A Hóreben...

Épp valakinek levelet irtam a múlt napokban és úgy arról is irtam neki, hogz Isten nem tud felvinni addig a Hórebre, amig nem voltunk a Mórijja hegyén. Ábrahámnak is nehéz volt felmenni a Mórijja hegyére és fiát az oltárra tegye, de mégis megtette. És nekünk is fel kell mennünk oda és az oltárra kell tegyük önmagunkat, akaratunkat, céljainkat, kivánságainkat, vágyainkat, jólétünket, kényelmünket, hirnevünket, sikereinket, kudarcainkat, családunkat, barátainkat, karrierünket...egy szóval mindent. És ha rátettük ezeket Isten oltárára és feláldoztuk azokat akkor tudunk boldogan lejönni onna, és akkor tud Isten tovább vinni bennünket a Hórebre, a megdicsőülés hegyére és tudja megdicsőiteni Önmagát bennünk. Kegyelem volt az az út is ami a Mórijjára vitt és még nagyobb kegyelem ami Hórebre jutatott fel. Úgy érzem és úgy tapasztalom, hogy az életemnek az az időszakát élem amikor Isten a Hórebre vitt, és most ott lehetek. Hát nagyon fájdalmas volt a másik út, de ez viszont nagyon gyönyörűséges, és jó itt lenni a Hóreben, ahol Isten dicsősége rám ragyog. Az év első napján azt az igét kaptam az Úrtól, hogy "Kelj fel tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség boritja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr dicsősége meglátszik rajtad."(ézsaiás60,1-2) És valósággal érzem és tapasztalom ennek az igéretnek a valóra vállását az életemben.
A tegnap nagyon sok áldásban volt részem, ebből szeretnék veletek is megosztani valamennyit. Délelőtt a gyülekezeti alkalom után szólt egy idős kedves bácsi, hogy elmegyek-e Mezőfelébe szolgálni, egy református közösségbe, mivel nincs itthon a lelkészük. Én örömmel vállaltam a szolgálatot, és el s mentünk. Úgy gondoltam, hogy megleszek kérve arra, hogy bemutatkozzak és bizonyságot tegyek arról, hogy Isten hogyan munkálkodott az életembe. Hát igy is volt, és örömmel tettem bizonyságot arról, hogy Isten megváltott és gyermeke lehetek, és mennyi mindenen vezetett át idáig. Csakhogy engem kértek meg igéthirdetni....igy kezdtem gondolkozni, hogynem készültem semmi igével vagy prédikációval és az imádság alatt, úgy kértem Istent adjon valami igét. Hát Ő adott is és a Márk evangéliuma 11, 12-14 és 20-24 terjedő veresek alapján hiredettem az Isten igéjét. És a kiemelkedő téma az a hit volt. Valahogy ez határozza meg a legjobban az életemet és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ez kell meghatározza. A hit a görög eredetiben "pisztisz" és bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza. A hit meghatározása a "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."(zsid11,1). A hit olyan, mint az izomzat, testőpitő, azért, hogy elérje formáját kemény súlyokat kell emeljen. Amit Isten megenged az életünkben az a mi hitünk konditermei, minél több megpróbáltatás, annál nagyobb "izomzat" lesz. Jézus azt mondta, hogy" higgyük, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek megkapjátok, és meg is adatik nektek". A hit az Isten ajándéka és a Szentlélek által a szivünkbe lakik, szánkkal tudjuk működésbe hozni, és szemünkkel meglátni. Akkora a mi hitünknek a mértéke, amekkora dolgokat kérünk. A hit emberei előre látják amit Isten megigért, akkár megtapasztalják megvalósulásukat, akkár nem. "Hogyan hihetek egy igéretben, ha nem láttam beteljesedni?"- kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó igéretének teljes beteljesedédét, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bizni azt jelenti, hogy biztosan veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesdett be, akkor is bizol benne. Ezt jelenti hit által élni. Isten azt szeretné, ha úgy mennénk hozzá, mint a gyermek az ő apjához, teljes őszinteséggel, teljes bizalommal, és mindent elhinnénk neki, Ő maga mondta, ha olyanok nem leszünk, mint a kisgyermekek nem láthatjuk meg Isten országát.
Miután onnan haza jöttem, a korházba mentem ügyeletbe, és amint már emlitettem a kedvenc dokim volt, meglepetésemre méghozzá a kedvenc aszisztensnőm is. Nem tudom, de valahogy nagyon megszerettem ezeket az embereket, és csodálkozok sokszor magamon, mert az alapjába véve én olyan vagyok, hogy nagyon nehezen szeretem meg az embereket, de akit megszeretek azt aztán tudom erősen szeretni, úgy hogy még az életem sem drága érte. Nagyon sokat imádkozok értük, hogy Isten az Ő életükbe is végezze az Ő munkáját és azt a csodálatos tervet amit eltervezett felőlük megtudja valósitani. Szeretném őket is a Hóreben látni....én hiszem, hogy egyszer oda érnek. Aztán ahogy az előbbi bejegyzésembe is emlitettem, találkoznom kellett egy lánnyal aki ott dolgozik és akit lelkigondoznom kellett, de valójában soha nem is ismertem. Örülök annak és nagyon hálás vagyok Istennek érte, és azért, hogy megismertem. Ez volt az első olyan ügyeletem amikor azt kivántam, hogy éjjel ne legyen semmi és beszélgetni tudjunk. Hamarabb imádkoztunk azért, hogy az Úr is legyen ott közöttünk és Ő vezesse ami beszélgetésünket, hogy az épülésünkre legyen. Örültem ennek a lánynak az őszinteségének és annak, hogy nekem ismeretlennek, csak azért mert élő kapcsolatom van az Úrral, teljesen megnyilt és rengeteg dolgot elmondott az életéből. Reggel 6 volt amikor azon vettük észre magunkat, hogy jó lenne imádkozni is azokért a dolgokért amiket megbeszéltünk és az Úr Jézushoz hozni, mivel minden megoldás, sőt az egyetlen megoldás nála van. Reggel 7ig együtt voltunk és fantasztikus volt. Megtapasztaltam annak az igének a valóságát, hogy "aki mást felüdit, maga is felüdül". Dicsőség ezért neki, mert Ő az aki munkálkodik én csak egy eszköz vagyok a kezébe, és örülök ezért.
Azután onnan direkt az egyetemre mentem, most egy rövid szünetem volt (bevallom mióta vasárnap reggel felkeltem még semmit nem aludtam, de nem is vagyok valahogy fáradt, annyira érzem, hogy az Úr betölt az Ő erejével) és most még hatig megyek vissza egyetemre, azután bibliakör és utánna tanulás....
Áldott napot nektek, és kivánom, hogy legyen valami amit merithettek ebből amit megosztottam veletek. :)