2010. szeptember 5., vasárnap

Nyugalomnap...

Olyan sokat gondolkoztam azon, hogy mit is osszak meg a mai napból, mivel annyi áldásba volt részem. Reggel elég korán felkeltem és ahogy felkeltem az volt az első, hogy elkezdtem olvasni az Igét, Jeremiás próféta könyvét kezdtem tanulmányozni (minden héten egy könyvet szoktam venni a Bibliából és azt olvasni, megvizsgálni és próbálom alkalmazni), azután pedig egy jót beszélgettem Mennyei Édesatyámmal. Ezek után gyülekezetbe mentem, ahol nagyon áldott alkalmunk volt, már az imaórán annyira éreztem Isten jelenlétét, azt ahogy Ő betölt Önmagával. Az imaórán Isten igéreteiről volt szó, és arra volt felhivás, hogy vizsgáljuk meg mit jelentenek számunkra Isten igéretei. Én nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, mert az Ő igéretei igazak és ámennek, és hogy azokat mind valóra váltja, úgy egyéni személyes életemben, mint családom életében, gyülekezetünk életébe és az Ő népe számára. Sokáig nem értettem Isten időzitését az igéretekkel kapcsolatban, de megtanultam azt, hogy az Ő időzitése az tökéletes, soha nem siet, de soha nem is késik azoknak beteljesitésével. Több, mint 3000 igéret van a Bibliában és azokat ha elhisszük és elfogadjuk, mind a miénk lehet. Milyen klassz dolog :). Isten egyik legnagyobb igérete az, hogy velünk van mindennap a világ végezetéig, és ez téleg igy van, mivel én személyesen naponta tapasztalom, érzem, látom az Ő jelenlétét az életemben, mindennap az Ő oltalmával vesz körül, és szeretetével fedez be, és ebben neked is részed lehet, ha elfogadod Őt.
Az istentiszteleten Jézus keresztre feszítéséről és a két gonosztevőről volt szó. Ami engem nagyon megragadott az az volt, hogy Jézus még a kereszten is evangélizált és hirdette az üdvösséget, Ő nem törödött az Ő fájdalmaival, szenvedéseivel. És sokszor itt vagyunk mi akik Isten gyeremekei vagyunk és csak magunkkal, a saját kis próblémáinkkal törödünk és nem érdekel az, hogy mi van azokkal akik mellettünk vannak, hogy azoknak van-e üdvösségük vagy nincs. A másik dolog pedig az volt, hogy az egyik gonosztevő felismerte, hogy ők jogosan szenvednek és megérdemlik a halált, de Jézus ő érdemtelenül, Ő nem követett el semmi bűnt és mégis megkellett halnia. Ő helyettünk, érettünk halt meg, Ő magára vette ami halál bűntetésünket, azért, hogy ha mi is azt mondjuk, mint az a gonosztevő "emlékezzél meg rólam, amikor eljösz királyságodba", hogy Ő tudja nekünk is azt mondani, mint neki "bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban". Milyen jó az, hogy MA lehet üdvösségünk, MA kaphatunk örökéletet és nem kell elvesszünk, kárhozatra jussunk, de ez csak akkor lehetséges, ha befogadjuk Jézust a szivünkbe és elfogadjuk azt, hogy Ő helyettünk, a mi bűneinkért halt meg. Jó volt az is, hogy megújithattuk az Úrral kötött szövetségünket, és úrvacsorához is járultunk. Én ezért külön hálás vagyok, hogy Isten mindez idáig megtartott, mivel ma van 5 éve, hogy megkeresztelkedtem, és ezáltal megpecsételtem a Vele kötött szövetségemet a keresztség vizében is, nyiltan vállalva az emberek előtt, hogy én már Jézushoz tartozok. Örülök annak, hogy ott a nevem az élet könyvében, és hogy üdvösségem van, ez kegyelem és nem saját érdemem. Akkor azt mondtam "Eldőlt a szivemben, hogy követem Jézust, eldőlt a szivemben, hogy követem Őt. A világ nem kell, én követem Jézust. Nincs visszaút." És ebben az 5 éveben igy volt ez, és az az én vágyam, hogy soha ne is legyen visszaút és mindaddig kitartsak Jézus mellett, az Ő követésében, amig majd ott nála lehetek , és szinről szinre láthatom őt.
Azután haza jöttem, ebédeltünk egy barátnőmmel, egy keveset tanultam, és újra mentem a gyülekezetbe. Délután a fiatalokkal szolgáltunk és én is bizonyságot tettem arról, amiről már két nappal ezelőtt irtam a bejegyzésemben, hogy nekünk imameghallgató Istenünk van. A délután a nyugalomról és a békességről volt szó. Milyen jó az, hogy Jézus az ő békességét adja ma is, de nem úgy ahogy e világ adja, mivel Ő legyőzte a világot.
Nagyon hálás vagyok ezért a nyugalom napért, amikor megpihenhettem Jézus lábánál, ott lehettem egész nap az Ő jelenlétében, és Ő betöltött az Ő Szentlelkével. Áldom Őt azért, aki és amit tett, és azért, hogy nem győzhetett a halál rajta, hanem Ő feltámadt és ma is él, és én ezt meg nagyon sokan akiknek a szivükben él ünnepelhetjük vasárnapról vasárnapra.
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott hetet, és tapasztaljuk meg mindannyian Isten szeretetét! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése