Hála okok...

A múlt szombat este egy pár fiatal és a lelkipásztorunk összegyültünk nálam és hála estet tartottunk, ez abból állt, hogy mindenki rendre elmondta az a heti megtapasztalásait és miért hálás, és azután ezekért az okokért adtunk hálát.
Nekem is volt bőven mondanivalóm, mivel nagyon sok minden volt miért hálát adjak. Röviden egy pár hála okot megosztanák veletek is.
Hálás voltam azért, mert Isten szólt hozzám azon a hétfőn, hogy vigyázzak és ne engedjem, hogy az élet gondjai megnehezitsék a szivem, mert közel van az Ő jövetele (Lk21,34). És azt mondta nekem, hogy álljak fel, nézzek fel rá, és minden gondomat Őreá vessem, mert neki gondja van rám (1Pt5,7). Azt is mondta Jézus, hogy "semmifelől ne aggódjatok". Csodálatos, hogy Isten mennyire végletekbe gondolkozik: minden, semmi. És ez a pozitiv véglet. Nekem is igy kell gondolkodnom. Valaki azt mondta, hogy ő nem optimista, hanem Ő hisz az Ő hatalmas Istenében, és én is ezt mondom.
Hálás voltam azért, mert másnap mikor épp valami anyagot leakartam tölteni a vizsgámhoz, felléptem messengerre, és felvett vaami lány, akit visszajelöltem. És igy el is kezdtünk beszélgetni, mondta hogy nem ismerem őt, de ő is itt jár gyógyszerészetin és most talált a blogomra és épp ezt olvassa, egy nagyon nehéz vizsga előtt áll és Isten neki ezen keresztül reményt adott. Újra visszatalált Istenhez, egy jót beszélgettünk és ha most lejár a szesszió, akkor találkozni is fogunk személyese. Hálás vagyok azért, mert az Úr minden gyengeségem, és hiányossságom ellenére még használ, és azért mert az Ő megmentő tervének részese lehetek.
Hálás voltam azért, mert segithettem egy barátnőmnek felkészülni a vizsgára, de főleg azért, mert bátorithattam Őt Isten igéjével. Vizsga előtti este ezt az igét kaptam az Úrtól, hogy mondjam neki én"... ne féljetek senkitől, mert az itélet az Istené, a mi pedig nehéznek tetszk nektek előmbe hozzátok, és én meghallhatom azt."(5Móz1,17b) És mondtam neki ne féljen, mert sikerülni fog a vizsgája 6 fog kapni. Másnap jött hozzám az egyetemről és mondja sikerült a vizsgája 6 kapott. Dicsőség az Úré!
Hálás voltam azért, mert egy évfolyamtársnőmet meglephettem szülinapjára, épp akkor mentek a szülei is a testvéreivel és egy nagyon áldott időtöltés volt. Énekeltünk neki, azután pedig közösen is énekeltünk dicséreteket. És hálás voltam azért, mert meghivtak hozzájuk a református templomba szolgálni.
Hálás voltam azért is, mert az évfolyamtársaimat bátorithattam Isten Igéjével, és azért mert ők is azt mondták, hogy most már téleg Istenbe biznak. Milyen jó lenne, ha nem csak vizsgaidőszakban biznának benne, és azután elfelejtik. Annyira fáj az, hogy az emberek, csak szorult helyzetükbe keresik Istent és csak akkor biznak benne, nem merik Rá bizni az egész életüket.
Egyszerűen hálás vagyok azért, mert ez az egész szesszió nem csak tanulásról szól, hanem Istenről, az Ő szeretetéről, erejéről. Utoljára hagytam, de nem utolső sorban vagyok hálás azért, mert eddig minden vizsgámon megsegitett az Úr és sikerültek, már csak egy van hátra, és persze az összes teológiai vizsgáim. De ha eddig az Úr megsegitett, hiszem ezután is velem lesz és megsegit. Rengeteg Igével bátoritott, de most csak egyet irok le, amit a szesszió elején kaptam Tőle, és ennek a szessziónak a vezér Igéje volt számomra.
"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a te jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegitlek." (ézs41,13)
Kitartást a vizsgázoknak. És mindannyiatoknak kivánom, hogy ne felejtsetek naponta hálát adni Istennek az Ő áldásaiért, és minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok!