Folytatás attól, hogy átadtam magam neki.

Írtam a múltkori bejegyzésemben, hogy sok minden történt azután az életemben, hogy átadtam az életem Jézusnak, és most ezekről a dolgokról szeretnék röviden írni, ezáltal a múltat lezárni és a jelennel folytatni. Mindennap rengeteg dolog történik az életemben és nagyon sok féle megtapasztalásaim vannak, ez is volt az indító rugója ennek a blog elindításának, mert nem szeretném elhallgatni azt, hogy milyen hatalmas és csodákra képes Istenem van.
Miutám átadtam magam Neki nagyon színesek kezdtek lenni a mindennapjaim és elkezdtem igazán élni. Szép az élet Jézussal, de ugyanakkor vannak kihívások és harcok is. Első harcom az volt, hogy vállaljam Jézus követését a keresztségben is (ezt azoknak mondom akik nem tudják, hogy az felnőtt bemerítést jelent), ugyanis Ő mondta térjetek meg és keresztelkedjetek meg. Harcba került a családdal, önmagammal, barátaimmal, de jó, hogy Isten ezt a döntést is megerősítette bennem és így egy évvel később a megtérésem után megkeresztelkedtem és utánna a Baptista gyülekezet tagja lettem. Itt megjegyezném azt, hogy senki se értse félre a megtérés nem vallás cserét jelent, hanem azt, hogy át adod az életed Krisztusnak, attól te még lehetsz református is, mert csak akkor vagyunk igazán áldottak, ha a helyünkön vagyunk, ahova Isten helyezett minket. Ki hangsúlyoznám, hogy nem a vallás vagy a jóságod üdvözít, még az sem hogy milyen ügyes, okos, stb. vagy, hanem egyedül JÉZUS KRISZTUS! Azután következett az, hogy hova tovább, mivel líceumot kellett választani, én mindnképp Marosvásárhelyre akartam menni bio-kémia osztályba, de Isten áthuzta ezt a tervemet és Kolozsvárra küldött. Ez érdekes volt, mivel én nagyon ellenkeztem, mikor Isten megmutatta nekem ezt a sulit egy nőn keresztül, és jöttem a kifogásokkal, hogy én mindig Vásárhelyre akartam menni, hogy orvos szeretnék majd lenni és reál osztályba szeretnék tovább tanulni, mivel abban az líceumba ahova írányítottak, csak nyelv osztály volt. De Isten nem hagyta abban, mert Ő tudta hova küld és abban az évben indult bio-kémia osztály mikor én kezdtem a 9. Tudtam, hogy ez értem van, nem is ellenkezdtem többet, hanem elmentem és oda beiratkoztam, vissza emlékszem, hogy édesanyámmal térképen kerestük az iskolát. És 14 évesen megkezdődött számomra a "nagy betűs élet". Egy éve voltam hivő, és egyedül voltam a suliba így, jobban mondva még volt egy hívő srác akit később ismertem meg s akitől aztán sokat tanultam a lelkiekben. Nehéz volt az elején nem igazán értettem, hogy mért kellett oda menjek és mért ott kell tanuljak, egyáltalán mit akar ezzel Isten az én életemben. Áldott volt az a négy év, Isten nagyon sokat formált, rengeteg harcom volt amely által "megedződtem". És rájöttem, hogy mért kellett nekem oda menni, mert Istennek terve volt velem és még sok fiatallal akikkel ott együtt éltem úgy a suliban, mind a bentlakásba. Isten soha nem hagyott cserbe, mindig velem volt és nap, mint nap vezetett, beszélt velem, használt az Ő országa építésében, mindenben megsegített és megáldott amiben belékezdtem. Voltak olyan alkalmak is amikor bántalmaztak hitemért, de akkor örömmel valottam meg Megvátómat és örültem, hogy egy parányi részem lehet az Ő nagy szenvedédéből. 10. osztály első félévében Budapesten tanultam ösztőndíjjal. Ez az időszak volt a legnehezebb és a legszebb. Ebben az időben éreztem azt, hogy egész az egekik eljutottam és a legközelebb éreztem magam Hozzá. Az is külön áldás volt, hogy én kaptam meg ezt az ösztündíjat abból a 11 fiatalból akik pályáztuk. Örültem, hogy mehetek világot látni, új embereket megismerni és újat tanulni. Akkor még nem értettem, hogy mért kellett oda eljussak, de most már igen. Isten ott is akart valamit munkálkodni amiben engem használt fel. Miután onnan visszajöttem, teljesen megváltoztam, komolyan vettem a lelki munkát és szív ügyemnek tartottam a fiatalok elveszését, felelősséget érzek azok iránt akik körülöttem élnek. Nagyon sokat imádkoztamn azután és elhatároztam, hogy mindennap legalább egy embernek beszélek arról, hogy kicsoda Jézus és hogy Nélküle értelmetlen élni, de milyen jó, hogy Vele érdemes. Közbe nyáronként, hol otthon voltam, hol Hargitán egy keresztyén táborban dolgoztam, most az utóbbi nyaramat teljesen a misszió mezőn töltöttem. Nagyon sokat erősődött az én hitem és megtanultam, hogy ha valamit igazán hiszel és kéelkedés nélkül kéred Istentől, Ő megadja neked. Probáld ki. Ezek után következett az igazi pályaválasztás. Ahogy emlitettem kicsi koromtól az volt az álmom, hogy orvos legyek. Mindig mikor gyerek voltam azon álmodoztam, hogy majd nagy leszek és akkor orvosnő leszek, elmegyek Amerikába, lesz ott saját lakásom, autóm egy jó pasim,stb. Miután megtértem ez teljesen megváltozott, azután arról "álmodoztam", hogy sebész leszek, elmegyek Indiába a szegények közé, hol gyogyítani fgom őket és Jézushoz vezetni az embereket. Nem kell saját lakás, se jó pasi, se Amerika, se hirnév, mert nekem annál több van. Harcba került a pályaválasztás mivel tudtam, hogy ez az én álmom, de nem tudtam, hogy ez Isten "álma" is rólam, Ő is azzal a céllal teremtett meg, hogy orvos legyen belőlem, vagy más a terve velem. Féltem attól, hogy lehet megint áthúzza a tervem, mint 8. végén és máshova küldd el. Nehéz volt számomra, hogy kimondjam feladom az álmom, feladom azt amire annyira vágytam, amiért eddig annyit dolgoztam, és itt vagyok Istenem rendelkezz velem, én ott akarok lenni ahol a helyem, mert tudom akkor leszek igazán áldott (világi nyelven "sikeres"). Miután ezt sikerült kimondani és teljesen Isten rendelkezésére állni elmúlt minden félelmem a jövőmet illetően. Eljött a felvételi ideje s vártam vizsga után, hogy lássam mit akar Isten kezdeni velem. Bevallom semmi más egyetemre nem iratkoztam be és nem is gondoltam arra, hogy valami mást szívesen tanulnák vagy majd csinálnék az életben. De annál nagyobb öröm volt amikor bejutottam az orvosira, tudtam és tudom, hogy itt a helyem és hogy ez Isten célja az életemmel, másokat gyogyítani, úgy testileg, mint lelkileg is. De nem csak ennyi volt, mert Isten közbe más szolgálatra és egyben egyetemre is elhívott, és pedig a teológiára. Oda is úgy mentem felvételizni, hogy ha csak téleg ez Isten terve és megfogom birni a kettőt jussak be. Sikerült a felvételim, oda is felvettek, és külön áldásnak tartom, hogy mindkét egyetemet állami helyen végezhetem. Minden reggel mikor felkelek a hála tör fel belőlem, azért, hogy tanulhatok, azt tehetem amire mindig vágytam.
Isten különösen megáldott mindkét egyetemen erővel,( soha nem éreztem az elmúlt hat hónapban, hogy nem birom és feladom, minden reggel mehetek az erő forrásához és merithetek belőle), bölcseséggel, társakkal, barátokkal, tanárokkal. Kifürkészhetetlenek, de ugyanakkor csodálatosak Isten útjai. Ő mindig a legjobbat adja nekünk, csak mi el kell fogadjuk tőle.
Tapasztalataimból azt a következtetést tudom levonni, hogyha a helyünkön vagyunk akkor Isten nagyon megtud áldani és fel tud használni.
Kedves barátom én arra bátorítalak, hogy merd Isten kezébe letenni az életedet és Rá bízni magadat, mert akkor leszel csak igazán boldog, úgy fogod érezni azt mindennap, hogy érdemes élni, és nem éri meg, hgy megfoszd magad az ádásoktól és azoktól a sikerektől, lehetőségektől amit Isten neked akar adni.
Az élet az ajándék, amit Isten azért adott neked, hogy használd. Hát élj ezzel a lehetőséggel!