Minden amink van ajándék Istentől.

Így az időnket is Tőle kaptuk. Technikai okok miatt nem tudtam az elmúlt napokba irni, és most azt szeretném megosztani ami az elmúlt három nap történt velem.
Hétfőn reggel úgy döntöttem nem megyek délután egyetemre, hanem inkább tanulmányozni fogom János evangéliumát és elkészitem belőle a jegyzeteim a teológiára. Hát ez ment is úgy délig, amig feljött a barátnőm hozzám egy barátnőjével, azután velük beszélgettem, miután elmentek újra belemerültem munkámban. Később délután az egyik barátnőm hivott tollasozni, gondoltam szép az idő elmegyek vele. Nagyon jó volt ez a kikapcsolódás, és még a beszéd témáink is szűkségszerűek voltak.Haza érve, már nem sokat haladtam a jegyzeteimmel, mivel nyolctól kezdődött a bibliakör. Egy hatodéves srác tartotta. Először egy videót néztünk meg a youtuoberól "God's Pie". Ez röviden arról szól, hogy Isten ad egy sütit és azt szétosszák az embereknek, ezek az emberek különböző dolgokat jelképeznek, pl: hobby, pénz, autó. tanulás, élvezet,stb. és mindegyik kap egy szelet sütit, csak Istennek nem jut belőle. Érdemes megnézni, mert sokat mond. Ennek kapcsán arról beszéltünk, hogy mi amit Istentől kaptunk abból mennyit adunk neki. Külön kiemelte a srác azt, hogy naponta mennyi időt szánunk Istenre, van-e csendességünk vele, mennyit imádkozunk, olvassuk az Ő igéjét. Szerintem ezek lényeges kérdések és megéri elgondolkozni ezen. Mindenki elmondta, hogy hogy van ezzekkel a kérdésekkel. Én elmondtam, hogy számomra a legfontosabb a reggeli csendesség, téleg úgy kezdeni mindennapot, hogy elcsendesedsz Jézus lábánál, merítesz az Ő igéjéből, beszélgetsz Vele. Minden harc a térdeinken dől el, és igazán csak akkor lehet egy áldott és győzelmes napod, ha azt már reggel korán elkérted Istentől és megharcoltad. Fontos az, hogy legyen időnk Istenre. Egy kedves barátom mindig emlegeti Luther mondását. Luther azt mondta mikor sok dolga volt "ma sok dolgom van, ezért négy órát imádkozom". Bárcsak mi is így lehetnénk ezzel, minnél több feladatot kapunk Istentől, annál többet osztanánk meg Vele. Az igét is megemlíteném, Mária és Márta története volt az alap ige. Márta szorgoskodott és sokra igyekezett, de Mária a jobb részt választotta, mert Ő egyszerűen csak ott ült Jézus lábánál, és tele töltötte a lelkét az Ő beszédével. Bárcsak tudnánk mi is mindig a jobb részt választani és mindig csordultig lenne a szívünk az Ő beszédével. Az is jó volt, hogy ide "költözött", csak két hétig itt van nálam egy barátnőm.
Kedden korán keltem, mivel egy barátnőmmel minden reggel 6-kor megyünk szaladni. Azután pedig csendességben voltam az Úrral, miután egyetemre mentem. A keddi napom eléggé zsufolt, reggel 8-tól este 18-ig vagyok szünet nélkül. Este hattól pedig imacsoportunk van, mikor hárman össze szoktunk ülni és akkor időn kivül imádkozunk személyes problémáinkért, kérjük Isten vezetését, imádkozzunk azokért akiket az Úr a szivünkre helyezett, a misszióért, három személy megtéréséért, egy városért és egy országért,mindenki külön- külön más más országért, városért, úgy ahogy azt az Úr a szívére helyezte. Persze imádság előtt az asztali közösséget is gyakoroljuk, mivel fáradtan és éhesen érkezünk. Olyan jó az, hogy nem csak testi éhség van bennünk, hanem annál inkább lelki, éhezzük Isten jelenlétét és munkáját. Komolyan mondom mindig olyan felüdülés Isten lábánál, az Ő jelenlétében.
A szerdai napom nagyon jól kezdődött, a barátnőmmel közös áhítatot tartottunk és a Jeremiás siralmai 3. részét olvastuk el. Engem nagyon megragadott egy pár igevers és ezt most azért is írnám le, mert lehet van olyan aki nem nyitja ki a Bibliát vagy nincs is neki. Az igeversek a következök: "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem -mondom magamban-, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz."(jersir.3,22-27), "Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret."(jersir3,31-32), "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz! Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg."(jersir3,4o-42), "Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát."(jersir3,51), "Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! Te perelted Uram peremet, és megváltottad életemet."(jersir3,55-58). Érdemes elgondolkozni ezen az igéken. A nap többi részéről annyit, hogy egyetemen voltam estig, azután pedig egy szülinapon is voltunk, mivel megleptünk egy fiatalt a gyülekezetből.
Mindennap külön ajándék, kérdés az, hogy mi hogy használjuk azt, és mennyire élünk hasznosan és nem csak pocsékoljuk az időnket hiábavalóságokra.
Kedves barátom kívánom, hogy épülésedre legyenek ezek a gondolatok, és ne feledd MINDEN AMINK VAN AZ AJÁNDÉK ISTENTŐL!