Szolgálat...

Gyönyörű napsütés csiklandozta arcom vasárnap reggel. Mindig a napsugarakba Isten jelenlétét érzem, atért is, mert Ő maga a fény, az igazi világosság, ahogy erről kijelentést is tett. Korán felkeltem és azután elcsendesedtem Isten lábainál, beszélgettem vele, arról ami eddig történt és arról ami ezután lesz, és főleg elkértem tőle arra az egész napra az áldást és tudjátok meg, hogy Isten sohasem szűk kezü, henem Ő bőven adja annak aki kéri. Egy nagyon áldott vasárnapom volt és most erről szeretnék írni, gondolatokat megosztani.
Elmentem délelőtt a gyülekezetbe, ahol a szolgálatról volt szó. Az egyik testvérem arról tett bizonyságot, hogy egyszer egy sószoró volt (az olyan misszió, hogy különböző helyekről összejönnek fiatalok, akik az Urat szeretik és bejárják az egész falut vagy várost, programokat, tevékenységeket szerveznek, és bizonyságot tesznek arról, hogy kicsoda Isten és hogy mit tett velük, éls hirdetik esténként Isten igéjét) és a fiatalok csapatába volt két srác aki beszéd hibás volt, vagyis úgy beszéltek, hogy két szót nem igazán tudtak összetenni és nagy figyelemmel meg koncentrálással értheti meg az ember, hogy mit is akarnak mondani. Mikor ez kiderült róluk, őket nem küldték ki hívogatni az embereket, hanem ott hagyták, hogy csomagokat őrizzenek, takarítsanak, és feladatot biztak rájuk. A két srác nem bántodott meg ezen, hanem letérdeltek és imádkoztak, azután azt mondták egymásnak, hogy menjenek egy pár házhoz imádkozni és mire a többiek visszajönnek arra a rájuk bízott feladatokkal is meglesznek. És így tettek, kimentek 15 házhoz és mindenhol csak annyit tettek, hogy engedélyt kértek, hogy imádkozhassanak értük (azokért akik ahoz a házhoz tartoznak) és így mentek el mindennap. Péntek este evangélizációt tartottak a kultúrba (igehirdetést) és mikor a többiek űjra elmentek hívogatni, ők is elmentek ahhoz a 15 házhoz és azt mondták, hogy menjenek el péntek este a kultúrba, mert ott is imádkozni fognak. És mit gondoltok péntek este kik jöttek el az egész faluból? Csak az a 15 család, akiknél ezek a fiúk voltak és azokból is nagyon sokan befogadták az Úr Jézust. Csodálatos, hogy Isten nem a vagány, meg jóbeszédű fiatalokat választotta ki, hanem Ő azokat választja ki "akik a világ szemébe bolondok és lenézettek, hogy senki se dicsekedjék". Felteszem a kérdést, hogy mi tudunk-e így szolgálni? Teljes odaszántsággal, úgy mint akik Krisztusért teszik. Érdemes ezen elgondolkozni, főleg ezt azoknak írom, akiknek már kapcsolatuk van Istennel és az Ő gyermekei. Annyira tele vannak a gyülekezetek, a világ álhivőkkel. Könnyű elmenni vasárnap nyakkendősen a gyülekezetbe és szépen hangosan imádkozni, akkár énekkarba is szolgálni, vagy imaórát vezetni, vagy prédikálni, és mikor ott vagy a hétköznapokba nem vállalod fel, hogy hivő vagy, nem vallód meg Megváltódat, nem teszel róla bizonyságot, ha evangélizálás van a gyülekezetedbe nem hívod meg a kollegáid, mert nem tartod érdemesnek, azt mondod ők nem arra valók, nem térnek meg vagy nem jönnek el. Persze, hogy nem, ha te nem adod meg az esélyt. Ezek valós esetek, ismerek személyeses ilyen hivőket, fiatalokat akik így tesznek. Tartsunk önvizsgálatot és kérdezzük meg magunktól, mikor tettem utoljára bizonyságot Jézusról. Épp ifin is pénteken a szolgálatról beszéltünk és arról, hogy vannak direkt és indirekt szolgálatok Istennek, és vannak tudatos meg nem tudatos. Nekem az egyik tudatos szolgálatom az, hogy minden reggel mikor felkelek és hálát adok Istennek, meg kérek tőle, akkor mindig elmondom neki, hogy adjon egy embert akinek Róla beszéljek. És nagyon sok beszélgetésemben az egyetemen bevonom Istent, az Ő igéjét, azt hogy Ő mit gondol dolgokról és beszélek Róla, de ezen kivül mindig egy embernek szenélyesen bizonyságot teszek Isten nagy szeretetéről és arról, hogy Ő azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Ezt nem dicsekvésből írom, mert az ige is írja, hogy senki se dicsekedjék, de én Pállal együtt mondom, hogy NEKEM AZ ÉLET KRISZUS, és amit Ő tett velem azt nem hallgathatom el. Most mikor a teológián voltam mondta az egyik tanár és egyben lelkipásztor, ha valaki igazán megtérne és az egy évben elvezetne egy embert Krisztushoz, az meg őszintén átadná magát Neki és azután Ő is egy embert Istenhez vezetne, akkor 35 év alatt 7 milliárd ember térne meg. Gondoljunk bele, hogy már eltelt 2009 év és hány ember tért meg? Őszintén álljunk meg az Úr előtt és szívünket megszaggatva térjünk meg és legyen napi imatémánk, hogy egy évben egy embert Jézushoz vezessek és az őszintén megtérjen. Ide kapcsolnám azt, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha újjászülettünk. Olyan sokan abban a tévedésbe esnek, hogy megtértem és üdvözülök. NEM, ÚJJÁSZÜLETÉS NÉLKÜL NINCS ÜDVÖSSÉG, mert Jézus maga mondta Nikodémusnak is " Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát." Nem azt mondja ha valaki nem tér meg nem láthatja Isten országát, és a másik dolog hogy az újjászületés nem egyenlő a megtéréssel két külön dolog. De természetesen a megtérést követi az újjászületés. Röviden nem lehet újjászületni megtérés nélkül, és nem lehet üdvözülni újjászületés nélkül. Imáddkozzunk azért, hogy Isten szüljön újjá bennünket az Ő Szentlelkével.
Gyülekezet után haza jöttünk, azért írom többes számba, mert egy néhány fiatalt meghívtam ebédre. Az asztali közösségre is szűkség van, hogy egymást jobban megismerjük és ebben is gyakoroljuk szeretetünket. Én nagyon szeretek sütni-főzni és főleg akkor, ha van kinek, és kimondottan örülök mikor az asztalom körbe van ülve. Amugy általába ad az Úr majdnem mindennap vendéget és én ezért hálás vagyok. Ebéd után beszélgettünk a fiatalokkal inkább orvosi dolgokat, mert mind orvosisok voltunk, ez valahogy most így jött össze :). Délután újra gyülekezetbe voltam és azután az egyik barátnőmmel járunk korház misszióba és este alkalom után oda mentünk. Ez a korház misszó abban áll, hogy különböző szekciókon bemegyünk szalonokba énekelünk, igét olvasunk mármint a lelkésznő akivel járunk megoszt az igéből egy pár gondolatot azután mi imádkozunk románul, magyarul, gyümölcsöt adunka betegeknek, meg egy kis olvasni valót és ha kell személyesen is beszélgetünk vele. Az este már fél nyolckor neki indultunk, két szalonba voltunk az 1es neuron, a 2neuron nem fogadtak be. Úgy elcsodálkoztam, hogy mennyire szörnyű lehet, hogy még a betegágyon a korházba is egyeseknek nem kell Isten. Épp mondtam a társaimnak, hogy Jézus mikor kiküldte a tanítványait akkor azt mondta nekik, ha valahol nem fogadják be őket, akkor még a port is verjék le a lábukról. Azután lementünk a 4. emeletre a reumatológiára és csodálatos volt, hogy az egyik szalonba mikor befejeztük jöttek betegek és hívtak, hogy menjünk be hozzájuk is, azután ott is mikor befejeztük hívtak újra egy másik szalonba és 10 lett mikor befejeztük. Csak áldani tudtam Istent, ezért, hogy kitettek egyik helyről és befogadták másik három helyre.
Áldott volt ez a vasárnap és olyan jó, hogy Istennel járva minden napunk áldott lehet.
Én azt kívánom kedves barátom, hogy legyen egy nagyon áldott heted Jézussal. Minden nap tapasztald meg Jézus szeretetét és azt, hogy Nélküle értelmetlen az éeleted, hiába futsz, küzdesz, gürcölsz, semmit nem ér. Kívánom, hogy tudjad ajobbik részt választani, úgy mint egykor Mária, aki Jézus lábánál ült és csak Rá figyelt. Van mikor nem szorgoskodni kell, mint Márta, hanem csak Jézus lábainál ülni. Bárcsak ezen a héten nagyon sokat ülhetnénk Jézus lábánál.