Tanulás, de nem csak...

Előszőr is megköszönöm az újbóli hozzászólásaitokat, leveleiteket, és azt, hogy mertek bátran kérdésekkel jönni és főleg imatémákkal. Imádkozom értetek. Már egy jó páran mondtátok, hogy csodáltok engem, hát hogy tévedés ne legyen ez az egész nem rólam szól, és nem is arról, hogy ki vagyok én vagy mit teszek én, mert minden ami vagyok az csak az, hogy Isten kegyelme nem lett hiábavaló hozzám. Ez az egész Róla szól, és az Ő szeretetéről, hatalmáról, arról hogy Ő mennyire át tud formálni egy emberi életet. Úgy, hogy Őt csodáljátok, mert "nekem az élet Krisztus", "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem"(gal2,20).
Egy hete nem irtam, mert szerda óta csak nagyrészt tanulásról szólt minden. Öszintén a múltkori bejegyzésem óta nem tudom, ha egy hét alatt aludtam 30 órát. Három vizsgám volt, pénteken agyidegből, hétfőn részletes embriológiából, ma pedig fiziológiából minden amit eddig tanultunk. Egyik sem volt kevés vagy könnyű anyag, de próbáltam mindegyikre elég jól felkészülni. Az eredményeket még nem tudom, de azt tudom, hogy bármi is lesz az javamat fogja szolgálni, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van"(róm8,28). Újra jó lehetőségek voltak ezek a vizsgák arra, hogy másokkal is megoszthassam azt, hogy őszinte hittel hegyeket is képesek vagyunk megmozgatni, Istennek nincs lehetetlen, Ő hatalmas, és mindent javunkra ad, neki mindennel célja és terve van, nincsenek véletlenek. Bátorithattam másokat azzal, amivel Ő bátoritott engem. Annyira hálás tudok lenni ilyenkor mikor másoknak is bemutathatom Őt, amikor másokért imádkozhatom. Számomra már nem is fontos az, hogy hogyan sikerült, mivel annak örülök, hogy beszélhettem Róla, nem volt hiábavaló.
A tanulás mellett még édesapámra is jutott időm, hogy készitsek neki egy tortát, mivel szombaton születésnapja volt, ezt a busztól küldtem el neki, mivel nem volt időm haza menni. Egy levelet is irtam neki, amiben nagyon őszintén megköszöntem mindent neki amit tesz értem, és főleg a szeretetét, mert talán Isten után ő szeret a legjobban, és leirtam azt is, hogy én mennyire szeretem őt, és nem szeretném elvesziteni, hanem szeretném, ha megtérne és befogadná az Úr Jézust a szivében és az ő neve is fel lenne irva az Élet Könyvében. A cselekedetei és jósága meg az, hogy emberileg nézve "kis tökéletes", ez nem fogja üdvöziteni, és még az sem elég csak, hogy hisz, mert az ördögök is hisznek és rettegnek, azt mondja a Biblia. Élő hitre, megtartó hitre van szűkség, arra, hogy felismerd, hogy bűnös vagy és szükséged van Isten bűnbocsánatára, a kegyelemre utalt vagy, mert "kegyelem által van üdvösségetek, és nem cselekedetek által, hogy senki se dicsekedjék". Lehet kicsit keményen fogalmaztam meg neki, de téleg nem akarom, hogy elveszen, hanem hogy éljen, örökké éljen és majd a Mennybe is vele együtt lehessek, ahol semmi, sem idő, sem tér nem fog már elválasztani. Annyira szeretem őt, hogy sokszor már azt mondom Istennek, hogy nélküle én nem akarok a Mennyországba menni, de nem úgy, hogy akkor én maradjak ki onnan, hanem, hogy adjon neki is olyan szivet amellyel megtér hozzá.
Vasárnap pedig gyülekezetbe voltam, ahol délután a fiatalokkal is szolgáltunk és újra bizonyságot tettem arról, hogy Isten mire tanitott, hogy legyek csendben és várjak rá, én csak imádkozzak és Ő cselekedni fog, és ez úgy is történt, mivel volt valaki és valami amiért imádkoztam és az Úr meghallgatott, sőt még számon sem volt a szó, Ő már tudta, mert Ő hamarabb megadta, minthogy én arról tudtam volna, de aztán velem is tudatta, hogy megadta és ezért nagyon hálás voltam és vagyok. Megéri minden dolgunkkal Isten elé jönni, mivel Ő cselekedni fog kellő időben. Mivel arról énekeltünk, hogy Jézus a legnagyobb ajándék, ezért egy igaz történetet is elmondtam, ami USA-ban történt, és egy jómodú emberről és az ő fiáról szólt, akik nagy rajongói voltak a ritka műalkotásoknak. Mikor kitört a vietnámi háború, akkor a fiú katona lett. Erős volt és bátor, sokak életét megmentette, mikor egy bajtársa életét mentette meg, akkor egy golyó sziven találta és meghalt. Amikor édesapja megkapta a hirt mély gyászban volt egyetlen fia miatt. Nem sokkal karácsony előtt egy fiatalember ment hozzá, aki egy ajándékot adott neki, a csomagban a fia portréja volt, amit ez az ember készitett, mivel tudta, hogy szereti a művészetet, és ő volt az akiért meghalt a fia. Az apát nagyon meghatotta az a megragadó valódiság, mivel bajtársa eltalálta fia személyiségének ábrázolását, különösen a szemek vonták magukra az apa figyelmét. A kandaló fölé akasztotta a festményt, és minden látogatót, aki belépett a házba, először a fiú képéhez vezetett, mielőtt megmutatta nekik a többi műalkotásokat. Néhány hónappal később meghalt az apa, és egy nagy aukciót terveztek a festménygyűjteményéből. Sok befolyásos személyiség gyűlt össze. A pódiumon ott állt a fiú képe. Az aukció vezetője megnyitotta az árverést. " A fiú képével kezdjük, ki akar licitálni?" Csend volt, aztán valaki megszólalt, hogy ők a hires festményeket akarják látni. De a vezető folytatta, "kinál valaki ezért 100 vagy 200 dollárt?" Valaki újra megszólalt "Mi nem azért jöttünk, hogy ezt a festményt lássuk. A Van Goghok, meg a Rembrandtok érdekelnek. A tulajdonképpeni aukció érdekel bennünket". A vezető csak folytatta " A fiú! A fiút ki akarja elvenni?" Végül valaki ajánlt érte 10 dollárt, mivel neki csak ennyije volt, ő volt a tulajdonos régi kertésze. Mivel senki nem ajánlt többet, a tömeg csak háborgott, mert nem akarták már tovább látni a fiú képét. Az aukció vezető lecsapott a kalapáccsal. Egy férfi megszólalt "akkor most folytassuk a festményekkel", a vezető letette a kalapácsot, az aukciónak vége volt. Azt mondta "Sajnálom, de amikor megbiztak ennek az aukciónak a levezetésével, a végrendelet egy külön záradékához kellett tartasam magam, amit eddig nem árulhattam el. Csak a fiú képének árverésére kerülhettet sor, aki a képet megvásárolja, örökli az egész vagyont, beleértve a műalkotásokat is". Ennek a történetnek a kapcsán az jutott eszembe "Akié a Fiú azé minden", azé az élet, sőt az örökélet is. Válasszuk a Fiút, kelljen nekünk, és akkor vele együtt mindent megkapunk. Délben újra vendégeim voltak, örültem, hogy nem egyedül kell ebédeljek:)
Este pedig a korházba voltam újra ügyeletben a legjobb barátnőmmel, a két kedvenc orvosommal és aszisztensnőmmel. De most az egyszer semmi különös nem volt benne, és nem ez volt a jó, hanem az, hogy meglátogathattam egy nénit, akivel éjfél utánig beszélgettem. Ez a néni a gyülekezetemből volt és olyan jó volt, hogy erre a sebészetre volt befektetve, és mégjobb volt látni azt, hogy mennyire Istenre bizza az életét és még ebben a megpróbáltatásban is azt tudja mondani "köszönöm Uram, legyen meg a te akaratod". Csodálni tudom ilyenkor Istent. Jó volt erősiteni őt, imádkozni vele. Azért is áldani tudtam Istent, mert közbe elmondta a néni, hogy Isten a gyülekezetben mennyire használ engem az Ő életében, és annyi mindent kapott az Úrtól a bizonyságtevéseim által, dicsőség ezért Neki. Én mindig azt akarom, hogy eszköz legyek a kezébe, hogy Ő tudja végezni az Ő munkáját általam. Az éjszaka többi részét azzal töltöttem, hogy fél háromig a smurdra mentem az orvossal betegeket megvizsgálni, egy negyed órát pihentem, azután reggel hatig embriót tanultam, miután Bibliát olvastam, imádkoztam, aztán hét után eljöttem, mivel egyetemre kellett menni.
Az is annyira megerősitő volt számomra mikor valakivel beszéltem pénteken telefonn, mivel valami könyvekre volt szűkségem, én ezt a valakit személyesen nem ismerem, soha nem is találkoztam vele, sőt eddig még nem is beszéltem, és telefon beszélgetés végén azt mondja "Áldott életet kivánok önnek, mert hallottam, hogy az Úr mennyire munkálkodik önben, és mennyire felhasználja önt mások életében." Erre csak azt tudtam és tudom mondani, hogy a dicsőség az Úré, Ő az aki cselekszik, Ő a Mester, én az eszköz.
A tegnap egyetem után az év utolsó bibliakörét tartottuk, amiután még tanultam, mivel ma volt ez év utolsó megméretettése. Köszönöm azoknak aki ebben az időszakban imádságaikkal támogattak, talán ezért volt annyi erőm, és birtam úgy. Az egyik évfolyamtársnőm megkérdezte a tegnap, hogy ő nem érti, hogy én hpgy birom. Mondtam is neki úgy, hogy mindennap az Erő forrásából meritek, Jézus Krisztusból, Ő az aki betölt engem az Ő Lelkével és erejével.
Úgy gondoltam veletek is megosztom azokat az igéket amikkel ebben a hétben bátoritott az Úr és amivel én is tudtam az évfolyamtársakat bátoritani:
"Ne félj, mert én veled vagyok,ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősitlek, meg is segitlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."(Ézs41,10)
"...legyetek erősek, ne féljetek."(Ézs35,4)
"Veled van Istened az Úr, Ő erős és megsegit. Boldogan örül neked, megújit szeretetével,ujjongva örül neked."(Zof3,17)
"Erősödjetek meg minden erővel, az Ő dicsőségének nagysága szerint."(Kol1,11)
"Semmiképpen ne rémüljetek meg az ellenségtől."(Fil1,28)
"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj, és ne rettegj!"(5Móz31,8)
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen."(Ján14,27)
Ezekkel az igékkel bátoritson és erősitsen az Úr benneteket is. (Örülök annak, hogy egyre többen olvassák a blogom, és annak is hogy egyre több évfolyamtársam is, kivánom nektek, hogy épülésetekre legyen és ezáltal is mégjobban megismerjétek Istent és még közelebb kerüljetek Hozzá).
Gondoltam, hogy az elmúlt másfél hét fáradalmát ma kipihenem és este 8kor miután haza jövök az egyetemről lefekszem, hát már éjjel fél kettő elvan múlva, úgy látszik ez a pihenéses dolog valahogy soha nem jön össze nálam :p, de már nem is érzem magam fáradtnak.
Sok erőt és kitartást nektek a feladataitokhoz. :)