Amig van erőm futni futok...

"Amig van erőm futni, futok. Amig van erőm járni, járok. S ha már járni sincs erőm, vonszolom magam. De Isten kegyelméből mindig haladni fogok előre!" (Cavett Robert)
Ez volt a mottóm május 2.-án, amikor egy nagyon jó barátnőmmel (aki Svájcban lakik férjével és 4 éves leányával, de most itt fejezi be az orvosit) elindultunk Szászrégenben (szülővárosomban), ami Marosvásárhelytől 32km-re van. Ezt az utat szaladva, és gyalogolva tettük meg. Reggel 4.15-kor indultunk és 8.30-ra érkeztünk meg. Megállás nélkül tettük meg a 32km, amiből kb.14km szaladtunk. Minden reggel február végétől jártunk szaladni többé kevésbé reggel 6-tól, és az volt a motiváción hogy május egyre megtesszük ezt az út szakaszt. Hála az Úrnak sikerült, és abszolut nem kellett vonszoljuk magunkat hanem csak "futottunk, és jártunk, és kegyelemből haladtunk előre". Az Övé a dicsőség. Mikor haza jöttünk nem is volt izomlázunk. Mikor Régenbe érkeztünk a szüleim vártak, reggeliztünk azután kimentünk a kerekerdőre, hol nagyon klassz időtöltés volt. Sütkéreztünk, játszottunk, énekeltünk, imádkoztunk, igét olvastunk és annak magyarázatát hallgattuk. Miután vissza jöttünk este csak csodálni tudtam Isten hatalmát, erejét, szeretetét. Itt még eljutottam egy román gyülekezetbe istentiszteletre is, hol nagyon áldott alkalom volt.
Ebben az egész kirándulásban újra azt tanultam meg, ha valamit hittel kérek Tőle akkor megkapom, és ha valaminek hittel indulok képes vagyok rá. Mindenki azt hitte, hogy nem fogunk Régenbe érni, kocsival összeszednek feleútnál, nem vagyunk képesek erre a hosszú útra, és mikor hivtak telefonon a barátaim, hogy lássák, hol tartunk, már rég a kerekerdőn raktuk a tüzet.
Két ige volt, ami bátoritott és amivel neki indultam:
"Akik az Úrban biznak, erejük megújul, szárnyra kellnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el."(Ézs40,31)
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősit engem."(Fil4,13)