Prefix váltás avagy 20

A szesszió már lassan jó két hete lejárt. Azóta nagyon pörgös lett az élet. A múlt hét előtt vakáció volt, de számomra nem mivel a teológiára tanultam, igy ott is sikeresen letettem egy pár vizsgám, kettő még hátra van márciusra. Kegyelem volt az ott létem és amit a teológián megtapasztaltam, majd erről bővebben befogok számolni, csak azért hogy ti is megláthassátok Isten hűségét.
A múlt hétfő óta itthon is beindult az egyetem, jó zsúfolt és fárasztó programmal. Közben megérkezett már egy hete a barátnőm Svájcból, akinek nagyon örülök, és minden együtt töltött pillanat, beszélgetés nagyon áldott. Úgy örülök annak, hogy most együtt lehetek vele és nem is merek arra gondolni, hogy majd vissza kell menjen. Külön öröm számomra az is, hogy kisbabát vár. Ez a második gyerekük lesz.
És akkor most röviden a hétvégéről, amiről nagyábból már a cim is árulkodik. Nagyon hálás vagyok az Úrnak az életért, amit Tőle kaptam ajándékul és az élet apróbb - nagyobb örömeiért. Isten volt az aki mindeddig megtartott és amit a tortámra is irtam ugyan azt irom most is "Eben- Háézer" (héberül) , ami azt jelenti "Mindeddig megsegitett az Úr". Igen most már el kell árulnom, hogy pénteken töltöttem a 20. életévem, vagy ahogy a lakotársnőm fogalmazott prefix váltás. Nem érzem azt, hogy öregednék, hanem annál inkább, hogy fiatalodok. :)
Péntek óta mindennap ünnepeltem. A legjobb barátnőm már szesszióba bejelentette, hogy a szülinapom vele kell töltsem. Igy mikor pénteken jövök ki az egyetemről kaptam egy "ajándékot", amiben egy város térkép és egy cetli volt, és persze egy szalvéta amin volt az utasitás, hogy menjek a nagy korházban és a radiológia előadó teremmel szemben a pad mögött lesz a következő levelem. Miután azt megkaptam a Kárpátok negyedbe kellett mennem a postához és az előtte álló postaláda alatt volt a következő utasitás. Onnan a zsidó zsinagogához, miután a főtérre az ismeretlen szoborhoz, és végül a vár kapubástyánál volt az utolsó levél, miután a vár sétányon találkoztam vele és megkaptam ezért a végig járt utért a jutalmam. Nem mondom nagyon frappáns ötlet volt, de azért bevallom nem gondoltam volna, hogy a "fél várost" legyalogoltatja velem egyedül a szülinapom alkalmával. Aztán rávett, hogy jöjjünk haza, mert kell valamit tegyen, utánna téleg együtt megyünk. Mikor haza jöttem, és beléptem a szobámba egy nagy torta meg rózsa az asztalon, hát a szüleim leptek meg. És az egész város járatattás csak egy nagy kamu volt, hogy a szüleim megtudjanak lepni. Csak én már annyira fáradt voltam, hogy nem is tudtam igazán élvezni.
Szombaton folytatódott az ünneplés, este 19 órától lány "pizsoma party" volt nálam, amit gyertyafényes vacsorával kezdtünk aztán játékokkal folytattuk. 10 voltunk de nagyon szuper volt, olyan vicces volt mindenki pizsomába és úgy "bulizni". Mindenkinek a tányérába készitettem egy igeverses lapot, amit vacsora előtt felolvasott mindenki, a közös az volt ezekben, hogy mind az Úr mondt, és mind igéretek voltak amiket megragadhatunk magunknak. Azután imádkoztunk ketten és kezdődött a party reggel 5-kor feküdtünk le.
Vasárnap délben még folytattuk egy fiatal házaspárral és két barátnőmmel, ez már nem vacsora, hanem gyertyfényes ebéd volt. Délután újra gyülekezetbe mentünk, de mikor jöttem haza, akkor éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. De azért jó volt "három nap, és két éjjel" ünnepelni.
Mire azt hittem, hogy most téleg lejárt, erre ma este bibliakör után a fiatalok, akik itt voltak ők is megleptek egy tortával és énekkel.
Ezek után azt mondom nem is olyan rossz 20 évesnek lenni. Holnap teszek fel képeket is, mivel most már nagyon késő van és még kell olvassak, mivel egy 10 oldalas dolgozatot kell készitsek a teológiára a hétvégéig.
Legyen mindennapotok telve örömmel, hálával és szeretettel, és akkor minden nap ünnep nappá vállik. :)
(És köszönöm mindenkinek a meglepiket és az üzeneteket.)