Semmi sincs hiába!

Sok minden történt amióta nem irtam. Azón csodálkozom, hogy az utóbbi bejegyzésem nem jelent meg csak a cim, na de már nem irom azt újra. Röviden arról az időszakról irtam amikor itt volt a legjobb barátnőm Nagyváradról és valami barátaim jöttek felvételizni az orvosira. Közbe még továbbra is jártam a sebészetre, inkább azért, hogy betegeket kérdezzek ki a TDK dolgozatomra, a barátaimat is elvittem a klinikára sőt még a morgába is. Nagyon jó volt velük és nagyon fárasztó. Ez ami nyaralás volt számomra, azután július utolsó hetén én voltam Váradon, ott is nagyon jó volt, és örültem annak, hogy találkozhattan régi barátokkal és mehettem a cigány gyülekezetbe. Augusztust nagyábból otthon töltöttem és ez inkább a tanulásról, sportolásról, és szolgálatról szolt. Örültem annak, hogy újra járhattam Abafájára a cigányok közé és főleg annak, hogy mindig adott Isten valamit amiről bizonyságot tehettem nekik. A múlt pénteken jöttem vissza, főleg azért mert itt volt az Amaro Del együttes Ukrajnából és a nyári kertbe koncertjük volt. Annyit kell tudni ezekről, hogy egy keresztyén cigány együttes, és olyan cigányok akikért mélyre hajolt le az Úr és emelte ki őket a bűnből, azóta rengeteg helyre járnak és bizonyságot tesznek énekei által arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus és hogy mit tett velük. A basszus gitáros arról tett bizonyságot, hogy a feleségének virus agyhártyagyulladása lett és az orvosok semmi reményt nem adtak, sőt azt mondták ha túl is éli lebénulva lesz egész életében. A ferjé elkezdett az egész gyülekezettel imádkozni és böjtölni érte. Azt az igét kapta a férje, hogy "Ha kiállt hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban kiragadom onnan és megdicsőitem őt."(zsoltárok91,15) Elmenet a korházba a felesége mellé és folyton ezt az igeverset mondta neki, amikor rá pár napra felébredt a komából és megmozgatta az egyik ujját, mindenki dicsőitette ezért az Isten és tovább imádkoztak érte. 21 nap múlva megszólalt, nagyon halkan suttogva beszélt és azt mondta "Isten jó". Alsó végtagjai lebénulva maradtak és toloszékbe volt, amig elmentek egy ifi táborba, ott hittel imádkoztak az Ő gyogyulásáért és azután rögtön felállt a toloszékből, mindenféle segitség nélkül. A nő egézséges állapotát az is bizonyitja, hogy azóta két kislényuk született.
Fantasztikus az, hogy mennyire hatalmas Istenünk van akiben bizhatunk és aki kezébe letehetjük az életünket. Isten megigérte, hogy egy imát sem hagy porba hullni és Ő mondta ezt "Hivj segitségül engem a nyomorúság idején! Én megszabaditalak, és te dicsőitesz engem!" (zsoltár5o,15). Szombaton gárdába voltam a sebészeten és ott meséltem, hogy foglalkozok a cigányokkal, és missziózok közöttük. Bevallom, hogy én soha nem szerettem a cigányokat még megtérésem után sem, egészen addig mig egy karácsonykor ezelőtt 4 évvel elmentem közéjük és azon vettem észre magam, hogy magamhoz ölelem őket, megpuszillom, meghallgatom, azután nagyon sokat imádkozom értük és járok közéjük, nagyon szeretem őket és egy célom van, minél többen megismerjék azt a Jézust akit én és az Ő szeretetét és megszabaduljanak abból a megkötözöttségből amiben vannak. Isten nagyon át tudja formálni egy embernek a szivét és életét. Ezt az utóbbi hat évben nagyon sokat tapasztalom, majdnem naponta, hogy Isten mennyire megtud változtatni. Megtudja változtatni érzelmeimet, elképzeléseimet, céljaimat, vágyaimat, álmaimat, gondolataimat, viselkedésem és úgy teljesen. Örülök ennek, Ő nagyon sokat csiszolt már rajtam de még mindig van amit alakitson. Szeretnék naponként minél inkább közelebb kerülni hozzá és hozzá hasonlitani, hogy Ő gyönyörködni tudjon bennem. Azt is megtanultam, hogy ne az emberek véleménye számitson, hogy ők mit mondanak vagy gondolnak felőlem, hanem csak egyedül az Úré, mert az ember azt nézi ami szem előtt van, de Isten azt nézi ami a szivben van.
Az elmúlt héten nagyon jó megtapasztalásaim voltak arról, hogy nekem egy ima meghallgató Istenem van. Még a nyár elején irtam magamnak egy imalistát és aug.1-től mindennap imádkoztam kitartóan azokért a személyekért, dolgokért, helységekért amiket felirtam, több mint 75 személy van a listámon és minden reggel az az első amikor felkellek, hogy kinyitom a Bibliám igét olvasok elő veszem az ima listám és mindenkiért egyenként imádkozok. És egy hónap telt el azóta de látom, hogy nem hiábavaló, mivel az Úr munkálkodik azokba a személyekbe, profeszoroktól, nagyon kemény tanároktól, elkezdve, orvosokig és fiatalokig, évfolyamtáraimig és barátaimig mindenkiben. Nem szeretném ezt feladni még a nagy zsufolt egyetemi program mellett sem, elhatároztam, hogy minden reggel 5 felkelek és imádkozok. Sokszor olyan nehéz beszélni embereknek Istenről, vagy megértetni velük azt amit te megértesz, megtapasztalsz, de annál könnyebb beszélni Istennek az emberről és Ő meghallgat és cselekszik, dicsőség Neki.
Röviden megosztom egy pár megtapasztalásom. Van egy nagyon kedvenc sebészem akivel újra találkozhattam, nagyon szeretem őt, a hozzám való vizsonyulását, hogy mindig foglalkozik velem, megmagyarázza a dolgokat és nem olyan mint más nagy orvos, hogy lenézzen vagy szivasson, persze ő is szokott néha szivatni, de csak úgy viccesen. És vele beszélgettem a koncertről és örültem annak, hogy mikor felajánlottam, hogy elviszem az Amaro Del cd-ét neki, azt mondta hogy kell és nem utasitotta vissza, sőt annak külön örültem, hogy szereti a cigány zenét. Ő is az imalistámon van és mivel egy nagyon áldott ember úgy szeretném azt bárcsak az Úrnak szentelné az Ő életetét, tálentumait, sikereit, műtéteit, mindent.
A másik az volt mikor szerdán vizsgázzak kellett, úgy féltem mivel júnisuba mikor volt a vizsgám akkor nagyon tudtam mindkét tételem, mindent leirtam, ki se kérdezett a tanár és elvágott. Most pedig mikor elmentem vizsgázni és kihuztam a tételeim nagyvonalakba jutottak eszembe a dolgok, az egyikről irtam fél oldalt a másikról egy oldalt és tudtam hogy ez nem elég annál többet tanultam róluk de egyszerűen nem jutott eszembe és úgy ültem a tanár elé, hogy elleszel vágva. Ő elkezdett kérdezni, nekem csak úgy jöttek a válaszok és átmentem jó jeggyel a vizsgán. Mikor kijöttem a teremből nem hittem el, hogy sikerült, talán lehet most én elvágtam volna magam, de ő nem vágott el. Érte is imádkoztam a nyáron, és nem volt hiábavaló, mert az ÚR formálta őt. Én rájöttem arra, igaz az amit az Úr mond "Bizzál az Úrban teljes szivedből, és ne a magad eszére támaszkodjál. Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényeidet."(péld.3,5-6) vagy "Határozzátok el szivetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet...."(lk21,14)
A harmadik pedig az volt mikor olyan évfolyamtársaim hivtak fel akikkel, egyszer ha beszéltem, és kértek, hogy imádkozzak értük. Ők is az ima listámon vannak, és örülök annak, hogy érzik, hogy szűkségük van Istenre és, hogy nélküle el vannak veszve, a maguk ereje kevés.
Szeretnéle arra bátoritani titeket, hogy merjetek kérni az Istentől, és merjetek nagy dolgokat kérni, mert amit hittel kérünk azt megadja nekünk. Ő ezt igérte, és az Ő igéreteit beteljesiti. Sose feledd, hogy egy ima sem hull porba és meghozza gyümölcsét a maga idején. Merjetek erre
épiteni az életeteket. :)