünk.
Nem az a fontos, hogy minket szeressenek, hanem, hogy mi szeressünk másokat és áldássá legyünk számukra.
Nem az a fontos, hogy mi érvényesüljünk, hanem, hogy önmagunkat megtagadjuk.
Nem az a fontos, hogy megtaláljuk életünket, hanem, hogy mi teljesitsük az Ő akaratát.
Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem, hogy életünk megtalálja igazi tartalmát.
Nem az a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak az emberek rólunk, hanem az hogy mik vagyunk Isten előtt.
Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem, hogy milyenek vagyunk.
Nem az a fontos, hogy sok mindent tudjunk, hanem az, hogy amit tudunk azt cselekedetekre váltsuk át.
Nem az a fontos, hogy a szenvedést elkerüljük, hanem, hogy a szenvedés elérje bennünk a célját.
Nem az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem, hogy készek vagyunk-e Isten elé állni.

Semmi sincs hiába!

Sok minden történt amióta nem irtam. Azón csodálkozom, hogy az utóbbi bejegyzésem nem jelent meg csak a cim, na de már nem irom azt újra. Röviden arról az időszakról irtam amikor itt volt a legjobb barátnőm Nagyváradról és valami barátaim jöttek felvételizni az orvosira. Közbe még továbbra is jártam a sebészetre, inkább azért, hogy betegeket kérdezzek ki a TDK dolgozatomra, a barátaimat is elvittem a klinikára sőt még a morgába is. Nagyon jó volt velük és nagyon fárasztó. Ez ami nyaralás volt számomra, azután július utolsó hetén én voltam Váradon, ott is nagyon jó volt, és örültem annak, hogy találkozhattan régi barátokkal és mehettem a cigány gyülekezetbe. Augusztust nagyábból otthon töltöttem és ez inkább a tanulásról, sportolásról, és szolgálatról szolt. Örültem annak, hogy újra járhattam Abafájára a cigányok közé és főleg annak, hogy mindig adott Isten valamit amiről bizonyságot tehettem nekik. A múlt pénteken jöttem vissza, főleg azért mert itt volt az Amaro Del együttes Ukrajnából és a nyári kertbe koncertjük volt. Annyit kell tudni ezekről, hogy egy keresztyén cigány együttes, és olyan cigányok akikért mélyre hajolt le az Úr és emelte ki őket a bűnből, azóta rengeteg helyre járnak és bizonyságot tesznek énekei által arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus és hogy mit tett velük. A basszus gitáros arról tett bizonyságot, hogy a feleségének virus agyhártyagyulladása lett és az orvosok semmi reményt nem adtak, sőt azt mondták ha túl is éli lebénulva lesz egész életében. A ferjé elkezdett az egész gyülekezettel imádkozni és böjtölni érte. Azt az igét kapta a férje, hogy "Ha kiállt hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(zsoltárok91,15) Elmenet a korházba a felesége mellé és folyton ezt az igeverset mondta neki, amikor rá pár napra felébredt a komából és megmozgatta az egyik ujját, mindenki dicsőitette ezért az Isten és tovább imádkoztak érte. 21 nap múlva megszólalt, nagyon halkan suttogva beszélt és azt mondta "Isten jó". Alsó végtagjai lebénulva maradtak és toloszékbe volt, amig elmentek egy ifi táborba, ott hittel imádkoztak az Ő gyogyulásáért és azután rögtön felállt a toloszékből, mindenféle segitség nélkül. A nő egézséges állapotát az is bizonyitja, hogy azóta két kislényuk született.
Fantasztikus az, hogy mennyire hatalmas Istenünk van akiben bizhatunk és aki kezébe letehetjük az életünket. Isten megigérte, hogy egy imát sem hagy porba hullni és Ő mondta ezt "Hivj segitségül engem a nyomorúság idején! Én megszabaditalak, és te dicsőitesz engem!" (zsoltár5o,15). Szombaton gárdába voltam a sebészeten és ott meséltem, hogy foglalkozok a cigányokkal, és missziózok közöttük. Bevallom, hogy én soha nem szerettem a cigányokat még megtérésem után sem, egészen addig mig egy karácsonykor ezelőtt 4 évvel elmentem közéjük és azon vettem észre magam, hogy magamhoz ölelem őket, megpuszillom, meghallgatom, azután nagyon sokat imádkozom értük és járok közéjük, nagyon szeretem őket és egy célom van, minél többen megismerjék azt a Jézust akit én és az Ő szeretetét és megszabaduljanak abból a megkötözöttségből amiben vannak. Isten nagyon át tudja formálni egy embernek a szivét és életét. Ezt az utóbbi hat évben nagyon sokat tapasztalom, majdnem naponta, hogy Isten mennyire megtud változtatni. Megtudja változtatni érzelmeimet, elképzeléseimet, céljaimat, vágyaimat, álmaimat, gondolataimat, viselkedésem és úgy teljesen. Örülök ennek, Ő nagyon sokat csiszolt már rajtam de még mindig van amit alakitson. Szeretnék naponként minél inkább közelebb kerülni hozzá és hozzá hasonlitani, hogy Ő gyönyörködni tudjon bennem. Azt is megtanultam, hogy ne az emberek véleménye számitson, hogy ők mit mondanak vagy gondolnak felőlem, hanem csak egyedül az Úré, mert az ember azt nézi ami szem előtt van, de Isten azt nézi ami a szivben van.
Az elmúlt héten nagyon jó megtapasztalásaim voltak arról, hogy nekem egy ima meghallgató Istenem van. Még a nyár elején irtam magamnak egy imalistát és aug.1-től mindennap imádkoztam kitartóan azokért a személyekért, dolgokért, helységekért amiket felirtam, több mint 75 személy van a listámon és minden reggel az az első amikor felkellek, hogy kinyitom a Bibliám igét olvasok elő veszem az ima listám és mindenkiért egyenként imádkozok. És egy hónap telt el azóta de látom, hogy nem hiábavaló, mivel az Úr munkálkodik azokba a személyekbe, profeszoroktól, nagyon kemény tanároktól, elkezdve, orvosokig és fiatalokig, évfolyamtáraimig és barátaimig mindenkiben. Nem szeretném ezt feladni még a nagy zsufolt egyetemi program mellett sem, elhatároztam, hogy minden reggel 5 felkelek és imádkozok. Sokszor olyan nehéz beszélni embereknek Istenről, vagy megértetni velük azt amit te megértesz, megtapasztalsz, de annál könnyebb beszélni Istennek az emberről és Ő meghallgat és cselekszik, dicsőség Neki.
Röviden megosztom egy pár megtapasztalásom. Van egy nagyon kedvenc sebészem akivel újra találkozhattam, nagyon szeretem őt, a hozzám való vizsonyulását, hogy mindig foglalkozik velem, megmagyarázza a dolgokat és nem olyan mint más nagy orvos, hogy lenézzen vagy szivasson, persze ő is szokott néha szivatni, de csak úgy viccesen. És vele beszélgettem a koncertről és örültem annak, hogy mikor felajánlottam, hogy elviszem az Amaro Del cd-ét neki, azt mondta hogy kell és nem utasitotta vissza, sőt annak külön örültem, hogy szereti a cigány zenét. Ő is az imalistámon van és mivel egy nagyon áldott ember úgy szeretném azt bárcsak az Úrnak szentelné az Ő életetét, tálentumait, sikereit, műtéteit, mindent.
A másik az volt mikor szerdán vizsgázzak kellett, úgy féltem mivel júnisuba mikor volt a vizsgám akkor nagyon tudtam mindkét tételem, mindent leirtam, ki se kérdezett a tanár és elvágott. Most pedig mikor elmentem vizsgázni és kihuztam a tételeim nagyvonalakba jutottak eszembe a dolgok, az egyikről irtam fél oldalt a másikról egy oldalt és tudtam hogy ez nem elég annál többet tanultam róluk de egyszerűen nem jutott eszembe és úgy ültem a tanár elé, hogy elleszel vágva. Ő elkezdett kérdezni, nekem csak úgy jöttek a válaszok és átmentem jó jeggyel a vizsgán. Mikor kijöttem a teremből nem hittem el, hogy sikerült, talán lehet most én elvágtam volna magam, de ő nem vágott el. Érte is imádkoztam a nyáron, és nem volt hiábavaló, mert az ÚR formálta őt. Én rájöttem arra, igaz az amit az Úr mond "Bizzál az Úrban teljes szivedből, és ne a magad eszére támaszkodjál. Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényeidet."(péld.3,5-6) vagy "Határozzátok el szivetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet...."(lk21,14)
A harmadik pedig az volt mikor olyan évfolyamtársaim hivtak fel akikkel, egyszer ha beszéltem, és kértek, hogy imádkozzak értük. Ők is az ima listámon vannak, és örülök annak, hogy érzik, hogy szűkségük van Istenre és, hogy nélküle el vannak veszve, a maguk ereje kevés.
Szeretnéle arra bátoritani titeket, hogy merjetek kérni az Istentől, és merjetek nagy dolgokat kérni, mert amit hittel kérünk azt megadja nekünk. Ő ezt igérte, és az Ő igéreteit beteljesiti. Sose feledd, hogy egy ima sem hull porba és meghozza gyümölcsét a maga idején. Merjetek erre
épiteni az életeteket. :)