"Bízzál leányom, a te hited megtartott téged..."

"Bízzál leányom a te hited megtartott téged, menj el békeséggel."(Lk8,48) ez volt a 2009 évi igém. Miután sokat imádkoztam és az egész évet letettem Isten kezében, ezt az igét kaptam válszul. Nehéz év állt előttem, az előző bejegyzésemben említettem, hogy milyen harcba került 14 évi álmot letenni Isten kezébe hittel és azt megkapni, hogyan jutottam be az orvosira és a teológiára. Most az egytemekkel és a hittel, meg bízalommal kapcsolatban szeretném egy átélésemet elmesélni.
Az orvosin első évben a legnehezebb az embriológia (fejlődéstan). Nagyon kemény anatómia tanárnőnk van, aki első órán azzal dicsekedett, hogy milyen sok diákot elvágott az előző évben. A felsőbb évesek is mondták "bátoritásul", hogy az embrio teszt a legnehezebb és mindig kb. 80%-nak nem sikerül. Arra gondoltam novemberben, hogy decemberbe mikor megyek Budapstre a teológiára két tantárgyból előre hozom a vizsgám, hogy ne maradjon olyan sok a szesszióra mivel itthon az orvosin is van elég vizsgám. Ezt el is tudtam intézni. Csak az történt, hogy miután Bp.-ről haza jöttem, december elején bejelentette az anatómia tanárnő, hogy dec. 14. lesz az embrió vizsgánk. Én teljesen lefagytam, mert dec. 12., 13. a teológián is lesznek vizsgáim. Éreztem ez tűl sok, és képtelen vagyok két hét alatt annyi rengeteg anyagot mindenből megtanulni. Egyik legjobb barátom mondta is az egyetemen, hogy most össze csaptak a hullámok a fejem felett, és hogy hagyjam abba a teológiát, mert nem fogom bírni mind a két egyetemet, a többiek is ugyanezen a véleményen voltak. Én pedig mondtam nekik, hogy mindkettőt Isten adta és én eddig soha nem tapasztaltam, hogy Ő cserbe hagyott volna, és tudom ezután sem fog magamra hagyni. Miután este haza jöttem az egyetemről épp a bibliakör kezdödőtt ( itt csak annyit kell tduni, hogy minden hétfő este 8-tól van nálam itthon orvosi egyetemistáknak bibliakör, amikor együtt vagyunk, énekelünk, imádkozzunk és valamilyen témát megbeszélünk, amit azután Igékkel is alátámasztunk, nagyon áldott alkalmak szoktak lenni) és meséltem, hogy hogy össze jöttek a dolgok. Erre az egyik azt mondta hát nekem kellett ez, akkor nincs mit mondjak. Bevallom nagyon elcsüggedt voltam. Éneklés közbe énekeltünk egy olyan éneket amiben az volt, hogy "Ő megtudja tenni, Ő megtudja adni, Ő megtudja tenni, mi most oly nehéz. Ő megtudja tenni, Ő megtudja adni, hisz Néki semmi sem nehéz. Az Úrra nézz csak, ne Góliátra s a győzelem már a tiéd. Nem csak te harcolsz, Ő is ott harcol, az élet harcmezején." Ezt akkor éreztem, hogy Isten nekem mondja és minden félemem, kétségbeesésem elmúlt, sőt széggyeltem magam Isten előtt, mert elcsüggedtem és hagytam magam az ördögtől becsapni. Másnap olyan boldogan mentem az egyetemre, kérdezte is a barátom, hogy mi történt velem, hogy olyan boldog vagyok, a tegnap még olyan letört voltam. És akkor elmondtam neki is ezt amit Isten mondott nekem, és mondtam, hogy hiszem, hogy Isten sikeresen átfog ezeken a vizsgákon segíteni, mert Ő soha nem ad többet, mint amit mi eltudnánk hordozni. Közbe készültem a vizsgákra, elmentem Bp.-re sikeresen nagy jegyekkel levizsgáztam. Hétfőn hajnalba értem haza és délután volt az embrio vizsgám. Annyit tettem, hogy délelőtt nem mentem egyetemre és átolvastam egyszer a könyvet, azután letérdeltem és imádkoztam és kértem Istent, hogy mutassa meg az Ő hatalmát azáltal, hogy sikerülni fog a vizsgám, és még megkértem szüleimet, barátaimat, hogy imádkozzanak értem. Felmentem az egyetemre, mindenki ott volt a folyoson, nagyon izgultak és féltek. Az egyik srác látta rajtam, hogy milyen nyugis vagyok és megkérdezte, hogy nem félek? Én miűondtam, hogy nem, mert valahogy nagy békességem van, tudom hogy most 8 ember imádkozik értem, én is imádkoztam és hogy Isten megfog segíteni és sikerülni fog. Mikor bementünk a terembe mindenki maga előtt az embrio könyvekkel, én nem vittem magammal a könyvem, mert úgy gondoltam ott már nem lesz idő ismételni. Épp mondtam a társaimnak, hogy végig nézek a termen és Dávid meg Góliát jut eszembe. Góliát ment fel fegyverkezve Dávid ellen, Dávid pedig a Seregek Urának, az Ő Istenének nevében ment megküzdeni Góliáttal. Mondtam nekik, hogy ők mind az embrio könyvvel jöttek én pedig Jézus nevében és hiszem, hogy sikerülni fog. Erre az egyik megcáfolja hitemet én pedig mondtam, hogy Jézus mondta, ha valamit kérsz és kételkedés nélkül hiszed, hogy azt megkapod, akkor Isten megadja. Megvolt a vizsga 10 kérdés volt és kb. 5-10 perc volt rá. Miután beadtuk a lapokat kérdzték a társaim mit csináltam, mondtam hogy szerintem elfognak vágni de ha így lesz akkor Isten csak azért engedi meg, hogy jobban megtanuljam az embriot. Tudtam hogy 2 válaszom jó, 2 nem, a többi 6 nem tudtam, hogy jó vagy rossz, és 11 pont az átmenő. De utána következő nap mondtam, hogy nekem még mindig békességem van és hiszem, hogy sikerülhet a vizsgám, mert Isten azt is megteheti, hogy a tanárnő mikor javítja, úgy lássa, hogy a helyes válaszokat írtam. Erre az egyik nagyon racionalista srác azt mondta, hogy túl sokat hiszek, ilyen nincs, Isten ezt nem teheti meg, Ő szabad akaratot adott az embernek. Én mondtam, hogy ez így van szabad akaratot adott, hogy válassza a jót vagy a rosszat, az életet vagy a halált, de nem egyiknek a másik fölőtt, és én és a tanárnő Isten szemében egyformák vagyunk és én igenis hiszem, hogy neki erre van hatalma. Másnap azt mondta a társam, hogy ő már nagyon kiváncsi az eredményekre, és azt mondta ha nekem sikerül ez a vizsgám, akkor Ő hiszi, hogy létezik Isten, mert ha engem aki neki élek és mindig Vele vagyok meg Róla beszélek, nem segít meg akkor kit segítsen meg. A válaszom az volt, hogy őt, mert Isten őt is pont úgy szereti, mint engem. Közbe nagyon sokat imádkoztam, hogy Isten téleg adja meg, hogy sikerüljön a vizsgám, azért, hogy ne szégyenüljön meg az Ő neve és a társaim is higgyék, hogy Ő létezik. Azt álmodtam az éjjel, hogy 12 pontot kaptam. Csütörtökön volt az eredmény hirdetés. A társaim már nagyon kiváncsiak voltak az eredményekre és főleg arra, hogy én mit csináltam. Mondtam nekik, hogy sikerült a vizsgám, mert Isten megmutatta, hogy 12 pontot kaptam álmomba. Az a társam aki azelőtt azt mondta, hogy fogja hinni Isten létezését, most még jobban megerősítette ezt a kijelentését és azt mondta ha téleg annyit kapok, akkor biztos, hogy Isten gyermeke vagyok, stb. Jön a tanár az eredményekkel mondja a nevem és mondja, hogy " 12 puncte". Lefagytam mondtam hogy ilyen nincs, mennyire hatalmas Istenem van. Örültem nagyon és mondtam a társaimnak, hogy látják Istennek mekkora hatalma van, és hogy számára semmi sem lehetetlen és ha hiszel akkor téleg nagy dolgokat tapasztalhatsz meg és érhetsz el. A hitetlen társam pedig azt mondta, hogy nem is annak örülök, hogy sikerült a vizsgám, hanem folyton már 5 perce Istenről beszélek, komolyan a szemembe nézett és azt mondta, hiszi, hogy létezik Isten, most boldog vagyok. Mondtam, hogy igen, nincs annál nagyobb öröm, mikor valaki hiszi Isten létezését. És még nagyobb örömöm az volt, hogy a többi társaim is sorra kezdték mondani, hogy őket is Isten segítette meg. Belátták azt, hol fellép az emberi lehetetlenség, ott megjelenik Isten nagyszerű "lehetségese".
Csodálatos és hatalmas a mi Istenünk!
Arra bátorítalak, hogy merj nagy dolgokat hinni, kételkedés nélkül és akkor megkapod azokat.
Kedves baraátom, ne feledd HIT ÁLTAL NAGY DOLGOKAT ÉRHETÜNK EL!!!