Utolsó ügyelet ebben az évben...

A tegnap reggel 8-ra mentem a klinikára, ma reggel 10-ig. Úgy gondoltam, hogy ha már vakáció akkor még elmegyek ebben az évben egy 24h ügyeletben, és persze ez egyben az év utolsó ügyelete is lesz. Nem is fogok most egy jó ideig többet menni, mivel már az ünnepek után kezdődik a vizsgaidőszak, csak ha majd lejártak a vizsgák.
Talán ez volt az egyik legjobb ügyeletem az eddigiek közül. A kedvenc dokim volt ügyeletes, de e mellett az egyik kedvenc rezidensem is aki igazából mára volt betéve ügyeletbe, de cseréltek és ennek nagyon örültem, mivel annyira szeretek vele ügyeletezni. Igy nagyon jól elvoltam az orvosnő rezidensekkel. Délelőtt a műtőbe voltam, ott néztem egy műtét azután pedig a műtős aszisztenseknek segitettem az eszközöket elmosni és a truszákat megcsinálni, igy sikerült most már az összes eszközt nagyon jól megtanulni, és remélem nem is felejtem el egyhamar:). Azután a smurdon voltam a kedvenc dokimmal betegeket vizsgálni, mármint ő vizsgálta én meg néztem, de ezzel is tanulhattam valamit. Mivel nagyon sok beteget kellett beutalnunk, ezért mondtam a rezidens lányoknak, hogy segitek lapokat megirni, igy a nap többi részét a szekción töltöttem, betegeket vizsgáltunk és lapokat töltöttünk, úgy hogy most már ezt is megtanultam, hogy kell a beteg kórlapját kitölteni. Persze még jókat beszélgettünk is, és egy csomó mindent tanitottak a rezidensek, az aktuális betegeknek a betegségeit elmagyarázták, meg különböző betegségek tűneteit, műtéti beavatkozásait. Úgy hogy egészen hasznomra vált ez az ügyelet. Este pedig az egyik évfolyamtársnőm is bejött ügyeletben. Aztán éjjel mikor az összes lapokat befejeztük és csend lett filmeztünk. Csak az volt, hogy én egész nap úgy szerettem volna, ha lenne valami műtét. Igy hát reggel 3h után lett is egy sürgösségi műtét, egy 61 éves bácsit hoztak Segesvárról, akit megkéseltek, a műtős aszisztens meg is jegyezte, hogy ez csak azért van, mert én mind műtétet kivántam. Az az igazság, hogy nem ilyent kivántam, hanem valami olyant amire én is bemehettem volna harmadkéznek:). Nagyon szörnyű volt a látvány, a mellkasát is felkellett nyissák, minden vér volt úgy folyt belőle. Már kezdett bűn tudatom lenni, hogy hogyan kivánhatom én egy embernek azt, hogy kerüljön a műtő asztalra, igy amig néztem a műtétet nagyon sokat imádkoztam, hogy jól sikerüljön és tudják az orvosok megmenteni ennek az embernek az életét. Számomra az volt jó ebben a műtétben, hogy még nem láttam mellkast felnyitva élő emberben. Ugyanakkor nagyon nem szerettem azt, hogy a fő orvos aki műtötte, az olyan ideges volt, mindenkire ordibált és nagyon csúnyán beszélt, káromkodott. A megdöbbenésemben csak azt tudtam tenni, hogy imádkoztam érte, bocsássa meg a jó Atya, mivel nem tudja, hogy mit beszél. Az volt a leginkább furcsa számomra, amikor még a kedvenc dokimra is kiabállt, pedig ő már szakorvos, és nem egy rezidens akivel bárhogy lehet beszélni. És azt láttam csak, hogy nagy szája van, de kéz ügyessége nem a legnagyobb, a kedvenc dokim egészen békességesen sokkal szebb műtéteket végez. Igy a látvány új volt, de az atmoszféra is. Csak kérni tudom Istent, hogy adja az Ő békességét az embereknek, főleg most mikor a béke ünnepe jön. Ugyanis az angyalok mikor megjelentek és hirdették az örömhirt az embereknek, hogy megszületett a Megváltó, akkor azt mondták "Békesség az embernek". Hol van ez a békesség? Bárcsak ezen az ünnepen mindenkinek a szive megtelne az Ő békességével.
Igy már reggel 7h volt mire befejeződött a műtét, ugyanis még a karján is voltak vágások, amiket össze kellett varrni. Miután minden lejárt még lementem a műtőbe a barátnőmmel beszélgetni, ott még találkoztam rezidensekkel akikkel jót beszélgettem az ünnep igazi lényegéről Jézus Krisztusról és örültem annak is, hogy nekik is bizonyságot tehettem arról, hogy Jézus Krisztus megváltott, és egy új életet adott (csak kicsit nehezebb volt ezt románul kifejteni, annak ellenére, hogy nagyon jól tudok románul, de jó volt, hogy megértettek és méghozzá egyet is értettek) . Örültem annak, hogy ezeknek az orvosoknak éles meglátásaik vannak az igazságról, újra arra jöttem rá, hogy megéri értük imádkozni. Habár még vannak olyanok, akik nem hiszik, hogy az imának ereje van, pedig Jézus is mielőtt csodát tett, vagy mielőtt betegeket gyógyitott meg mindig imádkozott. Luther Márton mondta "Ora et labora."= "Dolgozzál és imádkozzál." Azt hiszik egyes dokik, hogy nincs az imára szükség, ők Isten nélkül is megtudják oldani, és emberek életét mentik meg. Habár ez igazából nem Isten nélkül történik, mivel minden ember az Ő kezében van, és Ő az aki megtartja és megmenti az életeket, az orvost csak eszközéül használja, hogy az Ő szuverén tervét véghez tudja vinni. De én hiszem, hogy egyszer ők is ráfognak erre jönni, és akkor ők is fognak tudni imádkozni betegeikért, és fogják azt is tudni, hogy kinek adjanak hálát és dicsőséget a sikerért. Én Isten igéreteire állok, és kitartóan imádkozom, mivel Ő megigérte, hogy egy ima sem hull porba, hanem meghallgatja azokat és megadja a maga idején.
Azután pedig jöttem haza. Nem is éreztem magam fáradtnak, habár semmit nem aludtam, de megérte mivel sok mindent tanultam, és ezért nagyon hálás vagyok!
Kedves barátom csak azt tudom kivánni neked, hogy az Isten békessége töltse be a szivedet és járja át az életedet, és bizzál Benne, kérj nagy dolgokat Tőle, mivel Ő meghallgat és megadja neked azt, ha hittel kérted!