Indulj el vállald a kihivásokat, ne csak a könnyű dolgokat.... igy szól egy nagyon kedves ének. Valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi időben abszolut semmi könnyű dolgot nem vállaltam magamra. Terhek azok vannak és ha nem nekem személy szerint akkor másoknak amik az én vállamon is vannak hordozva. Na de persze mindezt örömmel teszem, mert maga az Úr Jézus mondta "az én terhem könnyű". Igy bármennyire nehéznek is tűnik, mégis könnyű. Az elmúlt két hétnek volt eseménye bőven, először is megkezdődött az egyetem sokkal nagyobb és több követelményekkel, tanulni kell 1000rel. Újra indult a bibliakör, megérkezett a barátnőm aki egyben az új lakotársnőm. Nagyon hálás vagyok érte, mert téleg annyira szuper együtt, mindent közösen és olyan kis családiasan élünk. Annyira jól esett az mikor hétfő reggel 3kor haza jöttem (mivel a hétvégén Budapesten voltam, ugyanis voltak óráim a teológián) felkelt és várt, meg helyet készitett maga mellett az ágyban, jót beszélgettünk. Közbe jöttek újak, "kicsik" az egyetemre akikkel foglalkozni kell, segitek nekik amiben csak tudok jegyzetektől elkezdve korrepetálásig, kikérdezem őket, főleg a "fiaimat". A múlt csütörtökön meg a tegnap éjjel is újból ügyeletbe voltam, de most csak 12 órát mivel egyetem következett reggel 8tól, sikerült az Amaro Del cdt is odaadni a kedvenc dokimnak amiről előbbi bejegyzésembe irtam. Jó volt újra találkozni a "bandámmal" is, látni hogyan változnak és sajnos nem a legjobb irányba nem az élet felé mennek, na de azért komolyodtak is sokan közülük. Nagyon zsúfoltak a mindennapjam, újra vagy inkább úgy fogalmazzam még mindig nincs idő aludni, egy jót aludni, pihenni, kikapcsolodni, semmivel nem törödni. Az utóbbi napokban is csüt., péntek éjjel nem aludtam, szombaton egy keveset, vasárnap újra nem, hétfőn keveset, kedden újra nem, ma reggel másfél órát és mindenki csodálkozik, hogy birom és megyek tovább, bevallom én is sokszor csodálkozom magamon. De erre csak egy válaszom van, hogy minden újnap az Erő forrásából meritek, Ő az aki betölt és ez nekem elegendő.
Mindennap vannak kihivások újak, nehezebbek, nagyobbak, vonzóbbak, amik fennem visznek, a kérdés csak az hogy vállalom-e? Én igen vállalom, szeretem azt mikor küzdeni kell, mivel a győzelem küzdelemből születik. Az én kérdésem az feléd kedves barátom, hogy te vállalod-e az élet kihivásait, szembe nézel-e velük vagy megfutamotsz tőlük.
Én arra bátoritalak, hogy "Indulj el, vállald a kihivásokat. Fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után fényes hajnal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, Hogy eltűnt szived mélyéről végleg a remény. Indulj el, az utad végén vár Isten kezében a koronád!"
2010. október 13., szerda
2010. október 3., vasárnap
Hálaadás...
Fantasztikusan jó volt és természetesn nagyon áldott volt ez a mai nap. Reggeltől estig a gyülekezetbe töltöttem az időt, mivel hálaadó napot tartottunk és a d.e. meg a d.u. alkalom között közös ebédünk volt. Jók voltak az alkalmak, épitők és a beszélgetések is nagyon jók voltak, meg egyszerűen jó volt közösségbe lenni egymással.
Én személy szerint nagyon sok mindenért hálás vagyok Istennek, mivel gazdagon elárasztott áldásaival ebben az évben. Két gondolatot szeretnék megosztani veletek ami megragadott engem. Az egyik a 2Korinthus9,15 "Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" ha Isten ajándéka kimondhatatlan, akkor a mi hálánk kifogyhatatlan kell legyen. A másik az pedig, hogy minden függőség halálba vezet, de az Istentől való függőség az dicsőség és erő!
Legyünk mindannyian Krisztus függők és naponta adjunk mindenért hálát!
Én személy szerint nagyon sok mindenért hálás vagyok Istennek, mivel gazdagon elárasztott áldásaival ebben az évben. Két gondolatot szeretnék megosztani veletek ami megragadott engem. Az egyik a 2Korinthus9,15 "Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" ha Isten ajándéka kimondhatatlan, akkor a mi hálánk kifogyhatatlan kell legyen. A másik az pedig, hogy minden függőség halálba vezet, de az Istentől való függőség az dicsőség és erő!
Legyünk mindannyian Krisztus függők és naponta adjunk mindenért hálát!
2010. október 2., szombat
Menedékház...
Minden alkalommal azzal kezdem, hogy sok idő telt el, hogy nem irtam... azon gondolkozom hogy jó lenne valami mással kezdeni.
Az idő az könyörtelenül telik, a mindennapjaim nagyon zsufoltak és sokszor az az érzésem, hogy nem birom útólérni önmagam. Az elmúlt egy hónapban is sok minden történt, röviden erről szeretnék irni nektek. Ahogy a bejegyzésem cime is tükrözi az otthonom (merem igy fogalmazni és nem azt mondani, hogy a lakásom, mert egy ahol lakom az nem is az enyém hanem csak bérlem, a másik pedig az, hogy külömbség van egy lakás és egy otthon közt) egy menedékház volt, aminek örültem csakhogy néha fárasztó volt. Öröm tölti el szivemet amikor segithetek másokon, befogadhatok másokat az otthonomban, mert ez jó lehetőség arra, hogy bemutassam másoknak Krsztust, és ez most is sikerült. Mikor augusztus végén visszajöttem megkérdezte egy évfolyamtársnőm, hogy nem e jöhet hozzám, mivel a bentlakásba nem tud tanulni, örömmel fogadtam be. Ő itt volt nálam 3 hétig, amialatt tanultunk és jókat beszélgettünk. Nem könnyű neki, ezért örvendtem, hogy nálam volt és bátorithattam, hogy Isten semmit sem enged meg az életünkbe amit ne tudnánk elhordozni és minden ami ér bennünket az javunkra van, még akkor is ha ez pillanatnyilag nem úgy tűnik. Ezt olyan sokszor tapasztaltam. Azután Magyarországról voltak egy hétvégére vendégeim. Örültem annak, hogy nekik is segitségükre lehettem. Miután ők elmentek egy pár napra a barátnőm jött hozzám tanulni, persze abból nem lett sok tanulás, de ennek ellenére nagyon jokat beszélgettünk és imádkoztunk együtt még más barátaimmal. Aminek nagyon örülök az az, hogy a baraátnőm nagyon nyitott az Úr felé és olyan jó volt együtt megtapasztalni Istern kegyelmét, szeretetét. Annak ellenére, hogy nem tanult sokat sikerült a vizsgája, mert azt az időt amit Istenre forditasz az nem vesztődik el. A múlt hétfőn pedig egy cigány testvérnőm jött hozzám egy hétre a kislányával Abafájáról, mivel a férje kidobta otthonról és nem volt hova mennie. Én nagyon szeretem ezt az asszonyt 19 éves és egy 4 éves kislánya van, és annyi mindent kell elszenvednie. Nem könnyű neki, mivel ezelőtt 2 éve tért meg és keresztelkedett meg, a férje meg az egész családja pedig nem hivő, de örömmel nézem azt, hogyan harcolja meg a hit harcát és mennyire kitartó Isten mellett. Nagyon sokat beszélgettünk ez a hét alatt és imádkoztunk is együtt. Akik már Isten gyermekei vagytok kérlek, hogy imádkozzatok érte és azokért az abafáji cigányokért is akik Isten mellett döntöttek, hogy tudjanak kitartani és megmaradni az Úr mellett.
Ez húzos hónap volt, nem volt sok időm önmagamra vagy unatkozni. Közbe a teológián is voltam, megvoltak ott is a vizsgáim, és a követelmények nagyobbak ez az év nagyon nehéz lesz számomra ott is és itt az orvosin is, de hittel nézek az előttem álló hegyekre, magas falra és hiszem, hogy Vele mindenre képes vagyok. A héten egy 24h ügyeletbe is voltam a sebészeten ami nagyon jó volt. Komolyan mondom annyira felüdit mindig az amikor ott lehet a korházba és tanulhatok vagy éppen a betegekkel beszélgethetek. A héten is sikerült három beteggel nagyon jól elbeszélgetni. Ami nagyon boldoggá tett az az, hogy mind hisznek Istenbe és annyira hittel meg reménnyel néznek a gyógyulásukra, nincsenek elcsüggedve és jó volt őket ebben a reménységeben erősiteni.
Ma pedig sütöttem meg főztem, mivel holnap közös ebédet tartunk a gyülekeztebe meg egyben hálaadó napot is, őszintén nekem nygon sok minden van amiért nagyon hálás vagyok Istennek, és jó az ha nem csak ilyen alkalmakkor jut eszünkbe hálát adni, hanem mindennap. Hétfőn pedig kezdődik az egyetem, ezért újra indul a bibliakör is ahova minden orvosist vagy fiatalt akit érdekel Isten szeretettel várok minden hétfő este 8tól nálam itthon (22dec1989, 47/11).
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott vasárnapot és azt, hogy ezen a vasárnapon meg a következő héten mégjobban megérezze Isten szeretetét, jóságát és tudjuk észrevenni mindennapjankban Isten jelenlétét.
A 46 zsoltárt küldöm nektek. :)
Az idő az könyörtelenül telik, a mindennapjaim nagyon zsufoltak és sokszor az az érzésem, hogy nem birom útólérni önmagam. Az elmúlt egy hónapban is sok minden történt, röviden erről szeretnék irni nektek. Ahogy a bejegyzésem cime is tükrözi az otthonom (merem igy fogalmazni és nem azt mondani, hogy a lakásom, mert egy ahol lakom az nem is az enyém hanem csak bérlem, a másik pedig az, hogy külömbség van egy lakás és egy otthon közt) egy menedékház volt, aminek örültem csakhogy néha fárasztó volt. Öröm tölti el szivemet amikor segithetek másokon, befogadhatok másokat az otthonomban, mert ez jó lehetőség arra, hogy bemutassam másoknak Krsztust, és ez most is sikerült. Mikor augusztus végén visszajöttem megkérdezte egy évfolyamtársnőm, hogy nem e jöhet hozzám, mivel a bentlakásba nem tud tanulni, örömmel fogadtam be. Ő itt volt nálam 3 hétig, amialatt tanultunk és jókat beszélgettünk. Nem könnyű neki, ezért örvendtem, hogy nálam volt és bátorithattam, hogy Isten semmit sem enged meg az életünkbe amit ne tudnánk elhordozni és minden ami ér bennünket az javunkra van, még akkor is ha ez pillanatnyilag nem úgy tűnik. Ezt olyan sokszor tapasztaltam. Azután Magyarországról voltak egy hétvégére vendégeim. Örültem annak, hogy nekik is segitségükre lehettem. Miután ők elmentek egy pár napra a barátnőm jött hozzám tanulni, persze abból nem lett sok tanulás, de ennek ellenére nagyon jokat beszélgettünk és imádkoztunk együtt még más barátaimmal. Aminek nagyon örülök az az, hogy a baraátnőm nagyon nyitott az Úr felé és olyan jó volt együtt megtapasztalni Istern kegyelmét, szeretetét. Annak ellenére, hogy nem tanult sokat sikerült a vizsgája, mert azt az időt amit Istenre forditasz az nem vesztődik el. A múlt hétfőn pedig egy cigány testvérnőm jött hozzám egy hétre a kislányával Abafájáról, mivel a férje kidobta otthonról és nem volt hova mennie. Én nagyon szeretem ezt az asszonyt 19 éves és egy 4 éves kislánya van, és annyi mindent kell elszenvednie. Nem könnyű neki, mivel ezelőtt 2 éve tért meg és keresztelkedett meg, a férje meg az egész családja pedig nem hivő, de örömmel nézem azt, hogyan harcolja meg a hit harcát és mennyire kitartó Isten mellett. Nagyon sokat beszélgettünk ez a hét alatt és imádkoztunk is együtt. Akik már Isten gyermekei vagytok kérlek, hogy imádkozzatok érte és azokért az abafáji cigányokért is akik Isten mellett döntöttek, hogy tudjanak kitartani és megmaradni az Úr mellett.
Ez húzos hónap volt, nem volt sok időm önmagamra vagy unatkozni. Közbe a teológián is voltam, megvoltak ott is a vizsgáim, és a követelmények nagyobbak ez az év nagyon nehéz lesz számomra ott is és itt az orvosin is, de hittel nézek az előttem álló hegyekre, magas falra és hiszem, hogy Vele mindenre képes vagyok. A héten egy 24h ügyeletbe is voltam a sebészeten ami nagyon jó volt. Komolyan mondom annyira felüdit mindig az amikor ott lehet a korházba és tanulhatok vagy éppen a betegekkel beszélgethetek. A héten is sikerült három beteggel nagyon jól elbeszélgetni. Ami nagyon boldoggá tett az az, hogy mind hisznek Istenbe és annyira hittel meg reménnyel néznek a gyógyulásukra, nincsenek elcsüggedve és jó volt őket ebben a reménységeben erősiteni.
Ma pedig sütöttem meg főztem, mivel holnap közös ebédet tartunk a gyülekeztebe meg egyben hálaadó napot is, őszintén nekem nygon sok minden van amiért nagyon hálás vagyok Istennek, és jó az ha nem csak ilyen alkalmakkor jut eszünkbe hálát adni, hanem mindennap. Hétfőn pedig kezdődik az egyetem, ezért újra indul a bibliakör is ahova minden orvosist vagy fiatalt akit érdekel Isten szeretettel várok minden hétfő este 8tól nálam itthon (22dec1989, 47/11).
Kivánok mindenkinek egy nagyon áldott vasárnapot és azt, hogy ezen a vasárnapon meg a következő héten mégjobban megérezze Isten szeretetét, jóságát és tudjuk észrevenni mindennapjankban Isten jelenlétét.
A 46 zsoltárt küldöm nektek. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
