Ma is gyarapodhattam lelkiekben és ismeretekben...

Korán reggel 5:40-kor keltem, amikor édesapám ébresztett, jó volt vele egy keveset beszélgetni, ő ment dolgozni én pedig folytathattam a mennyei Édesapámmal a beszélgetést. Istenem felkölt minden reggel, megnyitja fülemet. Nem rejtőzik el, felhozza az új napot, hogy fényénél igéjével köszöntsem. Már hajnalhasadáskor közel van hozzám, és szól. Pálnak a Timóteushoz irt levelét olvastam, nagyon szeretem ezt a levelt, mivel hogy Timóteus is fiatal volt, olyan magaménak érzem, mintha nekem iródott volna. Olyan jó volt hallani Istentől ma reggel, hogy: "Vállald a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta."(2Tim2,3-4), "Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."(2Tim2,15). Ezek után nem is tudtam bele elegyedni a napi gondokba, hanem azokat letettem az Ő kezébe és boldogan indultam neki a feladataimnak. Fél nyocra mentem a klinikára, mivel a lányok a műtöből mondták, hogyha akarom akkor bemehetek, mivel ők bent lesznek és megtanulhatok bemosakodni és beöltözni sterilen, ahogy műtétre szokás. Én persze, hogy akartam, úgy hogy felmentem és bemosakodtam és beöltöztem, ami nagyon jól ment segitség nélkül (örültem annak, hogy amit eddig "elloptam" megtudtam csinálni, olyan jó érzés az mikor nem tanitanak valamire, hanem csak te megfigyeled és azután kiprobálod, és működik). A barátnőm nagyon kedves volt, mert egy jó pár dologra felhivta a figyelmem, amit a rezidensek elszoktak szúrni, hogyha majd egyszer sikerül, hogy én is bemenjek a műtétbe akkor mindent "tökéletesen" csináljak. Azután a szekción voltam és daganatos betegeket kérdeztem ki a TDK dolgozatomhoz. Jó volt azt újra látni és hallani, hogy a betegek hisznek Isten gyogyitó hatalmában, tisztában vannak azzal, hogy "minden betegség mögött probléma húzódik", eddig az összes betegem arra a kérdésre "Mi a véleménye a betegségről/ hitéletről, befolyásolja-e egyik a másikat?" azt válaszolta, hogy igen és kifejtették a véleményüket. Egyedül a biokémia tanárnőm volt az eddig, aki azt mondta, hogy nagyon jól össze tettem a teológiát és az orvosit, ennél jobban nem is lehetett volna megválasztani, és ő mondta azt is, hogy mindkét tudásom hasznositsam, ezért van egy pár lelki kérdés is a kérdőivben. De elhatároztam, hogyha majd feldolgozom a válaszokat, akkor az orvosoknak is megfogom mutatni, mert ők még nem értik azt, hogy fér össze a teológia az orvosival. Még a kedvenc dokim is nevetett rajtam, amikor azt mondtam neki, hogy minden betegségnek lelki háttere van. És az eredmények azt bizonyitják, hogy igazam van, mivel a betegek is ezen a véleményen vannak. Az egyik alkalommal azt mondta egy idős bácsi, hogy "mindennek oka van, igy a betegségnek is, egyszer az okot kell megkeresni és akkor a betegséget meglehet előzni". Ilyenkor magamban csak csodálkozni tudok azon, hogy ott van egy beteg akinek lehet semmilyen nagy végzettsége nincs, csak a mezőn meg az állatokkal van el, és itt van az orvos aki annyi mindent tud, rengeteg könyvet olvasott és még sem tudja azt, hogy a beteg mikor elmegy hozzá, akkor kedves legyen vele, elbeszélgessen vele és probálja a beteg lelkét "kivizsgálni" hamarabb és akkor talán a test is könnyen gyógyithatatová vállik. Amugy a kedvenc orvosomnál maradva ma találkoztam vele, mert ügyeletes a szekción, de sajnos nem tudtam beszélgetni vele. Egyszer úgy elbeszélgetnék vele, és egy csomó mindent megosztanák vele Róla és arról, hogy mennyi mindent tett az életemben. Bánom, hogy nem tudja, hogy én nem mindig voltam ilyen, hanem Isten változtatta meg az életem, a céljaim, Ő adott értelmet az életemnek. Az az érzésem sokszor, hogy azt hiszi, hogy ilyen hivőnek voltam nevelve, egyszer meg is jegyezte, hogy Istenfélő ember vagyok, én inkább Istent szerető embernek mondanám magam. Olyan sokat imádkozok érte, de azt látom minél többet imádkozom, valahogy az ördög annál inkább elakarja távolitani. Régebb többet beszélgettünk, meg olyan nyitott volt, most mintha valami megváltozott volna, hiszem, hogy ez a reakció meg ez a változás jó irányba tart. Rájöttem ma, hogy mért is szeretem annyira, mert olyan kedves, rendes mindenkivel, és a jellemében olyan sokat felfedezek a saját édesapáméból (édesapám az akit az Úr után a legjobban szeretek, ő példakép nekem, nagyon sokat örököltem és tanultam tőle), szeretetből teszi azt amit tesz és nem csupán kötelességből, látszik, hogy erre hivatott, egyszer az egyik betege mikor kérdeztem ki meg is jegyezte, hogyha mást válsztott volna, akkor nagyon elszúrta volna, mivel erre született. Valahogy én is igy látom, csak úgy szeretném, ha ő is meglátná azt, hogy Isten az aki erre formálta, Ő az aki mindennap megáldja, és ő hálából Neki szolgálna, meg Rá mutatna az életével.
Arra jöttem rá a napokban, hogy a keresztyén élet annyira a sebészethez hasonlitható, mert mindkettőt meg kell élni. Nem elég az, hogy elméletben tudsz egy csomó mindent, de gyakorlatba nulla vagy, hanem annál inkább, gyakorlatba kell ültetni az ismereteket.
Bárcsak ilyen gyakorlati keresztyén életet tudnánk élni, ezáltal is méginkább Krisztust tükröznénk.
Miután haza jöttem élettant tanultam, mivel abból is lesz jövő hét után vizsgám.
Áldott volt ez a mai nap is, amikor gyarapodhattam úgy lelkiekben, mint tudásban is.
Kedves barátaim azt kivánom nektek, hogy ne elegyegyetek bele a mindennapi élet gondjaiban, hanem nézzetek fel Jézusra és bizzatok Benne, mert Ő ismer titeket és tudja miben vagytok és mire van szűkségetek. Egy nagyon áldott vasárnapot kivánok nektek, tudjatok Jézus lábainál megpihenni.